Takigawa Akira & Abukara Sora

//Van engedélyem az előtörténethez! Megami-sama *-* *hajlong*//

Név: Takigawa Akira
Kaszt: Missing-nin, Jounin szintű
Kor: 24
Nem: Férfi
Felszerelések: 20 kunai, 20 shuriken, 1 három ágú szigony
Születési dátum: szeptember 15.
Származás: Víz országa, Kirigakure
Chakra beállítottság: víz (bár inkább Kekkei genkaiára, és taijutsujaira támaszkodik)
Jellem: Elég nyugodt, és nyájas természete van. Szeret a nőkkel játszadozni, habár őket sem tekinti többnek, mint holmi játékszernek, akárcsak a többi embert. Nyugodt szívvel kínoz meg nőket, gyerekeket, ráadásul még élvezni is szokta a műsorokat, hiszen ha az alany igazán szenved, azzal nagy örömet okoz Akirának. Lényegében egy pszichopata, aki az emberek kínzásában leli örömét. Bárkit hátba támad, legyen az a legjobb barátja, vagy kedvese, neki nem számít. Szeret nassolni, főleg kínzás közben.
Kinézet: Magas, nagyjából 185 cm magas, 60-70 kg között mozog a súlya, hála a sok nasizásnak. Haja kékes-feketés színű, melynek a felső rétege rövid, alul pedig hosszú, nagyjából a háta közepéig ér. A hosszabb tincsek egy bőrdarabbal vannak összekötve. Egyik szeme vörös, másik szeme pedig kék. Arcán az esetek többségében huncut mosoly húzódik, mely talán azt sugallja, hogy a férfi legalább egy kicsit barátságos.

Név: Abukara Sora
Kaszt: Missing-nin, Jounin szintű
Kor: 27
Nem: Férfi
Felszerelések: nagyjából ugyan az, mint Akirának, azonban neki nem szigonya van, hanem egy kardpenge van a karjára erősítve
Születési dátum: szeptember 15
Származás: Eső országa, Amegakure
Chakra beállítottság: víz
Jellem: Kissé agresszív, és szabad szájú. Szívesen beszólogat bárkinek, legyen az kis taknyos, vagy akár egy Kage. Nem érdeklik a következmények, hiszen neki csak a harc számít, és az, hogy ő győzzön. Bárkivel képes kiállni, és könyörtelenül végez bárkivel, aki az útjába kerül. Nem szereti, ha parancsolgatnak neki, főleg ha azt egy tőle jóval fiatalabb teszi. Kiáll barátaiért, szeretteiért. Az esetek többségében sosem mutatja ki érzelmeit, egy tipikus macsó. Az ígéreteit az esetek többségében betartja, nem szeret hazudni, bár elég sokat füllent.
Kinézet: Körülbelül 180-185 cm magas, 85 kg. Teste izmos, kidolgozott, hiszen mindig is közelharcra, vívásra képezte magát. Arca mogorvaságot tükröz, így nagyjából belső tulajdonságait is le lehetne róla olvasni. Haja hosszú, fenékig érő, ezüst színű, szeme ugyan ilyen színű.

Képek

Spoiler:

Takigawa Akira kekkei genkaia

Spoiler:

Abukara Sora technikái

Spoiler:

Takigawa Akira: A kis genin

Akira, a Ködrejtek falu egyik híres családjába, a Takigawa klánba született, melynek birtokában van egy Gen’eigan nevű Kekkei genkai. A fiú úgy cseperedett fel, akár a legtöbb gyermek a faluban, azonban szülei a szokásosnál is keményebben fogták. Amíg az akadémiára járt, egy barátja se volt. Mindenki nagyívben elkerülte, hiszen a város többsége félt a Gen’eigan tulajdonosaitól. Mindannyian tudták, hogy a családban többen is beleőrültek képességükbe, 30 éves korukra. Ahhoz képest, hogy barátok nélkül kellett leélnie diák korát, jó tanulónak bizonyult. Szülei sokat gondoskodtak gyermekükkel, elhalmozták minden jó val, ami meg is látszott rajta. Viselkedése leginkább egy kis hercegéhez volt hasonlatos. Valószínűleg ennek is betudható, hogy nem igen voltak barátai. Előszeretettel tett csúnya megjegyzéseket mások felé, akik szemében ezeknek a megjegyzéseknek köszönhetően inkább ellenséggé vált. A lányok azonban kedvelték, modora ellenére, hiszen velük kedvesen, és odaadóan viselkedett. Végre elérkezett Akira számára az a nap, amikor végre geninné válthatott. Szülei ezernyi csókkal halmozták el, és szurkoltak neki, hogy letegye a vizsgát. Bár igaz, hogy ő e nélkül is kitűnően teljesítette volna a feladatokat. A vizsga végén, kiderült számára, hogy az összes diák közül neki sikerült a legjobban a vizsga. Ettől kicsit még önteltebb lett – már ha lehet valaki ennél önteltebb. Még aznap kézhez kapta kékszínű, vésett fejpántját, mely csak a ninják kiváltsága. Igen, végre ő is közéjük tartozott. Genin lett.


Gen’eigan

A vizsga utáni nap, megtörtén a csapatok elosztása. Egy kedves, és igazán gyönyörű lánnyal, valamint egy fiúval került egy csoportba. A lány Michikonak hívták, akinek látszólag nem volt szimpatikus a Akira, hiszen folyton csak elutasította udvariasságát. Néhány nap múlt kiderült, hogy ki is lesz csapatuk vezetője. Egy fiatal, 32 év körüli férfi jounint választottak nekik, aki csak úgy, mint Akira, kekkei genkaijal rendelkezett. Valószínűleg épp ezért választották őt a csapat élére, hiszen így segítségére lehetett a fiúnak sajátja kifejlesztésében. Egyik nap, amikor épp egy küldetésről tartottak haza, néhány shinobi rohant eléjük. Szörnyű hírt hozott magával, ami mind a jounint, mind pedig a genineket megrázott. A falut megtámadták, és szükség van a segítségükre. Néhány óra megfeszített fákon való ugrálást követően, végre megérkeztek a faluba, melyet ekkor már lángok borítottak. Akira nem aggódott szüleiért, hiszen jól tudta, hogy kitűnő harcosok mindannyian, ezért inkább csoportjával maradt. Hirtelen néhány chuunin szintű missing-nin támadott rájuk. Geninjeinkek egyel is probléma lett volna elbánni, nem hogy öttel. Míg három missing-nin lefoglalta a senseit, addig a másik kettő a három geninnel foglalkozott. Akira minden áron meg akarta védeni a lányt, akit az első naptól fogva szeretett, azonban a shinobi elsöpörte az útjából, aminek köszönhetően egy közeli falnak vágódott és eszméletét vesztette. Néhány perc múlva tért csak magához, de ekkor már késő volt. A társai… a mestere… halott volt. Ez sok volt már neki. Összeomlott. Ennek köszönhetően, vagy talán azért, mert látta szerelmét holtan, bal szeme vörösre változott, és az egyes szám jele jelent meg benne. Megszerezte a Gen’eigant…

Út a chuuninná váláshoz

A falut szép lassan, de újjá építették. Miután beosztották egy új, kezdő csapatba, mindenképp meg akarta tanulni technikája használatát, hogy megölhesse azt, aki végzett a csapattal, és a lánnyal, akit szeretett. Néhány éves megfeszített munkával, végre használni tudta kekkei genkaiát, így már nem is igazán volt szüksége a többi technikára. Sorban, minden küldetésen remekelt, amin társai csak ámultak, ám mestere igazán büszke volt rá. Épp ezért adta be a csapat jelentkezését a chuunin vizsgára, ami még Akira számára is keménynek bizonyult. Az első körben egy feladatot kaptak, melyben egy teljes nap alatt, annyi érmét kellett összegyűjteni a falu területén. Annyi nehézség volt, hogy mindenki akadályozhatott mindenkit, bármilyen technikával. A feladat végére Akirának 450 érmét sikerült összegyűjteni, melynek köszönhetően rekordot döntött, hiszen az átlag jóval 200 alatt volt. Sose derült ki, de a fiú kekkei genkaiát használva többszörözte meg az 50 darab érmét, melyet sikerült összegyűjtenie. Ezzel sikerült teljesíteni az első feladatot. A második azonban már nem sikerült olyan egyszerűen. A második feladat neve, a „Minden szellemek szobája” nevet viselte. Ez egy hatalmas, több méter széles, és magas szoba volt. A feladat az volt, hogy két teljes napot kellett elviselni a szobában úgy, hogy nem hagyja el azt. Egymás után jöttek ki a lelkileg összetört shinobik, akiket azonnal a közeli kórházba szállítottak ellátásra. Lassan, de biztosan közeledett Akira napja is. Miután betette lábát a terembe, azonnal rácsukódott nagy robajjal a kapu, és furcsa, kísérteties hangokat kezdett el hallani, majd megjelent előtte Michiko. A lány vérben ázva repült felé, fájdalmas arccal. Akira szíve azonnal összeszorult, és levegőt is csak nehezen tudott venni, amikor hirtelen a lány eltűnt. Abban a pillanatban csontig hatoló hideg mart belé, melynek hatására azt hitte, azonnal megfagy. Később társult hozzá a szél is, mely még jobban fokozta a hideget. Ezután a rettentő forróság következett, mely szinte leégette a húst a csontokról, majd hirtelen minden abbamaradt. Se hang, se szél, se hideg, se forróság. Csend volt, és sötét. A vizsga második fele is véget ért. Habár csak két nap volt, Akira számára egy egész örökkévalóságnak tűnt. Összeroskadva, némán térdelt a terem közepén előre meredve. Szemeiből csak úgy folytak a könnycseppek. Ennek hála végzett a vizsgával, így megkapta a chuunin rangot.


Út egy újabb kaland felé

Egyre több, és veszélyesebb küldetést kapott Akira, melyekből néha épphogy sikerült élve kikerülnie. A Kage úgy döntött, hogy mivel a fiú elég keményen küzdött, és kitűnő harcos, elküldi egy küldetésre, melyen, ha jól teljesít, megkaphatja a jounin rangot. Azonban nem tudta, hogy valószínűleg ez lesz élete utolsó küldetése, Kirigakure nevében…

Takigawa Akira és Abukara Sora: Az összeesküvés

A nap úgy sütött, mintha legalábbis sivatagban lennénk. Két ninja közeledett egy elhagyatottnak tűnő bázis felé. Míg az egyik észak felől, addig a másik dél felől közelítette meg a cél állomást. Sajnos azonban a két ninja nem tudott egymásról, így bármelyikük könnyen ellenségnek tekintheti a másikat. A bázison csak néhány ember rohangál egyik sátortól a másikig, amikor hirtelen megjelenik egy személy. Jelleme tiszteletet parancsoló. Ebből is lehet érezni, hogy valószínűleg ő a csapat vezére. A két chuunin árgus szemekkel figyelte az elvetemült missing-nint. Egyikőjük se értette, hogy miért nem ANBU tagokat küldtek a feladatra, hiszen általában az ő dolguk az ilyen feladat.
- Nagyszerű… – mosolyodott el Akira az egyik fán gubbasztva. – Szóval ő lenne a missing-nin, akit el kell fognom.
Arcán a szokásos vigyor terült el, miközben feltérképezte a területet. Tőle alig néhány méterrel egy nagyjából ugyan olyan erős, ám tőle 3 évvel idősebb chuunin ült egy másik fán. Ő volt Sora.
- Cöh… F*szom tele van már az ilyen sz*rháziakkal. Egyszer lehetne már nekem is ilyen jó életem… – morgott, miközben figyelte az eseményeket. Néhány perces megfigyelést követően kiderítette, hogy az őrség félóránként váltja egymást, és az elkapandó személy, kétóránként jön ki a sátrából. Ugyan erre a megállapításra jutott Akira is, így mindketten elhatározták, hogy még azelőtt támadnak, hogy a missing-nin elhagyná a sátrát. Azonnal el is indultak, azonban balszerencséjükre egy helyen próbáltak bejutni, így a két chuunin rangú ninja összetalálkozott.
- Nocsak… Mi rossebnek tolta ide a pofáját egy rühes Kirigakurei! Takarodj, amíg szépen mondom, különben az agyvelőd a földön látod viszont! – kezdett Sora szemöldöke heves rángatózásba, amikor meglátta Akirát. Mondjuk érthető is, hiszen ki örülne annak, hogy valaki megpróbálja elorozni orra elől a melót. Miközben Sora egy kunait kapott elő, Akira háromágú szigonyát csatolta le hátáról.
- Nocsak, egy ősember. Azt hittem, már rég kihalt, de hát… tévedni emberi dolog, nemde bár? – szórakozott Akira a Takigakurebeli ninjával, akinek szemlátomást nem tetszett ez a fajta beszólás. Őt még soha senki se nyilvánította ősembernek, főleg nem egy ilyen selyemfiú, aki valószínűleg valami híres klánból származik. Már kezdtek majdnem összeverekedni, mikor hirtelen léptek zaja ütötte meg mindkettőjük fülét. Észrevették őket. Mindenki, még a keresett ninja is őket nézte, azonban nem tűnt túl meglepettnek.
- Hm-hm-hm-hm… – kezdett el váratlanul kuncogni. – Már vártalak titeket, Takigawa Akira, és Abukara Sora.
Mondta végül. Ez az infó teljesen meglepte a két chuunint. Ennek köszönhetően, Akira, és Sora rájöttek, hogy faluik valójában egy csapda kellős közepébe küldték őket. Egyszerre utálatot, és undort éreztek. Nem tehettek mást, minthogy összefognak, és együtt gyűrik le az ellenséget.
- F*szom se akar egy ilyen kis b*zival társulni, de nincs választásom… – morogta Akira felé, akinek azonnal lefagyott erre az ötletre a mosolya, azonban rájött, hogy nincs más választása.
- Azt hiszem, igazad van. Akár milyen barbár is a stílusod, attól még lehetsz erős. Így hát társulhatunk – mondta végül Akira is. – Azonban ajánlom, hogy semmiképp se kerülj az utamba, különben megöllek.
Sora csak egy „Cöh…”-vel adta meg a választ újdonsült társának, majd háromra támadásba is lendültek. Sokáig tartott a harc, hiszen nem kevés emberrel kellett végezniük, ráadásul még a főnök is ott volt, aki egyelőre csak töklámpásként vigyorgott a harctér szomszédságában. Mikor végül befejezték, a missing-nin tapsolva lépett a két chuuninhoz közelebb.
- Gratulálok. Igazán látványos kis harc volt, de attól tartok, hogy most végeznem kell veletek – húzódott még szélesebb mosolyra szája. – Tudjátok, a falujaitok elég sok pénzt fizettek azért, hogy eltegyelek titeket láb alól. Nem szeretnék nekik csalódást okozni. Így hát… megkell, hogy öljelek titeket.
Csillant meg előhúzott katanája a lenyugvó nap fényében, mely csak még őrültebbnek állította be a missing-nint. Mosolya kezdett egyre szélesebb és szélesebb lenni, mígnem elérte az őrült vigyor státuszt. A két chuunin minden erejét beleadta a harcba, azonban még ez is túl kevésnek tűnt. Még Akira kekkei genkaiát is képes volt kijátszani. Testüket egyre több és több seb borította, amikor Akirának eszébe jutott valami. Néhány kézjel, és egy füstfelhő kíséretében eltűnt, majd néhány méterre a shinobi háta mögött jelent meg. Szigonyát erősen szorítva indította meg a támadást ellenfelük ellen, aki természetesen azonnal rájött, hogy hátulról próbálja majd megtámadni. Eközben Sora is támadásban lendült, így két oldalról támadták egyszerre. A ninja lesütötte szemét, s így védte ki a két oldalról jövő támadást.
- Kevesek vagytok ti hozzám – kuncogta.
- Gondolod? Szerintem ahelyett, hogy csukott szemmel röhögsz, inkább fel kéne nézned – mutatott Akira szabad kezével az ég felé, ahonnan árnyék klónok kezdtek el potyogni, és sorban támadták a lefogott missing-nint.
- Átkozottak… – suttogta szinte mindegyik ütés után, majd miután már úgy látszott, hogy nem képes már a saját lábán se megállni, elengedték. Még utolsó leheletével néhány kézjelet mutogatott el.
- Nem fog menni sz*rzsák. Úgy péppé vertünk, hogy csoda lesz, ha ki tudod mondani a jutsu nevét. – kacagott Sora, azonban pechére még maradt ellenfelükben annyi lélekjelenlét, hogy kimondja technikája nevét.
- Reikonkagi (Lélekkapocs)! – kiáltotta el magát, majd a földre rogyott. – Ennek a jutsunak köszönhetően, nem mehettek egymástól távolabb, mint 400 méter, különben a lelketek apró darabokra szakad. Viszlát a pokolban, kölykök!
Amint befejezte mondandóját, örökre kilehelte lelkét. A két chuunin végzett ellenfelükkel, azonban nem tetszett a hátrahagyott ajándéka. Kicsit se kedvelték egymást, ráadásul most össze is vannak kötve, és ha akár egy méterrel is távolabb kerülnek egymástól, mint 400 méter, a lelkük egyszerűen darabokra szakad. Nem volt mit tenni. Minden áron meg akarták találni azt a technikát, ami semmissé teheti az őket ért átkot, hogy végre ismét szabadok legyenek. Ezzel együtt bosszút esküdtek, és megfogatták, hogy bármi áron, de elpusztítják falujaikat, melyek a biztos halálba küldték őket.