Hó Országa - Falu

Egész jól elvoltunk Zakarival, azonban úgy tűnt, hogy Hidemichi inkább nem venne részt a kis csatánkban, ugyanis elbújt.
Miután sikerült magam megemberelni, és úgy viselkedni, mint egy normális 23 éves nő, végre tovább indulhattunk. Hidemichit hallgatva egyre inkább azon gondolkoztam, hogy hogy élhet valaki ilyen helyen. Folyton esik a hó, és hideg van, ráadásul sosem tudhatod, hogy mikor temethet be egy lavina. Elég ijesztő hely, az már biztos. Viszont gyönyörű a maga nemében. Valahol mégis megtudom érteni az itt élőket, hiszen igaz, hogy veszélyes ez az ország, de még is szemet kápráztató az állandó hó…
Valószínűnek tartottam, hogy a közelben lehet valami kis falucska, hiszen mégiscsak kikötőben szálltunk le a hajóról, és annak közelében általában szokott lenni legalább egy kis tanya, vagy falu. Reménykedtem benne, hogy mihamarabb elérünk valami helyet, ahol megmelegíthetem kezeimet, melyek már kezdtek lefagyni a hógolyókészítés mellékhatásaként. Ujjaim kezdtek egyre inkább elgémberedni, és lassacskán már érzékelni se voltam vele képes. Már a bőr is kezdett rajta húzódni, ahogy próbáltam mozgatni, s egy kis életet lehelni belé. Ezt utáltam a legjobban a hidegben… Megfagyasztott…

Néhány óra futás után végre találtunk egy helyet, ahol talán találhatunk embereket. A futásnak hála nem fagytam le annyira, habár már arcom szinte szikla szilárdságúvá vált a hideg hatására.
- Rendben.
Bólintottam, majd vezetőnk után indultam. Azért reménykedtem benne, hogy nem valami tömeggyilkos shinobival akadunk össze a talált helyen, hiszen nem biztos, hogy ilyen állapotban képesek lennénk harcolni… Bár kitudja… végül is tűz elemű vagyok, így könnyen fel tudnám melegíteni a társaságot, még ha csak egy kicsit is.