Hyuuga Mitsuhide

Név: Hyuuga Mitsuhide
Nem: Férfi
Kor: 15
Kaszt: Genin
Felszerelések: 1 db Shirasaya-Katana amit nagyon ritkán használok, 8db kunai, 10db shuriken.
Születési idő: július 6
Kinézet: Világosbarna hosszúhaj, fehér szem, 182 cm magas, 72 kg súlyú, nem túl izmos.
Jellem: Lelkiismeretes, becsületes és alapos vagyok.
Chakra beállítottság: víz

Előtörténet:
Egy szép Júliusi napon születtem. Apám, anyám és a bátyám a Hyuuga klán mellék ágához tartoztak így én is oda tartoztam. Apám neve: Hyuuga Danjuro volt ő egy kedves, bölcs ember volt veszélyes munkája volt, mert Anbu ként dolgozott, anyám nagyon aggódott érte és a testvérem én nem annyira, mert még kicsi voltam és annyira nem fogtam fel, hogy bármikor meghalhat. A név szerint: Hyuuga Arisa volt mindig kedves volt velem és sok mindent megengedet nekem anyám pincérnőként dolgozott a Hyuuga klánban. Testvéremet Hyuuga Hayato-nak hívták elég sokat veszekedtem vele, mert nem mindig értettünk egyet tesóm Chunin volt, amire én nagyon irigy voltam így megfogadtam, hogy én is az leszek egyszer. Amikor négy éves lettem a születésnapomon rám tette a Hyuuga főág vezetője a jelet. Már én se lehettem többet szabad, mint a többi mellékági. Apám mindig is tiltakozott a jel ellen, mint a többi mellékági, de belekellett törődniük, hogy ez mindég rajtuk fog maradni. Hat éves koromban apám mindig edzett a ninja akadémiára, hogy ne maradjak alul soha. Hét éves koromban beiratkoztam a ninja képző akadémiára. Kiderült, hogy az akadémiára felvettek egy főági Hyuugát őneki Hyuuga Chomei volt a neve. Mondjuk az elég nagy ritkaság volt, hogy egy főági ninja akar lenni. A tanulás eleinte jól ment bár egyre nehezebb lett. Általában mindig nyolctól – tizenhárom óráig tartott a tanulás majd hazamentem, s edzettem egy keveset. Suliban legtöbbször jobbnak bizonyultam, mint a főági Chomei, ezért irigy lett rám, mert szerinte egy főáginál soha nem lehet jobb egy mellékági. Egyik nap, amikor vége volt a sulinak és jöttem haza a Chomeivel út közben kihívott egy küzdelemre, mert megakarta tudni melyikünk a jobb. Én elfogadta, mert nem volt más fontos dolgom. Bementünk hát a Hyuuga klán edzőtermébe, hogy ott harcoljunk. Először ő támadott és elkezdet felém futni, majd amikor közel ért kinyújtotta a karját eztán a tenyerét kinyitotta. Én félrelöktem a karját aztán pedig az állát felütöttem, amitől hátrébb szállt körülbelül 3 métert.
- Úgy tűnik ma nem vagy formában. – mondtam gúnyosan Chomeinak. Chomei erre csak mérgesen nézett és elkezdet kézjeleket mutogatni. Amit rögtön felismertem.
~ Ez máris be akarja vetni a Byakugant? –tettem fel a költői kérdést magamba.
- Byakugan! – kiáltotta Chomei.
~ Byakugan nélkül nincs ellene semmi esélyem akkor nekem is aktiválnom kell. Elkezdtem így hát én is a byakugan kézjeleit mutogatni.
- Byakugan. mondtam és a szemem körül az arcom teljesen beeresedett. Majd felvettem a Hyuuga tai stílus beállást. Elkezdtem a főági Hyuuga felé szaladni és a szívénél lévő chakrapontokat vettem célba. Amikor közel voltam hozzá a karomat előre nyújtottam és öt újammal a szíve felé mutattam. Majdnem sikerült eltalálni a szívénél elhelyezkedő chakrapontokat az öt újammal, de ő arrébb lökte a kezem és így csak a vállánál található chakrapontokat ütöttem neki meg. Gyorsan reagált erre Chomei és hason ütött így az ott lévő chakrapontjaimat eltalálta. Eztán mind a ketten hátrébb ugrottunk majd elkezdtünk mind a ketten egymás felé szaladni. Egymást megütöttük én a szívénél ő meg a hasamnál. A fájdalomtól Chomei összeesett és lihegett.
- Egyszer… le..foglak.. győz..ni. – mondta Chomei.
- Ne reménykedj. –mondtam, s kimentem a teremből otthagyva Chomeit. Öt évvel később elérkezett a vizsga ideje a feladat az volt, hogy két sima klónt kellet csinálni. Nem volt nehéz én könnyedén megcsináltam így átmentem a vizsgán. Majd ezt követően a csapatokat osztották be két gyerek megbukott a vizsgán így nekem egymagamba kellet lennem ideiglenesen kiválasztottak számomra egy junint aki a mesterem volt. Sokat edzettem a mesteremmel is sok dolgot megtanított nekem. Sok küldetésben is részvettem a mesterrel egyik D szintű küldetésen ahol két tolvajtól kellet visszaszerezni egy tekercset, amin körülbelül tíz tiltott jutsu volt. Először a mesterre az úton mentünk aztán hogy gyorsabban beérjük a tolvajokat a fákon kezdtünk el ugrálni. Majd utol értük őket és elzártuk az útjukat.
- Támadjunk Mitsuhid. – mondta a parancsot a mester erre én csak rábólintottam és elkezdtünk a tolvajok felé szaladni az egyiket gyomorszájon ütöttem majd a másikat a mester fejen rúgta.
- Na, ez könnyű volt szerintem mehetünk vissza a tekercsel. – mondta a sensei. Amikor elindultunk hirtelen egy kunai repült a mesterem felé, ami elől gyorsan elugrott majd én is fedezékbe mentem. Hirtelen egy homokfalusi szökött ninja jött elő az egyik bokorból.
- Az embereimet miért öltétek meg? – kérdezte a volt homokfalusi.
- Azért mert ez a tekercs Konoha tulajdona, s ők ellopták. Gondolom a te embereid voltak. – mondta a mesterem.
- Igen az enyémek és ők hozták volna el nekem a tekercset, ha ti levél ninják nem ütitek bele az orrotokat. – mondta a szökött ninja.
- Sajnos akkor téged is megkel, hogy öljelek. – szólelt meg a senseim. Előjött a mester és szembeállt az ellenfelével én is előjöttem.
- Jövök én is mester. – mondtam.
- Te maradj ott Mitsuhide a fa mögött ő túl erős ellenfél neked! – parancsolta a sensei és én nehezen, de visszamentem a fához és néztem a harcot. Elkezdtek egymás felé futni a mesterem egy tantoval a volt homok ninja pedig egy kunaival. Egymást érte a két fegyver és csak úgy vetették a szikrákat. Pár pillanat múlva hátra ugrottak, s mind a ketten kézjeleket mutogattak.
- Katon Karyū Endan! – ordította a sensei és egy hatalmas lángcsóvát fújt ki.
- Fuuton Reppusho! – kiáltotta az idegen ninja majd összecsapta a tenyerét és hatalmas széllöket keletkezett tőle a két támadás közül a Katon Karyū Endan volt az erősebb így az elnyomta a szél jutsut, s elkellet a szökött ninjának ugrania, ami nem teljesen sikerült, mert megégett a jobb keze. Erre nagyon ideges lett és gondolkodás nélkül nekiszaladta a senseimnek. Gyorsan elkezdett kézjeleket mutogatni majd így szólt:
- Katon: Hōsenka no Jutsu! – kiáltotta a mester, de minden tűzgolyót kikerült az ellenfele.
- Nem tudsz megállítani! – kiáltotta őrült hangon a volt homok ninja és elővett egy kunait, amivel a sensei hasát célozta. A mesterem gyorsan elővette a tantoját de nem sikerült sajnos kivédenie a kunait, ami a senseim hasába vájódott. Elkezdett esni az eső, s én csak megdöbbenve szomorúan néztem. Kivette az idegen ninja a mesterem hasából a kunait ezt követően a mesterem összeesett.
- Most te jössz . - mondta a szökött én meg úgy féltem, hogy nem tudtam mozogni és ninja egyre csak közeledett, majd a mesterem hátulról utolsó erejéből nekidobta a ninja fejének a tantóját, ami átszúrta a fejét és meghalt. Odarohantam gyorsan a mesterhez és ő így szólt:
- Mitsuhide mielőtt elmennék, annyit szeretnék mondani, hogy ne légy szomorú és ne töprengj a múlton és légy jó. – ezek voltak a mesterem utolsó szavai.
- Mester. Mester! – kiáltottam miközben hullottak a könnyeim. Mostanában próbálom már túltenni magamat a mesterem halálán és várom, hogy egy új csapatba osszanak be.

Shirasaya-Katanám: