★ 2009 február - 2010 június ★

Masashi Kishimoto (岸本 斉史) népszerű manga -és anime sorozatán alapuló fórumos szerepjáték oldal, magyar nyelven! A fórum már nem él, pusztán csak az emléke maradt itt meg. Köszönjük minden kedves játékosnak a részvételét!
 
HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Gaisuke Daizo

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Gaisuke Daizo



Hozzászólások száma : 28
Reputation : 0
Registration date : 2009. Oct. 04.

Karakterinformáció
Chakra:
26450/30000  (26450/30000)
Szint: Jounin
Kekkei Genkai: -

TémanyitásTárgy: Gaisuke Daizo   Szomb. Okt. 17, 2009 10:19 pm

//Megami sama-tól kaptam engedélyt a karakter létrehozásához//

Név:GaisukeDaizo
Nem: Férfi
Kor: 27
Kaszt: Jounin
Felszerelések: tekercsek fegyverekkel
Születés helye: Iwagakure

Kinézet: 180cm, 75kg. Hosszú, fekete haja van, amit általában összefogva visel. Tetőtől talpig fehér ruhákat hord, a testét páncél védi, a derekán egy hatalmas vörös kendő díszeleg. A ruhája több tekercset tárol, amiben a fegyvereit hordja, de egy katana-t mindig a hátán visel.

Jellem: Ha megbízzák valamivel azt a legjobb tudása szerint teljesíti. Nagyon szigorú, keményen bánik mindenkivel aki rangban alatta van.

Chakra: Doton és Suiton

Előtörténet:

27 évvel ezelőtt születtem Iwagakure -ban . A Gaisuke családból származok. Az apám SenjuGaisuke Genzo és az anyám Senju Naoko ninja vadászok. A családom azzal foglalkozik hogy a bűnöző ninjákat elfogják és a törvény elé állítsák azokat.
Van egy húgom: Inoue. Ő jelenleg chuuninként tevékenykedik Iwagakure -ban.
8 éves voltam amikor bekerültem az akadémiára. Az iskolai tanulmányaim mellett otthon állandóan edzenem kellett, hogy én is olyan erős legyek mint a szüleim.
A családom főleg a taijutsukban jeleskedik így nekem is kötelező lett volna ilyeneket tanulnom. Viszont az akadémia miatt az alap ninjutsukat kezdtem el tanulni. Így sikeresen elsajátítottam a Klón jutsut, a Fürge testet, a Testhelyettesítő jutsut és a Láthatatlanság Köpenye nevű technikát..
10 éves voltam amikor meglátogatott minket Yamamoto bácsikám. Egy évre elvitt magához a hegyekbe. A bácsikám állatokkal foglalkozott. Volt egy Naito nevű farkasa, aki nagyon jó társnak bizonyult. Rengeteget edzettem a hegyekben. Az egyik alkalommal amikor kint fejlesztettem az alapképességeimet megtámadtak minket. A bácsikám ekkor a környéken lévő sziklákkal lemorzsolta a támadóinkat. Sajnos én nem tudtam segíteni, mivel még fiatal voltam.
A technika amit láttam nagyon megtetszett, ezért megkértem hogy tanítsa meg nekem. A bácsikám eleinte vonakodott tőle, de végül bele kezdett a tanításomba. Mivel kevés időm volt hátra, csak a Shinjuu Zanshu no Jutsu-t tanultam meg.
Sajnos azonban lejárt az egy év, amit nála tölthettem. Yamamoto visszakísért az otthonomba, majd elbúcsúzott. Mielőtt elhagyott volna bennünket megkért, hogy látogassam meg amint lehet és akkor megkaphatom az egyik farkasát. Fájdalmas volt a búcsú, de nekem folytatnom kellett a tanulmányaimat.
A következő évben elkezdtem a fegyveres harcot. Megtanultam shurikent és kunait dobni. Minden Gaisuke választ magának egy fegyvert, amivel kitűnően tud harcolni. Én nem csak egyet választottam, hanem többet egyszerre. Így én lettem a klán fegyver specialistája.
Majd amikor elértem a 13. életévemet, részt vehettem a genin vizsgán ami sikerült. A testhelyettesítő jutsut kellett alkalmaznom, amit könnyedén megcsináltam.
A vizsga után nagy örömmel siettem haza a szüleimhez, akik nagyon büszkék voltak rám. Azonban arra kértek hogy költözzek be a faluba. Azt a kifogást találták ki hogy így majd jobban fel tudok készülni a további nehézségekre.
Így hát kénytelen voltam beköltözni Iwagakure-ba. Az akadémiától pár háznyira szereztem lakást.
Pár nap múlva vissza mentem a falu melletti kúriánkba, de ott már senki sem volt. Az egész házat úgy kiürítették, mintha sohase lakott volna ott senki. Az eset után visszatértem a faluba.
A szobámban egy Anbu várt. Ő mondta el hogy a szüleim egy nagyon veszélyes ninja után mentek akit itt láttak a környéken. A ninja azt is hozzátette, hogy lehet hogy nem fognak visszatérni.
A hallottak nagyon elszomorítottak, de az élet ment tovább. Másnap az akadémián csapatokba osztottak minket. Én Iwakura Hirako-t és Sanjo Mori-t kaptam társnak. A sensei-ünk Ogawa Ayake lett.

Iwakura Hirako: http://samuraianiv.snkplaymore.co.jp/english/character/rera/img/rera_p01.jpg
Sanjo Mori: http://www.bluedragon-360.net/char/jiro.jpg
Ogawa Ayake: http://dynastywarriors.neoseeker.com/w/i/dynastywarriors/thumb/e/e7/Nene_sw2.png/400px-Nene_sw2.png

Genin élet:
A genin éveim aránylag átlagosan teltek. Az 1. küldetésünkben egy szélvihar sújtotta faluban kellett segédkeznünk. A munkánk a roncsok eltakarításából állt, semmilyen komolyabb dolgot nem kellett csinálnunk. Ezután más unalmas küldetéseket kaptunk: szemét szedés, egy vad kutya elfogása. Viszont szerencsénkre kaptunk egy C szintű küldetést is. A feladat egyszerű volt: 3 gyereket kellett elkísérnünk egy távoli faluba. A hosszú út során többször is szembe kerültünk a természet pusztító erejével. Olyan 2 napnyi járóföldre voltunk a legközelebbi településtől. Körülöttünk mindenhol hatalmas sziklák voltak, ami nagyon idegesítette Ayake sensei-t. A jounin egy számomra ismeretlen technikával fúrt egy üreget, amibe elbújhattunk a vihar idejére. A szélvész órákig tombolt, de sikerült átvészelnünk. 10 napig tartott az út, mire elértük a kisvárost. Miután a gyerekeket a nagyszüleikre bíztunk azonnal útra keltünk hogy haza térjünk. Iwagakure-ban a sensei egy különleges szél elemű technikát tanított meg Hirako-nak, aki ettől kicsit beképzelt lett. Így hát Mori és én kerestünk magunknak 1-1 tanárt. Én egy Ranmaru nevű férfi segítségét kértem. A férfi egy hét alatt megtanította a Kouka no Jutsu-t nekem, amit már a következő bevetésen használtam is.
A következő feladatban egy tolvajt kellett megtalálnunk, aki a környéken fosztogatott. Azonban kiderült hogy a megbízónk nem árult el mindent. Egy eléggé felszerelt rablóbandával volt dolgunk, akik képzett harcosok voltak. Ekkor bemutattuk a tudásunkat: Hirako a Daitoppával, Mori a Housenka no Jutsuval, én pedig a Retsudo Tenshou no Jutsuval mértem nagy csapást az ellenségre. Ayake sensei meglepődött a mutatványunkon. Amikor haza értünk megdicsért bennünket, majd elvitt minket sétálni. Az utunk egy hatalmas sziklához vezetett, ahol a sensei azt mondta, másszunk fel a tetejére. Azonnal neki is ugrottunk a mászásnak, viszont Ayake megállított minket.
- A kezeteket nem használhatjátok!
Ezen mindannyian meglepődtünk. Egyből nyavalygásba kezdtünk, mert lehetetlennek tartottuk a feladatot. Ekkor a sensei bemutatta, hogy mire gondol: a lábába koncentrálta a chakráját és könnyedén felsétált a szikla oldalán. A feladatot 3 nap után sikerült megcsinálnunk. Én voltam az 1. aki feljutott.
Ezután egy meglepetésben volt részünk: részt vehettünk Iwagakure chuunin vizsgáján.

Felkészülés:
Egy hónapunk volt a felkészülésre. Az edzéseken kívül semmit sem csináltunk. Minden nap első felét Ayake sensei-el töltöttük, aki közös tréninget tartott nekünk. Ezek elsősorban a csapatmunkánkat növelték. A nap többi részén mindenki a saját tanárától tanult. Én vissza mentem Ranmaru sensei-hez, aki újabb érdekes dolgokba vezetett be. Az 1. lépésben egy papírba kellett vezetnem a chakrámat, amitől az összemorzsolódott. Így tudtam meg hogy elsősorban Doton beállítású vagyok. Ezután a közelharcra hajtottunk rá, azon is belül a Katana-val való küzdelemre. Mivel kevés időnk volt, így csak egy hetet foglalkoztunk ezzel. Azonban egy kis porszem csúszott a számításomba: Ranmaru sensei-nek egy nagyon fontos küldetést kellett teljesítenie, így abba kellett hagynunk az edzést. A Tsuchikage szerint ez fontosabb volt mint az én felkészülésem, ezért másik tanított kellett találnom. Végül úgy döntöttem, hogy a hegyekbe megyek Yamato bácsikámhoz. Rengeteg új dolgot tanultam meg, amiről senkinek sem számoltam be. Már csak 3 napot lehettem a hegyekben, amit főleg pihenéssel töltöttem. A bácsikám búcsú ajándékként egy idéző technikát tanított meg nekem. Nagyon meglepett, mivel a kedvenc farkasát, Naito-t is rám bízta. A technikával meg tudtam idézni Kisaragi-t. Kisaragi nagyon gyors volt, a száján pedig képes volt éles szelet kilehelni.

A Vizsga:
A chuunin vizsga elérkezett. Izgultunk, hiszen nem tudtuk, milyen próbákat állítanak elénk. Az elsõ vizsgarész, úgymond alap Jutsu ismeret. Minden alap Jutsu-t fel kellett sorolni, és létre is kellett hozni. Nagyon meglepett, hogy csak az nem ment át, aki 5-öt téveszt. Mori 3-at, Hirako egyet sem én pedig egyet tévesztettem el.
A következő feladat a sivatagban zajlott le. Ez volt a legnehezebb feladat, mivel a falutól nagy távol voltunk és csak kevés holmit kaptunk. Az első 6 csapat akik a legkorábban értek be a faluba tovább jutottak, a többiek pedig elbukták a vizsgát. Éppen hogy megtudtuk csinálni ezt a feladatot: mi érkeztünk be 6.-nak.
Ezután már csak egy vizsga feladat volt hátra: egy-egy elleni harc. Előtte kaptunk 1 hónap felkészülési időt, így az eddig megszerzett tudásaimat csiszolni tudtam.
Végül elérkezett a nagy nap. Aki az 1. körön átesett, az szinte biztos lehetett abban hogy átment. Az első ellenfelem egy nálam sokkal idősebb shinobi volt, aki biztos volt a győzelmében. Azonban amikor lehúztam a föld alá meglepődött. Ezután csak egy hatalmas rúgást mértem a fejére és győztem. Mivel mindenki ellenem fogadott nagy volt a meglepetés. Ezen a körön a társaim is túl jutottak.
A 2. forduló már ennél sokkal nehezebb volt: az ellenfelem a társam, Mori lett. A nézők örömére ez a harc tovább tartott, mint az előző küzdelmem. Mori folyamatosan Katon technikákkal támadott, amiket én ki tudtam védeni, de ellentámadást nem tudtam indítani. A kűzdőtér jelentős része lángokban állt, így már alig tudtam mit csinálni: kénytelen voltam nyílt harcot folytatni. Elővettem egy tekercset és feldobtam a levegőbe. Ekkor rengeteg fegyver indult el Mori felé, amit ő könnyedén hatástalanított az egyik láng technikájával. Azonban arra nem számított hogy újra támadok. Míg nem figyelt rám elindultam felé és több ütést és rúgást mértem rá. Mivel a sok jutsu használat kifárasztotta nem bírta a csapásaimat és elájult.
Majd jött az utolsó forduló. Ezúttal az ellenfelem egy kunoichi volt, aki a Fuuton elemhez nagyon értett. Sajnos távolsági harcba nem tudtam kerülni vele, mert a csapásaimat elfújta, így maradt a közelharc. A lány nagyon ügyesen távol tartott magától, de egy valamire nem számított: bebújtam a föld alá és oda kúsztam hozzá. Ezután már csak lehúztam a földbe és nyertem.
A vizsga után hatalmas ünnepséget csaptuk. Másnap azonban elkezdődött a chuunin életünk.

A Chuunin élet és a 3. ninja világ háború:
A chuunin életem kezdetben eléggé unalmas volt. 13 évesen az ügyfeleim nem akartak megbízni bennem. Viszont amikor látták a képességeimet ledöbbentek. Az 1. feladatom egy testőri munka volt. Egy karavánt kellett elkísérnem az országon belül több helyre.
Amikor visszaértem arról értesültünk hogy a 3. Kazekage eltűnt. Ekkor harc tört ki Iwagakure és Konohagakure között. Az összecsapásokra a Fű országában került sor. A régi csapattársaimmal felderítő feladatot kaptunk. Nagyon örültem hogy újra együtt lehettünk. Elsősorban a Kannabi híd környékét kellett átfürkésznünk. Azonban olyan híreket kaptunk hogy a híd közelében ellenséget fedeztek fel. Azonnal oda vezényeltek minket. Kezdetben semmit sem találtunk, viszont néhány km-rel arrébb egy barlangnál történt valami. Erre többen is felfigyeltünk, így rengetegen siettünk oda. A barlang romjai között egy másik gyerek feküdt, a társai pedig tőle kicsit távolabb harcra készültek. A kunoichi sírt, míg a társa egy különös technikát hozott létre. A kezében egy villám gömb volt, ami fura hangot adott ki. Hamarosan rájuk rontottunk, de azok eltűntek a szemünk elől. Állítólag Konoha egyik hatalmas harcosa segítette ki őket. Ezután a társaimmal átvizsgáltuk a romokat. A sziklák között megtaláltuk Kakkō holttestét is. Gyorsan eltemettük egy rögtönzött sírba és visszamentünk további parancsokért.
Az új megbízásunkat szintén a híd környékére kaptuk. Viszont most el kellett válnom a többiektől. Hirako és Mori a hídnál maradt, míg nekem egy másik csapattal előrébb kellett mennem.
A csapatommal teljesítettük a parancsot és előre mentünk védekezni. Ekkor egy nagyon erős ninja csapattal találtuk magunkat szembe. A soraink között hatalmasat robbant valami, majd egy másik shinobi kardokkal felszerelve megölte néhány társamat. Úgy döntöttem hogy nagyon gyorsan le kell őket szerelni, mert még baj lehet ebből. A föld alá bújtam és lehúztam a fegyverest, majd egy társam megölte azt. Ekkor újabb robbanás történt, de ezúttal tőlünk sokkal távolabb. Pár perc múlva elért hozzánk a hír, hogy a Kannabi híd megsemmisült. Ezután visszavonulót fújtak, de mivel az ellenség a nyakunkon volt rengetegen meghaltak a menekülésben. Én ekkor újra a föld alá bújtam és vártam hogy elcsendesedjen minden. Pár óra múlva a felszínre törtem és a hídhoz siettem. A romok között rengeteg holttest volt. A szívem összeszorult, amikor megláttam egy ismerős fegyvert. Mori kardja egy konohai mellett feküdt. Alaposan szemügyre vettem a romhalmazt és akkor észrevettem az egyik roncs alatt Mori-t. Oda siettem hozzá és kiástam. Már rég halott volt. Ekkor sírni kezdtem. Nem akartam elhinni a történteket. Néhány méterrel arrébb Hirako kendőjét is megtaláltam. Nem akartam hinni a történteknek. A Hirako kendőjét és Mori fejpántját elraktam és elindultam ellenséges tábort keresni.
Késő este volt amikor rátaláltam az egyik csapatra. Ketten aludtak, míg az egyik őrködött. Először elvágtam az őr torkát, majd megöltem a társait. Azon az éjszakán rengeteg ellenséggel végeztem. Nappalra elbújtam egy kisebb üregbe, ahol nem vettek észre. Viszont amikor leszállt az éjszaka újra folytattam a mészárlást. Hetekig tartott ez az állapot, majd amikor az egyik táborhoz értem kihallgattam a beszédjüket. Így volt szerencsém megtudni hogy vadászokat küldtek rám.
Nem tudom hogy mennyi ideig voltam az ellenséges vonalak között, de az biztos hogy jelentős veszteséget okoztam a konohai csapatoknak. Az egyik reggel amikor új helyre költöztem szembe találtam magamat a vadászok egyikével. Egy középkorú férfi volt az, katana-val a kezében. Mivel rajtam volt Iwagakure fejpántja azonnal támadásba lendült. Sikerült kikerülnöm a csapásait, de ennyivel még semmit sem értem el. Gyorsan bebújtam a föld alá, de ő ekkor felugrott a levegőbe és egy Katon technikával lyukat robbantott a talajba. Szerencsémre nem sérültem meg, de a homok annyira felforrósodott hogy elő kellett bújnom. Ezután aktiváltam a Kouka no Jutsu-t és rohamozni kezdtem. A férfi 2 csapással elintézett: az egyik a lábamat érte, a másik a testemet. Semmire sem emlékszem, csak annyira hogy a kőpáncél, ami körül vett széttört, majd elsötétült minden.

Az új élet kezdete:
Legközelebb amikor magamhoz tértem Hirako-t láttam magam mellett. Azt hittem hogy meghaltam, de a lány megnyugtatott hogy élek. Iwagakure kórházának egyik szobájában feküdtem, ahol még 2 másik sérült shinobi is volt. Hirako elmesélte hogy egy ninja csapat talált meg amikor azokat a súlyos találatokat kaptam. Az ellenfelemet elfogták és kivallatták. Hamarosan megjelent a Tsuchikage is a szobámban, aki egy mellényt hozott ajándékba. A háborúban megtett hősiességemért cserébe megkaptam a jounin kinevezést. Még hetekig kellett a kórházban feküdnöm, de utána megkezdhettem az új életemet.
Azt mondták hogy soha többé nem harcolhatok, ezért az akadémián tanár lettem. Nagyon jó tanító voltam, viszont túlságosan kegyetlen. Bosszantott a tehetetlenségem, ezért titokban edzeni kezdtem. A régi sebeim sokszor felszakadtak, ami miatt vissza kellett feküdnöm a kórházba. Hirako gyakran meglátogatott, sokat találkoztunk, beszélgettünk. Az egykori társam egy genin csapat vezetője lett, ami miatt irigyeltem. A kunoichi a háború után rengeteget tanult és gyakorolt, így már sokkal erősebb volt mint én. Egyszer megkértem hogy eddzen velem. Kezdetben nem akart belemenni, de sikerült rábeszélnem. A gyakorlás közben nem szakadt fel a sebem, ami miatt elmentem kivizsgálásra. Meglepően jó eredményekkel mentem el a Tsuchikage-hoz, aki még mindig eltiltott a küldetésektől. Ekkor jelentettem be hogy elhagyom a falut és vándor ninjának állok. Ez szintén nem tetszett a falu vezetőjének. Több napon keresztül vitatkoztam vele, de végül sikerült meggyőznöm.

A vándorlások:
Miután rábeszéltem a Tsuchikage-t, elindultam vándorolni. Legelőször a Föld országát akartam átvizsgálni. Mivel alig pár hónapja fejeződött be a háború mindenhol lepusztult táj várt. Több hónap telt el úgy hogy falvak újraépítésében segédkeztem. Ezután elhagytam az országot és megnéztem a külföldi helyzetet. Először a vízesés országába utaztam. Itt sokkalta jobb volt a helyzet, mint nálunk. Az emberek vidámak voltak, mivel a háború elkerülte őket. Kevés időt töltöttem el itt, de a naplómba minden itt töltött percemet feljegyeztem.
A következő állomás a Fű országa volt, ahol a csatározások jelentős része lezajlott. Nagyon szörnyű volt a helyzet. A háború felégette a földeket, éheztek az emberek. A Kannabi hidat lerombolva hagyták. Pár hetet a híd közelében töltöttem el, ahol 2 éhező gyerekre találtam. Nagyon megsajnáltam őket. Kotaro és Asura szüleit banditák ölték meg. Úgy döntöttem hogy a gondozásomba veszem őket, így el megtanítottam nekik néhány ninjutsu technikát. 4 évet töltöttem el velük, majd elkísértem őket Kusagakure határáig. Ők csatlakoztak a faluhoz, én pedig tovább álltam.
A következő állomása a vándorlásomnak a Szél országa volt. Itt 2 évet töltöttem el. Főleg fejvadászként tevékenykedtem, de természetesen álnéven.
A sivatagot megunva a Tűz országába vettem az irányt. Itt találkoztam egy Kawabe Azimo nevű renegáttal. Ő lett az új mesterem aki rengeteg új dologra megtanított. A segítségével tökéletesre fejlesztettem a chakrám irányítását, a föld elemen kívül megtanított a víz elem használatára is. A tanítások mellett azonban kiderült néhány apró titok a családomról is. Azimo sensei állítása szerint az anyám Konoha egyik megalapítójának a leszármazottja. Sokat mesélt nekem a Senju klánról. Az állítása szerint gyengébb rokoni szál fűz Konoha jelenlegi vezetőjéhez.
3 évet töltöttem el Azimo-val, majd újból útra keltem, de ezúttal a Föld Országába, hogy hazatérjek. Az utam során rengeteg érdekes dologra lettem figyelmes: a világ teljesen megváltozott. A háborút már mindenki elfelejtette, mindenhol béke volt. Azonban az útjaim során találkoztam néhány érdekes dologgal, ami még akár egy újabb háborúhoz is vezethet.

//A megérkezésemet Iwagakure-ba szeretném kijátszani, azért nem írom le.//


A hozzászólást Gaisuke Daizo összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 18, 2009 11:16 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sai



Hozzászólások száma : 135
Age : 23
Reputation : 0
Registration date : 2009. Sep. 22.

Karakterinformáció
Chakra:
36000/40000  (36000/40000)
Szint: Moderátor
Kekkei Genkai: -

TémanyitásTárgy: Re: Gaisuke Daizo   Szomb. Okt. 17, 2009 11:08 pm

Nos a történethez két megjegyzésem lenne,
1. Az idézésért külön pályázatot kell írni, így azt még ne írd bele adatlapodba
2. Az akatsuki tudtommal /Sasori-santól ezt hallottam/ NEM létezik, helyette a koinendai van, de arról MÉG egyetlen nemzet sem tud, úgyhogy a végére valami mást találj ki légy szíves. Mivel más hibát nem találtam ezért ELFOGADOM a történeted.
Szinted: Elit jounin
Chakra: 26000/30000
Pénz: 5000 kane
Készítsd el az adatlapod, jó szórakozást és üdv köreinkben...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gaisuke Daizo



Hozzászólások száma : 28
Reputation : 0
Registration date : 2009. Oct. 04.

Karakterinformáció
Chakra:
26450/30000  (26450/30000)
Szint: Jounin
Kekkei Genkai: -

TémanyitásTárgy: Re: Gaisuke Daizo   Vas. Okt. 18, 2009 11:18 am

Nagyon szépen köszönöm. A végén módosítottam. Viszont az adatlapom megírásával még várnom kell, mivel még néhány technika hiányzik a jutsu listából. Erről is már beszéltem Megami sama-val.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Gaisuke Daizo   

Vissza az elejére Go down
 
Gaisuke Daizo
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
★ 2009 február - 2010 június ★ :: Nyilvántartás :: Előtörténetek-
Ugrás: