Vízesés Országa - Határ

Itt a Föld Országa felől hatalmas hegyek és hágók határolják, a többi oldalról folyók, és tengerek.

- Menjünk Takigakureba, ott még egyszer se jártam, és még őszintén, nem is hallottam róla. - vakartam meg a fejemet amin csak a sensei elmosolyodott.
- Akkor induljunk. - mondta a sensei, amire én csak bólintottam egyet. Köpenyemet ráterítettem a táskámra és elindultunk (Egy póló van rajtam). Gyalogoltunk már egy jó ideje a hágóban, mire elértük a vízesés országának határát. A táj egyszerűen lenyűgöző volt. A hágót közre záró hegyek és patakok látványa, a friss, tiszta levegő és virágok mennyei illata és a felhős ég igazán idilli képet alkotott a tájról...

Mentünk az erdőben. Hallgattuk a madarakat és a fák zaját. Ahogy sétáltunk lassan eleredt az eső.
- Sensei! Nem hiszem el! Már megint eső! - mormogott Ryuu.
- Nyugi, ez az esőzés itt egy héten 4-5ször előfordul, akárcsak a Hullámok Földjén. Mivel közel van a tengerhez, illetve nagy folyókhoz, gyakran esik, de csak zápor, és nem jár viharral. - magyaráztam, és ekkor megpillantottuk Takigakure kapuját, azaz a hatalmas Vízesést. Egy őr állt a kapunál.
- Állj! Kik maguk? - kérdezte, mert még nem látta a fejpántunk.
- Konohai "turisták". - mondtam, és megemeltem a fejpántot, kalap hiányában. Átkeltünk a Vízesésen, és gyönyörű látvány tárult a szemünk elé.
- Gyönyörű... - ámuldozott a már "tapasztaltnak mondható" gennin.
- Az ám! De most állítsuk össze az útitervet. Miután már csak öt és fél óra van hátra a sötétedésig, ezért az javaslom béreljünk ki egy hotelt éjszakára. Én körbenézek Hotelok körül, te addig csinálj valami kedvedre valót. Majd megtalállak, hisz nem olyan nagy a falu. - mondtam, és adtam Ryuunak 10 kanet, költse el valamire. Aztán utamra indultam, szálláskeresés gyanánt.