Doragon Akudo Shaichi

Név : Doragon Akudo Shaichi
Kaszt : Ninja
Rang : Jounin / van engedélyem/
Nem : Him / férfi
Kor : 24 éves
Születési dátum: Január 12
Kinézet : Vörös hajam és kék szemem van. Általában egy kigombolt fekete dzsekiben és vörös farmerban járok. Nyakláncomat csak fürdéskor veszem le. A fejpántomat csak harc közben viselem.
Lakhely : Tűz országa, Konoha
Chakra beállítottság : Tűz és szél / van engedélyem/
Felszerelések : 12 darab kunai 15 shuriken és 3 démonszél shuriken.

Előtörténet : Születésem után a szüleim csak három éven keresztül tudtak nevelni. A ninja háborúban mind a ketten meghaltak, emiatt árva lettem. Az utcán nőttem fel egészen addig, amíg egy család be nem fogadott maga közé. Ekkor voltam hat éves, az új nevelőim kedvesek voltak és jól neveltek. Nem volt egyetlen testvérem vagy féltestvérem se. Megkértem őket, hogy hagy jelentkezhessek a ninja akadémiára, kezdetben ellenezték, mivel elégé veszélyesnek találták, de szerencsére sikerült őket meggyőznöm. Az akadémiára hét éves koromtól jártam, nagyon nem érdekelt semmi más, csak az, hogy minél jobb ninja legyek. Az akadémiát három év alatt sikerült befejeznem és rögtön geniné váltam, a mesterem és a csapatom jouninja nagyon jó ember volt. Ám egy kissé idegesítette, hogy sose mosolygok, nyilván nem tudott a halott szüleimről, hiszen az családi titok volt. A napok nagy részét edzéssel töltöttem, a küldetések közben is próbáltam maximumon teljesíteni. Egy napon eljött a chunin vizsga ideje, én természetesen elmentem rá. A kérdés csak az volt, hogy a társaim jönnek-e. Szerencsére eljöttek, így részt tudtam venni, az első részen könnyen átmentünk. A második akadályt a pecsétszerzésen is hosszas kutatás után átmentünk. Mivel elégé balszerencsések voltunk, ezért három csapatot is le kellett győznünk. A harmadik részére már csak három csapat maradt, azaz kilenc fő. Ezután a vizsgáztató úr megkérdezte, hogy óhajtja-e valaki feladni a harcot rossz egészsége miatt, egy velem egyidős távozott csak a vizsgáról, kissé meglepett, hogy innen lép vissza valaki. Ezután megkértek minket, hogy húzzunk ki a dobozból egy számot, én a hetes húztam. A csapattársaim a kettest és hármast. Ezután elmondták a döntő felépítését, tehát a két csapattársam, ha továbbjutnak az elődöntőbe mindketten, akkor egymással kell megküzdeniük. Egy hónapunk volt felkészülni a döntőre, kivételesen a csapatunk külön-külön edzett. Viszont abban megegyeztünk, hogy egymást nem fogjuk megölni vagy később fellépő sérülést okozni neki. Ezután az egy hónapban újabb és újabb jutsukat tanultam, melyek közül mindegyik tűz típusú volt, mert mint kiderült a beállítottságom tűz típusú volt, még akkor. Az első meccsen, a társam hosszas küzdelem után sajnos feladásra kényszerült egy homok falubeli ellen, ezután a 2.meccset a társam megnyerte egy falúnkbeli ellen. A 3. meccs a maradék két homokfaluból érkező meccse volt, nagyjából senki nem lepődött meg azon, hogy egyikük még a meccs előtt feladta a küzdelmet, ez nekem csak annyit jelentett, hogy a 2.meccsemen egy kipihent ellenféllel kell küzdenem. Az első meccsem rövid idő alatt megnyertem, ám az ellenfelem eléggé erős volt ahhoz, hogy több kemény sérülést is okozzon nekem, emiatt elégé megcsappant az esélyem a győzelemre. A következő meccsen a homok falubeli harcolt a társam ellen, elégé sokáig tartott a meccs, (mely társam vereségével végződött ) emiatt nagyjából sikerült meggyógyulnom a meccsemre, ám az ellenfelem direkt a sebeimet célozta, elégé keményen harcolt, több kemény jutsumat is kivédte, végül egy tűz golyóval (Katon: Goukakyuu no Jutsu) sikerült legyőznöm ellenfelemet. Ezután a döntőbe jutottam nem volt már sok chakrám. A harcot megpróbáltam inkább taijutsuk használatával befejezni, sajnos síkertelenűl, ellenfelem többször is támadott föld típusú ninjutsuval. Ezután minden chakrámat egy jutsura koncentráltam, szerencsére a Katon: Housenka no Jutsu támadásra nem számított, így több tűzgolyó is eltalálta. Ezután épp, hogy sikerült talpon maradnom és megnyernem a meccset. Ekkor voltam 12 éves és máris chuninná váltam, azt hitem, hogy ekkora már a családom is férfiként tekint rám. Ám tévedtem, a családom még mindig nem úgy tekintett rám, mint egy férfira az apám, mindig azt kérdezte meddig akarom még a ninját játszani. Egy vacsoránál bővebben is kitértünk rá.
- Nos mikor tervezed, hogy csatlakozol a családi vállalkozásba, és segítesz nekem kardokat kovácsolni? - Kérdezte tőlem az apám, majd ránéztem és válaszoltam.
- Sajnálom, de nem akarom sohase befejezni, szeretnék a legjobb ninja lenni.
- De ninjának lenni nagyon veszélyes és nem is túl kifizetődő, biztos ezt akarod? - Szólt bele anyám is.
- Nekem tetszik, szeretném tovább folytatni, az életem végéig.
- Nem érdekel, hogy mit akarsz te, a fiam vagy és csatlakozni fogsz a vállalkozásomba! - Kiabált rám apám.
- Nem is vagyok a vér szerinti fiad! - Kiabáltam vissza rá, majd később jutott eszembe, hogy kimondtam a tabut. - Nem vagyok éhes. - Mondtam és kirobogtam az ajtón, elszaladtam az erdőbe. Az eső folyamatosan zuhogott, de engem különösebben nem zavart. Nem sok ideig voltam egyedül, egy emberrel beszéltem végig, a nevét sajnos nem tudtam meg az arcát pedig nem láttam az esőkabátja csuklyájától. Majd, amikor éppen indultam volna haza és köszöntem volna el egyszerűen eltűnt. Biztos képzelődtem csak, gondoltam magamban. Ezután a szüleim megengedték, hogy mégiscsak ninjaként éljem le életemet. Ezután már B szintű küldetéseket is bíztak rám. Egy napon, csapatommal együtt egy D szintű küldetésre indultunk. A dolgunk egy kovács megvédése lett volna, amíg hazaér. Elméletben, csak rablókra kellett volna felkészülnünk, ám egy csapat érkezett Komugakuréból is, amelyben 3 chunin és két jounin kapott helyett. A harcban mesterem én és csapattársaim vettünk részt, a harc elégé sokáig tartott, az utolsó pár percben már csak én és mesterem és az ellenséges 2 jounin és egy chunin volt talpon. Mesterem végrehajtotta az árnyékklón jutsut és három lett belőle. Ezután megkért rá, hogy támadjak a Katon: Housenka no Jutsuval. Majd ő is így tett, szerencsére az ellenfeleink nem számítottak erre, így csak az egyik jounin maradt talpon, de ő is inkább elmenekült. Ezután a küldetést befejeztük és visszamentünk a faluba, ahol a mesterem megírta a jelentést és a hokage előléptetett jouninná. Ekkor voltam 16 éves, attól fogva egyedül mentem csak küldetésre. A küldetéseim eléggé ritkák voltak, hiszen a jouninoknak csak vészhelyzetben adnak C vagy annál kisebb szintű küldetést. A szabadidőmben legtöbbször azon fáradoztam, hogy megtaláljam a másik chakra beállítottságom, mindenféle jutsukat használtam, a víz típusú ment a legkevésbé a villám és föd tipúsuak is nehezebben mentek, a szél pedig egész jól sikerült, a tűz pedig a legjobban ment. Ezután a szél tipusú jutsukat gyakoroltam. Azt hogy a másik chakra beállítottságom a szél volt szerencsének is mondhatnám, hiszen ha keverem a tűzzel, akkor lenyügőző ereje van a tűznek. Miután tanultam a tűz és szél jutsukat is, úgy gondoltam, ideje a magán életemre is koncentrálni kicsikét. 19 évesen elkezdtem kocsmába járni és pókerezni. A pókerben szinte legyőzhetetlen vagyok, hiszen az arcom mindig ugyanúgy áll, még a legjobb vicceken se nevetek. Egy napon volt egy kisebb balhém is sajnos, mivel nem volt túl sok pókerező a kocsmában, ezért részegekhez kellett csatlakoznom. Egy idő után, mikor már elég sok pénzem volt, azt mondták, hogy csalok. Természetesen nem csaltam, de mint mindig most se érdekelt túlságosan más véleménye.
- Hallasz? - Ordított rám az egyik tag, de én továbbra se törődtem vele. -Azt kérdeztem hallasz? - Ordított még hangosabban az ember.Továbbra se feleltem neki, csak figyeltem a kártyákat. Ezután a fickó az asztalra ütött, mely nem bírta a strapát és kettétört. Szerencsére a pénzem még időben sikerült leszednem. Ezután, mintha mi se történt volna elindultam a pult felé. Ám félúton a fickó megfordított és megpróbált behúzni nekem egyet. Az ütés elől természetesen könnyedén kitértem, a részeg erre elégé meglepődött.
- Húzzál haza és gondolkodj el! - Mondtam neki a szemébe nézve eléggé dühösen. Ezután a részeg fickó egy kis időre eltűnt, a pultnál megkérdeztem, hogy mennyibe kerül az asztal, szerencsére nem volt túl drága, ezért helyben kifizettem a nyert pénzből. Majd ha nem lesz részeg a fickó, akkor elkérem tőle a pénzt. Körülbelül fél óra iszogatás után érdekes dolog történt, a részeg fickó tíz verőemberrel együtt lépett be az ajtón. Mivel hátal voltam az ajtónak, ezért úgy tehetem, mintha nem vettem volna észre őket. Ezután szép lassan megközelítettek hátulról, az egyik rögtön meg is próbált ütni, még ha hátal is volt nekem elégé lassan ütött és a szuszogása is nagyon hangos volt. Emiatt könnyedén kitértem a támadás elől, majd megfordultam és így szembe kerültem ellenfeleimmel. A fickóknál mindnél kiskés és egyéb segédeszköz volt. Ezután nyugodtan szóltam nekik.
- Szerintem inkább menjünk ki az utcára.- Látszólag mindegyiknek jobban tetszett mint szemtanú előtt kinyírni. Egy sötét sikátorba aztán körbevettek.Egyenlőre csak ketten támadtak meg az egyik hátba próbált támadni, én zsebre tetem a kezemet, majd a szemből jövő fejére ugrottam, amelyről felugrottam a levegőbe és pörögtem egy kicsit, majd a másik ellenfelem fején landoltam. Ezután mindannyian megtámadtak, nem volt sok időm gondolkodni, úgyhogy az egyik fickó kezéből kicsavartam a kését és lefejeltem, majd leguggoltam és kibuktattam egy másikat. Ekkor az egyik fickó felém dobta a bicskáját, mely horzsolta a homlokomat. Ezután felugrottam a földről és ismét egy fickó fejére ugrottam, majd egy ideig rajta álltam és egy másik fickó fejét becélozva lábammal leugrottam, a kiszemelt áldozatom sajnos résen volt és a kezével sikerült védenie a fejét, ám így is hátraesett és elájult, mivel nekirepült a falnak. Már csak négyen maradtak talpon, ezután mindannyian felém dobták a késüket. Elégé meglepődtek, amikor mindegyiket a kezemben látták viszont.
- Húzzatok haza és tovább élhettek-Mondtam és én is elindultam hazafelé. Húsz évesen már külön lakásban éltem hála a póker tudásomnak, na meg a küldetéseken szerzett pénznek. A házban két szoba egy fürdőszoba, konyha és wc található. Az én szobám volt a tágasabbik, sosem szerettem kis helyen aludni. Aztán egy napon, amikor épp edzettem, olyan dolog történt, amit sose fogok elfelejteni. Egyszer csak meghallottam, hogy egy lány is edz, nem volt más indokom azt feltételezni, hogy nő az illető, mint a hangja. Szép lassan közel lopakodtam hozzá a fákon, majd amikor már láttam megálltam. Szép hosszú szőke haja és gyönyörű hupikék szeme, a körülötte repkedő falevelek még szebbé tették az összképet. Ha jól láttam fejpántot is viselt, tehát legalább genin szinten van. Ezután leugrottam hozzá és megszólítottam.
- Helló! A nevem Doragon Akudo Shaichi. Megkérdezhetem, hogy téged hogy hívnak? - Kérdeztem tőle és szépséges szemébe nézve vártam a válaszát.
- Szia! Az én nevem Barakai Maya, ha jól látom te is ninja vagy, milyen szinten álssz chunin, genin?
- Jounin vagyok, és te melyik szinten állsz?- Kérdeztem vissza.
- Én chunin vagyok, bebizonyítanád, hogy jounin vagy? - Elsőre nem tudtam, hogy mire gondol, de szép lassan leesett.
- Csak nem akarsz harcolni?
- De bizony azt. - Mosolyodott el és bele is kezdett a harcba, rögtön felém is rohant, majd megpróbált fejberúgní. A lábát még a levegőben megállítotam a kezemmel, ezután a másik kezemmel megpróbáltam arcon ütni, ám ő is résen volt és kivédte, de azért egy kicsit fájt a keze utána. Ezután eleresztettem a kezemmel a lábát, ő pedig hátraugrott. Ismét támadásba lendült, ám most előtte felém dobot pár shurikent és utána megpróbált arcon ütni. A shurikenek elől kitértem, majd a kezét megfogtam és megforditottam, majd a hátának nyomtam a kezét.
- Próbálkozz mással! - Súgtam a fülébe és eleresztetem a kezét. Ezután természetesen ismét felvette a támadó pozicíót. Majd ismét támadásba lendült, egyszer csak hirtelen eltűnt. Szóval föld tipúsú, de azt remélem nem hiszi, hogy evvel le fog győzni. Amíg lenn volt a föld alatt, addig én felugrottam egy fa tetejére, és onnan vártam a támadását. Nem telt sok időbe és feltört a felszínre, ott ahol nemrég álltam. Ezután én csaptam le rá, ismét hátához szórítottam a kezét, majd elengedtem és megszólaltam.
- Most már elhiszed, hogy jounin vagyok?- Majd ismét szépséges szemét fürkésztem.
- Igen elhiszem, mondd nem lenne kedved engem tanítani?- Kissé meglepett a kérdés, de azért tudtam, hogy mit fogok válaszolni.
- Szóval ez egy teszt volt, arra hogy megtudd lehetek-e a mestered?
- Hát tulajdonképpen igen, az volt, akkor tanítani fog?

Ez még hozzá van
- Először megpróbálsz magadtól edzeni, utána meg feltűnők én és megpróbálsz legyőzni, ám ez nem sikerül, úgyhogy inkább a mestereddé szeretnél tenni. Nem vagy más mint egy haszonleső ezek után, tudod mi a válaszom vagy nem?
- De, az csak azért volt, mert ... izé
- Holnap reggel 8-kor ugyanitt találkozunk.
- Ezt vehetem annak, hogy - A végét már nem hallottam, mivel eltűntem a szeme elől, jó messzire. Másnap késtem egy kicsit, 8 óra helyett 9-re voltam ott. Nem csodáltam, hogy már majdnem halálra unta magát, majd ő szólalt meg először.
- Késtél, nem is keveset, egy kerek órát késtél.- Szidott le engemet. Én egy fához sétáltam, majd a fának dőlve válaszoltam.
- Nos, akkor kezdjük az edzést, rendben?- Ezután, a napjaimat avval töltöttem, hogy Mayát edzettem, amikor már úgy gondoltam, hogy elég erős lett, megkértem, hogy jöjjön velem egy küldetésre. Megkértem, hogy pihenje ki magát másnap reggel 6-kor Konoha kapujánál találkoztunk. A küldetésünk, egy nemes védelme volt, az útján állitolag a föld országának érdekében állt, megtámadni a nemest. Nem is telt sok időbe és máris egy csapat Iwagaukre-i támadta meg a védencünket. A csapat két geninből és egy-egy jouninból és chuninból állt. Én elcsalogattam egy genint és egy jounint, a többit Barakaira bíztam. Egy nagy tisztásra vezettem őket, ahol minden erőmet ki tudtam használni, igaz egy kicsit aggódtam társam miatt, de biztos voltam benne hogy elintézi őket. Én egy-egy kunait hajítottam ellenfeleim felé, majd ők kitértek előle és 2-2 kunaial ajándékoztak fejenként. Én egy tűzgolyóval szétégettem a kunaiokat, majd egy tűzgolyót lőttem ki a genin felé. Majd közben a jounin előtt teremtem és megpróbáltam kibuktatni, sajnos ellenfelem résen volt és időben felugrott a levegőbe, majd egy tűzgolyósorozatot küldtem rá gyorsan, akkor amikor leérkezett a földre, a golyók nagy része eltalálta őt. A jounint sikeresen kiiktattam, ám a genin a föld alól lefogott és megpróbált behúzni a föld alá. Szerencsére gyorsan kapcsoltam és lábamat rögtön kirántottam kezei közül. Majd rögtön fejbe is rúgtam, amelytől elájult. Siettem vissza,megtudni hogy segítőm hogyan is áll. Úgy tűnt, hogy ő is más helyre ment harcolni, nem pedig a nemes közelében harcolt. Megmondtam a kocsisnak, hogy induljanak tovább megkeresem a tanítványom. Ők az erdő egy másik szegletében harcoltak, úgy tűnt nem állt valami jól.
- A genint már kiiktattam, de a chunin mindig elrejtőzik és hirtelen a semmiből támad.
- Jól van menj vissza az útra és vigyázz a nemesre! - Utasítottam őt. - Én majd elintézem a fickót. - Miután elment a fickó már engem támadott, a fickó hátulról támadt, a fa törzséből. Tehát a fa törzsének a színét vette fel és így vált láthatatlanná. Majd egy saját ninjutsuval a tüzemet felerősítve a széllel kiirtottam kb. 50 méteres körzetben szinte az összes fát. Ezután a fickót könnyedén elintéztem pár ütéssel. Majd elindultam a nemeshez én is. Meglepő dolog fogadott, a jounin, amelyről azt hitem elintéztem épp Mayával harcolt. Sajnos az utolsó pillanatban jöttem és Mayával végzett éppen, amikor odaértem. Nagyon dühös voltam rá és emiatt minden chakrámat egyetlen hatalmas tűzgolyóra gyűjtöttem. A golyót kilőttem, az olyan nagy volt, hogy a menekülésre esélye se volt, főleg, hogy még mindig Barakai-chant bámulta. Mikor észrevette a közeledő golyót, már késő volt és szénné égett a jounin. Ezután felkaptam a hátamra kis tanítványomat és tovább indultunk. Biztos voltam benne, hogy már nem él, de normális ninja temetést akartam neki. A küldetés közben több ellenségbe nem botlottam, Konohában pedig rendes temetést rendeztek neki. Ezután sokkal boldogtalanabb voltam, ám azóta már sok idő eltelt és úgy gondolom, talán egy fiataklabb tanitványt nem ragad el előlem az isten.