Konohagakure - Ichiraku Ramen

Már egy órája ültem ott a legszélső széken, mondhatni unalmamban ettem.
~Jól kibabrált velem Hideko sensei, otthagyott órákra abban a putris utcában! -gondoltam és kértem még egy adag ráment.
Már a hetedig adagon voltam túl, amikor kértem még egyet, de azt már szörnyülködő arccal rakták elém.
-I...Idáig 800 kane. -Mondta a boltvezető.
Oda sem figyeltem kértem még egy adagot. Akkor betoppant Hideko, jobbján egy eső geninnel.
-Uram mégsem kérem. -szóltam oda a konyhásnak és ő megnyugodt arccal elkezdte csinálni a többi rendelést.
-Hideko sensei, nem hoztam a pénztárcám, fizetné nekem? -szóltam a jouninnak aki meglepődött arccal bólintott, látszott rajta, hogy nem számított rám.
~Ezt azért, mert otthagytál. -gondoltam és egy hatalmas mosoly kerekedett az arcomon.
Odafordult a pultos Hideko felé és azt mondta:
-Ha jól hallottam, ön fizet. 800 kane lesz.
Ekkor Hidekon már látszott, hogy nagyon meglepet.
Közben az eső genin már elkezdett enni.
-Kohaku Takeda vagyok, 13 éves. Te ki vagy? -súgtam neki.

- Mi...Micsoda?! 800 kane?!?! Felejtse el! Kohaku majd holnap fizeti! Írja számlára! - mondtam idegesen.
- Látom jól elvagytok, de Kohaku. Soha nem fogom a TE kajádat ÉN fizetni! - mondtam a geninnek.
A kaja után, elhatároztam, hogy mind ketten új jutsut fognak tanulni.
- Jól van fiúk, pontban 2-kor találkozunk a folyó mellett! Mind a ketten új jutsut fogtok tanulni! - magyaráztam, majd elteleportáltam. Godaime-sama irodájába.
- Jó napot, Tsunade-sama. Hallottam, hogy valami bűnöző eltűnt. -
- Igen, Hideko ez tényleg így van. És mivel jelenleg a többi shinobi küldetésen van, valamit te vagy az egyetlen aki ekkora küldetéseket szokott csinálni, te leszel a vezető. - mondta a Hokage.
- És ki lesz a csapatom? - kérdeztem.
- Az holnap dől el. Eddig csak genineket tudok melléd adni. Eddig Chomaru Mitarashi, Kisame Akasumi, Kohaku Takeda és Yagato Tendo, az eső genin a szabad, és mozgatható személy. -
- Értem, nem is rossz csapat. Habár aggasztó, hogy csak genineket mozgósíthatunk. Chomaru, ha nem tévedek a Fujingan birtokosa. Ryutsubu pedig Kisame keze ügyében van. Kohaku és Yagato pedig a saját tanítványom. Négy genin, plusz egy elit jounin egy szintén elit jounin szintű bűnöző, és egy rakat chuuninn ellen? Kissé aggódom, hogy kevesen leszünk. - mondtam a tarkómat vakarva.
- Pedig nem vall rád, hogy aggódnál a küldetések miatt... - monda az ötödik.
- Valóban. De kéne még legalább 1-2 jounin. Vagy még egy pár genin. - fejeztem be, majd elbúcsúztam a Hokagtól...

//Köv. postok a folyóparthoz//

Azzal elindultunk a sensei nélkül enni valamit. Mennet közben sokat beszéltünk egymás klánjáról szokásairól, de mielőtt még ehettünk volna elkellet mennem, hogy segícsek othon a szüleimnek jutsugyakorlás közben.
-Sajnálom Chomaru, de nekem is mennem kell haza segíteni. Ha felbukanna a sensei akkor add át üdvözletem és bocsánatom. Amint kimontam én is eltüntem.

//köv. post. Romanji Klán területe//

A mai napot is Ichiraku Ramen kifőzdéjében kezdem. Még álmos vagyok amikor végig sétálok az utcán, de hamarosan felcsillan a szemem.
- Már meg is érkeztem! - csattanok fel vidáman.
Leülök a megszokott helyemre és rendelek.
- A szokásos lesz megint.
Mivel még korán van senki nem ül mellettem, de remélem hamarosan csatlakozik valaki hozzám. Míg várok a reggelimre előveszem a tárcámat és kifizetem az ételt.
Amikor elkészül nagyon mohón látok neki, nem foglalkozva senkivel és semmivel. Annyira belemerülök az evésbe hogy nem veszem észre amikor néhány másik ninja megérkezik.

Daisetsu elindult az Ichiraku Rameneshez vezető út.. ellenkező irányába. Suzumaya utánna ment és megragadta a kezét.
- Ichiraku erre van.. - motyogta oda, majd elindult a fiúval. Sikeresen odaértek. Daisetsu el volt ájulva a finom illatoktól, a lány pedig észrevett egy bent ücsörgő gyereket, aki valósznűleg ninja, a fejpántját látva.
~ Ez Hiroshi - jutott eszébe a csapatkép, amit Tsunade küldött neki. Odasétált és leült a fiú mellé, a lány mellé pedig Daisetsu.
- Szervusz Suzumaya! Mit kértek a barátoddal? - nézett rájuk Ichi.
- Ő fogalmam sincs mit kér, én egy pohár sakét.
- Ó, alkoholizálásba kezdessz? - kérdezte nevetve a férfi.
- Dehogy is, csak most ünnepelnem kell. - nézett Hiroshira. - Mert megtaláltam az egyik tagot az új csapatomból. Szia, Kaneko Suzumaya vagyok, az új csapatvezető! - mosolygott a gennin felé.

"...most ünnepelnem kell. Mert megtaláltam az egyik tagot az új csapatomból. Szia, Kaneko Suzumaya vagyok, az új csapatvezető!" - jutnak el lassan az agyamig a mellettem ülő nő szavai.
Ez érdekes. Vajon milyen csapatról lehet szó? Ekkor megvakarom a fejemet és minden beugrik: fejpát, csapatvezető...
Ekkor a nő felé fordulok és egy kicsit elvörösödik.
- Milyen szép. - suttogom. - Ő... elnézést, a nevem... izé... Minagawa Hiroshi. Ön lesz a csapatvezetőm? Azt hittem hogy egy férfit kapok. Ne sértődjön meg, nincs semmi bajom önnel, de ez az egész egy kicsit meglepett.
Minden egyes szónál egyre vörösebb az arcom. Nagyon kínosan érzem magam ezért kicsit elfordulok.
- Kérhetnék valamit inni? Hirtelen kiszáradt a torkom. - ezután újra a nő felé fordulok. - Hányan leszünk a csapatban? - kérdezem egy kicsit lehiggadva. - És ő ki? - mutatok Kaneko társára.

- Milyen szép. Ő... elnézést, a nevem... izé... Minagawa Hiroshi. Ön lesz a csapatvezetőm? Azt hittem hogy egy férfit kapok. Ne sértődjön meg, nincs semmi bajom önnel, de ez az egész egy kicsit meglepett...Hányan leszünk a csapatban? És ő ki? - kérdezte Hiroshi. Suzumaya erre csak egy jót mosolygott.
- Kérlek, tegeződj, nem vagyok én olyan öreg! - kacsintott, majd Daisetsura nézett. - Ő a lakótársam. Daisetsunak hívják. És igen, én leszek a csapatvezető. A csapatban... - itt sóhajtott egyet a lány - Yagato Tendo és Gokureda Tsunayoshi lesz a csapattársad..Mert Kohaku Takedának nyoma veszett a sensei-etek halála után..részvétem. És nyugodjék békében. Tekercsekből foglak titeket tanítani és csak D, esetleg C szintű küldetésekre viszlek titeket. Daisetsu pedig végig kísér majd minket. - fejezte be. Miután kortyolt egyet sakéjából, ismét Hiroshira nézett. - Mesélnél magadról? - kérdezte tündérien mosolyogva.

- Ez csak természetes. - válaszolok a chuuninnak. - Mit is mondhatnék magamról? - tűnődök el. - Az apám mezőgazdász, az anyám fűszerkereskedő. A valódi szüleimről azonban semmit nem tudok. Állítólag ezt a 2 tőrt hagyták hátra nekem a pólyámban. Na de mindegy. Nagyon szeretek edzeni. Ha tehetem fejlesztem magam testileg és lelkileg. Esetleg lenne valamilyen kérdésed amire kíváncsi vagy? Így elég nehéz beszélnem magamról.

// bocsi hogy rövid a post //

- Esetleg lenne valamilyen kérdésed amire kíváncsi vagy? Így elég nehéz beszélnem magamról. - kérdezte Hiroshi. Suzumaya csak elmosolyodott, majd ezt válaszolta:
- Kezdetnek elég ennyi. - végül az utolsó korty sakét is megitta. - Nos, sok dolgom van még, úgyhogy mennék, Daisetsuval együtt. Nem tudom, neked mi terved van mára, de nekem igen sok. A másik két csapattársad küldetésen van még, ha visszajönnek megbeszélünk egy találkozót. Ha bármi lenne, akkor gyere nyugodtan át hozzám. A házam innen nem messze van, csak végig kell menned ezen az utcán, a nagy sakura fáig, onnan egyenesen tovább, majd bal oldalon az első utca. A kapura ki van írva hogy 'Kaneko Ház' úgyhogy nem tévesztheted el. - mondtam, majd felálltam a helyemről. Kifizettem a sakét Ichirakunak. Daisetsu is ugyan így tett. - Nos, akkor viszlát Hiroshi! - köszönt Maya és Daisetsut ismét maga után ráncigálva elment az étteremből.
- Merre menjünk? - kérdezte a fiútól a lány. A fiú mintha nem is hallotta volna. - Hé! Daisetsu... Haragszol? - kezdte volna ismét felhozni a témát...

Kicsit feloldódok amikor meghallom hogy indulni készülnek. Egy kicsit elgondolkodok hogy ki lehet a csapattársam, de sajnos nem ugrik be.
- Viszlát! - köszönök el a chuuninoktól. - Csak szóljatok ha szükség van rám.
A szememmel még pár pillanatig követem ahogy távolodik a páros, majd visszafordulok a reggelim felé. Gyorsan betömöm az utolsó falatokat is a számba.
- Na... on... kö... nöm. - köszönöm meg az ételt teli szájjal. - Ma... mé... jövö... Vi...lá...
Ezután elindulok az egyik irányba hogy csináljam a dolgaimat.

- Hogy én haragudni? Sohaaa… - felelte Daisetsu miközben távolodtunk az étteremtől. Suzumaya erre a fiú elé állt. Szúrósan nézett rá, amiért ennyire hülyére veszi.
- Jó, tetszel. Most elégedett vagy?! - kérdezte kicsit pirulva. - De ennyi! Majd esetleg később... - de már nem folytatta.
- Nem, csak csalódott. - szólt Daisetsu a lány után. Maya megállt és hátra nézett.
- Nem tudod, hogy min mentem keresztül akkor. Hogy milyen érzés elfeledni, ami fontos volt... Kérlek, ne haragudj, ha néha szemét vagyok.. Vagy ha nem éppen a legkedvesebb. Kedvellek, csak nehéz...nehéz.. - de nem talált szavakat. ~Nehéz nem érezni, hogy több vagy nekem. És fáj, mert a régi sebeket súrolják az új érzelmek.. - fejezte be gondolatban. - Nehéz egy ilyen fiúra csak barátként tekinteni. De majd egyszer biztosan megtörök. - kacsintott és rámosolygott a fiúra.

- Nem tudom milyen érzés elfelejteni azt, ami fontos? Nekem el kellett! Túl kellett lépnem a rég múltban lejátszódó eseményeken! Sorban a három legfontosabb személyt vesztettem el, akikért talán az életemet is odaadtam volna, ha azzal visszahozhatom őket! – Suzumaya szavai elakadtak.
~ Tudta... De egy bunkó vagyok... Ajj... - gondolta a lány és hallott valamita fiú felől, de nem értette teljesen. A fiú felattant és szomorkásan tekintett a földre. Maya odalépett és megfogta a kezét.
- Sajnálom. Nem tudtam, hogy te is keresztül mentél egy ilyen 'élményen'... - megölelte a fiút. - Ígérem, hogy itt leszek melletted, jóban-rosszban. Tudod, mint a legjobb barátok. - mosolygott rá és úgy döntött, hogy mára elég a sétálgatásból. - Figyelj.. sok stressz és feszültség ért ma már, menjünk haza...

//köv. post: Kaneko Család Háza//