★ 2009 február - 2010 június ★

Masashi Kishimoto (岸本 斉史) népszerű manga -és anime sorozatán alapuló fórumos szerepjáték oldal, magyar nyelven! A fórum már nem él, pusztán csak az emléke maradt itt meg. Köszönjük minden kedves játékosnak a részvételét!
 
HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Uchiha Akihiro

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Uchiha Akihiro



Hozzászólások száma : 49
Age : 23
Reputation : 0
Registration date : 2009. Sep. 12.

Karakterinformáció
Chakra:
26200/30000  (26200/30000)
Szint: Missing-nin (Jounin szint)
Kekkei Genkai: Sharingan

TémanyitásTárgy: Uchiha Akihiro   Vas. Szept. 13, 2009 8:55 pm

Név: Uchiha Akihiro (Engedélyem van az Uchiha karakter indítására.)
Kaszt: Missing- nin (Elit Jounin szint)
Kor: 23
Nem: Férfi
Felszerelés: 5db kunai, 10db shuriken, 10db robbanó jegyzet, 10m ninja drót, 5db füstbomba, 2db Sai
Születési idő: december 25.
Kinézet: A magasságom 180cm fölött van, szóval mondhatni, hogy elég magas vagyok, testalkatom az átlagé ilyen korba. Szemeim sötétkékek, hajam színe barnásfekete, hossza pedig rövid. Egy sötét köpenyt viselek, amelyen gallér van. Alatta kék színű póló, ellátva az Uchiha klán jelképével ellátva. Egy szürke hosszúnadrággal is rendelkezek, valamint fekete szandált hordok.
Jellem: Első találkozáskor nem tűnök nagyon beszédesnek, sőt inkább visszahúzódónak. Ám, ha valakit jobban megismerek, azzal igazán könnyen fel tudom venni a kapcsolatot. Igazi oldalamat viszont csak nagyon kevés embernek mutatom meg, ebből adódóan nem az vagyok, akinek mutatom magam. Ez abban a tulajdonságomban is megtestesül, hogy számító vagyok, viszont kiszámíthatatlan. Egy személy tekinthet barátjának, pedig lehet, valójában habozás nélkül megölném. Célom elérése érdekében akárkinek hűen engedelmeskedek, persze csak amíg szükségem van rá.
Chakra beállítottság: Tűz, Szél (A Tűz elem az Uchiha származásom miatt van, másképp csak Szél elemű lennék.)


Előtörténet


Uchiha Akihiro a nevem, s a származásom Konohagakure egy olyan klánjából való, melyet örök gyűlölet ölelt körül. Bár ez mára már csupán emléknek mondható. Na, de ne siessünk ennyire előre, kezdem rögtön az elején. Egy, a családom számára különleges téli éjszakán láttam meg először a világot. Hogy pontosan miért is volt kiemelkedő ez a dátum? Hát ez igazán egyszerű. Miattam. Ugyanis apámnak és anyámnak csakis egy gyereke született, aki az én személyemben testesült meg. Anyám az ágyon fekve tartott ölében, körülöttünk pedig a nagynéném és a nagymamám álltak. Édesanyám nem ment be a kórházba, hanem otthon szült meg engem. Az első emlékem a mosolygó arcok látványa. Érdekes módon csak pár percig sírtam világra jövetelem után, mert amint megláttam ezeket a pozitív arckifejezéssel rendelkező embereket, rögtön biztonságérzetet kaptam. Nem is beszélve arról, hogy édesanyám karjai olyan kellemes érzést nyújtottak, mit nem lehet szavakba önteni. Pár óra múlva egy alak csapta be az ajtót, aki rohanva, lihegve közeledett anyám felé.
- Nanako! Drágám! Mi újság?- kérdezte, azután felénk hajolt.
- Minden rendben van édesem. Fiunk született.- jelentette ki a nő, ki magáénak mondhatott, név szerint Uchiha Nanako. A férfi pedig nem más volt, mint Uchiha Kafu az édesapám. Éppen egy missziójáról tért haza, hogy meglássa egyetlen fiát. Sajnos nem a legkellemesebb idők jártak a Levelek Közt Rejtőző Falura. Apám kivett anyám kezei közül, majd a feje magasságába emelt.
- Legyen a neve Akihiro. Mit gondolsz Nanako?- érdeklődött boldogan Uchiha Kafu.
- Akihiro? Nekem tetszik. Nevezzük hát így.- helyeselte szüleim közül a gyengébb nembe tartozó egyén. Teltek múltak az idők, én pedig egyre csak nevelkedtem. Négy évesen már tanultam a ninja művészeteket. Mindig azt mondták, hogy az Uchiha név jelentése: az ember, aki irányítja a tüzet. Sokat olvastam a klánunk történelméről, ám nem sok szépet tudtam találni róla. Rengeteget gyakoroltam a kunai dobást, vagy a taktikákat. Mire elértem a hat éves kort már javában dúlt a Harmadik Nagy Shinobi Háború. Apámnak és még sok embernek a klánból harcba kellett szállnia. Én szerencsére a faluban maradhattam, mivel nem tartottak olyan kiemelkedő tehetségnek, mint például: Uchiha Itachit. Ő két évvel fiatalabb volt nálam, viszont már a harcmezőkön bizonyított. Emiatt egyáltalán nem voltam szomorú, ugyanis igazából békeszerető embernek tekintettem magamat. Ellentétben ezzel a ninják élete nagyon is érdekelt, szóval beírattattam magamat a Ninja Akadémiára. A tanulmányaimban jól teljesítettem, mondhatni az osztályomban a legjobbak közé tartoztak. Nem minden diák szeretett tanulni, néhányan csak bohóckodtak, próbálták adni a kemény legényt. Az ehhez hasonló alakokkal nem barátkoztam. Lényegében minden társammal el tudtam beszélgetni. Rájöttem, hogy az emberekkel nem nehéz kommunikálni, csupán meg kell találni a közös témát. Szerencsére sokat tanulmányoztam a körülöttem forgó dolgokat, ezért általában találtam olyan dolgokat, amik érdekelték az illetőt, akivel éppen beszélgettem. A délutánokon elsőnek foglalkoztam a leckéimmel, napi 3 órát is edzettem a házunk hátsó udvarán. Igyekeztem egyre feljebb törni a ranglétrán. Nyilván elismerésre, erőre vágytam. Nyolc évesen tudtam használni először a Katon: Goukakyuu no Jutsut. Apám és anyám örömükben elvittek egy kirándulásra az erdőbe. Másnap újra elindultam a suliba. Arra napra pont nem tudtam tanulni az előző családi szórakozásunk miatt, tehát nagyon izgultam. Azt kívántam, bárcsak lenne valami indokom, hogy hazamenjek, vagy mentene meg onnan akárki. Ez meg is történt, csakhogy jobban visszagondolva, inkább kaptam volna minden anyagra rossz jegyet… Ugyanis az óra kezdetekor három fickó toppant be az ajtón. Egyikükön közülük Jounin mellény volt, a másik kettő még 12-13 éves Genninnek nézett ki. A Jounin egy férfi volt, szakállal, s szigorú arckifejezéssel. A Genninek közül egyik lány, a másik fiú. Furcsának találtam érkezésüket, vajon mit akarhattak az Akadémián? A két fiatal vezetője a mi senseiünkhöz lépett, azután halkan mondott neki valamit. A tanárunk először meglepődött arccal figyelt, majd végignézett az osztályon.
- Uchiha Akihiro!- szólított fel a sensei, én meg azonnal vigyázzba vágtam magamat.
- Gyere ide fiam!- mondta. Fogtam magam, ezt követően kiballagtam a tanári asztalhoz. Értetlen arccal néztem fel mesteremre. Ő kicsit savanyú képpel tekintett szemeimbe, jobb ezét pedig a vállamra helyezte. Tisztán emlékszem milyen ostoba gondolatok futottak át akkor agyamon.
~ Miért hívott ki a sensei? Talán ekkora baj lenne, hogy nem készültem az órára?~ nyeltem egy nagyot. Az előttem álló elit ninja végignézett rajtam.
- Ő lenne az a kölyök?- kérdezte, mire a sensei csak bólintott.
- Figyelj rám, Akihiro- kun! Most el kell jönnöd velünk egy küldetésre. Maga a Hokage- sama parancsolta ezt.- közölte velem a Jounin, miközben lehajolt hozzá.
- Gyere!- parancsolta, s hátat fordított. Elkezdett kiballagni az ajtón. Félénken bámultam magam elé, viszont a sensei finoman hátba lökött. Gyerek fejjel mit tudtam volna tenni? Követtem a három alakot egészen a falu kapujáig.
- Van shinobi felszerelésed ugye Akihiro?- mosolyodott rám a lány. Zavarodottan bólintottam egyet. A kölyök, ki még velünk tartott alig beszélt valamit, szinte rám sem nézett. Biztosra vettem, nem tetszik neki, hogy itt vagyok. Amint elhagytuk a falut a Fű Országa felé vettük utunkat. Közben kiderült, azért engem raktak be ebbe a csapatba, mert minden más Gennin misszión teljesített, itt pedig egy tag hiányzott. A hiányzás oka a srác halála volt. A csajt Hisának, a fiút Ichizonak, a Jounint pedig Genjonak hívták. A feladatunk egy iwagakurei felderítő osztagmegfékezése volt. Nem szabadott engedni, hogy elérjék a Tűz Országának határait. Pár napi járás következtében eljutottunk a Fű Országába, majd azonnal megkezdtük az akciót. Egész nap járőröztünk. Mivel én gyengébb voltam a többieknél Genjo- sannal mentem. Hisa és Ichizo alkotta a másik csapatot. Kilenc napon keresztül folyamatosan őrködtünk, ám mindaddig egyáltalán nem akadtunk ellenségre. A kilencedik éjjelen elmentem, hogy hozzak tűzifát, mert a tábortűz már eléggé kialudt, s én voltam az őr. Amint a kunaiommal bontottam az egyik fa kérgeit, hirtelen egy reccsenést hallottam magam mögül. Mikor hátranéztem Ichizot láttam, amint egy tantoval a kezében vicsorított rám.
- Mi a baj?- kérdeztem tőle, ám ő a fához szorított, s a torkomhoz illesztette fegyverét.
- Mi ütött beléd?- érdeklődtem, miközben a rémülettől egy könnycsepp csordult ki szememből.
- Azt hiszed te olyan jó vagy, csak mert Uchiha vagy? Egy taknyos kölyök vagy! Sosem leszel méltó tagja a csapatunknak! Nem helyettesítheted őt! Senki sem tudja!- kiáltotta képembe elvetemült tekintettel.
- Semmi ilyet nem mondtam! Kérlek! Mit ártottam neked?
- Azt, hogy megszülettél!- üvöltötte dühvel teli hangon Ichizo, majd a tantot készült a szívembe mélyeszteni. Én behunyt szemmel ordítottam, csakhogy ebben a pillanatban Ichizo nyakán egy shuriken száguldott át. Vére az arcomra fröccsent. Amikor kinyitottam szemeimet furcsa dolog történt. Szemeim vörösre változtak, s két fekete pont jelent meg bennük. Mikor a kezemre néztem láttam a Chakra áramlását.
- A Sharingan…- suttogtam, eztán Ichizot figyeltem. Nyilván valóan halott volt. Ekkor kiugrottam a fa mögül, és láttam egy iwagakurei shinobit. Azonnal kézjeleket mutattam, s így szóltam:
- Katon: Goukakyuu no Jutsu!
A tűzlabdától rögtön meghalt a fickó, akire céloztam. Ebben a pillanatban megérkezett Genjo- san és Hisa is. Mind a hárman elkezdtünk harcolni. Láttam, hogy a Jounin Tai Jutsuja milyen hatásos, ezért szemimmel lemásoltam a harcstílusát. Mikorra kihajnalodott legyőztük ellenfeleinket, eltemettük Ichizot. Így zajlott hát le életem első küldetései a háborúban. Hazatértünk Konohába, ahol szüleim örültek annak, hogy élek. Négy év múlva eljött a Gennin vizsga ideje. Sima Klón Jutsut kellett alkalmazni. Sikerült létrehoznom négyet, ezért átengedtek.

Gennin kor:
Tizenkét éves voltam hát, ráadásul a korosztályomhoz képest nagy harci tapasztalattal. Az osztály két legjobb tanulója mellé osztottak be. Mind a ketten fiúk voltak, a senseiünk pedig egy nő, aki a Hyuuga klánból származott. Örültem neki, hogy egy Byakugan használó lett a mesterünk. A két társam és én viszonylag jól kijöttünk egymással. Egyiküket Eisukének, a másikat meg Doinak nevezték. Az Elit Jounin neve, aki minket tanított Hyuuga Yuya volt. Először csak olyan ostoba feladatokat végeztünk, mint macskák megtalálása, gyomlálás, vagy éppen szemétszedés. Sajnos a sensei nem sok technikát tudott nekünk mutatni, hiszen ő Puha Ököl Stílust használta, köztünk pedig egyáltalán nem volt Hyuuga származású egyén. Mindig is lenyűgözött eme klánnak a képessége. Hallottam róla, hogy az Uchiha vérvonal is a Byakuganos shinobikból alakult ki. Mikor erről megkérdeztem a senseit, ő is csak helyeselni tudta ezt a tényt. Mindhárman nagyon untuk már a D szintű missziókat, így egyszer említést tettünk a Hokage- samának bajunkról.
- Rendben van fiúk. Mivel elég ügyesek vagytok, úgy hiszem, nyugodt szívvel bízhatok rátok egy C szinttel rendelkező küldetést.- jelentette ki a Harmadik Hokage. Mi nagy örömmel bólogattunk, viszont mesterünk nem tartotta túl jó ötletnek.
- Hokage- sama? Biztos, hogy ez jó ötlet?- kérdezte kétségekkel teli hangon az élettel teli nőszemély.
- Ne aggódj Yuya! Akihiro már harcolt a háborúban is, Eisuke és Doi pedig legalább olyan ügyes ninják. Ők voltak az él tanulók az osztályukban.- nyugtatta le Yuyát a falu vezetője. Ezt követően elkezdte magyarázni a feladatunkat:
- Túl nagy nehézségek nem fognak előfordulni a missziótokon. Csak egy bűnözőt kell elfognotok, aki Atafukuban fosztogat.
~ Gyerekjáték lesz.~ gondoltam magamban, miközben elmosolyodtam. Ezek után a Hokage- sama elbocsájtott minket, s elindultunk a városba. Út közben rengeteget beszélgettünk. Mivel Atafuku nem volt olyan messze, egy napon belül simán odaértünk. Megszálltunk egy Hotelben. Én kiballagtam az erkélyre.
- Akihiro! Rendeltünk kaját, nincs kedved enni?- érdeklődött Doi, hiszen ő mindig is szerette a hasát.
- Köszönöm most nem vagyok éhes.- jelentettem ki, mialatt félig hátrafordítottam a fejemet. Lassan lement a Nap én pedig csak kémleltem a várost, mikor hirtelen egy fekete ruhába öltözött alakot vettem észre. Erősen elgondolkoztam, most mihez kezdjek? Hiszen, ha szólok a társaimnak szem elől veszítem, egyedül viszont ostobaság lenne ellene menni. De amennyiben most elkiáltom magam, hogy felébresszem a társaimat, rögtön felfigyel rám a fickó. Gyorsan kellett döntenem, végül az üldözés mellett választottam. Leugrottam az erkélyről, alkalmaztam a Shunsin no Jutsut, s a háztetőkön üldözőbe vettem az alakot. Amikor utolértem éppen be akart osonni az egyik ház ablakán, de egy kunait dobtam a fejénél lévő ablakpárkányba. Ahogy jobbra fordította arcát, egy a sötétben pirosan fénylő szempárt vélt felfedezni. Arcomon egy gonoszas mosoly jelent meg, majd így szóltam:
- Itt a vége barátocskám, ideje lesz feladni.
- Mit képzelsz, kivel beszélsz kölyök?- kérdezte, miután kézpecséteket kezdett mutatni, és alkalmazta a Kage Bunshin no Jutsut. Létrehozott magából még három másolatot, utána meg a házakra pattogott, s elkezdett menekülni.
~ Franc! Mégis melyiket kapjam el?~ kérdeztem magamtól, aztán hirtelen megjelentek a senseiék.
- Akihiro! Mit művelsz? Szólnod kellett volna!- hordott le Yuya sensei a sárga földig.
- Sajnálom mester, de most kapjuk el a rohadékot!- kiáltottam, ezt követően üldözőbe vettem az egyiket. Mindenkinek jutott egy. Amikor beértem a fickót elhajítottam felé három shurikent, de elugrott. Hátrafordult, megpróbált megütni, ám elhajoltam, majd gyomorba rúgtam. Ettől szétpukkant.
- A rohadt életbe… Ez csak egy klón volt.- dühöngtem, ezt követően keresni kezdtem a többieket. Az egyik tetőről láttam, amint a sensei az igazi bűnözőt vette célba. Még sosem láttam élesben harcolni. Szemei körül megduzzadtak az erek, majd furcsa kézmozdulatokkal kezdte ütlegelni a rabló testét.
~ Szóval ez lenne a Puha ököl Stílus és a Byakugan. Elnyomja az ellenség Chakra pontjait…~ töprengtem, aztán Yuya sensei leterítette az alakot. Amikor hazafelé indultunk a sensei a következőket mondta:
- Akihiro! Nem szeretném, ha legközelebb ilyen magánakciókat kezdeményeznél. Ebből komoly baj is lehetett volna.
- Már mondtam… Elnézést. Viszont, ha nem megyek a fickó után, akkor talán még ma is keresnénk. Nem szólhattam nektek, mert elszökött volna. Te szoktad mondani, hogy a ninja gyakran kerül olyan helyzetekbe, ahol muszáj jó döntést hoznia. Én most azt tettem, amit a józanész diktált.- fejeztem ki magamat tanítómnak, aki sóhajtott egyet, majd egy halvány mosollyal rázta meg fejét. Ekkor Yuya sensei azt mondta, nem szabad mindig a szabályokat, vagy ésszerűséget követni, néha hallgatnunk kell a szívünkre is. Engem nem nagyon érdekeltek az efféle érzelgős észosztások, de megfogadtam a sensei tanácsát, ugyanis tiszteltem az idősebb szavát. Ezek után még rengeteg küldetésben vettem részt, de valahogy egyre jobban elegem lett a konohaikaból. Nem tudtam miért volt így, talán nem láttam bennük azt, ami szerintem a ninjaságot jelentette. Minden esetre ezt sosem tettem szóvá, ráadásul tökéletesen titkoltam. Idő közben oly sok dologra rájöttem. Hogyha az embereknek elnyerjük a bizalmát, akkor nagyon könnyen ki lehet őket játszani. Szerencsére meg volt hozzá az érzékem, hogy ezt tökéletesen ki tudjam használni. Ahogy egyre jobban benőtt a fejem lágya, úgy lett az egykori kedves élen álló Genninből egy sötétebb belsejű, számító shinobi. Ám egyenlőre erről az oldalamról senki nem tudott. Tizenhárom és fél éves voltam, mikor a Hokage- sama magához hívatott. Nagyon kíváncsi voltam rá mit akar tőlem. Amikor beléptem ott állt a senseiem, és az apám is.
- Jó napot kívánok!- hajoltam meg tisztelettudóan, majd hallgattam a beszámolót. A három felnőtt úgy vélte, eléggé megérettem már a következő rangra, és mivel Konoha ninják hiányában volt, kineveztek Chuuninnak. Nem mondhatnám, hogy szétvetett az öröm, inkább csak sikerült a kedvemben járniuk…

Chuunin kor:
Első nap a Chuunin létemben. Úgy emlékszem, mintha csak tegnap lett volna. Felkeltem az ágyamból, azután azonnal fel is öltöztem, magamra vettem a Chuunin egyenruhámat. Lassan ballagtam ki a konyhára, ahol már ki volt készítve a reggeli. Helyet foglaltam az asztalnál, és a legnagyobb nyugodtságot tükröző arccal kezdtem el falatozni. Mikor már a felével végeztem, belépett anyám.
- Jó reggelt anyám!- köszöntem neki.
- Szervusz Akihiro! Izgulsz az új csapatod miatt?- kérdezte mosolyogva a szüleim közül a gyengébb nembe tartozó egyén.
- Egyáltalán nem… Inkább csak kíváncsi vagyok a képességeikre.- jelentettem ki hasonlóan nyugodt hangnemben. Amint megettem a nekem szánt ételt elindultam a megadott pontra, hogy találkozzak a többi csapattársammal. Amikor odaértek, már mindenki várt rám. A sensei egy Masao nevű alak volt. Ő villám elemmel rendelkezett, s az Elit Jouninok közé tartozott. A másik két csapattársam két 15 éves Chuunin volt. Egyikük lány, a másik meg fiú volt. A női nemből tartozó személyt Fuminak hívták, ő a Genjutsu szakértő és egyben az orvosi ninja volt a csapatban. A másik srácot Aratának hívták. Neki Víz elemű technikái voltak, valamint kifejezetten jól használta a Tai Jutsut. Hamar sikerült összeismerkednünk. Ami számomra is nagyon meglepő volt, hogy valóban jól éreztem magam a srácok között, nem csak tettettem a dolgot. Így hivatalosan is mi lettünk a Masao csapat. Sok küldetésen vettünk részt, melyeken mind sokat fejlődtünk, a banda egyre jobban egymáshoz szokott. Közben Arata lett a legjobb barátom. Ők Fumival egymásba szerettek, tehát szerencsére jól elvoltak egymással, olyankor lehetett egy kis nyugodalmam. Szóval eltelt fél év. Akkor már tizennégy évesen tevékenykedtem. Egy nagyon fontos küldetésre készültünk, amire csak hárman mentünk, mivel Masao taichou nem ért rá. Előző este éppen a fürdőszobából sétáltam ki, mikor hangokat hallottam a nappaliból. Ezt igazán furcsának találtam, hisz ilyenkor már általában rég alszanak a szüleim. Odalapultam a falhoz, s hallgatózni kezdtem.
- A klán megelégelte már a konohaiak viselkedését. Ezt nem tűrhetjük tovább.- mondta apám.
- Mégis mit tehetnénk?- kérdezte anyám kissé zavart hangon.
- Fugaku- san azt tervezi, hogy egyszer és mindenkorra leszámolunk a Senju klánnal…- jelentette ki az édesapám, én pedig csendben a szobámba sétáltam.
~ Mégis mi fog ebből a dologból kisülni? Nagyon érdekel, mit tartogat számunkra a jövő.~ gondoltam magamban, majd elaludtam. Másnap, délelőtt tíz órára kellett megjelenni a fő kapuban. A feladatunk az volt, hogy eljussunk a Vízesés Országába, ahol meg kellett keresni egy bizonyos személyt, akinek fontos és titkos információi voltak az egyik híres, valaha konohai Missing- ninről. Pár napon belül el is értük annak az országnak a ninja falvát, név szerint Takigakurét. Nem voltak túl erősek ott a shinobik, de elszántságuk legendákba illő volt. A keresett illetőt nem tartott sokáig megtalálni, utána pedig már készültünk hazatérni. Viszont akkor furcsa dolog történt. Egy kisgyereket, nagyjából hat éves lehetett, a földön rugdostak a felnőttek. Rögtön odarohantam, majd elláttam a bajukat. Felsegítettem a kölyköt a földről. Arcán zúzódások, szájából vár folyt.
- Mi a neved?- kérdeztem tőle, miközben lehajoltam hozzá. Nem igazán akart válaszolni, szemében félelem tükröződött.
- Nem kell félned tőlem. Nem áll szándékomban bántani. Áruld el, hogy hívnak!- szólítottam fel újból a fiút.
- Razan…- felelte halkan a kölyök.
- Értem. Mondd Razan! Miért vertek meg az emberek?
- Mert loptam. Árva vagyok, ráadásul szegény is. Ha életben akarok maradni, ennem kell.
- Ez jogos. Figyelj rám Razan! Van hozzá elég bátorságod, hogy kiemelkedj az aljanépből és elismert ninja legyen belőled?- érdeklődtem, miközben halvány mosoly jelent meg az arcomon.
- Te… Megtanítanál?
- Igen.- bólogattam helyeselve, aztán várakozásra utasítottam a srácot. Odamentem két társamhoz, ezt követően elmondtam nekik, hogy nem térek haza a faluba, hanem kitanítom Razant. Fumi és Arata nem értettek egyet ezzel a kijelentésemmel, viszont elfogadták. Elindultak haza, én meg albérletet kerestem nekem, meg ifjú tanítványomnak. A küldetéseim alatt már elég pénz szereztem, ezért tudtam fizetni a lakóhelyünket. Sokat edzettünk, először megtanítottam neki, hogyan is tudja kontrollálni a Chakráját. Idő közben rájöttem, a fiúnak nagyon is van tehetsége, csak ki kell belőle hozni. Miután ez megvolt, először a Tai Jutsut mutatattam be neki, hiszen a közelharcoknak, azaz alapja. Később kielemeztük, milyen fajta Chakrával rendelkezik. Ezek után tanítottam még neki pár Tűz elemű technikát. Tizenöt éves lettem, mikor már nagyjából mindent megtanítottam a srácnak, amit lehetett.
- Innentől már a saját utadat kell járnod Razan.
- Mindent köszönök Akihiro sensei.- hálálkodott a fiú, miközben egy könnycsepp csordult le az arcán. Erre elmosolyodtam halványan. Ebben a pillanatban idegen ninják kezdtek támadni Takigakurére.
- Mi a fene?- kérdeztem, aztán előkaptam két kunait, s rohanni kezdtem feléjük. Aktiváltam a Sharingant, majd harcba kezdtem. Erősnek éppen nem lehetett mondani őket, csakhogy sokan jöttek. Szerencsére elemezni tudtam a harcstílusukat. Mikor már eléggé elfáradtam, még mindig körbevettek vagy öten. Ekkor a szemeimben kirajzolódtak a Sharingan harmadik pöttyei is. Mögülem az egyik shinobi hátba akart szúrni, de fordulatból nyakon rúgtam.
- Látom… Látom… A mozdulataitokat.- jelent meg egy gonosz vigyor a képemen, és még vadabb küzdelembe vetettem magam. Pár Tűz és Szél technikával lerendeztem az ellenségeimet. Mikor a falu támadásának vége lett, a takigakurei ninják Jounin ranggal jutalmaztak meg, valamint egy becenévvel. Ez az Akame (Vörös szem) volt.

Jounin kor:
Tehát tizenöt évesen arra a döntésre jutottam, hogy visszatérek Konohába, de inkognitóban. Egy fekete köpenyt viseltem, melynek csuklyáját folyamatosan fejemen hordtam. A kapuőröknek egy állnevet mondtam, s elindultam szemügyre venni a családomat. Amint az Uchiha klán területéhez értem, furcsa módon senkit nem láttam. Az egész üres házak tömkelege volt csupán. A bejáratnál meglepődve néztem szét. Arra sétált egy konohai ninja, akit megszólítottam:
- Elnézést! Mi történt ezen a helyen?- érdeklődtem.
- Egy hónapja, az egész klánt kiirtotta egy bizonyos Uchiha Itachi nevű tag.
Erre a kijelentésre ökölbe szorult a kezem, dühvel telt meg a szívem. Itachi… Az a kölyök mindig is egy nagyon tiszteletreméltó leszármazottja volt a klánnak. Felmerült bennem a rengeteg kérdés. Miért tette, és hogyan? Egymaga az egész klán ellen? Ezt először nem tudtam felfogni.
- Milyen ironikus, hogy a nagy Uchiha klánnal egy saját tagja végzett.- állapította meg a fickó.
- Valóban…- helyeseltem mély hangnemben, azután hátat fordítottam, s sietve elmentem onnan. Akkor már tudtam, semmi keresnivalóm nincs többé ebben a faluban. Egy olyan gyanú kerített hatalmába, miszerint a Levelek Közt Rejtőző Falunak igenis sok köze volt a klán kiirtásához. Ezt az is alátámasztotta, amit az elutazásom előtti estén apám mondott. Természetesen újra elhagytam Konoha faluját, ezt követően legjobbnak láttam visszatérni Takigakurébe. Megérkezésemkor rögtön azt terveztem, hogy megkeresem Uchiha Itachit, bosszút állok rajta, azért, amit a klánnal tett. Ám egy éjjelen, mikor a vízparton sétálgattam a fénylő telihold alatt, valaki megszólított a sötétből:
- Ne kutass Itachi után!
Mikor hátranéztem, egy hosszú hajú, maszkos alakra lettem figyelmes. Azonnal aktiváltam a Sharinganomat, s vicsorítani kezdtem a fickóra.
- Ki vagy te?- kérdeztem tőle.
- Mondjuk úgy, hogy valaki, aki elég sokat tud a múltról. Ne aggódj, nem akarlak megtámadni.- nyugtatgatott a maszkos férfi.
- Na, és miért ne vegyem üldözőbe Itachit? Megérdemli a halált.
- Úgy látom, te tényleg nem tudsz sokat arról a fiúról. Nem önszántából tette, amit tett. Elmesélem neked Uchiha Itachi történetét.
Ezek után a férfi elmondta, hogy Itachi kettős ügynökként szerepelt Konohában, valamint az a feladatot kapta, hogy pusztítsa el az Uchiha nemzedékeket, különben háború robbant volna ki. Döbbenten hallgattam meg a beszámolót. Magam sem tudtam mi okból, ám az ösztöneim azt súgták minden szava igaz. Engem arra kért, maradjak távol Konohától, s ne érintkezzek Uchiha Itachival, plusz életben maradt öccsével, Sasukével sem.
- Most már áruld el! Ki vagy te?- tettem fel a már ezelőtt elhangzott kérdést. Ekkor a hosszú hajú férfi szemében Sharingan jelent meg, de csupán ennyit mondott:
- Ha eljön az ideje… Megtudod.
Ezután egy piros villanás, ő pedig eltűnt a sötétben. Két év telt el, minden egyes napon eszembe jutott azaz éjjel, midőn a titokzatos idegennel találkoztam. Aztán egy sajnálatos esemény történt. Egykori legjobb barátom, Arata rám lelt Takigakurében. Két régi barát állt egymással szemben.
- Akihiro! Miért nem jöttél vissza Konohába?- szólított fel Arata, én pedig aktiváltam a Sharinganomat.
- Nem táplálok a gyűlöleten kívül semmilyen érzelmet sem irántad, sem a gyarló Konoha iránt.- jelentettem ki hideg hangon.
- Ha nem jössz vissza, akkor a Hokage- sama Missing- ninnek fog nyilvánítani. Tudod, hogy ez mit jelent!- kiáltott rám legjobb barátom.
- És? Nem érdekel…
- Hát rendben. Ha nem hallgatsz a szavamra, akkor erővel viszlek haza.
- Esetleg megpróbálod… Barátom.
A következő pillanatban Arata előhúzott két darab Sait , én meg ugyanennyi kunait. Egymásnak rohantunk, s vágásokat kezdtünk leadni a másik irányába. Mind a ketten védtük az ütéseket. A Sharinganom nélkül mondjuk elég nehéz lett volna kivédenem a két fegyver csapásait, de Arata a Tai Jutsu ismeretének köszönhetően könnyedén hárította támadásaimat.
- A szemeim ellen nincs esélyed.- hangoztattam, s tovább hadakoztunk. A Víz Jutsukat Szél elemmel próbáltam hárítani. A Tűz Jutsukat ostobaság lett volna használnom, hiszen Arata ellen már kisebb korunkban sem nagyon értek semmit, szóval nem is pazaroltam a Chakrámat arra. Hosszas ideig harcoltunk, végül már utolsó erőnkből rohantunk egymás felé. Egy utolsó vágás, ami mindent eldöntött. Az idő lelassult, tudtuk, csak egyikünk fogja túlélni. Végül a húsba hatoló fém hangja, s két barát háttal állt egymásnak.
- Nem hittem… Hogy megteszed…- mondta Arata, miközben vér fröccsent ki a földre mellkasából utána holtan esett össze. Behunyt szemmel álltam, akár a cövek. Amikor a világra néztem, szemeim megváltoztak. Elnyertem a Mangekyo Sharingan erejét. Ezután elhagytam Takigakurét és Missing- nin lett belőlem.

Missing- nin kor:

Üldözöttként vándoroltam az országok között, kivéve a Tűz országát. Oda sosem tettem be a lábamat, még akkor sem, ha valami fontos dologért kellett volna mennem. Soha többé nem kerestem barátokat, de minden helyen másféle természetű alaknak adtam ki magamat. A Mangekyo Shringanomat teljesen megtanultam használni, hisz nem kevés ember volt, kik rám vadásztak, így sok harcban vettem részt. Most huszonhárom évesen járom a világot.

Jutsuk:
- Sharingan
- Mangekyo Sharingan
- Katon: Goukakyuu no Jutsu
- Katon: Housenka no Jutsu
- Fuuton: Reppushou
- Fuuton: Mugen Sajin Daitoppa

Mangekyo Sharingan:
A vörös szem alapon egy négyágú csillag jelenik meg. A csillagok szára között négy fekete pötty található.
Képessége: Feetaru Shushou (Halálos Tenyerek)
Leírás: A jobb kezemből tűz, míg a balból összesűrített szélgömböket tudok lőni, amik nagyon kevés Chakrát igényelnek. A Sharingannal pontosan be tudom mérni, valamint valamennyire rá is tudok közelíteni áldozatomra, így majdnem biztos a találat. A két gömböt kombinálni is lehet, így még nagyobb erőre tesznek szert. Formázásuk szintén nem akadály, de vannak határai. A legnagyobb gömb két méter átmérőjű, a legkisebb pedig köröm nagyságnyi lehet.
Kinézete:


2db Sai:


A hozzászólást Uchiha Akihiro összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 14, 2009 6:16 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megami-chama

avatar

Hozzászólások száma : 223
Age : 24
Itt : Tengoku
Reputation : 0
Registration date : 2009. Feb. 28.

Karakterinformáció
Chakra:
0/0  (0/0)
Szint: Ex-Főadmin
Kekkei Genkai: -

TémanyitásTárgy: Re: Uchiha Akihiro   Hétf. Szept. 14, 2009 4:01 pm

Ez nagyon szép előtörténet! Gratulálok! Szépen ki van dolgozva!

Chakra: 26000 /30000 (elit jounin szint)
Pénz: 5000 kane
Szint: Jounin (sensei) - missing nin

Üdv közöttünk, készíts adatlapot!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://grandmaya.tumblr.com
Uchiha Akihiro



Hozzászólások száma : 49
Age : 23
Reputation : 0
Registration date : 2009. Sep. 12.

Karakterinformáció
Chakra:
26200/30000  (26200/30000)
Szint: Missing-nin (Jounin szint)
Kekkei Genkai: Sharingan

TémanyitásTárgy: Re: Uchiha Akihiro   Hétf. Szept. 14, 2009 4:12 pm

Nagyon szépen köszönöm, Megami- sama! *meghajol*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Uchiha Akihiro   

Vissza az elejére Go down
 
Uchiha Akihiro
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
★ 2009 február - 2010 június ★ :: Nyilvántartás :: Előtörténetek-
Ugrás: