Víz Országa - Erdők

// Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó! //

A chunin távozása után, rövid beszélgetésbe kezdetek. Melynek végeredménye az lett, hogy a bogarak kutatják fel, hogy mégis merre lehet a Fukitsu. Pár percnyi séta után, észrevesztek valamit. A bogarak nem tudják a további utat. Utatok további részén, láthatóan esni fog az eső. Talán egyikőtöknek rossz előérzete is támad, de a másik fél a további útra veszi rá. Tovább haladva, pár perc után mozgást észleltek egy bokorban, nem tudjátok mi lehet az, de nagy eséllyel ellenség az, rajtatok áll, hogy megtámadjátok vagy sem. Minden esetre, jobb ha vigyáztok és egyikőtök szeme mindig hátul van ...

Egy mosollyal ajkamon néztem végig a kunoichik harcát az elektromos tűimmel. Sakura használt egy pillanatnyilag védekező hatású technikát, míg Ayame próbálta a maga hasznára fordítani a szél elemű ninjutsut. Az alkalmazó megúszta egy karcolás nélkül a tűzáport, ellenben a Tadeyoshival. Ő sikeresen benyelt párat, amiért látszólag dühbe gurult. Kardjait előrántva rontott nekem. Pengéi elől különféle, az általam használt közelharci stílusos akrobatikus mozdulataival tértem ki, majd kisebb mennyiségű Chakrát vezetve a lábamban hátrébb szökkentem. Szemeim még mindig fénylettek a Rin’negantól, s rendíthetetlenül elemeztem technikáikat. Ez a másik nagy előnye egy Szemtechnikának. Bármilyen technikát képes egy másodperc alatt megfejteni. Emiatt használója könnyebben elsajátíthatná, ha akarná. Már éppen ellentámadást akartam indítani, mikor egy különös, ám ismerős érzés fogott el. Valaki behatolt az esővel bekerített területre. Pontosabban valakik. Két személy, akik Jounin szintű Chakrával rendelkeznek. Az egyik valamiféle különleges Ninjutsut használhat, hiszen folyamatosan ingadozik a Chakrája /Az Aburame rovarok a gazdatest energiáiból táplálkoznak, ezért sohasem egyenletes a Chakrája/, míg a másik rendelkezik valamiféle Vérörökséggel. Sajnos az esőm ezeken felül csak a tartózkodási helyüket tudja megmondani, mást nem.
~ Hmm… Egyre érdekesebb ez a gyűlés.
Kezdtem el kézjeleket formázni, melyek segítségével deaktiváltam a Chakraérzékelő Ninjutsut, s intettem ellenfeleimnek, hogy a harcnak vége.
- Vendégeink érkeztek. Úgy tűnik, nem én leszek az igazi ellenfeletek. Gyertek utánam.
Mondtam, s a Shunsin no Jutsut aktiválva indultam el újdonsült ellenfeleim felé.
~ Lehet, hogy már is felfigyelt ránk a Koinendai?!
Vakartam meg a tarkómat útközben, majd hirtelen megálltam. Már közel vagyunk hozzájuk. Leugorva az egyik faágról zsebre dugtam a kezeimet, majd eléjük léptem a fa törzsének takarásából, nyomomban a két lánnyal.
- Üdvözletem. Megtudhatnám itt létük okát?
Pillantottam rájuk barátságosan.

¤~¤ Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó! ¤~¤

Morcosan csapkodtam Shuichit katanáimmal, aki nyugodt mozdulatokkal tért ki a támadások elől. Mindig is utáltam vérvonali képességgel rendelkezővel harcolni, főleg ha az szemre vonatkozott... Hirtelen azonban vezetőnk megállt, s jelezte, hogy vendégeink érkeztek, ráadásul nem valószínű, hogy jó szándékkal.
~ Eh... Remek... Már csak ez hiányzott. ~
Morogtam magamban, majd visszacsúsztattam fegyvereimet tokjaikba. Egyre jobban kezdett érdekelni, hogy kik voltak olyan zseniálisak, hogy már az első találkozónkon megtámadtak minket. Nem tehettem mást, minthogy követtem Shuut ki a létesítményből. Szinte alig léptem ki, máris szembe találtam magam a látogatókkal. Megrökönyödve vettem észre, hogy egyiküknek túl ismerősek vonásai, ám hirtelen egyáltalán nem voltam képes beazonosítani. Az már azonban biztos volt, hogy mindketten Konohai ninják voltak egyszer.
- Kik vagytok, és mit akartok?
Tettem fel a kérdést szinte egyszerre Shuichivel. Eleinte egyáltalán nem gondoltam arra, hogy esetleg a Koinendai tagjai lehetnek, egyelőre csak az volt biztos, hogy mindkettem missing-ninek. Érdeklődve vártam a választ, amitől már előre féltem, hiszen szinte biztos, hogy kénytelenek leszünk harcolni velük.

//Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó//

A két fél felállt egymással szemben, a sötét oldal két fővel "képviselteti" magát, amíg a jó oldal három fővel. Tehát az arány 3:2 a jó oldal javára. Ez nem "fekszik" a sötét oldalnak, de vegyük számításba, hogy profikról van szó, ez a meccs még nincs "lefutva". A sötét oldal a saját módján még támadásba lendül, amíg a jó oldal hátrányban van, mert nem akarnak folyton harcolni, emiatt pedig "sokat beszéltek". A hirtelen jött "lendületet" a sötét oldal próbálja kihasználni. Ám a jó oldalon megvan az az előny, hogy a játékosok már "bemelegítettek". A meccs kezdetét veszi és a sötét oldal támad először, vajon a jófiúk tudnak védekezni, talán még rá is tudnak kontrázni a támadásra, a harc végére ez is kiderül. Most pedig élő közvetítést láthatnak a Fukitsu főhadiszállás melletti erdőből ...

//Köszönöm a lehetőséget, hogy mesélhettem, eme csodás csapatnak, de a harcot egymás közt is le tudjátok bonyolítani, sok sikert mindkét félnek ...//

||Szemtől szemben, avagy az első Fukitsu találkozó||

Halvány mosollyal az ajkamon kísértem figyelemmel a szökött bűnözők reakcióját. Míg az egyik előkapott két darab sai-t, a másik felugrott a fára, s onnan próbált részt venni a harcban.
- Szóval… Itt a vizsga feladatatok, lányok. - Nyújtózkodtam egy nagyot, majd Chakrát gyűjtve a lábamba a másik két Fukitsu tag mögött jelentem meg és egy tarkóvakarás után az előttünk álló szökött egyénre mutattam.
- Őt én elintézem, tiétek a guggoló srác. – Önkéntelenül is elmosolyodtam, hiszen nagyon érdekelt, hogy fognak boldogulni a szervezet tagjai élesben. Itt egyetlen hiba és véged! De fölöslegesnek tartottam koptatni a számat, hiszen ők is Jouninok az ilyeneket tudják, nem kell teljesen gyerekként kezelni őket, bár… sokszor úgy viselkedik Ayame. Előkaptam egy kunait és az előttem állóra pillantottam.
- Látom nem vagy a szavak embere, de azért válaszolj! Ugye ti Koinendai tagok vagytok? – kérdeztem, miközben egy fél-tigris kézpecsétet formáztam, ezzel a szemembe fókuszálva Chakrámat.

¤~¤ Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó! ¤~¤

Két, eddig ismeretlen férfivel álltunk szemben. Bár... nem voltak teljesen ismeretlenek... Egyikőjük túlságosan hasonlított valakire, akit régen ismertem.
Shuichi kiosztotta számunkra a feladatot. A furább, s annál ijesztőbb fazont kellett elintéznünk. Kezdett egyre jobban érdekelni, hogy honnan jönnek, meg hogy egyáltalán kik is ők. Egyre inkább az az érzésem volt, hogy tényleg a Koinendai két emberével akadtunk össze...
Mivel az edzésen én kezdtem a támadást, most Sakurán volt a sor. Egész gyorsan előkapta óriási legyezőjét, és küldött ellenfelünk felé szélvihart. Remélhetőleg sikerül is ezzel összezavarni, hiszen rögtön ez után én is támadásba lendültem.
- Kagebunshin no jutsu!
Mondtam, s máris két klón jelent meg mellettem. Néha hasznosak tudtak lenni az árnyékklónok... Miközben a fákat tépázta a nagy erejű szél, két klónommal együtt, néhány shurikent dobtunk ellenfelünk felé, melyek a szél hatására jóval nagyobb sebességgel szálltak felé. Ha nem szúrtuk el nagyon, s nem ugrik el előle, talán néhány be is talál.
Sakurával egész jól tudtunk összedolgozni, vagy legalábbis eddig úgy tűnt. Őszintén szólva Shuuért aggódtam egy kicsit, bár fogalmam sincs, hogy ennek mi értelme... végül is kapitány lenne, vagy mi fene... Néha egy-egy aggódó pillantást vetettem vezetőnkre, s ellenfelére. Talán nem velük kellett volna foglalkoznom, hanem inkább a sajátunkkal... Ki tudja, hogy miféle támadásai vannak, ha már egyszer így néz ki.
- Sakura, légy óvatos. Nem tudhatjuk, hogy mire lehet képes.
Súgtam oda társamnak. Mondjuk lehet, hogy teljesen felesleges volt, elvégre ő se kezdő már, de azért biztosra mentem. Talán túlságosan is megártott a tanítás... Mindenesetre nekem is óvatosnak kellett lennem, ami mondjuk nem mindig jött össze...

[Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó]

Zsebre dugott kézzel hallgattam végig ellenfelem gúnyolódását, bár oly’ annyira nem hatott meg.
- Én sem szeretek nők ellen harcolni, ezért is esik nehezemre önnel küzdeni. – mosolyodtam el, miközben szemeimben a Rin’negan jelent meg. Hangja egyre őrültebbé vált, ezért felkészültem a lehetséges támadásra.
~ Kénytelen voltam szétválasztani őket, mivel az eső megmutatta képességeiket. S a velem szemben álló valamiféle Doujutsu birtokosa, ezáltal csak nekem van esélyem legyőzni. A Kekkei Genkai támadásokból, csak egy másik Vérörökség tud kitörni. – gondolkodtam el. Meglepetésemre, ellenfelem vette magához a kezdés jogát. Felém kezdett el loholni, majd oldalamra ugorva három shurikennel vett célba. Kettőt kikerültem, egyet pedig sikeresen elkaptam és a Koinendai tag felé hajítottam. Ám sajnos nem ért célt, mivel az ekkor kilehelt tűzgolyó elolvasztotta a fegyvert. Jobb kezemet a felém tartó Katon ninjutsu felé emeltem, majd kimondtam kedvenc technikámat.
- Shinra Tensei. – ekkor a tűzlabda irányt változtatott, s a feladó felé száguldott a tűz elemű technika.
~ A Shinra Tensei segítségével ingyen képes vagyok bármilyen technikát kivédeni, hisz’ az összes chakrámat egy mezőként kell használnom, de nem elhasználnom. – mosolyodtam el, miközben figyelmesen néztem miként fogja kikerülni a jutsut.

//Octopus csapat likvidálása//

Az egyik forrófejűbb kölyök egyből neked rontott, majd meglepve észlelte, hogy egy egyszerű fadarabot szelt többfelé. Majd az egyik idősebbnek tűnő kölyök, parancsot adott a társainak.
- Az ellenfelünk, harcedzett és óvatos, úgyhogy együtt fogunk közlekedni, nem lehetnek túl messze, úgyhogy együtt fogjuk őket megkeresni! - Majd miután kiadta a parancsot, egyből el is indult egy irányba. Gyorsan közlekedtek, úgyhogy jobb lesz vigyáznotok, bár az ellenség nem felétek közelit, bármikor rajtatok tudnak ütni. Az elmélkedést ismételten Kaname végzi, ám most egy "alakzatot" vesztek fel Asato tanácsára. Hogy egész pontos legyek, egymástól két méterre vagytok egymásnak a hátatokat mutatva, hogy az ellen támadását még időben likvidálni tudjátok.

Ellenfelünk ki tért a támadások elől, és most elrejtőzött. Így már sokkal nehezebb volt, a dolgunk. Valahogy sose kedveltem igazából a bújócskát… Nem is értem, hogy vajon miért…? Morgolódva próbáltam valami okosat kitalálni, hogy miként is próbálhatnánk onnan kicsalogatni. Először fel se tűnt, hogy Sakura közelebb jött, csak akkor, amikor meghallottam a hangját. Kicsit összerezzentem a hirtelen jött hangtól, de figyeltem minden egyes részletre. Miután befejezte, bólintottam, jelezve, hogy értem. Alighogy elmagyarázta tervét, máris megkezdte a kivitelezést.
~ Na jól van… Most mi legyen…?
Kezdtem el törni okos buksimat, és ekkor eszembe jutott. Két klónom közül egyet deaktiváltam, és elküldtem a másikat, hogy nézzen szét, hátha valami csapda felállítására készül ellenfelünk. Hirtelen ketten ugrottak ki a mögül a fa mögül, ami mögé ellenfelünk bújt, és máris leesett, hogy klónokról van szó. Vagy mindkettő az volt, vagy csak az egyik. Ám mindenképp választanom kellett a kettő közül.
- Mi legyen, mi legyen?
Gondolkoztam hangosan a lehetőségeken, miközben ellenfelünk klónja(?) felém tartott, majd elhatároztam magam.
- Katon: Endan no jutsu!
Kiáltottam, és máris fújtam a tűzgolyót az ellenfelem felé, remélve, hogy el is találja.