Amegakure - Kapu

Nos igen. Már nem egyszer jártam itt, az Eső vidékein. Ha jól emlékszem utoljára, mikor itt voltam, 8 idiótát csaptam a földnek... De most nem volt túl sok időm a szórakozásra, így hát egy váratlan pillanatban átszökkentem a falon. A fekete, ANBU kabátomnak fölhúztam a csuklyáját, így senki sem láthatta az arcom, csak az orromtól lefele. Az eső halkan kopogott, mint mindig.
~ Ezért utálom ezt a helyet! Itt sosincs szárazság!!! - zsörtölődtem magamban, majd a falu Vezetőének irodája felé vettem az utat, de akkor a lépcsőknél szembe találtam magam, azzal a fiúval, aki annak idején, az utolsó találkozásnál előttem hevert. Szúrósan nézett rám akkor, és most egy Eső ANBUval beszélgetett. Lassan indultam el feléjük....

(itt olyan Akatsuki megjelenése van xD)

... és majd, ha haza jöttél takarítsd ki a házat, mosdasd meg a bolhás ebedet és vegyél kaját. A többi teendődet, majd otthon mondom el. - Eléggé gúnyosan hangnemben követelőzött, de még is a legrosszabb, hogy ezt mind élvezte, viszont én koránt sem.

- Heeeeeh ? Ezt ugye te se gondoltad komolyan ??? De... de...- próbáltam valami mentséget találni, de már a küldetés elfogadása után ez veszett ügy. Megpöckölte a fejemet és beépült a falba. Ekkor megláttam egy idegen fekete kapucnis személyt, aki épp felém tartott. Valahonnan nagyon ismerősnek tűnt, de nem jutott eszembe, hogy hol is láthattam. Érdeklődve figyeltem az idegent nem is sejtve, hogy "szeretett" ANBU-m távolról figyelte az eseményeket. Megállt előttem és mély hangján megszólalt.

- Rég találkoztunk, kölyök. - meglepődve tekintettem rá és akkor megláttam az eltakart arcát.

- TEEEE !!!!! -

- Hm. - mondtam, és mosolyogtam, majd lehajtottam a fejem.
- Te voltál ott, azon a naplementén igaz? - kérdeztem mosolyogva.
- I...Igen. - felelte lelkesen a genin.
- Nagyszerű. Azt hiszem, még találkozunk, de most, van egy fontos ügyem... - mondtam, és elindultam tovább, a vezető rezidenciája felé.
- Őh... te rejtélyes konohai alak! - mondta Yagato.
- Hideko, lennék, és mi a baj? - kérdeztem. A szél belekapott a kabátba, amitől kissé megdagadt. Az esős utca volt előttem, amin most nem jártak túl sokan. Már sötét volt. Az eső úgy tűnik, elállt egy órára.
- Miféle dolgod van itt?! - kérdezte gyanakvóan.
- Semmi közöd hozzá, kölyök. - feleltem morogva, és már léptem volna, mikor a fiú megszólalt.
- Itt megvárlak. - motyogta, én pedig ezzel mit sem törődve, tovább mentem...

~ Hidekonak hívják. Hmm... egyáltalán nem tetszik nekem ez a pasas. Eléggé gyanús ez nekem, biztos ide jött ismét bajt keverni, pont mint akkor... ráér még az a küldetés. Megfigyelem hátha valami rosszban sántikál. ~ úgy 5 percig várhattam mire megjelent, nyugodtan ballagott. Mikor meglátott valószínűleg meglepődhetett, hogy ott vártam.

- Na most már elmondod, hogy mit keresel itt? - kérdeztem ismét gyanakvóan tőle.
- Nem, inkább menjél dolgodra. - leakart rázni, mintha olyan könnyű lenne az.
- Azt lesheted. - majd elkezdtem saját tempójában követni...