Fukitsu - Tanácsterem

♪♫♪Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó!♪♫♪

Bemutatkozásomat követően, a másik két tag is hasonlóképp tett. Első ránézésre jól választottam tagokat, hisz’ mindkettejük tekintetéből csak annyit tudtam kiolvasni, hogy erősek.
~ Szóval Miya Sakura és Tadayoshi Ayame. – mosolyodtam el, miközben hol az egyik, hol a másik szemébe fúrtam tekintetemet. Pár percig még így méregettem őket, majd egy kisebb nyújtózkodás után megszólaltam.
- Úgy gondolom, indulhatunk. A többit majd a Főhadiszálláson megbeszéljük! Csak utánatok! – mutattam az ajtó felé, majd miután kiléptek az ajtón én is követtem őket. Útközben beköszöntött az a bizonyos kínos csönd, melyet én törtem meg.
- Nos, mivel papíron én vagy a szervezet vezetője, ezért szeretnék megtudni néhány fontosabb dolgot rólatok. Először is az adataitokat. Kor, Rang, Klán stb. És mindezek mellett szeretném, ha a kedvenc fegyvernemeteket, Chakra beállítottságotokat, erősségeiteket és hátrányaitokat is elárulnátok, mivel úgy érzem ez létfontosságú egy olyan szervezetben, mint a miénk. – fejeztem be monológomat, miközben zsebre dugtam kezeimet és úgy sétáltam tovább. Kis séta után végül elértük a Bázist, ahol aztán kézjeleket formáztam.
- Ukojizai no Jutsu. Ez egy Chakraérzékelő eső. Akihez egy csepp is hozzáér, arról azonnal megtudok mindent. Mondhatni ez a Bázisunk biztonsági rendszerének egy része. De ez mellékes. – A jutus hatására azonnal eső kezdett el esni, mely a Bázist és az azt körülvevő erdőt fedte be. Eközben a kapuhoz sétáltam, s bal kezemet rátettem.
- A kapu csak egy parancsszóra reagál. Ha Jutsukkal akarnak behatolni, akkor egy különleges Pecsételő technika aktiválódik, mely’ elszívja a behatolók Chakráját. Ez a parancsszó pedig a Kirikizamu. – mondtam. Ekkor kinyílt a hatalmas bejárat, s besétáltunk rajta. Belépve egyfajta gyülekezőbe, társalgóba kerültünk. Felkapva két tekercset az egyik asztalról a lányok felé nyújtottam.
- Ebben minden benne van, amit érdemes tudni a Fukitsu-ról, s annak Bázisáról. Kérlek titeket, jól jegyezzétek meg, mivel biztonsági okok folytán ezek nem kerülhetnek ki innen. A tekercs segítségével megtudjátok találni a szobáitokat. Pakoljatok le, s gyertek a Tanácsterembe. Ott várlak titeket. – fejeztem be az eligazítást, majd elindultam a Tanácsterembe…

¤~¤ Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó! ¤~¤

Amint a bemutatkozás megtörtént, Shuichi indítványozta az elindulás lehetőségét is. Úriember módjára engedett minket, hölgyeket előre, majd ő is követett minket. Útközben be állt a kínos csönd is hármónk közül. Részemről már csak azért is, mert egyáltalán nem tudtam hogy elkezdeni a beszélgetést, ráadásul valamiért olyan érzésem volt, hogy nem nekem és Sakurának kéne elkezdeni a beszélgetést... Végül csak megtört a csend, vendéglátónk jóvoltából.
- Mellméret nem kell?
Morogtam, ahogy elkezdte sorolni, hogy milyen adatokat is szeretne tőlünk elkérni. Valószínűleg nem hallotta meg, vagy csak nem akarta meghallani, hiszen rendületlenül mondta tovább a szükséges információkat. Egyre inkább kezdtem úgy érezni magam, mint annak idején az akadémián. Én voltam a diák, Shuichi pedig a tanár, aki a dolgok működését magyarázza nagy lelkesedéssel. Már a bejáratnál álltunk, ahol elmagyarázott minden fontosabb dolgot. Az esőt, mellyel információkhoz juthat velünk kapcsolatban, valamint azt, hogy hogy tudunk bejutni.
- Remek... Nem tudtál volna szárazabb dolgot kitalálni az információszedéshez?
Morogtam, miközben csavartam ki a hajamból a vizet. Rendben, hogy ezzel minden információt meg tud rólunk, de akkor se szeretnék tüdőgyulladást összeszedni, vagy meg valami hasonló nyavalyát. Nem valami kellemes napokig az ágyat nyomni valami betegség miatt.
- Ha egyszer az eső miatt meg tudsz rólunk mindent, akkor miért kell még nekünk, külön is elmondani? Ez valamilyen ellenőrzés lenne, ha esetleg hazudnánk?
Tettem fel a kérdést.
- Egyébként egy 23 éves, nőnemű jounin vagyok. Klánom a Tadayoshi klán, melynek főágából csak én vagyok életben. A részletek annyira nem fontosak. Beállítottságom tűz, legszívesebben a legyezőmet, valamint két katanámat használom. Úgy gondolom, hogy gyengéim a barátaim és a rokonaim, erősségem viszont az, hogy bármit megtennék értük, még akkor is, ha belehalnék.
Daráltam le a mondandómat, ami lehetséges, hogy kicsit túl gyorsra sikerült. Mondjuk semmiesetre se szerettem volna újra elmondani...

♪♫♪Szemtől szemben, avagy az Első Fukitsu Találkozó!♪♫♪

Rövid várakozás után végül mindkét tag sikeresen megérkezett a Tanácsterembe, ahol aztán különböző stílusban bemutatkoztak. Néhol egy-egy bólintással jeleztem, hogy megértettem, de a bemutatkozásokat leginkább rezzenéstelen arccal hallgattam.
- Hajjaj Ayame-chan… Már nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ki lesz a szervezet bohóca. – vetettem egy szúrós pillantást az említett Jounin felé. A stílus, ahogyan beszélt és a megjegyzései… Lehet ereje egy Jouniné, jelleme az Akadémiai Tanulókénál is rosszabb.
- Nos, még egyszer köszönöm, hogy eljöttetek! Nem tudom tudjátok-e, de a szervezet célja megállítani a Koinendai nevű egyesületet, mely’ vezetője Shiroi Jakkaru, más néven a Fehér Sakál. Ez a férfi nagyon veszélyes, a mostani ereje felér egy Kagejéval. Ha minden igaz a szervezet 9 kivételes képességű Shinobit tömörít magába Jakkaru-t is beleértve, de ezekről sajnos semmit sem tudunk. Tökéletes teljesítményt várok el tőletek, mint falvatok büszke Ninjái, s mint a Fukitsu tagjai… – mondtam a tagokra pillantva. Mondatom végére tökéletesen illett volna a „mert ha nem így lesz, az nem marad megtorlatlanul”, hisz’ mindig is kényes pontom volt a hírnév. Ezt a szervezetet én, a saját erőmből emeltem ki az ismeretlenség homályából, s nem tűröm el, hogy néhány mezei Kunoichi egy csapásra tönkretegye életem mondhatni fő művét!
~ Remélem ők is rájöttek a hangsúlyomból, hogy nem szeretném, ha hibáznának… - sóhajtottam egyet, miközben próbáltam kicsit megnyugtatni magam.
- A későbbiekben majd tartunk egy szintfelmérést, hogy megtudjam tényleg méltóak vagytok-e Fukitsu tagságra. Addig is kérlek gondolkodjatok el az előbb hallottakon és döntsétek el, hogy még így is tagok akartok-e lenni… - mosolyodtam el, miközben az asztalra könyököltem, s kezeimmel megtámasztottam a homlokomat.

¤~¤ Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó! ¤~¤

Végre lement a bemutatkozás is és kissé mogorván bambultam ki a fejemből. Na nem mintha mindig ezt tenném, de szokásom néha igazán elbambulni, amiből csak az engem sértő szavak tudnak igazán kirángatni. Érdekesen pislogva néztem Shuichire, amikor meghallottam, hogy minek is nevezett. Bohócnak... Azt hittem ott helyben feltudnék robbanni. Mindig is utáltam, ha beszólogatnak, vagy hasonlók, most se leszek különb...
- Még hogy bohóc... Kikérem magamnak... Tükörbe még nem néztél?
Kezdtem pufogni dühömben, miközben vendéglátónk a szervezet létesítésének okát és feladatát ecsetelte. Csak félig figyeltem, mivel morgásom, és dühöm sikeresen elvonta róla a figyelmem.
- Szintfelmérés?! Mégis minek nézel te minket? Ha ennyire érdekel rólunk minden, akkor miért nem használod azt az infót, amit abból az esőből kapartál össze. Egyébként meg megkérdezhetted volna a Hokagét is...
Háborodtam fel. Na de most komolyan... Valószínűleg nem játékból jelentkeztem ebbe az igen komoly szervezetbe. Ráadásul így talán azt is megtudhatom, hogy ki manipulálta régen apámat, hogy végezzen anyámmal. Bár nem biztos, hogy az épp a Koinendai tagja, de nem kizárt...
- Egyébként meg természetesen maradok... Nem szokásom meghátrálni még akkor se, ha olyannal kell közösködnöm, mint te...
Tettem még hozzá mondandómhoz. Eddig még sose vontam vissza azt, amit már egyszer kimondtam, és akkor se tettem.
- Jut eszembe... Esetleg mi is hallhatnánk tőled egy bemutatkozót, ha már te ilyen ügyesen megtudtál rólunk mindent? Vagy esetleg mi maradjunk veled szemben tök sötétek, és rendeljük magunkat egy olyan ember alá, akiről még azt se tudjuk, hogy milyen fegyvereket használ, és hogy milyen a beállítottsága, meg egyebek?
Kérdeztem még mindig kissé morogva. Sose voltam haragtartó, nem is erről voltam híres, hanem inkább a makacsságomról, és arról, hogy sikeresen magamra haragítok bárkit, aki csak egy kicsit nem szimpatikus. Persze néha azt is sikerül magam ellen fordítani, aki egyébként úgy tűnik hogy jó barátom lesz, vagy épp lenne.
Shuichi adottságai tényleg érdekeltek, hiszen az információk szerint ANBU kapitány, tehát azért mégiscsak tudnia kell valamit. Meg hát... nem szeretem, ha semmit se tudok a társaimról...

♪♫♪Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó!♪♫♪

Teljes csöndben várom mindkét lány válaszát, s még Ayame háborgásán sem zavartatom magam. Egy mosoly kíséretében bólintok egyet, ezzel jelezve köszönetemet, hogy Sakura nem hátrál meg, majd a másik Jounin-ra terelődik figyelmem, aki még mindig az előbbiek miatt siránkozik.
- Igen, szintfelmérés. Bár én már szinte mindent tudok rólatok szeretném a saját két szememmel látni mire is vagytok képesek. Nem is örülsz Ayame? Ha elég ügyes vagy talán még az előbbieket is vissza tudod fizetni, de hangsúlyozom: HA!
Úgy éreztem talán emiatt sikerül kissé lelkesítenem, mivel eddig úgy tűnik, hogy kapcsolatunk nem lesz felhőtlen. Hallva a következő kérdést kissé elgondolkoztam: „Vajon mit is kéne megosztanom velük?” Hiszen még a Mizukage-t sem avattam be legféltettebb titkomba, akkor őket miért is avatnám be? Bár igazi is… az összmunka csak akkor megy jól, ha a tagok között nincsenek titkok.
- Nos… 25 éves ANBU kapitány vagyok, klánom utolsó élő leszármazottja. Őseim között Rikudou-sennin nevét lehet megemlíteni, akinek Vérvonalát egyenes úton örököltem – céloztam ezzel arra, hogy képességeim is hasonlóak az övéihez. – Emiatt mind az öt elemet képes vagyok használni. Nem szívesen keveredem közelharcra, de ez nem azt jelenti, hogy abban gyenge vagyok. Vannak ahhoz a harcmodorhoz is technikáim, de azok erejére lévő tekintettel nem szoktam használni őket. Milyen személyiség vagyok… A legjobb szó a számító, mely’ sok helyzetben tudom, hogy negatív jelző, de egy szervezet és egy osztag vezetéséhez ez elengedhetetlen. Mindig is úgy véltem, hogy az olyan Shinobi, aki megszegi a parancsokat az egy féreg, de az, aki barátait is feláldozná a küldetés sikeréért, az a féregnél is rosszabb.
Fejeztem be a bemutatkozást majd felálltam és a tagokra néztem.
- Most pedig ha kérhetlek titeket, menjünk ki a gyakorlótérre, ahol ti bebizonyíthatjátok nekem, hogy meghívásotok jó döntés volt, s én bebizonyíthatom nektek, hogy nem hiába vagyok a Fukitsu vezetője…
Mosolyodtam el, majd a lányok után én is kiléptem a hatalmas teremből és a gyakorlótér felé indultunk.