- Oké, majd akkor találkozunk. - majd eltűnt.
~ Azért kedves tőle, hogy adott 10 jent, nah akkor hova is menjek... meg van körül nézek a faluban. ~ miután előálltam a "nagy" ötlettel elindultam a falu irányába. Már a távolból lehetett látni egy hatalmas fát, ami köré a falut építették.
~ Nem semmi ez a fa, fogadjunk már régóta itt lehet de kiváncsi lennék, hogy ha elszegényednek kivágnák e a fát tüzelő anyag gyanánt és eladnák e... hmmm ~ elmés elméletem után az utcákat jártam ahol ment az élet, gyerekek szaladgáltat, nevetgéltek, ninják pedig tetőről tetőre szökkentek. Elég sok ideig elvoltam ezzel és éppen egy kirakat előtt mentem el amikor észre vettem egy éttermet.
~ Enni kell ha enni kell. ~ be is mentem, elszórtan volt pár ember aki éppen másokkal beszélgetett vagy éppen egyedül vacsorázott. Kértem egy tál rament, amit be is daráltam úgy 5 perc alatt. Leraktam a ramen árát és felfedező útra indultam. Már elég sötét volt a faluban, így néhol lámpákat kapcsoltak fel, és teli hassal folytattam az utamat amikor véletlenül bementem egy sikátorba ekkor megláttam, hogy három velem egy korú eléggé testes gyerek 3 kis kölyköt fenyegetnek.
- Nah akkor... kezdjük is el a fazon igazítást. - mire az egyik kicsi, (aki mögött elbújt a többi) szemen köpte az egyik shinobit (Takis fejpántjaik voltak a 3 gyereknek, a kicsik meg akadémiai tanulók lehettek) 8 m-re állhattam tőlük.
~ Tökös kölyök ! ~ mosolyogtam, viszont akit leköpött az nem volt így vele) letörölte arcáról és elővette a kunaiat.
- Ezt megfogjátok még bánni, de nagyon. - a másik kettő lefogta a többit és már készült volna leszúrni mire oda hajítottam egy kunait. Mindenki az új jövevényre figyelt.
- Mit keresel itt, húzd el a beled törpe mert még a végén véletlenül eltaposlak ! - mondta gúnyosan mire elkezdtek röhögni ezen a társai.
~ Már megint, a méretemmel szekálnak, ezek sem fognak egy darabban haza menni. ~
- Ch... eddig csak simán elakartalak verni titeket de sajnos ebből személyes ügy lett. - elővettem egy tekercset és megidéztem Tsubame-t. A 6 gyerek tátott szájjal figyelték bábomat, valószínűleg még nem láttak ilyesmit. Kezeimet feléjük lendítettem így feléjük repítettem, reagálni nem bírtak 1 percig se tartott a "csata". Csak az alkarjában lévő rejtett pengéit használtam. Az egyiknek a vállát átdöftem, másikat pedig combon döftem, a nagyszájút pedig Tsubame jobb kezével (A pengét behúztam) a falhoz szorítottam és nyakánál fogva felemeltem.
- Rohadj meg.. - nyögte ki valahogy. Összehúztam szemöldököm, megmozdítottam jobb kezem gyűrűs ujját és így szorítottam a báb fogásán. A gyerek már nem bírta levegő hiány nélkül és elájult. Elengedtem és vissza irányítottam magamhoz. Visszaraktam a tekercsbe és a kölykökhöz szóltam.
- Szóljatok valakinek mert a végén itt halnak meg nekem...- intettem nekik egyet és elindultam a fő utca felé.
- Kö... köszönjük. - köszönték és hajoltak meg nekem. Kiértem a főútra.
~ Hol lehet a sensei, elég későre jár. ~ húztam el számat és elindultam valamerre...