★ 2009 február - 2010 június ★

Masashi Kishimoto (岸本 斉史) népszerű manga -és anime sorozatán alapuló fórumos szerepjáték oldal, magyar nyelven! A fórum már nem él, pusztán csak az emléke maradt itt meg. Köszönjük minden kedves játékosnak a részvételét!
 
HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Shinpo Junna - a Kaen Klán szomorú virágja/ninjája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Shinpo Junna



Hozzászólások száma : 5
Reputation : 0
Registration date : 2009. Nov. 22.

Karakterinformáció
Chakra:
26000/30000  (26000/30000)
Szint: Missing-nin (Jounin szint)
Kekkei Genkai: -

TémanyitásTárgy: Shinpo Junna - a Kaen Klán szomorú virágja/ninjája   Kedd Nov. 24, 2009 12:10 am

Név: Shinpo Junna

Kaszt: Missing-nin

Nem: nő

Kor: 19

Felszerelések: homlok pánt, Ninja kesztyű, övtáska, Háromszög alakú hátizsák. Valamint Robbanó cetlik, Kunai-ok, ninja kard, és elsősegély készlet.

Születési dátum: 04.11

Kinézet:
- kék szempárját apjától örökölte
- vállig érő, kissé kócos, fekete haját az anyjától
- Átlagos testalkatú
- úgy 170 cm
- jobb oldalt a nyakán a Kaen Klán egyszerű jele található: Egy kör, aminek belül egy négyzet látható szimmetrikusan. (Akár a középkori japánok pénzérméje.)
- a homlok pántját a nyakára köti lazán, nem szorosan, hogy takarja a klán jelet.
- harckészültségben tele van Kunai-ial (a vállainál, az alkarja, az övén végig, és a combjain)
- A ninja kard a háromszög alakú táska alján vízszintesen el van rejtve egy ninja kard. A táskában robbanó cetlik és elsősegély készlet található.
- Fekete ninja kesztyűt, rövidnadrágot és ujjatlan felsőt hord.


Lakhely: Tűz ország, épp ahol

Chakra beállítottság: Föld

Klán neve: Kaen Klán
Klán képesség: (amire Junna is képes)
Reddo shouen hatama shuga hairu:
Ez magyarul Földidomítás (csupán egyfajta mondókaként). Junna körül, ha talaj van alatta, egy 20 m sugarú körzet földjét tudja felhasználni. Először még csak kb. úgy 3 ökölnyi méretű földet tud kiemelni és elhajítani bármerre úgy, hozzá se ér. A végtagjait mozgatva a földdarab is mozog. Ez a kezdő földidomítás, ennek hogy mekkora nagyságot ölt a föld a szinttől függő.

A-su towaemoa genson daichi:
Ez a villám jutsuk ellen hatásos úgy B-ig kezdetben. Ez is a chakrától függ, hogy vajon A szintet is kibír a használó. Na szóval a jutsu mutogatás utolsó fázisa az, amikor a gyűrűs-, és a kisujj begörbül, mintha hármat mutatnál a hüvelyk, a mutató és a középső ujjaddal (szóval hozzáér a tenyérhez a maradék kettő) A két hüvelykujj végek egymáshoz hozzáérnek. A mutató ujjak és a középső újjak együtt X-et formálnak. Ebbe a kézkombinációba csap bele a villám. Ekkor valamelyik lábat képes lesz a földbe mélyesztenie. Mintha a villámhárító elvezeti a villámot és elföldeli. Ahogy halad Junna elég lesz, hogy bármelyik kezét használja a kombináció után mutató és középső ujjat kiegyenesítve, mint villámhárító, azután bármelyik végtagjával levezetheti a földbe bármilyen helyzetben, ami a földelő lesz.

Egyéb Jutsu képesség:
A „Gennin láthatáron” című Előtöri szakaszban található:
- Kasumi Juusha no Jutsu (Genjutsu)


Előtörténet:


Amikor 8 éves voltam…


Az életem hercegnőhöz illő volt gyermekkoromban. A Kaen Klán gyerekeként egy szörnyű dolgot kellett átélnem. A Tűz országa és a Föld országa közötti viszony rosszabb és rosszabb. A Kaen Klán ezt a viszonyt akarta javítani és még a Tűz országával is békét kötött. A cselekvések bátorították az embereket. Azoknak az embereknek sok rokonuk van a másik országban, kik a Fű országa erdején keresztül menekültek ki hazájukból. A Föld országa meg akarta akadályozni a tömeges szökést. Figyelmeztetés nélkül letámadták a határ menti otthonomat, a Kaen palotát. Ez az épület nem hiába kapta meg a Fényes palota címet. Ez a különleges építmény éjjel-nappal úgy világít, akár egy lámpás. Éjjel a hold fénye, nappal a Nap világítja meg, és olyan ott, mintha sosem lenne éjszaka. Gyönyörű volt mindaddig, míg porrá nem zúzták, de ne szaladjunk ennyire előre.
A váratlan sereg támadása mindegyikőnket meglepett. Mindenki próbálta azt tenni, amit meg kellett tenniük. A mi klánunk békés harcos klán ügyes taktikákkal teli. Az egyik ilyen taktika pl. hogy az erődítmény fényeit az ellenség irányába irányították azokat elvakítva. A hadat Hangyakunin Bachera vezette, aki a család első számú „titkos” ellensége évek óta. Valószínű ő beszélte rá a tanácsot az azonnali támadásra. A múltban sokszor keverte a bajt sikertelenül a Kaen ház környékén. Akkor egy hadsereget vezetni… elég nagy fejlődés. De vissza a témához.
A vakítással csupán időt akartunk nyerni, hogy teljes harckészültségbe álljanak a csapataink. Viszont az idő ellenünk szólt, és Bachera is megtalálta a módját, hogyan játsszon ki minket. Az elkövetkezendő néhány óra nem volt más, mint mészárlás. Senki sem akarta a klán technikáit honfivér ellen használni. Csupán anyuval menekültem a Fű országa felé. Futottunk, ahogyan bírtunk. Én mindig lemaradtam, így anyu jó formán magával húzott. Ziháltam és kezdtem megérezni a fáradtságot, de egy hirtelen lendület után anyám zöld, egybe részes, selyem egyenruháját szorítottam. Karjaiban ültem és kapaszkodtam a ruhájában, és nyakában. Ahogyan végig néztem a fekete, göndör haján az aggódó szemeire pillantottak, amelyek gyakran engem illetve az ösvényt pásztázta. Azokat a mély, sötétbarna szemeket sosem felejtem el. Úgy tíz percen keresztül menekültünk, amíg egy közeli robbanás miatt anyám karjaiban még jobban összekuporogtam. Megálltunk és óvatosan lábra állított minél előbb. Letérdelt és azt magyarázta, hogy fussak, meneküljek, amíg a szem ellát. Én természetesen nem akartam elhagyni, majd sok hangos üvöltés után elrejtőztem a bozótba és végig néztem az… egészet.
Anyám egy senbont húzott ki az egyik karvédőjéből és 5 másodperc alatt praktikusabb frizurát készített magának. Ruháját megigazította, leporolta és várt. Nem kellett sok idő és megjelent két különös fickó. A bajszos, díszes kimonót hordó úri embernek tűnő alak volt Bachera, aki nagyban elégedett arckifejezésével anyámat idegesítette, mintha euforikus állapotban lenne. Mellette egy szalmakalapos, őrülten kinéző, ninja ruhás, ijesztő alak állt.
- Suzuran drága, add fel magad, és akkor talán megkímélem az életed, egy kissé sötét szegényes cellácskát béreltem számodra a föld alatt, a Katakonbuban. Még ez is nagy kegyelem.
- Szégyent nem hoznék a családomra. – mondta higgadtan, mintha baráti társaságban lenne.
- A híres Kaen büszkeség. Addig hajtasz, ameddig élsz.
- Nem addig hajtok. Teszem, amit kell, amíg el is érem azt.
- Önelégült kis ribi! Mr. J, intézze el. – szólt a társának.
- Szíves örömest! – A szalmakalapos megemelte a kalapját, és megnyalta az ajkát, majd az egyik szemfogát.
- Villám Jericho, úgy sem akadályozol meg.
- Eddig futottál, most halj is meg. Kirin no Jutsu! – a kézjelek után már tűzgolyókat lövellt ki az égbe. eközben:
- A-su towaemoa genson – a kézjelek közben Jericho egy villámot lövellt ki az ujjából. – daichi!
Suzuran-sama ujjai a szokásos kezdő kombinációba maradt, mintha nem akarna semmit se csinálni. A kicsi és a gyűrűs ujj behajtva maradt, a mutató és a középső ujjak X-et alkottak és a hüvelykujjak vége összeért. Amikor a felhőkből anyába csapódott a villám, ő meg se mukkant, sőt elmosolyodott. Ezután a lábát a földbe mélyesztette, mint kést a vajba, és a villám tovább irányult a földbe, akár egy földelő és egy villámhárító egyben. A következő villám J ujjából érkezett. Anyámnak elég volt csak az egyik kezén levő mutatóujjával és középső ujjával felfogni és a földbe elvezetni. Ez egy állandó technika, nem kell minden egyes használatkor újból elmotyogni és mutogatni.
- Nem vagy elemedben Jericho! Reddo shouen hatama shuga hairu!
Az ige elmondása közben a jobb lábát előrébb csúsztatta és a kezeit előre nyújtotta. 40 méteres körzeten kívül egy kört alkotva világoszöld fényjelenség jelet meg. Kezét fellendítette, mintha kihúzna valamit, majd a kiemelkedő ökölnyi földet elrúgta, úgy hogy hozzá sem ért. Mintha idomította volna magkörül a földet. Mozgásán meglátszott a határozottság, a keménység, és a vadász ösztönök. Mindig a legjobb időben 6 ökölnyi földet hajított ellenfele felé. Amikor az már közel járt egy Föld jutsut alkalmazott: Kouka no Jutsu-t. Viszont a kőfal nem úgy emelkedett ki, mint gondoljátok. A körfal egymást bezárta. A kezekből kinőtt föld tüskék, pedig előnyt jelentettek a közel harcban. Én reménykedtem, hogy sikerülni fog anyámnak győznie, de erre nem volt semmi garancia, és akkor nem láthattam semmit a fal miatt. Anyám nem ön magát védte, hanem az utamat akarta biztosítani, de nem tudtam menekülni, nem akartam. A nagy üvöltések, pufogások, csattanások és a végén egy kis csenddel a fal leomlott. Az őrült pofa a földön feküdt. Még mozgott, de súlyos orvosi segítségre szorult. Anyu talpon maradt, de már alig állt a lábán. Ruhája sok helyen el volt tépve vagy vágva. Néhol szép lila lett a bőre, és egy kis monoklit is összeszedett. Egy mély sóhaj után megfordult és futás közben felkapott. Ekkor egy Kunai állt bele az oldalába, a miatt mindketten elborultunk. Anya kihúzta magából a fegyvert és tovább futott, miközben engemet a vállára dobott, mint egy krumplis zsákot és menekült. Már lassan a Fű ország erdejében jártunk, amikor anyám lerakott a földre és egy búcsúzó beszéddel lepett meg. vért köhögve. Én sírásba kezdtem, és egyre gyakrabban mondtam neki, hogy én „vele akarok menni!” De hiába, azon az úton nem követhettem az édesanyámat. Elmosolyodott megsimította az arcom és még könnyet is ejtett. Kezembe nyomta a gyilkos Kunait és arra kért, hogy menjek tovább. Amikor holtan összeesett anyám a fegyver megszorítottam és elfutottam édesanyám holteste mellől. Futottam a ló haláláig ameddig bírtam, amíg egy újabb határt nem értem el. Lassan sétáltam a kimerüléstől és egy földes út mentén összeestem. Úgy egy óra múlva egy víz árus talált rám. Épp igyekezett Kohonába a piacra. Az öreg felrakott az egyszerű szekerére a korsók mellé és bevitt a városba. A Kunai-t nem tudta elvenni, még eszméletlen állapotban sem voltam hajlandó elengedni. Az öreg próbált élesztgetni, de semmi. Ezen a napon az árusnak nagy szerencséje volt. Sok pénzt szerzett, s örömmel ment el a Konoha melletti faluba a fiához és a feleségéhez. Azoknál ébredtem másnap megérezve a finom reggeli kellemes illatát. Eleinte szótlan voltam és néztem ki a fejemből, de ennek ellenére a Shinpo család befogadott. Ez történt, amikor 8 éves voltam…


A sors fintora – előre a ninják útján!

Eleinte a külvilág és magam közé egy képzeletbeli falat húztam, annyira nagy traumát jelentett a múlt. Nem voltam kíváncsi a világra, mert tudom, hogy milyen kegyetlen tud lenni. Mindezek ellenére a Shinpo család kedves és olyan bűbájosan viselkedett velem, mintha gondtalan életet akarnának nyújtani. Keményen megdolgoznak a mindennapi ételükért, de a sok munka ellenére ők megtalálták a boldogságot egymásban. A családnak Kohonában egy Sushi bárjuk van. Elég felkapott a hely, de az adók meg ilyesmik nem sok pénzt hagynak a famíliának. Amikor Konoha és a család újdonságait nézegettem a képzeletbeli fal egyre jobban lebomlott. Pár hónap múlva mókásan beszélgettem az új családommal minden nap a Sushi bár előtti székeken ülve. Mellettem mindig néhány pántos gyerek, vagy felnőtt evett, de sosem mertem megkérdezni, hogy mi az ott a homlokukon. A szakács, a nevelőapám, Shefu észrevette, hogy igencsak a ninjákat nézegettem, de nem merek szólni. Miután az egyik étellel végzett, felém biccentett úgy, hogy csak a nevelőanyum, Namiyo vette észre. MSS. Namiyo a vendégek távozása után nagy vidámsággal elmesélte, hogy mik azok a ninják, mit csinálnak stb. Én csak ámultam rajta, hogy mi mennyit tud. Olyan történetekbe fogott bele, amiket a mesékben hallhattam, szívesen hallgattam végig azokat. A nap lassan eltelt és hazamentünk az erőd széle menti kis kunyhóba. A kisasszony magához hivatott és egy szekrényt tárt ki előttem a hálószobában. Tele volt ninja felszerelésekkel, főleg Kunaiial. A homlok pánt csak porosodott, de rájöttem a MSS múltjára, hogy hajdanán ő is ninja volt, az időben elit tanulónak tartották, de mégis egy alig kereső családi vállalkozásban vesz részt. A régi talárját felvehettem. Egy szürke, kemény gavallérú, feltűrt, hosszú ujjú ing volt, amelynek gombjait nem lehetett látni, mert egy ruharész szimmetrikusan eltakarta. Az mellé egy négy zsebes térdig hosszú nadrágot, és egy pár szürke cipőt vettem. Senbonnal betanultam új frizurát készíteni. Namiyo másodpercek alatt elkészítette, én jóformán el se kezdtem. Pár óráig ez gyakoroltam vele és már vicces játékba torkollott az egész. A végén már fogócskáztunk, s amikor elkapott az ágyamba vitt, majd arra lerakott. A jó éjt puszi után egy jó hírt közölt velem.
- Holnap elmegyünk, és beíratlak és erős ninja leszel!
Mosolygósan aludtam el, de ekkor felvetődött bennem egy kérdés, de a mai napra elég dolog történt, nem kell még ez is. Állandóan azaz egy kérdés ment a fejemben: „Namiyo-chan, te miért nem lettél ninja?” Amikor elnyomott az álom már gondolni sem tudtam rá, gyönyörű álom vette kezdetét.
Másnap egy kellemeset nyújtózkodtam, kipattantam az ágyból és már futottam a konyhába, ahol anyu már el is készítette a reggelit. Mézes ízesítésű gabonát ettem, amit tejjel öntöttek fel. A kedvenc gabona müzlim volt az. Míg vidámnak faltam éhenkórászon a finomságot, a szülők az asztalnál is duruzsoltak egy kicsit, mintha a szerelmük sosem múlna el. Ezt gyerekesen vettem, hogy mit csinálnak? Hiszen én még sosem voltam szerelmes. Ezután ahogy elmentünk a városba a Sushi bár felé apa, és anya, én csoportba oszlatva elmentünk a saját célunk felé. Shefu-san a vállára lendítette zsákját és haladt tovább integetve nekünk. Namiyo és én visszaintettünk, mi közbe egymás kezét fogtuk. Egy kis idő után már közeledtünk az iskola kapui látszódtak. Szépen besétáltunk, de inkább Namiyo volt enyhén ideges, mint én. Beléptünk, és egy hatalmas folyosón kellett átvágnunk az igazgatói irodához. 5 perc gyaloglás után megtaláltuk a szobát. Nem volt nehéz, hiszen a felirat jóformán elfoglalta az egész ajtót. Nekem majd leesett az állam az aranydíszes, túlcsicsázott táblán, de Nami-chan csak elmosolyodott és bekopogott. Benyitottunk és egy hosszú szakállas férfi állt és bámult ki az ablakon.
- U-u-uram! – szólaltam meg félénken.
Anyu eleresztette a kezem és nagy lépésekkel odasétált az igazgatóhoz. Megfogta a szemüveges férfi vállát, majd megmarkolta az ijedt képű hosszú szőrzetét.
- Vedd le ezt az ostoba álcát! – Ekkor hirtelen, nagy erővel letépte a műnek hitt szakállat.
- Ne-ne-ne-neeeee! Ááááháááá! Pillanatragasztóval volt felragasztva Nami-chan!
A furcsa alak már könnyedzett a fájdalomtól, én meg a röhögéstől.
- Legyél egyszer már önmagad Kaiji! – mordult rá a rám célzott rossz pillantásokat szúró furcsa férfira.
Én próbáltam elfojtani a röhögésemet kisebb-nagyobb sikerrel. Kaiji-sama ülőhellyel kínált minket, ami az igazgatói asztal mellett az igazgatói székkel szemben álltak. Elfogadtak az ajánlatot, s ekkor már a felnőttek domináltak.
- Mi a neved kis lány?
- Shinpo Junna.
- Kor?
- 10.04.
- Nem?
- Ez nem nyilvánvaló Kaiji? – szólt közbe Namiyo-chan kissé komoran.
- Junna a te gyereked?
- Nem, befogadott gyermek.
- Értem. – egy adatlapot nyújtott át, amin a lakáscím, meg egyéb untató kérdések sorakoztak.
Anyu neki állt töltögetni, én meg Kaiji-saman röhögtem. A letépett műszakár egy pár rövid-hosszú szálai hol göndörödve, hol lapulósan álltak fel, ráadásul, az a kerek vastag keretes szemüveg… Tisztára, mint Harry Kókler. Már csak a sebhely hiányzik, és lenne Harry Potter mutált változata. Lassacskán túlléptünk volna a beiratkozás formalitásain, amikor Kaiji egy ajánlatot tett fel.
- Nami-chan, nem akarsz visszatérni? Junna és osztálytársait tanítanád és úgy hallom pénzszűkében vagytok. – tette fel a lábát az asztal sarkára.
- Szóval még mindig ellenőriztek.
- Mit vártál. Konoha titkai nem kerülhetnek napvilágra. Ha eltűntél volna felkerestek, és megöltek volna téged. Ez ilyen egyszerű.
- A válaszom nem.
- De MSS. Namiyo gondoljon a család anyagi helyzetére.
- Te alamuszi patkány! – pattant fel a székből. – A lányom itt fog tanulni, de az én jövőmről nehogy szót merj ejteni, sem a múltamról! -* már támaszkodott rá az asztalra és közeledett Kaiji-samahoz.
Az igazgató úgy összekuporodott félelmében, mintha egy hadsereg közelített volna felé, hogy megöljék. A beleegyezését egy nyeléssel jelezte és illendően ajtót nyitott a távozóknak. A mai nap ezen kívül nem töltődött túl érdekesen, csak másnap, amikor az első iskola napom volt. A harmadik órámon egy új tanárt jelentetek be. Haja göndör barna, szeme élénk barna. A pántját a jobb karján viselte, ruházata pedig egy selyem, halovány zöld blúzból, boka hosszú, kissé feszülős fekete nadrágból és világoszöld topánkából állt. Namiyo-kun volt az. Nem tudtam becsukva tartani a számat a csodálkozástól. Ezek után már véget ért a rózsaszín élet. Fél hónappal ezelőtt édesanyámat gyászoltam. A Ninják élete betorpant az otthonunkba és új cél vette kezdetét.


Geninek a láthatáron


3 év után lehetőségem nyílt a Gennin vizsgára. Az életem kissé unalmas volt, de a munka az munka. Hiába volt Namiyo-sama a tanárom még így sem voltam osztály első, mintha nem is ugyanaz az ember lenne, akit az iskolán kívül ismertem meg. De panaszkodni nem panaszkodtam, jól megéltem. A Genin vizsga napján a vekker ébresztett. Még nem állítottam be annak a hangját. Ahogyan forgolódom mindig valahogy az mellé kerülők és az a hangos kongatás egyenesen megőrülök tőle, sőt le is estem az ágyról. Apám, ahogy az ajtóhoz ért kiröhögött, majd felsegített. Mai napon nyers tojást kellett ennem és friss gyümölcsöket. De mellette apám készített finom szusit. Ezután sietnem kellett. Becsöngetésre épphogy beértem futva, végig ugrálva a tetőkön. A vizsgán szinte mindenki átment, köztük én is, amelyen egy Genjutsu-t kellett bemutatnom, a Kasumi Juusha no Jutsut. Az első próbálkozásra sikerült, ami nyomban egy hátra szaltót dobott örömében, holott nekem kellett volna, mert a vizsgán átmentem. Mindenki mosolyogva fogadta a reakciót. Anyu arcán nem csak az öröm, hanem a büszkeség is megjelent jelezve, hogy „gratulálok lányom!”
Ezután vígan kisétáltam, de pár hónap múlva inkább voltam bosszús, mint mosolygó bohóc. A E és D feladatok inkább tűntek olcsó szívatásnak, mint komoly feladatnak. De az vigasztalt, hogy csapatot kellett alakítani, ahol a csapatvezető Namiyo-sensei volt, a többi tag a hiperaktív, bolondos fiú, Yuichi. Valamint az agyilag fűrészporú, titokzatosan erős Touya, aki az anyámba szerelmes már az első pillanattól kezdve. Touyat mindig leütöm, ha anyámat ajnározza és Yuichit is, amikor egy borzalmas viccet akar elereszteni. Viszont harcközben hihetetlenül teljesítenek, mintha nem is ugyanazok az emberek. A csapat szépen összeszokott a küldetések során. Későbbiekben mindenki elküldtek egy-egy mesterhez, hogy erősebbé váljanak a tanulók, hogy saját útjukat egyengessék.


„Vigyázz Genin, itt a Chuunin vizsga!”


Már a 16. évemben jártam, már két éve nem hallottam semmit Yuichiről és Touyáról. Tudtam, hogy ők sem lustultak, ahogy én sem. Új öltözet került rám: Fekete ujjatlan, mély dekoltázsú felsőt, gumírozott szövetű rövidnadrágot, Ninja kesztyűt, és kondi cipőt viseltem. A homlok pántommal a Kaen klán jegyét takartam, ami a nyakamon virított. Az övtáskát fordítva viseltem, hogy mások ne nagyon a fenekemet nézzék, mert azért bárkit megütök. Valamint egy sárga táska lógott a vállamon és az alkaromat egy sárga alkarvédő takarta. A kunaioknak bőven volt helyük pl. az övön, a karjaimon és a combomon. Egy Ninjato pedig tokostul a táskába van beépítve. A táskámban sok robbanó cetli, és elsősegély doboz kapta meg a helyét. Amint Kohonába érkeztem Ruma-senseiial rám tört a nosztalgia. Ahogy a Hokage-hoz bejutást nyertünk szörnyű hírt közöltek nekünk. Az apám; Shefu, valamint Touya, Yuichi halott, és Namiyo-chan kórházban fekszik. Az első utam anyámhoz vezetett. Szegénykém géphez volt kötve, így nem zavarhattam. Vissza kellett térnem az otthonomba, ami romokban állt. Gyorsan elrohantam a Sushi bárhoz, de az már hónapok óta zárva volt. Elfogott a sírás, majd újra bementem a korházba, de anyám szobájába nem mentem. Az ajtóban megfogadtam Namiyonak, hogy átmegyek a Chuunin vizsgán, és kiderítem, mi folyik itt.
Pár nap készülődés és pihenés után eljött a vizsga. Ruma-chan lelkileg túl sokat is foglalkozott a bánatommal, de nem akart vele zaklatni, Szamurájhoz hasonlítható türelemmel tűnt el, s egy levelet hagyott maga után.

„Junna-chan, egy kis időre magadra kell hagyjalak, mert a vizsgád eléggé zűrős megvalósítású, muszáj elintéznem, mert ezek kevernek összevissza. Tudom, hogy sikerülni fog a vizsgát, de minden esetre sok sikert! ^^ A vizsgád helye és időpontja: Az erdő 16.00-kor.

U.i.: NEHOGY ELMERJ KÉSNI!

Üdvözlettel Ruma-sensei”


A levelet elolvasva kissé szomorúbb lettem, de van ez így, de hogy ilyen nyomorultul érezzem magam. Majdnem, mint akkor a Fű országában, az erdőben. A bánattal nem akartam foglalkozni, az ágyamban elaludtam. Néhány óra alvás után a vekker régi, ordenáré zajos hangja ébresztett fel, mint régen, megint lezuhantam miatt az ágyról. A felkelve az ébresztő órát le akartam csapni minden izmomat befeszítve, amikor egy cetlit láttam meg.
„Tudtam, hogy elalszol te álomszuszék, irány az erdő!”
Végre odatoltam a pofám, még sehol senkit nem láttam, így leültem a fa tövébe. Pár perc után a homlokomat eltalálta egy kavics. Az illetőt nem láttam sehol, de dühödten üvöltöttem, hogy bújj elő. A fák közül a szokványos ninja ruhába bújt, szőke, divatos hajú Ruma-sensei és a kontyba kötött állszakállas Kaiji sétált ki.
- Kaiji-dono, Ruma-sensei jó napot!
- Hali Junna-chan. El se hiszem, hogy 16 éves vagy. – szólalt meg a kerek napszemüveges Kaiji. – Mivel ez a te vizsgád, és régi mestered nincs túl jó állapotban különleges alkalommal a vizsgázód én és Rume-kun lesz…
- A feladatod eljutatni Az erdő mélyére, megszerezni ezt a díszes tőrt és visszahozni a kapuhoz… – szólt közbe a mesterem.
- Amit már elrejtettünk, sok sikert! – nagy örömmel fejezte be a mondatot Kaiji-san. – Szavakat nem csépelem tovább. Kezdődjön a vizsga!
- Tanítványom, nem használunk ninjutsut, de attól még számíts a legrosszabbra.
- Igen mester.
- Ruma-chan elrontottad az összhatást…
- Pofa be…
A két felnőtt úgy eltűnt, mint annak a rendje.
~Ez aztán a gyors találkozás. Ehh… Akkor indulok!~ gondoltam magamban, majd leellenőriztem mindenem meg van-e. A Kunaiokat elhelyeztem a helyükre, a Ninjato-t kiéleztem, és visszaraktam a hüvelyébe. Kissé szorosabbra kötöttem a nadrágom, s az árnyék mutatta utam. A sötétben elhúzódva elértem volna az erdő közepét, de valami furcsa szoborszerűt láttam meg egy füves tisztás közepén. Gondoltam, hogy csapda, de ha ez az első hullám, hát illik belesétálni. Odagyalogoltam mindenlépésemet meggondolva lépésről-lépésre minden egyes másodpercben. Megérintettem azt a furcsa szobrot, de el is vettem onnan a kezem. Az a tárgy elkezdett világítani és enyhén sípolni. Hátra léptem pár métert, és az a dolog megnőtt kb. tízszeresére is. Nálam háromszor nagyobb volt azaz oroszlán teknős, habár én sem értem, hogy egy folyó védőszellem mit keres itt az erdőben, szóval elég jó illúziót sikerült összehoznia senseinek és az igazgatónak. Próbáltam eltűntetni az illúziót, de nem ment, meg se rezdült a tér.
- Jutsukkal itt nem érsz semmit, hogy mered a hitelességemet megkérdőjelezni?
- Nem mindegy? Térjünk a lényegre. Mit akarsz?
- Igen csak szemtelen van te kis pöttömhajtás.
- Szóval…?
- Három kérdést kell megválaszolnod nekem.
- Milyen eredeti…
- Akkor kezdjük. – a nagy, vaskos, kőkemény karmával megérintette a fejem és valahogy arra eszméltem, hogy egy réten vagyok biológiai anyám holtteste mellett. Az oroszlánteknős a rét szélén feküdt és fel is tette első kérdését. – Mit tennél, ha a Kaen család vége nem kiskorodban, hanem most következne be? Anyád még élne, de mihamarabb meg kell gyógyítani.
- Ez a Fű országa… a vállamon elvinném.
- Rendben. Mi van, ha menekülés közben meghal édesanyád és az üldözők beérnének téged?
- Ne foglalkozz olyannal, ami nem a te ügyed.
- Válaszolj te kis porszem.
- Őszintén! – arcomon előgyúlt a harag. – Teljes szívemből kívánnám, hogy pusztuljanak el!
Úgy éreztem, hogy velem még a föld is szimpatizál, sőt ez még a valóságban is igaz volt ez az állítás, ahol Ruma-sensei lett tanúja.
- Ez az, legyél dühös, legyél harcias, öntsd ki a bosszút a szívedből! – a lény szeme vörösen megcsillant, és hangosan nevetett hosszan.
- Te kis hamis!
- … - elállt az oroszlánteknős jó kedve.
- Te kis alakváltó szemét. Ami megtörtént az megtörtént, de egy egyszerű álom nem elég, hogy megbékéljek a múltammal.
- Hehe, nem is azt akartam, de honnan tudod, hogy én nem az vagyok, akinek kéne, hogy higgy? Lehet, hogy tényleg az vagyok aki.
- Nem, a legelején gyanús voltál. Az erdőben vagy, amikor folyószellem az oroszlánteknős? Kérdéseket vetsz elém? Az inkább a Szvinx. Az oroszlánteknős utat mutat egy bizonytalan, tehetetlen időben a legnagyobb, hős embereknek, akik mindent megtennének céljukért.
- És én nem azt csinálom te szemtelen.
- Nem te csak felesleg vagy itt, de mivel ez az én álmom, és a lelkemet sérted meg, nem engedlek el. Kinyírlak és így az első feladat megoldva.
- Ahhoz nekem is lesz egy pár hozzászólásom. – egymásra mosolyogtunk, mintha két sakál egymásra vicsorogna és nevetne.
- El is várom tőled!
Elkezdtem felé futni egy Kunaiial a kezemben, mire az imposztor bemenekült az erdőbe.

* * *

Ruma mester már kezdett fent aggódni a fán. Arcán most az egyszer az aggodalom tört elő, mintha be akarna avatkozni a vizsgába. Mellette a faágon megjelent az igazgató is ugyanúgy guggolva. A szél kissé felerősödött, viszont az alakváltó lény és köztem semmi változás nem történt.
- Aggódsz Ruma-san?
- Nem szoktam. Mindig biztos vagyok a saját dolgomban.
- A másokéba szívesen beleavatkoznál, ha túl nagy veszély van.
- Nem ismersz.
- Genin korunk óta kiismertelek. Ne aggódj, Junna tudja, mit csinál.
- A komoly viselkedésed kezd irritálni, nem áll jól neked.
- Jaj Ruma-san!
Nagy örömmel szorosan átölelte volna, de Ruma-sensei hatalmasat belekönyökölt Kaiji direktor arcába.
- Még ez a viselkedésed is irritál Kaiji. – közben a férfi fogta az orrát.
- Mi-mi- mi-miért… - fájlalta az orrát elég feltűnően és meglátta, hogy Ruma-kun úja komoly, aggódó arcot vág.
- Első vizsgának kissé túlzás. – közölte elégedetlen képpel a kontyos szőke. - ~Gyerünk Junna!~ - gondolta magában.

* * *

(Álomban)
Az erdőben egy fa koronáján leskelődtem. A teknőc a bokorban rejtőzött el. Most kisebb lett nálam is úgy próbált fogócskát játszani velem. Csak a halálos humorom szerint ő lesz az elhunyó. A figyelgetést megunva az egyik ágról letörtem egy gallyat és egyből el is dobtam. A gallyacska ugyan kis hangot adott ki, de még ez is kiriasztotta a nyulat a bokorból. A betolakodó útját egy Kunaiial tereltem el, hogy rövidebb legyen ő felé vezető utam. A fáról leugorva a bokrosokban suhantam át, sőt, már majdnem utolértem, amikor az egyik pillanatban megfordult és belekaszabolt a bozótba. Szerencsére én még nem voltam ott, csupán pár méterre voltam tőle megbújva. Láttam, hogy a szörny más alakot vett fel. Embere külseje nagy látszat volt, oroszlán feje, karmai, bőrhöz simuló teknőspáncél borította hát, alkarok, és combok, valamint kenguruszerű lábai torzították az emberi testet.
~ Hátulról túl sok védi, a karjait hiába akarnám megvágni, de a térdhajlatába gond nélkül belerúghatok és… ~ felézett a bokrosokból, s farkas szemet tudtam volna nézni a lénnyel, szinte előttem állt. Hosszú karmaival beledöfte, sőt átszúrta hasamat. Úgy emelt ki a zöldből, és én nem tudtam semmit sem kezdeni. Összeroskadtam a kezén, úgy éreztem, hogy most azonban meg fogok halni.
~Ez csak álom, ha nem akarom, nem halok meg. Szóval így dolgozik ez a bestia. Elhiteti az áldozataival, hogy meg kell halniuk, és még szórakozik is rajta egyet. Ez az undorító torzszülött nem érdemli meg, hogy éljen. ~ a gondolatok erőt adtak nekem, mert harcolnom kell az életemért, nem adhatom fel.
Megfogtam a bestia karját a balkezemmel. Kunaiokat képzeltem a bal kezemen levő felső tartóba. Abból előrántottam hármat, melynek markolati vége karikákba végződött. Ott átbújtattam ujjaimat, és ökölbe zártam a kezem. Egy jobb egyenest ütöttem a fejébe. A fegyverek úgy használtak, mintha nekem is karmaim lennének, így meglékeltem a torzszülött fejét. A fájdalomra hirtelen kihúzta a testrészét az én testemből és üvöltözni kezdett pár métert hátrálva. Szeméből ömlött a vér, ahogyan az én hasamból. én a földön félig térdeltem, félig feküdtem. A hasamat fogtam, hogy ki ne vérezzek, igaz ez fizikai test nélkül nehéz lenne, de magától a gondolattól is féltem. Ahogyan győzködtem magam, hogy fel kell állnom magam mellett először édesanyámat láttam kis koromból. Megfogta a kezem és megszorította, miközben mosolygott.
- Ne felejtsd el mit tanultál, mi az örökséged.
- Hai! – feleltem neki.
Másik oldalról a nevelő anyám, Namiyo-chan engedte le a kezét a kórházi betegágyról, s mindketten felsegítettek. Ahogyan képes voltam lábra állni ők porrá váltak. A lény nem látott semmit, mert magával volt elfoglalva, de azt viszont észrevette, amikor megálltam a saját lábamon. Az elkezdett fenyegetően kiáltani. A szemem kizöldült, szinte világított egy kissé. Az erdős övezetből a Kaen palota arénája termett. A küzdőpályán álltunk mindketten. Minden kőből készült. A nézőtér, a küzdőtér olyan simák voltak. Az térre bőven jutott világosság, de nem lehetett látni honnan szűrődik be a fény.
- Reddo shouen, hatama shuga hairu! Végső szint!
A levegő jóformán izzott, a csarnok majdnem már remegett. Az oroszlánszerű szörnyeteg arcán kiütött a félelem, az értetlenkedés. Ezt akartam elérni, ideje elhagynia a világomat. Körülöttünk falat emeltem, ami elérte a plafont is, ahogyan felemeltem a kezem, majd miután leengedtem alulról megmarkoltam a levegőt. A földből oszlopok nyúltak ki, amik elfogták az áldozatom végtagjait és a nyakát.
- Dönthetsz, pusztulsz vagy elmenekülsz. – Ezután egy karfás széket emeltem magam alá, amibe leültem.
- Általában fordítva játszódik le ez.
- Szóval ez a válaszod, hát legyen.
- Várj!
A kezemet felemelem, mintha fujtani akarnék. Amint ökölbezártam a kezem a behatoló eltűnt. Amúgy se történt semmi, az egész egy nagy beijesztés volt.


* * *

(A valóság)
Miután felkeltem láttam hogyan szelel el az alakváltoztató „mumus” farkas képében. Ruma mester megfogta a vállam, maga az érintés módja elárulta, hogy ő az.
- Szép volt Junna, mások még a valóságban is küzdenek a mumussal, de az hogy farkasként fusson el, ez már gyanús. Az egésznek a lényege az, hogy kicsit megizzasszon. Ez a feladat leginkább az önmagad és környezeted felismerésén alapszik, hogy megmutassa, bármikor meghalhatsz. – tört elő Ruma senseiből a büszkeség.
- Majdnem meg is ölt.
- Mi? – apró meghökkenés hallatszott Kaiji-dono hangján.
- Ez más volt, mint amire ti gondoltok. Képes volt minden emlékemet akár magam ellen fordítani, nem csak feleleveníteni.
- megöltek volna… - akadt ki a szón Ruma. – Az ilyeneket sec perc alatt elintézi a fejében mindenki azzal, hogy arra gondolnak, tűnjön el.
- Mondom, hogy ez más volt.
- Mindegy, jöjjön a többi. A következő feladatot ismered. Szerezd meg a tőrt, amit egy bambuszhengerbe zártunk, sőt nálunk van.
- Mindezt tedd meg észrevétlenül. A harmadik misszió, hogy védd meg az ereklyét, akár az életed árán bármilyen körülmény között még, ha Jutsut is használunk.
- Hajrá kislány! – ököllel beleütött a vállamba. – én most csak egy gyenge utazót fogom játszani.
- Lehet, azt gondolja, hogy ez bíztató ez a vállba öklelés? De már megszokhattam volna ennyi év után. – gondoltam magamban.

* * *

(Az erdő szélén)
Egy sötét zugba menekült az alakváltó mumusfajzat. Gazdája előtt kuporgott, és nyöszörgött. A férfi selyemruhában állt. Derekán egy katana kötve tokostól.
- Hitomane, csalódtam benned. Lehet, hogy öldöklőbb vagy, mint bármelyik fajtársad, de egy Geninnel nem tudsz elbánni?
- Nem szóltál, hogy a Kaen klán utolsó tagja ellen kell küzdenem. Jobban felkészültem volna.
- Szerinted én vagyok a hibás a kudarcod miatt!? – üvöltötte le a gonosz alak a bestiát.
- Nem uram.
- Vezess oda minket, ha még kedves az életed.
Jelent meg a furcsa fickó mellett egy másik, akinek vállig érő, kék haja, és apránként átszabott arca miatt őrültnek nézett ki. Így Hitomane tovább is farkasként vezette a két férfit.

* * *

(Vizsgán)
Elvonultak kicsit messzebbre, majd parancsot kaptam Kaiji-samatól, hogy elkezdhetem. Befutottam a tisztásról a fák közé. Lopakodtam akár egy halktalan árny, lélegzetemet visszafojtottam, hogy jelenlétemet egy csöppnyire se mutassam ki. Gyorsan akartam végezni a második feladattal. Úgy éreztem magam egy picit, mintha orvgyilkos lennék. A sötétbe olvadva láttam, hogy Ruma-samanál van a bambusz, Kaiji-dono pedig a fákon ugrál figyelve a csalit. Egy egyszerű terv jutott eszembe.
- Kasumi Juusha no Jutsu! – kimarkoltam egy kis földet a talajból.
A Klónom elmeséltem mi a dolga. Ezután én elvonultam. A klón kirontott, akit Kaiji lefülelt, viszont nem érdekelte. A hamis Kunait Ruma tartó keze felé dobta. Én a teljes jelenlétemet elrejtve mesterem mögé kerültem, s kikaptam a kezéből a hengert. A klónom azonban visszaváltozott föld darabkává, ahogyan Kaiji-dono hasba rúgta. Én víg voltam, amiért meg tudtam szerezni a hengert, de belegondolva, hogy most mit fogok tenni ellenük…

* * *

(Hitomaneék)
- Hitomane a gyorsabbikból!
A mumus mindenen átvágott gazdája hallatán, a kékhajú a fák lombjain ugrálva követte őket. Hitomane már párduc alakját vette fel és hasított végig egészen a vizsga körzetéig. Onnantól emberként gyalogolt tovább. Amikor meglátta, hogy a vizsga érdekes szakaszhoz ért lelapult a földre a bokrok alá. Rá egy perc múlva megérkezett a két férfi. A középkorú selyemruhás a fák árnyékában bújt meg. A fákon ugrált 30-as éveiben levő fiú, pedig a tisztás szélén állófák egyikén állt eltakarva őt a lombkoronák.

* * *

Tudtam, hogy ha egy lépést teszek, a mesterek támadásnak indulnak. Mély, lassú lélegzeteket vettem. Szemeim gyanakvóan pásztázta hol az egyiket, hol a másikat. Ahogyan figyeltem, velem szemben egy hangos ropogás után szélsebesen felém száguld felém. Azt kék fény kísérte, olyan volt, mint akkor. Anya utolsó ellenfelének villáma. Az akkori félelmem reflexszerűen váltotta ki belőlem a védekezést még, ha nem is értettem mi az. A bambusztárolót egyből elengedtem, és már jártak is az ujjaim.
- A-su towaemoa genson daichi!
Az ujjaimba beleterelődött a villám. Úgy éreztem minden izmom hirtelen görcse rándult, a vérem jobban lüktetett a fejemben, és egy kicsit, mintha perzselné a testem a villám. A fájdalomtűrő küszöbömet is elérte ez a támadás, de jobb volt ezt megtenni, mint pillanat alatt attól meghalni. Könnyeim előtörtek, és a hangom is útnak szállt, alig bírtam tartani magam. Először védtem ki így bármit. Nem csoda, hogy az első tapasztalat ennyire borzalmas. Felüvöltöttem, ami kijött a torokból, majd habozás nélkül a lábamat beletúrtam nagy erővel a földbe. A villámot levezettem a talajba, és ez kiütött pár másodpercre. A fekvés közben rövid, de mindent sugalló hangokat hallottam. Az első egy villám idézet.
- Kirin no Jutsu! – hangzott el a falombok között.
- Juuuunnaaaaaa! – tőrt fel egy aggódó, erőskezű asszony érzelme nagy hirtelenjében, amire felébredtem.
Melegem volt, a fentről sugárzó hő miatt. A nyomás annyira zavart, mintha üzenni szeretne, hogy nagy feszültség közeledne fölöttem. Felnyúltam az égbe a mutató és a középső ujjammal, az ellentétes karomon ugyanezeket az ujjakat a földbe döftem. Egy másodperc sem telt el, amíg a villám elért, és elhagyott, ez magában hatalmas fájdalmat jelentett, mintha a tested minden pontjába egy-egy tűt szúrnának. Ekkor több pihenésre volt szükségem, csak feküdni tudtam. Kaiji-dono leguggolt mellém, mindvégig figyelve az apró zajokat, az oda nem illő színeket, testeket stb. A karomat megfogta és segített nekem felállni.
- Siessetek el innen! Kaiji, vidd biztonságba!
Ahogyan megfordult Ruma-sama egy földre penderítő pofont kapott. A pofont a selyemruhás adta. A szakállas fickó arcán is látszó elégedettséggel suhintotta meg a ninja mestert. Kivonta a kardját, és ránk fokuszált. Ezt későn tette, mert én akkor kiszabadultam az igazgatóm kezéből, s könyökkel beleszálltam ellenfelem hasába. Egy felütéssel álkapcson ütöttem. A következő támadásom nem sikerült, el se tudtam indítani. Az ismerős arcú férfi megragadta, tépte a hajam. A fejet fürkészve rájöttem valamire.
- Bachera… - szaladt ki a számon.
Az egykori képviselő, kardjával épp kivégezni akart, amikor Kaiji bepipult. Az igazgató nagy gyorsaság hírében áll, ezért nem csoda, hogy esélyt sem hagyva kitekeri Bachera kezéből a fegyvert, majd azt az igyekvő Jerichora torkára szegezte.
- Bachera úr engedje el a lányt, vagy ha nem, mindannyian meghalunk. Én önt teszem el lába alól, Jericho, pedig engem, tiszta sor. – olyan hangja volt Kaiji-dononak, mint akkor a fán, komoly, határozott, lényegre törő, amíg Ruma-sama le nem hordta.
- Istenem, mikor bírod megállni duma nélkül Kaiji-kun? Egy pillanat alatt lerendezhetted volna, hiszen nem véletlenül neveztek téged egykor Villámembernek, vagy Gyors Kézimunkás Kaijinak. – Az utolsó titulust már gúnyos utalásba fajult át.
- Ki itt a nagy dumagép pletyka királynő? – Ruma-sensei erre biccentett egyet és pár lépés után megragadta Bachera torkát.
- Hagyjuk ezt! – övé lett Kaiji-sama felé az utolsó szó. – Ereszd el! – figyelmeztette Bacherat.
Ekkor észrevette a bokorban egy szempárt, amit nem régiben gyakran láttam a vizsga első feladatakor. Ahogyan eresztette el a gonosz férfi a hajam, kimondtam a varázsszót.
- Reddo shouen hatama shuga hairu. – suttogtam el a Jutsut.
Hitomane vérfarkas képében letámadta Kaiji-donot. Mr. Bachera a szabaddá vált kezével egy jobb állast ütött lendületből a torka szorítójának. Ruma-sensei ekkor egy kicsit megingott, mert meglepő volt az egész számára. Amikor földet értem apró mozdulatokkal a szakállast, zöldes selyem kimonós lábát rögzítettem, hogy véletlenül se fusson el.
- Kasumi Juusha no Jutsu. – suttogtam el egy klónozó jutsut.
Ruma-sama a földre terítette Jerichot és rohant segíteni a társának a furcsa mumus ellen. A klónom letámadta a földön fekvő villám jutsust, de az egyből fejbe rúgta. Én észrevétlenül biztosítottam, hogy a kékhajú srác lent is maradjon. A végtagjait és nyakát földdel „lebilincseltem”. Felkaptam a földről a bambusz tartót, hogy kivegyem belőle a tőrt. Egy pillanat alatt leszúrhattam volna anyám gyilkosát és az nevelőcsaládom bántalmazóját, de valami arra vitt, hogy ne öljem meg. A tétovázásom Jerichoból kifakasztotta a káromkodót. Bachera, pedig látványosan kitört a csapdámból. A zaj hallatán Jericho hasát is beborítottam földdel, mintha a talaj átölelné a kék hajú, őrült, obszcén szókimondó Jericho-kunt. Én elfutottam s elrejtőztem. Tovább nem tudom mi történt Ruma-senseijel és Kaiji direktorral. Nagy valószínűséggel az esküdt ellenségeim üldözésbe vettek, és a mestereim is utánam igyekeztek. Láttam őket az ágyukban horkolva őket. Mindegyiknek megigazítottam a takaróját és csendben köszönetet mondtam röviden, valamint egy-egy féloldalas levelet is hagytam nekik. Ruma-samanál hagytam a díszes tőrt, a bambuszra akasztva egy cetlit.

„Sikerült!”


A korházba is beosontam, ahol a nevelő anyámtól vettem egy hosszadalmas búcsút, amire felébredt ő is. Az éjjel mellette az ágyában aludtam, majd kora reggel elhagytam mindent, amit szeretek, hogy azt megvédjem a Kaen klán gyilkosaitól. Tudtam, hogy a közelemben csupán halált hozok, le kell számolnom a gyilkosokkal, csak akkor térhetek vissza, még ha tudom is, hogy így mind az 5 nemzet és a fejvadászok engem fognak üldözni. Vállalom…


A hozzászólást Shinpo Junna összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jan. 06, 2010 7:32 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shinpo Junna



Hozzászólások száma : 5
Reputation : 0
Registration date : 2009. Nov. 22.

Karakterinformáció
Chakra:
26000/30000  (26000/30000)
Szint: Missing-nin (Jounin szint)
Kekkei Genkai: -

TémanyitásTárgy: Re: Shinpo Junna - a Kaen Klán szomorú virágja/ninjája   Csüt. Dec. 31, 2009 12:00 am

Végre megírtam. Nem szeretem az összecsapott munkákat, de azért még ennyire részletesen már rég írtam, csak úgy kitört. ^^ Remélem élvezni fogjátok a történetem.
Kellemes olvasást! Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sai



Hozzászólások száma : 135
Age : 23
Reputation : 0
Registration date : 2009. Sep. 22.

Karakterinformáció
Chakra:
36000/40000  (36000/40000)
Szint: Moderátor
Kekkei Genkai: -

TémanyitásTárgy: Re: Shinpo Junna - a Kaen Klán szomorú virágja/ninjája   Csüt. Dec. 31, 2009 2:15 pm

Hell! Üdv az oldalon!
Nos nagyon úgy tűnik, hogy én fogom leellenőrizni a történeted, úgyhogy készülj Razz. Kezdjük az adatokkal, a felszerelésekben lévő eszközöket lehetőség szerint /Az első kivételével, mivel az a mondat kezdete volna/ kis betűvel kéne írni. Továbbá bár ezt nem veszem hibának, de a kinézeted nekem jobban tetszene, ha, úgymond mondatokba lenne szedve, továbbá itt is észrevettem a kis nagy betűket. A jutsuid rendben vannak, bár a saját jutsuid közül az elsőben Jonnát írtál és a 2-ban van az a chatben/msnen használatos "szal"szót, ezeken kívül nem találtam semmit, így azokat elfogadom.
Előtörténet:A misst, tudtommal csak MS-el kell rövidíteni, de egyébként a Naruto világában inkább a japán megszólításokat használják /kun, san, sma stb./ Öhh... a korodra, szerintem nem a születési dátumod kéne válaszolnod, legtöbben 8 évesen iratkoznak az akadémiára, de te a mészárlás miatt, úgy 9-10 évesen mehettél oda, de erről de döntesz. Most már, idáig elolvasva a kisebb helyesírási hibákra is rátérek Sad főleg, hogy "Kohona" nevezetű falu nem létezik Sad Úgy tűnik neked is el kell mondanom, hogy nem "D" és "C" rangú küldetéseket kapnak a geninek, hanem "E" és "D". Úgy gondolom, hogy még ha a furcsa chunin vizsgádtól el is tekintek, akkor is el kell UTASÍTSAM a történetedet. Ha javítottad a hibákat szólj egy staff tagnak, aki ismét átnézi ...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shinpo Junna



Hozzászólások száma : 5
Reputation : 0
Registration date : 2009. Nov. 22.

Karakterinformáció
Chakra:
26000/30000  (26000/30000)
Szint: Missing-nin (Jounin szint)
Kekkei Genkai: -

TémanyitásTárgy: Re: Shinpo Junna - a Kaen Klán szomorú virágja/ninjája   Csüt. Jan. 07, 2010 4:34 pm

Lépésről, lépésre elintéztem minden hibát. Legalább is szerintem. Smile Remélem most jó lesz. Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akasuna no Sasori



Hozzászólások száma : 281
Age : 23
Reputation : 1
Registration date : 2009. Apr. 24.

Karakterinformáció
Chakra:
40000/40000  (40000/40000)
Szint: BoardKage 1
Kekkei Genkai: -

TémanyitásTárgy: Re: Shinpo Junna - a Kaen Klán szomorú virágja/ninjája   Csüt. Jan. 14, 2010 8:00 pm

Szia Junna!

Az előtörténetedet ELFOGADOM! Elnézést a késéért.
Rang: Missing-nin
Pénz: 5000 kane
Chakra: 26000 / 30000 (Jounin szint)

Üdv az oldalon, készíts adatlapot!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Shinpo Junna - a Kaen Klán szomorú virágja/ninjája   

Vissza az elejére Go down
 
Shinpo Junna - a Kaen Klán szomorú virágja/ninjája
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
★ 2009 február - 2010 június ★ :: Nyilvántartás :: Előtörténetek-
Ugrás: