Tadayoshi Ayame

Név: Tadayoshi Ayame
Kaszt: Jounin
Nem: Nő
Falu: Konoha
Kor: 23 éves
Felszerelések: alap felszerelés (10 shuriken, 10 füstbomba, 10 kunai), 2 katana, 1 wakizashi, 1 legyező
Vércsoport: AB
Születési dátum: December 5
Kinézet: Kb. 175 cm magas, 55 kg, mélykék szemek, és folyton változó haj. Kedves, barátságos, szeleburdi, de ha feldühítik harcias, és megragad minden eszközt, hogy visszavágjon annak, aki őt, vagy szeretteit bántották.
Chakra beállítottság: tűz

Előtörténet:

A kezdetek:
Ayame, a Tadayoshi klánba született, 18 évvel ezelőtt. Egy gyönyörű napsütéses reggelen történt. A szülés viszonylag sokáig tartott. Sajnálatos módon, édesapja nem tudott részt venni ezen a fontos eseményen, mert épp küldetést teljesített, a Homok faluban, ahonnan soha többé nem jött vissza. Ezért édesanyja egyedül nevelte. Az edzését nagyapja kezdte meg, mikor 7 éves lett. Nagyapja elég szigorú volt, nem kímélte a lányt. Ayame próbált kitartani, és az akadályokat, amiket nagyapja állított elég átvészelni. Megtanulta használni a család fegyvereit: a katanát, és a legyezőt. Még nem olyan rég edzette, mikor eljött az idő, hogy Amaya végre betegye a lábát a Ninja Akadémiára. Sok kitűnő shinobi került ki erről a helyről. Szeretett volna ő is közéjük tartozni.

Akadémiai évek:
Már az első napon rengeteg barátot szerzett. Kedvessége mindenkit megfogott. A senseie is megkedvelte, ezért sokat segített neki a tanulásban, mivel nem volt az osztály él tanulói közt. Sok mindent tanult barátaitól és a senseitől. Megtanulta, hogy kell kunait és shurikent dobni, valamint néhány jutsut is sikerült elsajátítania kisebb-nagyobb hibával. Leginkább a klón jutsuval volt problémája. Nem mindig sikerült olyan klónt csinálnia, ami megfelelt volna a senseinek. Már 1 éve járt az akadémiára, amikor egy maszkos shinobi megtámadta a házukat. A házban senki se volt, csak Ayame édesanyja, aki a shinobi támadása következtében életét vesztette. Az eset után kiderült, hogy valószínűleg egy elveszett ninja tehette. Ayame magába fordult, ennek hatására. Folyton az járt az eszében, hogy fel kell kutatni azt a ninját, aki ezt tette édesanyjával. Sikerült eltaszítania majdnem az összes barátját, csak 2 tartott ki mellette.

Genin vizsga előtt és után:
Egyre közeledett a várva várt esemény: a Genin vizsga. Már egy héttel előtte ideges lett, aludni is alig tudott. Nagyapja folyton nyugtatgatta.
- Ayame-chan, nem tesz jót, ha folyton idegeskedsz. Csak rosszabb lesz a helyzet.
Mondta mindig, mikor észre vette, hogy unokája már megint remeg az izgalomtól. Nem tudott parancsolni magának. Már alig várta, hogy Genin lehessen. Végre eljött a nap, amire már nagyon várt. Egy nagy teremben volt az egész vizsga megtartva, ahol néhány sensei ült, egy hosszú asztalnál. Ayame volt az 5. a sorban. Végre ő következett és próbálta kihozni a legjobbat magából. A feladat az volt, hogy létre kellett hozni egy klónt és át kellett transzformálnia magát a senseiévé. Mindkettőt sikeresen megcsinálta, így átjutott a vizsgán. Miután haza ért, nagyapja már tudta, hogy unokája Geninné vált. Nagyon örült ennek. Gyorsan felszaladt a padlásra, és lehozott onnan 2 dobozt. Az egyik nagy volt, a másik jóval kisebb. Először a nagyobbat nyitotta ki. Két gyönyörű katana hevert a doboz gyönyörű, vörös bársony bélésében. Ezután következett a kisebb doboz. Ebben egy legyező volt. Ez is vörös bársony bélésben feküdt.
- Ayame-chan. Ezeket neked adom. A család legszebb és legerősebb fegyverei. Te vagy az egyetlen unokám. Másnak nem tudom tovább adni, így azt gondoltam, átadom neked.
- Nagyapa… Nem is tudom, mit mondjak… Nagyon hálás vagyok neked.
Nagyon örült Ayame, hogy ilyen csodálatos ajándékot kapott nagyapjától. A következő napon találkozhatott új senseiével és csapattársaival.

Genin évek:
A vizsgát követő napon, az Akadémia udvarán találkozott a senseijel és társaival. Meglepetésére két barátjával, Soijal, és Dokannal rakták egy csoportba. Ők voltak, a 3-as csoport. Senseiük Ataru-sensei lett. Első küldetésükben egy elveszett pénztárcát kellett megtalálniuk, és visszajuttatniuk a tulajdonosnak. Nem ment a legjobban. Kiderült, hogy egy férfi találta meg, aki nem igazán akarta visszaadni a tárcát. De szerencsére sikerült rábeszélniük a „tolvajt”, hogy nem jó ötlet elvenni más emberek dolgait, ezért visszaszolgáltatta a pénztárcát. Pénz ugyan hiányzott belőle, de nem sok. Sikeresen megoldották első küldetésüket. Ayaménak sikerült néhány dolgot megtudnia édesanyja haláláról, így megtudta, hogy a ninja akit keres férfi és a Homok faluban rejtőzködik. Sokáig kellett nyaggatnia Ataru-senseit, a Hokagét és a társait, hogy elmehessenek, de végül beleegyeztek az útba. A falu kapujában találkoztak, kora reggel. Ataru-sensei kicsit késett, de végül megérkezett, és elindultak a Homok faluba. Sokáig tartott míg elértek a faluba. Az út békés volt, egy ellenséges ninjával se találkozunk. A faluban végig kérdezősködtünk, de senki nem ismerte a rejtélyes elveszett ninját. Hallottuk az egyik eladótól, hogy van egy ember, aki a falunk kívül lakik a sivatagban, aki mindent tud a külvilágról. Csak egy gond van vele. Egy hétig, minden kérésének engedelmeskedniük kell, különben nem mond el semmit a ninjáról, akit keresnek. Egy hosszú hétig ugráltak a vénembernek, aztán végül kiderült az igazság. Az elveszett ninja nem volt más, mint Ayame édesapja, Saburo. Megtudták, hogy Saburo a falu másik végén lakik. Ayame egyedül szeretett volna elmenni hozzá, hogy tisztázhassa a dolgot. Apja épp az ágyon feküdt, mellette egy ápoló. Saburo halálos beteg volt. A lánynak nem volt szíve veszekedni az apjával, de mégis feltette a kérdést, ami évek óta nyomta a lelkét.
- Miért tetted, apa?
A férfi ránézett és döbbenet ült ki az arcára. Felismerte lányát, hiszen édesanyjára hasonlított.
- Ayame… Kislányom… Sajnálom, ami akkor történt. Fogalmam sincs, hogy miért tettem… Olyan volt, mintha valaki más irányította a testem. Remélem, megtudsz bocsátani.
Ayame nem tudta, hogy mit feleljen erre, így hát sírva fakadt és apja beteg testére borult. Épp abban a pillanatban, mikor az apja szíve leállt.
- Természetesen megbocsátok… apa.
Még egy ideig sírt apja halott teste felett, aztán visszaindult a többiekhez. Míg oda nem ért, próbálta felszárítani könnyei, de nem nagyon sikerült. A többiek látták rajta, hogy nincs jól, de nem akarták faggatni, így hát elindultak vissza, Konohába. Mikor megérkeztek, akkor derült ki, hogy nem sokára Chuunin vizsga lesz. Ataru-sensei bejelentette, hogy tanítványai is jelentkeznek a vizsgára. Egy héten keresztül özönlöttek a különböző falukból az emberek, hogy Chuuninná váljanak.

A Chuunin vizsga:
Ez előtt a vizsga előtt, már nem igazán izgult, hiszen nem volt mitől tartania. Rendesen felkészítette senseie. Az első feladat kicsit meglepte. Egy tetszet írtak, ami túl könnyűnek bizonyult. A tanult jutsuk használati módját kellett leírniuk. A második feladat már nehezebb volt. A Genineket 3 fős csoportokra osztották, de úgy, hogy senki se kerüljön egy csapatba saját társaival. Ayame egy Homok és egy Köd ninjával került egy csoportba. Ez megnehezítette a dolgukat, mivel nem ismerték egymás képességeit és erőkorlátait. A feladat egyszerűnek tűnt, de a látszat csalt. Egy labirintuson kellett végig menniük, és meg kellett szerezniük annyi tekercset az őrzőktől, amennyit csak tudnak. Az őrzők, megidézett állatok, veszélyes jutsuk, vagy pedig egy Chuuninok voltak. Ayame társaival sikeresen vette az akadályt, bár szerzett egy-két sérülést. Összesen 10 tekercset szereztek meg. A minimum tekercsszám, 5 db volt. A harmadik és egyben utolsó feladat volt számára a legnehezebb. Egy helyre vitték őket, amit csak „Rémálmok Szigete”-ként emlegetnek. Állítólag ez a hely képes megjeleníteni a ninja legnagyobb félelmét. Amaya leginkább attól fél, hogy elveszíti egyetlen közeli hozzátartozóját, a nagyapját. Végig nézte, hogyan ölik meg nagyapját a szeme láttára. Látta a gyilkost, és rátámadt, katanájával szíven szúrta, így kikerült a Sziget rejtélyes erejének fogságából. Sikeresen letette a Chuunin vizsgát, így mostantól, hivatalosan is megkapja a Chuunin rangot.

A Chuunin vizsga után:
Senkinek sem mesélt a Szigeten történtekről, pedig mindenkit nagyon érdekelt. A vizsga után pár héttel megtörtént az, amitől igazán félt. Nagyapja meghalt. De szerencsére nem gyilkosság történt. Nagyapja egyszerűen végkimerülésben halt meg. Így, hogy nagyapja is meghalt, egyedül maradt. Ő lett a Tadayoshi család egyetlen tagja.

A Jounin:
Nem sokáig volt Chuunin, mivel túl jól teljesített. Szerette volna, ha az elhunyt családtagjai büszkék lennének rá, ezért sokat edzett, hogy kiváló Jounin válhasson belőle, és hogy megkaphassa első csapatát

Épp a kicsi és barátságos szobámban ücsörögtem, és írogattam a naplómba, mikor halk kopogtatást hallottam. Oda sétáltam, majd kinyitottam az ajtót. Velem szemben, egy körülbelül velem egy magas, szőke fiú állt, és úgy nézett ki, hogy kicsit zavarban van.
- Szia, Naruto… Mit szeretnél?
Kérdeztem tőle nyugodtan, majd az ajtót nyitva hagyva, az ágyamhoz sétáltam, és lehuppantam, olyan lendülettel, hogy majdnem összeszakadt alattam. Naruto is bejött, és letette magát az egyik székre, majd elkezdte mondani, hogy miért is jött.
- Tsunade mondta, hogy ha a közelben járok, szóljak, hogy nézz be hozzá, mert beszélni szeretne veled.
- He? – pislogtam rá kicsi bambán. – Miért keres Tsunade-sama?
Naruto csak egy vállrántással jelezte, hogy fogalma sincs, hogy milyen ügyben kereshet az a vén szerencsejátékmániás. Kilépve a bejárati ajtón azonnal az iroda felé vettem az irányt…

Eközben a szobámban

- Ayame-sensei kint felejtette a füzetét. – emelte fel az én édesdrága naplócskámat, majd hangosan felolvasta a rajta lévő, gyöngybetűkkel bele vésett címet. – Tadayoshi Ayame titkos naplója… – azonnal le se esett szerencsétlennek, hogy milyen fontos dolgot tart a kezében, de végül, mikor ez megtörtént, szinte bele remegett a föld, majd hevesen elkezdte lapozgatni, és imitt-amott beleolvasott. Csak az utolsó néhány nap bejegyzéseit olvasta el részletesebben.



Kicsit kifulladva érkeztem vissza a szobámba. Mikor benyitottam, láttam, hogy Naruto a naplómat olvassa. Azonnal kikaptam a kezemből, és elzavartam melegebb égtájra, majd jó alaposan eldugtam a naplót, hogy senki más ne találhassa meg…

//Remélem nem gond, hogy így írtam le, hogy mi történt velem az előző főnökség ideje alatt, de ha csak simán lepötyögtem volna, az kicsit rövid lett volna. ^^” És egyébként is szeretem a dolgokat kis történtekbe foglalni. //