Miya Sakura

Tárgy: Miya Sakura Kedd Okt. 06, 2009 10:10 pm

Miya Sakura

Név: Miya Sakura

Kaszt: Kunoichi - Jounin

Nem: Nő

Kor: 17 év

Felszerelés: 5db kunai, 5db shuriken, 20 db robbanócetli, 3db füst-, és fénybomba, 10 m drót

Születési dátum: március 29.

Lakhely: Tűz Országa - Konohagakure

Chakra beállítottság: Szél elem ( Fuuton )

Kinézet
Hosszú, világos lila haja, és sárgásbarna szemei vannak. Bőre világos színű, termetre magas és karcsú, ez okból kifolyólag könnyen mozog, ami fürgeségét segíti elő. Lábai és karjai edzettek, de nem mondhatni, hogy kigyúrt. Mindent összevetve, megnyerő külseje van.

Jellem
Sakura egy vidám jellem, szereti és érti a humort, de ha túl lépnek bizonyos határon, akkor azt már nem tartja viccesnek, és ezt a másik fél tudtára is adja. Ebből következik, hogy szókimondó és őszinte, bár egyes esetekben túl nagy a szája. Nem tűri az igazságtalanságot, és igyekszik mindig jól dönteni. A megfigyelőképessége kitűnő, nem riad meg az ellenféltől akármilyen erős is legyen az. Emiatt sokszor bajba is keveredik, de végül mindig kivágja magát valahogy, mondhatni szerencsés jellem. Negatív tulajdonságai közé tartozik még a túlzott makacsság, ez sok esetben nem vezet jóra, általában nehéz meggyőzni őt mások igazáról, ha téved akkor sem ismeri be egykönnyen . Optimista jellem, ezért könnyen szerez barátokat. Bármiről el tud beszélgetni másokkal, egyes témákban próbálja ráerőltetni véleményét másokra, ez nem mindig jön be, ekkor képes gyorsan felkapni a vizet. Forróvérű. Általában hirtelen dönt, megérzés alapján - ezek sokszor bejönnek, ám van mikor a női megérzés cserbenhagyja -, így nem mindig hozza meg a helyes döntést. Eszes, gyors felfogású lány, aki minden helyzetben könnyen feltalálja magát. Környezetében jól ki jön mindenkivel, persze vannak kivételek, de ezek csak erősítik a szabályt!

Előtörténet
Egy verőfényes márciusi reggelen Miya Rin - aki terhességének kilencedik hónapjában járt -, úgy döntött, miután felöltözött és megitta reggeli kávéját, hogy elindul a konohai virágkereskedésbe, mivel az ebédlőasztalon lévő vázában álló virágok elhervadtak, és szerette volna pótolni hiányukat. Betérve a kis bolthelyiségbe, köszöntötte az eladót, majd kedélyesen körülnézett hatalmas pocakját simogatva. Miután kiválasztotta a megvenni kívánt növényeket a pénztárhoz ballagott.
- Hogy vagy mostanság, Rin? - kérdezte széles mosollyal az eladó, a nő hasára bökve. - Lassan itt az idő.
- Ahogy mondod! Olyan hamar elszaladt ez a kilenc hónap. Hihetetlen, hogy lassan megszületik a kislányom. Bár, az apja nem biztos, hogy hazaér addigra a küldetésről. Remélem addig még bennmarad.
- Hát, ez nem olyan dolog, amit mi irányítunk. De ha szerencséd van, akkor jó gyerek lesz, és már most hallgat az édesanyjára.
- Ha ránk üt, akkor nem - nevetett Rin. - Na, megyek is, még rengeteg dolgom van a ház körül. Köszönöm a virágokat, Kaede! Igazán gyönyörűek.
A két nő elköszönt egymástól, majd a kismama kiballagott az ajtón. Az utcára lépve yakitori illat csapta meg az orrát, nem tudott ellenállni a kísértésnek, ezért úgy döntött, mielőtt hazaindul, még betér egy kis falatozásra a közeli étterembe. Ott újabb ismerősökkel találkozott, akik még egyszer gratuláltak - habár előtte már jó párszor megtették -, és persze az újabb tanácsokkal látták el Rin-t.
~ Remélem hamarosan kijössz onnan, már nem sokáig bírom a gratulációkat és az érdeklődő ismerősöket - mondta magában a nő, remélve, hogy kicsinye is hallja a gondolatait. ~
Az elfogyasztott étel után, jóllakva és virágokkal megrakodva indult el haza. Miután belépett a kiskapun behajtotta azt, majd két kattanással visszazárta. A házba menet felfigyelt arra, hogy cseresznyefájukon, mely az udvar közepén állt, egy kis kerti tó mellett, megjelentek az első virágok. A fehér kis fejek ott kandikáltak egy-két ágon, kibújva a rügyből, a friss szellő pedig lágyan rázta őket. Rin egy darabig nézegette őket, egészen elvarázsolták az apró kis szirmok. Mikor megunta a bámészkodást, úgy döntött bemegy a házba, és lepihen egy kicsit. A konyhába érve, megpillantott egy kis papírt az asztalon.
" Megjöttem a küldetésről, elmentem jelentést tenni Hokage-samának, nemsokára visszajövök. Szeretettel: Shin. "
~ Végre, már úgy aggódtam miatta! Sokkal jobban szeretem, ha itthon van. ~
Rin félretette a cetlit, majd átballagott a nappaliba, leült a székbe, felvette a földről a még be nem fejezett babacipőt, és folytatta az előző este abbahagyott kötést. Pár perccel később, az ajtó nyikorgására lett figyelmes. Nem sokkal ezután a nappali boltíves bejáratánál megjelent férje, akit ragyogó mosollyal fogadott.
- Hogy van a kismama? - kérdezte a férfi, miközben odasétált nejéhez.
- Úgy örülök, hogy itt vagy!
A nő átkarolta férje nyakát, majd nyomott egy puszit annak bal orcájára. Egy darabig még egymás szemébe bámultak, majd a nő egyszer csak megszólalt.
- Shin, azt hiszem itt az idő!
A férfi besietett nejével a kórházba, ahol azonnal elhelyezték egy kórterembe. Nem sokkal később megindultak a fájások, majd a kórteremből, Rin átkerült a műtőbe. Ide általában súlyos sérülteket hoznak, ám neki nem volt semmi ilyen baja. Sőt, ha nem fájt volna a szülés, valószínűleg boldogan mosolygott volna. Pár óra kemény harc után, a délután és este határán, még aznap napnyugtakor megszületett Miya Shin és Miya Rin kislánya, akinek abban a pillanatban, még nem volt neve.
- Még nem is gondolkodtunk rajta... Mi legyen a neve?
- Shin, remélem nem haragszol, de én már eldöntöttem. Ma vettem észre, hogy a kerti cseresznyefa virágzik, és annyira gyönyörű volt! Mit szólnál, ha a kicsinket Sakurának hívnák?
- Azt, hogy ez egy remek ötlet! Miya Sakura, hmm... Nem is hangzik rosszul.
Így kezdődött el hősnőnk, Miya Sakura földi pályafutása, azon a gyönyörű márciusi napon, melynek emléke soha nem száll tova, szülei fejéből.

***

Már hat év telt el Sakura születése óta. A csecsemő azóta bájos kislánnyá cseperedett szülei büszkeségére. Ez a történet, egy esős júliusi nap történéseit mondja el, mikor egy kislány egy egész életet meghatározó döntésre jutott.
Sakura épp az ablakból nézte, ahogy a friss nyári eső, felkavarja a hőségben kiszikkadt földről a port, meglehetősen kellemetlenné téve a levegőt, mindemellett mocsara állapotokat teremt a házuk kertjében, hiszen nem csak port kavar fel, de össze is trutymósítja azt. Nagyokat sóhajtozott, és nem tudta elképzelni, mi a frászt csináljon, ilyen rossz időben. Végül úgy döntött, hogy segít édesanyjának, aki a konyhában ügyködött, hiszen a kislány már pontosan tudta, hogy szakácsnő lesz belőle, ha felnő. Beszaladt a konyhába, ahol anyja az ebédet készítette elő.
- Segíthetek?
- Persze, kincsem. Keverd meg ezt!
Anyja egy tojássárgájával és cukorral teli tálat nyomott a kezébe, majd egy fakanalat. Sakura leült a kis székére, ölébe vette a tálat, és szorgosan kavarta össze a benne lévő alapanyagokat. Mikor kész volt odasétált az asztalhoz, feltette rá a tálat, és édesanyját nézte, aki épp a rizst vette le a tűzről.
- Anyuci - szólalt meg hirtelen -, apa miért van olyan sokszor távol?
- Jól tudod, hogy apád ninja. Ez nem egy olyan munka, amit órában mérnek. Akkor jön haza, ha végzett a küldetéssel és akkor megy el, ha újabbat kap. Most, hogy a nagybátyáddal került egy csapatba, biztosan nem érzi magát egyedül, ne aggódj emiatt.
- De, mi van ha megsérül? És, ha megölik küldetés közben? Anyuci, az nagyon rossz lenne!
- Vigyáznak egymásra a nagybátyáddal. Emellett van velük egy medikus ninja is, aki azonnal ellátja a sérülésüket.
- Remélem is. Apát is, és Daichi bácsit is nagyon szeretem.
- Nem lesz semmi baj. Menj játszani!
Az utasítás hallatán Sakura átment a nappaliba, és előkapta babáit a fotel alól. Épp azt játszotta, hogy egy gonosztevő el akarja rabolni a hercegnőt, de egy bátor ninja az utolsó pillanatban megmenti. A hercegnő szerelmes lesz a megmentőjébe, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Ezt a történetet egy negyed óra alatt lejátszotta. Miután felkelt a padlóról újra az ablak elé ment, és kinézett rajta. Az eső szakadatlanul esett. Pedig ő sokkal szívesebben játszott volna a barátaival a falu utcáin, mintsem itt bent gubbasszon. Ahogy így nézelődött kifelé az ablakon, egyszer csak egy fehér fény száguldott át előtte, majd hatalmas robaj következett. Egy villám a közelben csapott be, méghozzá a nagybátyja házába. Sakura sikítva futott a konyhába édesanyjához, akinek elmesélte a történteket. Rin azonnal hívta a tűzoltókat, a házat még sikerült megmenteni a teljes amortizációtól. Miután lecsillapodtak a kedélyek, és a falusiak, akik a tűz hírére teremtek a baleset helyszínén, elmentek, Sakura és édesanyja is távozott.
- Anyuci, nagy szerencse, hogy nem hozzánk csapott be. A villám sosem jelent jót.
- Igen, kicsim, nagy szerencse.
Az út további része borús hangulatban telt, az eső még mindig esett, és egyre gyakrabban dörgött, illetve villámlott. Rin-nek rossz érzése volt. Miután hazaértek, Sakura végre megnyugodott valamennyire, és leült a nappaliba olvasni. Az anyja azonban még mindig zaklatott volt, azonban igyekezett ezt palástolni lánya előtt. Mivel az ebédből csak a desszert nem készült el - a hirtelen baleset miatt abbahagyta a főzést -, ezért úgy döntött, hogy ma nem csinál már más édességet. Átszólt a nappaliba Sakurának, hogy jöjjön enni, mert kész az étel. A hívószóra a lány átcsörtetett a konyhába, és leült az asztal mellé. Anyja lerakta elé a levest, amit pár perc alatt bekebelezett, majd így tett a második fogással is.
- Anyuci, te miért nem eszel?
- Nem vagyok éhes. Majd később én is megkóstolom.
Sakura elhitte a gyenge kifogást, így abban a hitben, hogy minden rendben van, felment a szobájába. Az idő már jócskán estefelére járt, bár a sötét égbolt miatt, ami végigkísérte az egész napot, nem lehetett megállapítani, hogy hány óra lehet pontosan. Sakura az emeleten hirtelen meghallotta a földszinti ajtó nyílását. Lerohant a lépcsőn és meglátta apját, aki csuromvizesen, átázott ruhában állt az ajtóban. A lány először azt hitte, hogy arcán csak vízcseppek vannak, semmi több, ezért odarohant hozzá.
- Apuci, hát megjöttél! Nagyon vártunk már!
Mikor közelebb ért, akkor vette csak észre, hogy apja ruháján fekete foltok vannak. Rászáradt vér okozta foltok. hirtelen hátrébb hőkölt. Édesanyja is épp ekkora lépett be a képbe, ő azonnal kiszúrta férje mocskos ruháját, és azt is, hogy arcán könnycseppek vannak.
- M...mi történt?
- A küldetés kudarcot vallot... - kezdte a férfi.
- Csaknem?
- De. A két csapatból, tehát hat emberből csak én és Aoba úsztuk meg. Daichi...
- A bátyó? - vágott közbe Sakura. - A bátyó meghalt?
Apja némán bólintott, és próbálta megölelni, de Sakura nem bírt közel menni hozzá, azt a gondolat járt a fejében, hogy az apja ruháján lévő foltok szeretett nagybátyja vérének nyomai. A kislány nagyon közel állt apja testvéréhez. Mikor Shin nem volt itthon általában ő pátyolgatta a családot. Sakura mindig csak Daichi bátyónak szólította, majdnem annyira szerette, mint apját.
- Az nem lehet!
Sakura most már ordított, arcán patakban folytak a könnyek. Lassan megértette, hogy a kedves Daichi bátyó nincs többé, csak az emléke marad meg.
- Sajnálom, Sakura. Az ellenség túlerőben volt, és rajtaütésszerűen támadtak. Nem tehettünk...
A lány nem hagyta, hogy apja végigmondja, amit szeretett volna, levágta magát a földre és szívszaggatóan zokogott. Közben ezt kiabálta:
- Daichi bátyó! Daichi bátyó, miért?

Pár nappal később megtartották az elhunytak tiszteletére a temetést. A négy elhunyt rokonai megtöltötték a szertartás helyszínét. Furcsa mód, a nap sütött az ég gyönyörű világos kék színben pompázott. A földet a hozzátartozók könnyei áztatták, nagyon szomorú látvány volt a sok gyászoló. A ceremónia nagyon szép volt, méltó a küldetés közben meghalt hősök emlékére. Sakura ott állt nagybátyja koporsója mellett és csak bámult a semmibe. Az elmúlt napokban kisírta magát, így a temetésen már nem tudott. Sokan azt hitték, még nem dolgozta fel, ami történt, pedig igen. Már nagyjából túltette magát rajta és elfogadta a jelenlegi helyzetet. Sőt, komoly döntésre szánta el magát.
A szertartás után, a lány visszatért családjával a házukba. Itt gyűltek össze a rokonok. Mivel Daichi-nek nem volt felesége és barátnője sem, ezért csak Shin és Rin szülei, valamint Rin két testvére volt ott. Shin szülei még nem tudták feldolgozni fiuk halálát, Rin szülei mély részvéttel ültek a kanapén, a testvérei szintén így tettek. Sakura nem állt olyan közel anyja testvéreihez, mint apjáéhoz, de természetesen őket is szerette. A csendet Shin törte meg, mikor közölte, hogy hoz egy kis innivalót, Rin kiment utána a konyhába, hogy ő meg valami ennivalót hozzon be. Sakura egyedül maradt nagyszüleivel és két nagynénjével. Ezek közül az egyik, ahogy Sakura hívta, " Kaede néni " a lányhoz fordult, hogy egy kis életet vigyen a nappaliba.
- És, Sakura, mi a helyzet veled mostanában?
A kérdezett vett egy nagy levegőt, és elhatározta, hogy itt és most közli mindenkivel szándékát. Megvárta, míg apja és anyja is visszaérnek a szobába, majd nagynénje felé fordult, de a következő mondatokat mindenkinek szánta.
- Úgy döntöttem, hogy mégsem leszek szakácsnő. Sőt, amit választok, az ennél nehezebb lesz. Én is ninja akarok lenni, Daichi bátyó emlékére!

***

Egy évvel később, Sakura már a konohagakurei Ninja Akadémiára járt. Szülei elfogadták döntését, és engedték, hogy lányukból kunoichi legyen. Immáron hét évesen koptatta az akadémia padjait. Sok új barátra tett szert itt, sőt a szerelem is utolérte. Már, ha ezt szerelemnek lehet nevezni, inkább csak gyerekes vonzalom, hiszen hét évesen nem köttetnek akkora szerelmek. A lényeg, hogy egy évvel ismét idősebbé vált, és már fél éve volt akadémiai tanuló. Eddig kitűnően vette az akadályokat. Az órákon remekül teljesített, bár nem ő volt az osztályelső. Ezt a szerepet meghagyta másnak. Igyekezett mindig a legjobbat nyújtani, hogy ne okozzon csalódást szüleinek, s hogy megmutassa nekik, milyen jó kunoichi lesz majd belőle, akit nem kell félteni, a különböző küldetések során.
A mai nap éppen a Bunshin no Jutsu-t próbálta megtanítani nekik Kagome-sensei. A diákok elenyésző része figyelt csak rá, így próbálta felhívni figyelmüket azzal, hogy Henge no Jutsu-t használt. Épp a Hokage alakját vette fel, így sikerült magára irányítani a figyelmet. Mikor aztán visszatért eredeti alakjába, az osztályon egy sóhaj-hurrikán söpört végig. Habár Kagome sensei csinos volt, ez mégsem volt elég ahhoz, hogy magára vonja a figyelmet. Persze egy-két fiú folyton csak rá koncentrált.
- Rendben. Akkor most menjünk sorba! Megkérnék mindenkit, hogy ha a nevét hallja, jöjjön ki ide, és mutasson be egy épkézláb Bunshin no Jutsu-t az elmondottak alapján. Kezdjük! Kiria Kenpachi!
Ezzel a névvel kezdődött meg a gyakorlássorozat. A legtöbbek helyesen bemutatták a gyakorlatot, akik viszont tényleg semmit nem figyeltek, azoknak csak annyira tellett, hogy egy csorgó nyálú valamit hozzanak létre.
- Miya Sakura!
Nevét hallván, a lány kiballagott, majd megállt a sensei mellett. Erősen koncentrált, és kimondta a jutsu nevét. Az eredmény egy tükörkép lett, ami nagy megelégedéssel töltötte el a lányt.
- Rendben, a helyedre mehetsz. Menjünk tovább...
Ez így zajlott ez az óra végéig, majd mikor a sensei kiviharzott a diákok kimentek az udvarra egy kis szünetre. Sakura két barátnőjével egy padon ücsörgött, és épp beszélgettek.
- Mikor végzünk már, az akadémiával, annyira unalmas! - csattant fel Mia.
- Nyugalom, itt alapozunk, enélkül igencsak bajban lennénk a későbbiekben - nyugtatta meg barátnőjét Sakura.
Sora, a harmadik grácia csak bólogatott, majd a jelző hangjára, szépen visszasétáltak a terembe, ahonnan ismét az udvarra vezényelték őket.
- Kár volt bemenni - morogta Sora. - Tudhattuk volna, hogy a kunai dobás nem az osztályban lesz.
A másik két lány megvonta a vállát, majd beálltak a sorba, és várták míg sorra kerülnek. Sakura, sora és Mia közé beállt az osztály "nagyfiúja", durván ellökve Sakurát.
- Hé, vigyázz már!
A fiú nem válaszolt, csak célzott, és dobott. Pontosabban dobott volna, de egy hirtelen robaj megijesztette. Mindenki a hang irányába nézett, ahonnan füst szállt fel. A tanítok azonnal visszaterelték a gyerekeket a termekbe, azonban a három lány meglógott, hogy megnézze mégis mi történt a faluban. Az utcákat üresnek találtak, ami elég feltűnő volt, mivel általában zajlott az élet. Az egyik pillanatban azonban egy hangra lettek figyelmesek mögülük, mire megfordultak, egy idegen ninja jelent meg előttük. A homlokvédőjén három függőleges vonal húzódott, egymástól megegyező távolságra. A három lány meg sem mert szólalni, remegtek, mint a nyárfalevél. A ninja felmérte őket, majd elmosolyodott.
- Vigyázzatok azzal a kunai-al, nem gyerekjáték! Mit kerestek ti itt, kis hülyék? Igazából mindegy is, mert nagyon rosszkor vagytok, nagyon rossz helyen.
A férfi - a hangjáról lehetett következtetni nemére -, lassan kihúzta katanáját, a hátán lévő tartóból. Sakura remegő kézzel csípte meg lábszárát, hogy felocsúdjon a félelemből, a körmét mélyen belevájta a húsába, ami elég fájdalmat adott ahhoz, hogy visszatérjen lelkileg. Tudta, hogy nincs esélyük a fickó ellen, azért kézen fogta két barátnőjét, és eliramodott velük az ellentétek irányba. A férfi megint csak elmosolyodott, és hirtelen a három lány előtt termett.
- Elég a játszadozásból!
Szavainak nyomatékot adott, ugyanis meglendítette a katanát, de meglepetésére, az egy üres hordóba csapódott. Sakura a Kawarimi no Jutsu-val kicserélte testét a közelben lévő, vele nagyjából megegyező súlyú tárggyal.
- Shunsin no Jutsu!
A technikával meglepte a ninját, és belevágta a kunait annak vádlijába, a férfi felszisszent. Közben ismét menekülni próbált, de a ninja kihúzta a kést lábából és ismét előttük termett.
- Itt a vég - visította Sora.
- Meghaltok, kis patkányok!
A férfi meglengette katanáját, mire a lányok fejük elé kapták kezüket. Pár másodperces várakozás után puffanást hallottak. Elvették kezüket fejük elől, ekkor látták csak, hogy a férfi, aki rájuk támadt arccal lefelé hever a porban, hátában három shurikennel. Egy közeli háztetőről egy ANBU pattant le eléjük, majd a tőlük megszokott érzéketlen hangon szólalt meg.
- Irány vissza az akadémiára, nincs itt semmi dolgotok!
A három tanuló még mindig nem ocsúdott fel a meglepetésből, de engedelmeskedtek a parancsnak.
- Hé, te!
Az ANBU itt Sakurára mutatott. A lány megijedt, nem tudta mit akar tőle a ninja.
- Szép munka - folytatta az ANBU -, egyszer még jó ninja lehet belőled.!
Nyilván látta Sakura akcióját, máskülönben nem mondott volna ilyet. Az ANBU-hoz időközben csatlakozott egy újabb, majd sustorogtak valamit, és az újonnan érkezett ninja a három lány mellé ugrott.
- Visszakísérlek titeket az Akadémiára, nem lenne jó, ha megint összetűzésbe keverednétek valakivel.
Sora, Mia és Sakura még mindig a történtek hatása alatt menetelt vissza az iskolába az ANBU kíséretében.
A hír természetesen kiszivárgott, és Sakura az elkövetkezendő hetek érdeklődésének középpontjává vált, mint ígéretes tehetség.

***

Öt év telt el az ominózus eset óta. A faluban már mindenki elfelejtette, hogy mi történt öt éve. Sakura, mint akadémiai tanuló, már minden alap jutsu-t elsajátított. Kiszeretett a " nagy szerelméből " is, lassan már teljesen éretté válik, azonban még lehet benne, egy kis gyermeki beütés, ami minden tizenkét évesben lakozik. Sokat tanult és komolyodott ebben az öt évben, mostanra már az osztályelső címet is megszerezte, sőt a genin vizsgára készült. A sensei tegnapelőtt jelentette be, hogy két nap múlva - azaz holnap -, megtartják a vizsgát. Sakura alig fért a bőrébe, már nagyon várta, hogy geninnek mondhassa magát. Magabiztosan tett-vett szobájában, mikor szülei bementek hozzá.
- Ha ketten jöttök, ez már valami komoly dolog lehet, ha ketten jöttök!
- Bizony, komoly.
Sakura odafordult szüleihez, és minden figyelmével rájuk koncentrált.
- Miről van szó?
- Tudod, kislányom - kezdte Rin -, nem vagyunk biztosak benne, hogy a ninja élet neked való.
~ Már megint ez a duma... ~
- Anya...
- Hallgass minket végig! Nem vagyunk benne biztosak, hogy ez neked való, de ha szeretnéd, és téged ez boldoggá tesz, ám legyen. De előtte meg kell ígérned nekünk valamit.
- Mi lenne az?
- Ígérd meg, hogy mindig nagyon vigyázol majd magadra!
Rin szeme sarkában egy könnycsepp jelent meg.
- Jaj, anya!
Sakura átkarolta anyját, majd eleresztett egy halvány mosolyt.
- Ne akard, hogy én is elbőgjem magam! Hát persze, hogy vigyázok! De hisz apának sem esett baja, még egy küldetésen sem.
- Én azért már valamennyivel képzettebb vagyok.
- Tudom, apa, de ha keményen edzek, én is az leszek, és figyeld meg, hogy belőlem is jounin lesz. Egyszer, legalábbis.
- Legyen így, kislányom!
- Akkor, mi nem is zavarunk - vette át a szót Rin -, készülj csak fel a holnapi vizsgára.
- Már kész vagyok, mindent tudok, úgyhogy mi lenne, ha lemennénk vacsorázni?
Az ötlet hallatán a család leballagott a konyhába, és elfogyasztotta a vacsorát. Azután Sakura megfürdött és korán lefeküdt, hogy a holnapi vizsgán ne zombiként jelenjen meg.
Másnap reggel - hála a korai lefekvésnek -, Sakura frissen indult az akadémiára. Az udvaron már gyülekeztek az emberek, Sakura régi barátnőihez sétált, őket vette célba.
- Hogy álltok? - kérdezte vidáman.
- Nem valami jól, annyira izgulok, hogy majd' elájulok. Úgy érzem, egyik alap jutsu-t sem tudom.
- Ugyan már, Sora - legyintett Mia. - Biztosan menni fog, egyik sem nagy kunszt.
Sakura csak bólogatott. Nemsokára megszólalt a jelzés és minden tanuló bevonult az Akadémiára. A termek előtt hosszú sorok kígyóztak, a vizsga behívásos alapon ment. A lányoknak nem kellett sokat várni, lassan szólították egyiküket.
- Miya Sakura!
- Menj, szorítunk! - suttogta két barátnője.
Sakura egy mosollyal nyugtázta, hogy vette az adást. A teremben két vizsgáztató ült. Az egyik Kagome sensei, a másik egy ismeretlen oktató.
- Rendben, Sakura - szólt Kagome. - Akkor mutass be egy Bunshin no Jutsu-t.
~ Ez semmi. ~
Sakura erősen koncentrált, majd kimondta a jutsu nevét. Az eredmény - mint már sokszor korábban -, egy tökéletes más lett. A két sensei, Sakurával egyetemben a képmás láttán elégedetten mosolygott.
- Akkor most egy Henge no Jutsu-t kérünk! - szólt a másik sensei, aki eddig megfigyelt. - Vedd fel Kagome sensei alakját!
Sakura jól megnézte magának, a már ismerős nőt, majd kimondta a jutsu-t. Az eredmény egy Kagome sensei lett. A hasonlóság zavarba ejtő volt, lehetetlenség lett volna megkülönböztetni őket egymástól, ha egymás mellett álltak volna.
- Miya Sakura! A vizsgád sikeres volt! Vedd el a fejpántod, mától Konohagakure újdonsült geninjeinek egyike vagy!
- Köszönöm, Kagome sensei!
Sakura egy hatalmas vigyor kíséretében elvette a fejpántot, majd feltette fejére, és büszkén sétált ki a tanterem ajtaján.

***

Egy évvel később, Sakura már javában geninként szolgálta a falut. D szintű küldetéseket oldott meg csapatával, sensei-e kíséretében. Apropó, csapat! Sakura két volt osztálytársát kapta meg csapattársnak, jellemző módon két fiút. Az egyik az osztály egy kiemelkedő tanulója Fukusa Toru volt, a másik pedig, egy gyengébb tanuló - az egyensúly érdekében, egy ilyen is kellett a csapatba -, Sunasata Chiko volt. Talán nem is kell magyarázni, hogy a rosszabb tanuló, Chiko sokkal helyesebb volt, mint a pedálgép Toru. Senseiük egy konohai elit jounin, Reisatsu Ken lett. Ken sensei nagy hírnévnek örvendett a faluban, sőt a Tűz Országában is elismert ninjának számított. Nagyon sok jutsut ismert, és valóban kiváló ninja volt. A csapat ereje a férfiakban rejlett, de ennek az esze, viszont Sakura volt, akinek kiváló volt a chakra kontroll képessége. Nem volt erős harcos, viszont annál eszesebb, és gyorsan átlátta a helyzeteket, jó hasznára vált csapatának. A mai nap egy tanyán kellett segíteniük a napi teendőkben. Míg Sakura a kertet gazolta, addig a két fiú vizet cipelt a kútból, az állatok előtti itatóba, senseiük pedig elégedetten nézte őket egy jól megtermett fa árnéykából.
- Ken sensei, nem akarna esetleg segíteni? - vetette oda Sakura, bosszantván, hogy a csapat legerősebbje semmit nem csinál.
- Bocs, Sakura - mosolygott zavarodottan a férfi -, de meghúzódott a karom a tegnapi küldetés során.
~ Persze, mint általában... Na, mindegy hárman is elegek vagyunk, végül is. ~
A nap fele már eltelt, dél felé járt az idő, mikor az idős háziasszony behívta a kis csapatot ebédelni, mondván biztosan kifáradtak a munkában. A kis ház belülről takaros volt. tele volt virágokkal, porcelánokkal, régi képekkel, emlékekkel, amik csak növelték a ház báját. A terítő kézzel varrott volt, ami még szebbé varázsolta, az amúgy is gyönyörű kézzel faragott asztalt. Miután elfogyasztották az ízletes ebédet, még pár órát dolgoztak, majd mikor mindennel elkészültek, elindultak vissza a faluba. Amint beléptek a kapun, az egyik őr megállította őket.
- Ken, a Hokage-sama vár benneteket.
- Rendben, úgyis most mentem volna jelentést tenni, így viszem a srácokat is. Hallottátok emberek, irány a Hokage palota. Kössz az infót, Gurnam!
A Ken-csapat a parancs hallatára irányt váltott, és elbaktatott a Hokage irodájába, ahol a falu vezetője már várta őket.
- Á, hát ideértetek. Elég sokáig tartott a küldetés.
- Mivel, csak hárman dolgoztunk - motyogta Chiko, alig hallhatóan.
- Reisatsu Ken, a jelentésedet ráérsz később leadni, újabb küldetésem van számotokra. Mivel a többi csapat küldetésen van, és valakinek a falura is kell figyelni, ezért ti kapjátok ezt a C szintű küldetést. A feladatotok egyszerű. Azt az információt kaptuk, hogy amegakurei ninják kis csapata közelít a Tűz Országa felé, a Folyó Országának irányából. A feladatotok ezen információ ellenőrzése, amennyiben a helyzet ezt megkívánja, engedélyezem, hogy harcra kerüljön sor, vállalva ezzel a további diplomáciai következményeket. Megértettétek?
Mind a négy fej bólintott.
- Helyes! Reisatsu Ken, Sunasata Chiko, Fukusa Toru, Miya Sakura, ezennel nektek adom ezt a küldetést. Próbáljatok épségben visszatérni!

A csapat már a határhoz közel járt, mikor Sakura hosszas filozofálás után megszólalt.
- Sensei, lehet ennek az információnak valós alapja? Az Eső megkockáztatna egy újabb háborút? Nem lehet, hogy csak gyakorlatoznak?
- Bármi lehetséges, Sakura! Ezért fontos, hogy ne lankadjon soha sem a figyelmetek. Mindennel számolnunk kell. Még azzal is, hogy az Eső egy idióta döntés során, egy eleve vesztett háborúba bocsátkozzon.
A lány elfogadta a választ, bár még mindig kizártnak tartotta, hogy az Eső országa, ilyen meggondolatlan lépést tegyen. Két csapattársa mögötte, épp valami jelentéktelen dolgon vitatkozott, mint általában, mikor egy száguldó shuriken repült át köztük.
- Megtámadtak minket! Mindenki rejtőzzön el!
Ken sensei utasításait követve, a geninek - a környezeti adottságokat kihasználva -, elrejtőztek. Ki egy bokorba, ki egy fa lombjába és vártak. Chiko észrevette, hogy az egyik bokorban, valami sötétlik, így egy gyors mozdulattal, bedobott oda egy kunai-t. Még ebben a pillanatban a "bokor" felszisszent, majd kiugrott belőle egy férfi. Ken-sensei kihasználta azt alkalmat, és a Shunsin no Jutsu-val az ellenség mögött termett, majd katanájával hátba szúrta azt. A választ nem maradt el, négy kunai repült ki a környező növényzetből. Kettő célt tévesztett, ám a másik kettő belefúródott Ken-sensei mellkasába. Vagyis, csak fúródtak volna, mivel a találat után hangos pukkanás következett, amit egy füstfelhő követett. A füstfelhő után, egy puffanás hallatszott, amit egy farönk földre zuhanása okozott. A farönkben ott volt a két kunai. Ken-sensei a kunai-ok röppályájából kiszámította, honnan dobhatták azokat, majd a bokrokba ugrott, ahonnan nemsokára egy-egy ember dőlt ki.
- Még ketten biztosan itt vannak, ha nem többen - kiáltotta Sakura, miközben szemével a területet pásztázta.
A hangjából biztosan meg tudták állapítani jelenlegi helyzetét, ezért történhetett az, hogy a következő pillanatban három shurikent hajítottak felé. A lány a Shunsin no Jutsut használta, de elkésett, az egyik shuriken beleállt a combjába. A másik kettő a feje mellett suhant el. Eközben a lány sem tétlenkedett, ugyan a fájdalom, amit a shuriken okozott nagy volt és kissé megzavarta, de sikerült egyik kunai-a nyelére robbanócetlit tekernie, amit eldobott az egyik lomb irányába. Úgy sejtette, onnan jött, legalább egy kunai. Pár másodperc múlva robbanás rázta meg a fát. Annak ágai ropogva törtek le, majd zuhantak le a földre. Az ágak közt zuhant lefelé két ninja is, akiket agyonnyomtak a lezuhanó fadarabok. Az utolsó ninját Toru vette észre, mikor az épp el akart menekülni. A fiú utána eredt, a ninja viszont, aki látta, hogy a fiú egyedül követi, visszafordult és három darab robbanócetlis kunait hajított a fiú felé. Annak kettő elől sikerült kitérni, de a harmadik mellette robbant, leszakítva ezzel bal kezéről két ujját. Toru fájdalmasan felordított és a fájdalom következtében a földre rogyott, közben Ken-sensei is megérkezett, és a menekülő ninja elé ugrott. Felismerte, a homlokvédőjéről, hogy az egy amegakurei ninja, így kijelenthetjük, hogy a küldetés sikeresen zárult, hiszen meggyőződtek az információ valósságáról és arról, hogy az Eső Országa valamilyen célból expedíciós csapatot küldött a Tűz Országába. Ken nem tétovázott tovább, megölte a menekülő ninját, majd a sérült Toruhoz sietett. A fiút Chiko tartotta, míg Sakura fertőtlenítette a Toru sebeit, majd bekötözte őket. Ken-sensei, ezután összeszedte a leszakadt ujjakat, remélve, hogy a faluban vissza tudják őket helyezni.
- Jól vagy, Toru? - kérdezte a jounin.
- Már amennyire jól lehet, akinek leszakadt két ujja - hangzott a válasz, amibe a fiú próbált egy kis poént vinni.
Sakura csak elmosolyodott.
- Biztos nem fájhat annyira, ha képes vagy viccelődni.
Még aznap este visszatértek a faluba, Ken jelentést tett a Hokagénak.
- Szóval képesek voltak kockáztatni - összegezte a falu vezetője. - Bolondok, de azt hiszem, hogy most egy időre elvettük a kedvüket a játszadozástól. Szép munka volt! Mi van a sérült geninnel?
- A társai bekísérték a kórházba. Sakura még a helyszínen ellátta a sebeit, így nagy gondja nincs.
- Remek. Menj pihenni, egyelőre végeztünk.
Ken-sensei megindult az ajtó felé, mire a Hokage utána szólt.
- Az előző akcióról szóló jelentésedet, azért még várom, a határidő holnapig tart.
~ Reméltem, hogy elfelejtette. Még ez is. Hogy tudnék így pihenni? ~

***

Pár hónappal a történtek után, a falu nagy esemény elé nézett. Itt rendezték meg, a chuunin vizsgát. A szervezkedés folyt, a geninek izgatottan készülődtek a megmérettetésre. A vizsga előtti napon a Hokage összehívta a vizsgázó genineket - csak az vehetett részt, aki már megcsinált tíz küldetést, és a sensei-e úgy gondolta, hogy mehet -, hogy egy utolsó beszédet tartson nekik. Ebben elmondta, hogy milyen fontos a falunak a chuunin vizsga, és hogy mindenkitől elvárja, aki részt vesz, hogy a maximumot nyújtsa, hisz itt lesznek a földesurak a világ minden részéről és a vizsga nagy szerepet játszik abban, melyik fakut bízzák meg küldetésekkel. Nyilván, amelyik falu ninjái jobban teljesítenek, azok kapják a több megbízást, ami pénzt hoz a falunak. Ezen felbuzdulva, a beszéd után minden genin megfogadta, hogy a maximumot fogja nyújtani. Sakura itt találkozott újra Miával, akitől értesült arról, hogy Sora nem indul a chuunin vizsgán.
- De miért nem?
- A mestere úgy gondolta, hogy még nem áll készen. Azért ez a ciki, nem a faláb.
- Hát, biztosan nem tett jót az önbizalmának.
Mia ezután a párbeszéd után közölte, hogy mennie kell gyakorolni, elbúcsúzott Sakurától, és elindult haza. Sakura úgy gondolta, hogy meglátogatja Sorát. Elsétált házukhoz, és csengetett. Épp az nyitott ajtót, akihez jött.
- Szia, Sora!
- Mit akarsz?
Sakura megütközött a lány válaszán, őszintén szólva nem erre számított.
- Csak gondoltam, szeretnél beszélgetni.
- Nem, úgyhogy viszlát!
A lány be akarta csapni az ajtót, de Sakura oda tette a lábát, így ez nem sikerült.
- Vedd el onnan a patád!
- Sora, normális vagy? Mi a bajod?
- Semmi, kopj le!
- A legjobb barátnők voltunk, kinek mondanád el, ha nem nekem?
- Tudni akarod, mi a bajom? Az, hogy mindenki részt vesz a vizsgán, csak én nem. Az összes tehetségtelen tuskó ott lesz, veled az élen, csak engem nem engedtek.
~ Tehetségtelen tuskó? ~
Sakura annyira meglepődött ezen a kijelentésen, hogy elhúzta lábát az ajtóból, Sora kihasználta az alkalmat és rácsapta a lányra az ajtót. Sakura még egy darabig állt ott, majd elindult. Keserűen állapította meg, hogy barátnője már nem a régi, csak egy megkeseredett idióta.
Aznap este, Sakura szülei megint előadták az "aggódós jelenetet", mikor Sakura megnyugtatta őket, hogy vigyázni fog magára, abbahagyták a drámát, és elengedték, mondván, hogy pihenje ki magát a holnapi megmérettetésre. Ugyanez történt, mielőtt a lány annak idején a genin vizsgára készülődött. De hát a szülők már csak így működnek.
Másnap reggel, Sakura elaludt, ezért késve érkezett a chuunin vizsga első részére. Társai már türelmetlenül topogtak az Akadémia előtt, mivel a vizsga első része, a teszt itt fog lefolyni.
- Hol késtél? - pirított rá Chiko.
- Bocs, elaludtam. Már mindenki itt van? Hány csapat jelentkezett?
- Ha minden igaz, ötvenhárom.
- Az húzós lesz, de megcsináljuk!
A lány vigyorgott, amivel társait is mosolyra késztette. Ezek után besiettek az Akadémiára. A terem tele volt tanulókkal, az ajtóban a csapat kezébe nyomtak egy-egy számot, ami különböző, számozott helyekre vezette őket, megakadályozva így a tagok közti kommunikációt.
- A vizsga negyvenöt percig fog tartani, kilenc kérdésre van ennyi időtök. A tizedik kérdést, a vizsga lejárta előtt tíz perccel fogom feltenni. azaz az utolsó kérdésre tíz percetek lesz. Van kérdés? - harsogta a vizsgabiztos.
Senki nem jelentkezett, így az elindította a vizsgát. Sakura gyorsan nekilátott a feladatoknak, így tett Toru és Chiko is.
- Ja igen, kezdte a biztos. Ha a csapatból valaki csak két pontot ér el, az bukás. A csalókat figyeljük, minden egyes próbálkozásért mínusz két pont jár. Magyarán hét pont veszthető. A játék nem egyénre megy, ha valaki megbukik a csapatból, a többiek is kiestek.
Sakura szeme elkerekedett.
~ Jaj, Chiko.... Meg ne bukj nekem! ~
Ugyanez a gondolat járt Toru fejében is. Mindketten pontosan tudták, hogy az elméleti rész egyáltalán nem megy neki. Ezt maga Chiko is tudta, így mindent elkövetett, hogy puskázni tudjon.
Tíz perc múlva, a a vizsgabiztos megtörte a csendet.
- Harmincegyes kiesett. Négyszer kaptuk rajta a puskázáson. A társai, negyvenhét és huszonnyolc is hagyják el a termet.
Chikonak leesett, hogy itt nem babra megy a játék, ezért még óvatosabban próbálkozott.
Még öt perc volt vissza a tizedik kérdés feltételéig, magyarán még tizenöt perc a vizsgából. Sakura már végzett, tudta, hogy minden kérdésre jól válaszolt, csak a tizedik kérdés és Chiko miatt aggódott.
Az idő letelt, és a vizsgabiztos ismét megszólalt.
- Jól van emberek, jön az utolsó kérdés. A válaszotok a papír hátuljára írjátok. A kérdés: Melyik a rosszabb, ha a ninja megszegi a szabályokat, vagy ha nem törődik a társaival?
~ Egyértelmű, hogy az első. Mi más is lehetne az? A szabályok azért vannak, hogy ne hágjuk át őket. Ha megszeged a szabályt, az káoszhoz vezet. ~
Sakura írásra emelte tollát, mikor hirtelen megtorpant.
~ Sakura, te idióta! Hogy lehetne az első a jó válasz... Ha cserbenhagyod a társad, mikor bajban van, akkor te nem vagy ember. Úristen, hogy gondolhattam, hogy az első válasz a jó! Én hülye! Most már egyértelmű, hogy a második. Mit érnek a szabályok, ha azt egy ember életével kell összevetni? Remélem Toru és Chiko is rájöttek a válaszra! ~
- Az idő lejárt - jelentett ki hűvösen a vizsgabiztos. - A helyes válasz: a második.
A teremben általános rosszallás hangjai járták át a levegőt.
- A magyarázat egyszerű: A ninja világban, azokat akik megszegik a szabályokat, szemétnek hívják... Ám, akik nem törődnek a társaikkal, rosszabbak, mint a szemét! Aki a tizedik kérdésre jól válaszolt, az átment a vizsga ezen részén, akárhány rossz válasza is volt a tesztben, aki elrontotta a tizedik kérdést, megbukott, akárhány jó válasza volt!
Sakura és Toru jól válaszolt, ezért szemükkel gyorsan megkeresték Chiko-t, és kérdő tekintettel néztek rá. A fiú felemelte bal kezét, majd kinyújtotta hüvelykujját.
~ Ez az! Megcsináltuk! ~
- Az eredmények alapján, meg kell állapítanom, hogy az ötvenhárom csapatból mindössze nyolc ment át a teszten. A sikeres vizsgázóknak, gratulálok!
Ezután a kijelentés után, a második feladat vizsgabiztosa csörtetett be a terembe.
- Rendben, emberek. Akik túlélték az első menetet, azok kövessenek engem a kiképző terepekre. Ott lesz megrendezve a második forduló.
Mint a csapatok megtudták a feladatuk egyszerű lesz. A kettes számú kiképző terepen lesz a vizsga. A feladat egyszerű, a sziklás terep - ahol mindössze egy tó van, valamint a terep közepén lévő hegy lábánál foltokban erdők - közepén álló hegyen lesz négy zászló. A csapatok feladata ezen négy zászló megszerzése. Értelemszerűen négy csapat jut tovább, viszont míg a zászlókért mennek, nem harcolhatnak egymással. Ám, ha megvan a négy továbbjutó, adnak még esélyt a másik négy csapatnak is, hiszen a zászlós és a zászló nélküli csapatok közt párbajt rendeznek. Véletlenszerűen összepárosított csapatok fognak harcolni egymással a zászlókért. Így mindenképp négy csapat fog továbbjutni. A második menet tizenkettőkor indul, a hegyig való elérésig a csapatoknak, csak sietniük kell, utána viszont életre-halálra szóló csata következik, kivéve, ha valamely csapat megadja magát vagy a biztos leállítja a küzdelmet, mivel egyértelmű, melyik csapat a győztes.
Délben mind a nyolc csapat elindult a terepet bekerítő kerítés nyolc külön kapujából. Sakuráék Shunsin no Jutsu-val igyekeztek a hegy felé. Még időben elérték a célt, a harmadik csapat voltak, akik megszerezték a zászlót. Mint a verseny közben kiderült Miáék is eljutottak idáig, ők viszont nem kaptak zászlót. A két órával későbbi sorsoláson kiderült, hogy Sakuráék Mia csapata ellen kell harcolniuk a zászlajukért.
- Én ezt nem csinálom! Hogy kérhetik, hogy a barátnőm ellen harcoljak.
- Nincs más választásod, ha nem teszed, akkor mindannyian megbukunk, ezt te sem akarhatod.
Sakura sóhajtott egyet, majd beadta a derekát, bár tudta, hogy Mia a barátnője, eszébe jutottak a vizsgáztató szavai: " Aki nem törődik a társaival, az rosszabb, mint a szemét ... "
~ Meg kell tennem értük! ~
Egy óra elteltével lezajlott az első párbaj, ott a zászlót megszerzők vesztettek a zászló nélküli csapat ellen, így a lassabb csapat jutott tovább. A következő kör Sakura csapat kontra Mia csapat volt. Sakura fürkészte barátnője arcát, ám nem látott rajta semmi olyat, ami arra engedne következtetni, hogy a lány vacillálna.
~ Előbb Sora és most Mia... Azt hiszem, a régi kötelékeknek annyi. Most már nem barátnők vagyunk, hanem vetélytársak, ezért a legjobb tudásom szerint fogok harcolni. ~
Elhangzott a startot jelző kolomphang. A küzdőterep kopár volt, sehol egy bokor, ahova el lehetett volna rejtőzni. Tiszta küzdelemre lehetett számítani.
Tíz perc elteltével, A Mia csapat állt vezetésre. Azt tudni kell, hogy az ő csapatuk és két fiúból és egy lányból állt. És nekik sikerült Torut kiejteni, így Sakuráék emberhátrányba kerültek. Ezen változtatott, mikor Chiko egy robbanójegyzetes kunai-al kilőtte az ellenséges csapat egyik fiú tagját, aki elvesztette az eszméletét. Most már kettő a kettő ellen harc volt. Chiko és a másik fiú egymásnak estek. Kéz a kéz elleni harc volt, taijutsut használtak mind a ketten. Sakura és Mia farkasszemet nézett egymással. Ezt egy shuriken törte meg, amit Sakura indított, Mia kitért, de miközben a shuriken repült Sakura Shunsin no Jutsu-val Mia közelébe került és egy jobb egyenessel padlóra küldte a lányt, aki az után eltűnt.
~ Hova lett? ~
Sakura arra lett figyelmes, hogy a küzdőtér másik felén Mia csapattársa szíven szúrta Chiko-t. A lány felordított, hisz tudta, hogy az a szúrás halálos volt.
~ Egyedül maradtam. Itt már nincs esélyem ~
Ekkora hirtelen eszébe ötlött valami.
~ Hogy szúrhatta szíven, mikor az összes kunai-t elhajította? Ennyi nem fér bele egy egyszerű tartóba. Számoltam, mennyit dobott el, és elvileg ki kellett volna fogynia. És Mia eltűnése, hová tűnhetett? ~
Egy darabig gondolkozott, mire rájött, hogy mi történt. Összpontosított, és elkiáltotta magát.
- Kai.
A genjutsu megtört. Most már tisztán látta, hogy Chiko még mindig küzd a másik fiú ellen.
- El sem hiszem, hogy így bedőltem a gyenge genjutsudnak - kiáltotta oda Miának. - Most én jövök, Bunshin no Jutsu!
A jutsu következtében három darab Sakura száguldott Mia felé, de az igazi volt az, aki egy erőteljes rúgást vitt be a lány hasába. Mia először megpördült a levegőben, majd lecsapódott a földre, és egy rövid csúszás után megállt a földön. Sakura, miután végzett a lánnyal, Chiko segítségére sietett. Elterelte az ellenséges fiú figyelmét, míg csapattársa egy utolsó rúgással a Konoha Senpuu-val földre küldte azt. A csapatnak sikerült megvédenie a zászlaját, a küzdelemvezető leállította a meccset, ám Toru még mindig eszméletlen volt. A következő két meccs során sunagakurei és amegakurei geninek csaptak össze. Egyszer az Eső geninek, máskor a Homok csapata jutott tovább, így a felállás a döntőben a következő volt: két konohai csapat, egy amegakurei és egy sunagakurei. A vizsgabiztosok úgy döntöttek, hogy a vizsga harmadik részét, csak következő nap tartják meg, ugyanis a geninek már fáradtak voltak, és a földesurak többsége sem érkezett még meg a faluba.
Hazafele menet Sakura találkozott Miával, aki épp a kórházból jött kifelé. Köszönésre nyitotta száját, ám mikor Mia észrevette őt, gyorsan elfordította a fejét, hogy még véletlen se kelljen köszönnie Sakurának. Ezt látva a lány összezárta ajkait és elsietett haza. Ott aztán elmesélte szüleinek a nap történéseit, akik elmondták nekik, hogy milyen nagyon büszkék rá és megnyugtatták, hogy biztosan holnap is ilyen jól fog szerepelni.
- El sem hiszem, az én kislányom már a chuunin rangért küzd.
- Jaj, apa, nem vagyok én már olyan kicsi! És bár igaz, hogy a chuunin rangért küzdök, mégis elvesztettem a két legjobb barátnőmet. Megéri ez?
- Ide figyelj, kicsim - kezdte az anyja -, ha az igazi barátaid lettek volna, örülnének a sikerednek, és nem viselkednének ilyen irigyen. Azt kell mondjam, az igazi új barátaid, azok Chiko és Toru. Ők sokkal jobban figyelnek rád, és szerintem szeretnek is. Hallgass rám!
- Igazad van, anya! Na jó, megyek, lefekszem... Holnap lesz az utolsó próba. Nem hibázhatok.
Másnap elérkezett a csaták napja. A meccseket egy nyitott arénában játszották le, hogy minden földesúr láthassa, hogy teljesítenek a geninek, milyen ninjákat neveltek a faluk. Itt a terep jóval bonyolultabb volt, helyenként el volt szórva egy-egy fa, fű és bokor is megtalálható volt a terepen. A párosítás szerint Sakurának egy amegakurei genin, bizonyos Temppu Gundo ellen kell küzdenie. Az ő meccsük a nap nyitómeccse. Leszólították őket az arénába, ahol a küzdelmet vezető jounin hamarosan el is indította a harcot.
Sakura és a fiú nem bírtak egymással. A gyereknek volt egy esernyője, amiből tűket lőtt ki.
~ El kell vennem tőle azt a bugyuta játékszert. ~
- Shunsin no Jutsu!
A fürge technikával Sakura a fiú mögött termett, és lecsapott rá, ám a kunai-a egy farönkbe fúródott.
~ Kawarimi? ~
Ekkor az Eső genin a lány fölé került és hátba rúgta. Sakura a földre rogyott, és elterült ott. A fiú odasétált, majd még egyet belerúgott a lányba.
~ A francba... Ezt nem hagyhatom! Nem hagyhatom, hogy az utolsó akadályon hasaljak el! ~
Az Eső genin újabb rúgásra készült, meglendítette lábát, de Sakura megfogta azt, majd egy robbanócetlit ragasztott a cipője talpára. A fiú megpróbálta lehúzni cipőjét, eközben Sakura odébb gurult és aktiválta a cetlit. A robbanás nem volt halálos, mivel a fiú még épp idejében dobta el a cipőjét. Sakura az alkalmat kihasználva Shunsin no Jutsu-val elé került és egy rúgással, amibe belevitte a chakráját felrepítette a levegőbe a fiút, majd utána ugrott és még a levegőben még egyszer beleütött a gyomrába, lefelé nyomva a fiús testét. Az gyors zuhanás közben puffant a földre, kisebb gödröt hagyva maga után. A meccs vezetője odasietett, hogy megnézze mi történt, mert egyelőre csak egy nagy porfelhő látszódott, amiből kitűnt Sakura alakja. Miután a férfi látta, hogy a fiú nem bír felkelni, véget vetett a meccsnek, és a győzelmet Sakurának ítélte. Mint később kiderült, a csapattársai közül senki más nem jutott tovább. A másik konohai csapatből mindenki tovább jutott, és mivel Sakura társai vesztettek, ezért egy Eső és egy Homok genin is átment a vizsgán. Vagyis, még nem egészen. Ugyanis a győzelem nem minden, a vizsgabizottság döntötte el, mely geninek méltóak arra, hogy elnyerjék a chuunin rangot. Ezt egy ceremónián hirdették ki, amit az utolsó próbát követő nap tartottak.
A három konohai közül egy genint nem engedett át a bizottság, és ez a genin... szerencsére nem Sakura volt. A sunagakurei és amegakurei genineket is átengedték, így a végeredmény: az ötvenhárom induló csapatból, tehát százötvenkilenc emberből öt jutott tovább. Három konohai, egy amegakurei és egy sunagakurei. A továbbjutóknak a Hokage nyújtotta át a chuunin rangot jelképező mellényeket, mely alapfelszerelés az újdonsült chuuninok számára.
- Miya Sakura!
Sakura nevét hallván, kiballagott a bizottság elé.
- Gratulálok, Sakura - mosolygott a Hokage. - Mától fogva az új rangod: chuunin. Büszke vagyok rá, hogy ilyen tehetséges ninják lakják kicsiny falunkat! Itt a mellényed!
Sakura meghajolt, majd elvette a mellényt.
~ Megcsináltam! ~
Az aznap estét csapattársaival és Ken-senseiel egy étteremben töltötte, megünnepelve Sakura chuuninná válását. A lány nagyon boldog volt, de tudta, még hosszú út áll előtte.

***

Sakura immáron 16 éves és chuuninként tengeti napjait Konohában. Mióta magasabb rangba lépett, alig volt otthon, mindig küldetéseken van és nincs ideje szinte semmire. Kivéve az edzésre, mert az ugye küldetések közben a legintenzívebb. A lány időközben beszerzett egy óriás legyezőt, ami elengedhetetlen egy-két jutsujához. Kitanulta a szél elem csínját-bínját is, így már szinte mesteri szinten űzi azt. A genjutsuk terén is fejlődött, bár nem látványosan, taijutsuk terén, pedig még mindig gyenge. A küldetésekre általában ugyanazokkal az emberekkel megy, így kialakult egy új baráti köre. A mai nap érkezett haza egy húzós küldetésről, és épp szülei háza felé tartott. Az ajtón belépve ugyanazt a házat találta, amit pár éve itt hagyott. Ahogy belépett, édesanyja rögtön a nyakába ugrott.
- Sakura! Hát megjöttél?
- Igen, vége a küldetésnek. Szerencsére... Már kezdtem azt hinni, nem sikerül. De a végén mégis csak minden jól ment. Mi újság errefelé?
- Megvagyunk, kislányom. Gyere beljebb, épp most lett kész az étel.
- Az jól esne, köszi, anya.
Evés közben elmesélt minden, ami eddig történt vele, anyja elmondta, hogy apja küldetésen van, nem tudja mikor fog visszaérni.
~ Pont elkerültük egymást. ~
- Na jó, anya, köszönöm az ebédet, de most megyek, megbeszéltük, hogy beülünk valahova.
- Azért, majd még nézz be. De nem kell aggódnod, nem unatkozom... Általában itt szoktunk összejönni a lányokkal egy kis pletyi partira, úgyhogy mindig van társaság.
- Rendben, hát jó pletyizést! Szia, anya!
Sakura kifordult az ajtón, majd kiment a kapun, mikor visszanézett még látta integető anyját.
- Sakura! - kiáltott utána egy hang.
- Á, Michio, mi a helyzet?
- A Hokage-sama hívat.
- Mi?! Most értem vissza egy küldetésről, máris ad még egyet?
A férfi bólintott, majd a lány követte őt a Hokage palotába.
- Miya Sakura! - szólt a falu vezetője, immáron az irodájában.
- Igen, Hokage-sama? Hallom hívattál...
- Nagyon meg vagyok elégedve a teljesítményeddel, ezért szeretném rád bízni ezt a küldetést. Egy B szintű kísérő küldetés. Egy gazdag földesúr kísérete a feladat, meg kell védened az esetleges támadásoktól, de hiszen te is tudod, a szokásos történet.
- De akkor miért B szintű?
- Mert ez a földesúr összetűzésbe keveredett pár ninjával, ezért meglehet, hogy megpróbálnak rátámadni az út során.
- Értettem.
- Egy társat kapsz a küldetésre. Michio! Te fogod elkísérni Sakurát.
- Értettem.
- Miya Sakura, Kamatsu Michio ezennel nektek adom ezt a B szintű küldetést. Menjetek!

A küldetés már két napja tartott, a földesúr lassan megérkezett úti célja végső állomásához, a Tea Országába. Eddig semmi gubanc nem adódott, azonban mikor ráfordultak egy kis útra, ami elvileg lerövidítette volna az utat, három shinobi ugrott ki az útra eléjük.
- Kezdődik - sóhajtotta Sakura. - Kik vagytok?
- Neked ahhoz semmi közöd - hangzott a mogorva válasz. - Nekünk a földesúrral van dolgunk!
- Ha vele van dolgotok, velem van dolgotok. Takarodjatok!
- Nézd már, hogy fennhordja az orrát, a kis liba. Azt hiszed akadály vagy nekünk?
- Ne becsülj le, mert nagyon megbánod!
A férfi röhögni kezdett, mire Sakura és Michio összenézett. Már sok küldetésen vettek részt, ezért tudták, mit jelent, ha így néznek egymásra.
- Nehan Shouja no Jutsu!
Sakura jutsujától a három üldöző elkábult, majd összerogyott az úton.
- Ez túl könnyű volt - jelentette ki Michio.
Épp megindultak volna tovább, mikor a ninják kábán ugyan, de feltápászkodtak.
- Hát, túl könnyű lett volna...
- Ezzel a gyenge genjutsuval nem tudtok lekoptatni minket! Fiúk, támadás!
A három ninja egyszerre dobta fel esernyőjét, amikből nemsokára tűz ezrei száguldottak a földesúr felé.
~ Már megint az Eső Országa... Nem tudnak elülni a seggükön? ~
- Mugen Sajin Daitoppa!
Sakura beszívta a rettenet nagy mennyiségű levegőt, majd porral keverve kifújta. Az erős áramlat eltérítette a tűket, a por pedig a három ninja látását gátolta, akik épp leblokkoltak a támadásuk ily könnyű elhárítása láttán. A porból aztán kunaiok repültek feléjük, amiknek csak egy része elől tudtak kitérni, így azok megsebesítették őket. Ekkora jött még a feketeleves. A porfelhő kezdett felszállni, amikor az ellenséges ninják látták, hogy egy alak szájához emeli kezét. Sakura épp most fejezte be technikáját.
- Daitoppa!
A széllöket eltávolította a port, és vészes sebességgel közelített a ninják felé. Kettő el tudott menekülni, de a harmadikat telibe találta, és körülbelül harminc méterrel odébb csapta a földbe.
- Elég a játékból! - kiáltotta az egyik.
- Én is így gondolom... - mondta Sakura.
- Houmatsu Rappa no Jutsu!
A ninja szájából vízfolyam jött ki. Sakura előkapta a hátán lévő legyezőt.
- Kamaitachi no Jutsu!
A chakrával teli szélörvény eltérítette a vizet, majd Sakura, a chakra segítségével, az idegenek felé irányította a szelet. A szél felszakította a ninják bőrét, közben Michio mögöttük termett, és katanájával ledöfte őket.
A földesúr épségben megérkezett a Tea Országába, még aznap éjjel, Michio és Sakura csak három nap múlva értek vissza a faluba, ahol a Hokage jó hírrel fogadta Sakurát.
- Kérlek, ülj le!
Sakura engedelmeskedett, helyet foglalt a Hokagéval szembeni székben.
- Mint már mondtam, nagyon elégedett vagyok a teljesítményeddel.
A lány bólintott.
- Ezért hát, Miya Sakura! A mai naptól kezdve, már nem vagy chuunin, a döntésem alapján, mától jounin rangba emelkedtél.

***

Sakura már egy éve jounin és most tizenhét éves. Bár ilyen fiatalon jouninná vált, ez még nem jelent semmit. Sokat kell még tanulnia, hogy kitűnő kunoichi váljék belőle. A kaland még csak most kezdődik!

Vége

Tárgy: Re: Miya Sakura Kedd Okt. 06, 2009 11:04 pm

Először is, Üdv az oldalon!
Nos a történetedben találtam egy-két helyesírási hibákat és jó lenne, ha közölnéd velünk a chakra /machra, ahogy tetszik ^^/beállítottságodat. Meg volna egy kis gond a honapokkal, a történetedben áprilisi napot írsz, amíg a születési napod Március 29. válassz légy oly szíves a kettő közül. Ha ezeket javítottad, akkor a történeted ELFOGADOM
Szinted: Elit jounin /Ha bármi baj van légy szíves szóljon valaki ^^".../
Chakra: 26000/30000
Pénz: 5000 kane
Ha javítottad a hibákat készítsd el adatlapod üdv az oldalon jó szórakozást!

» Miya Sakura