Konohagakure - Kapu

Mióta átléptünk a tűz országának határán, fura érzésem támadt. Kicsit se hasonlított az esőre, főbb oka talán az, hogy itt nem esik annyira gyakran az eső. Egész életemet az esőben éltem, olyan mintha elvesztettem volna valami fontosat valamit, ami születésem pillanatában is velem volt...
jó 6 órája ugráltunk fáról fára amikor megláttam a távolba egy hatalmas falut. Egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni a látványtól...

- Ez... Konoha ?? - oriási szemekkel, elképedve a látványtól. - De hisz ez hatalmas !! -
- Ez itt Konoha. - felnevetett az arcképemtől mire egy távoli hangra felfigyeltünk...

- Hideko-sensei!!! - kiabált egy másik lány, úgy körülbelül annyi idős mint Yagato.
- Áh! Hitori! - kiáltottam - Mi a baj? - kérdeztem, mikor már közelebb értünk.
- Semmi, semmi, Hideko-sama, csak... csak... ki ez a fiú? - kérdezte a lány, és elpirult.
- Ő itt a tanítványom, Yagato Tendo. - mutattam be a fiút, aki közelebb ment és kezet fogott a lánnyal.
- Üdv, én Yagato Tendo vagyok. - mosolyogta Yagato, mire a lány még pirosabb lett.
- Ö...Örülök, hogy találkoztunk... Yagato. É...Én Hitori Dainetsu vagyok. - felelte a -már tetőtől talpig- vörös genin.
~ Hm. Ebből talán lesz valami, ami Yagatot is Konohához fűzi majd. - mosolyogtam, és elbúcsúztunk Hitoritól.
- Éhes vagy? - kérdeztem a tanítványomtól.
- Hát még szép, ero-jounin! - vágta rá vigyorogva a fiú.
- Na jó, akkor együnk egy keveset Ichiraku ramenesében, aztán fölkutatjuk a csapattársadat. - magyaráztam, és a ramenes felé vettük az irányt.

Hűs szellő ringatja a környező fák lombjait. Konohagakure kapiunál 2 őr beszélget, ám egy alakra lesznek figyelmesek, ahogyan közeledik a távolból. Az alakja kezdett kirajzolódni a fényben, végül teljesen kivehetővé vált.
- Kaneko.. Suzumaya...?
- Jé, tényleg! - erősítette meg az egyik őr a másik megállapítását. - Majdnem 4 hónap után úgy gondolta, hogy visszajön...?
- Mindegy, ő dolga, engedjük be.
- Konichiwa, minna! - köszönt a lány és átment a kapun.

// Védelmező akció //

Még a Hokage palotáján kívül beszélgettünk, hogy megtudjunk egymásról pár dolgot.
- Üdvözöllek a nevem Tomoyuki Shiratori a Tomoyuki klán egyik shinobi-ja... - mondta Shiratori.
- Helló a nevem Hyuuga Mitsuhide és a Hyuuga klánhoz tartozok. - mutatkoztam be. Még beszélgettünk egy darabig, majd hazamentünk összepakolni és amikor kész voltam elindultam a kapu felé. Ott találkoztam Shiratorival és megint köszöntem neki.
- Helló Shiratori. - mondtam és a kapunál kíváncsian néztek minket a kapuőrök. Majd valamiről elkezdtek beszélni.
- Szép napot fiúk! Vigyázzatok magatokra! - integetett nekünk Izumo, de nem sokkal később becsatlakozott Kotetsu is.
- Jó napot! Okés! Önök is! - integettem vissza nekik. Már kellet indulni én egyet vigyorogtam és a menet irány felé böktem majd Shiratori behunyt szemmel vigyorgott és elindultunk az úton.

Suzumaya 9 óra előtt 5 perccel kiért a kapuhoz. Kicsit álmos volt még, de nem látszott rajta.
- Oh, Suzumaya! Megint elhagyod a falut? - kérdezte az egyik őr a kapuban.
- Nem megyek egyedül, viszem a háremem! - nevetett fel a lány. Már 9 óra, de még a többiek sehol sem voltak.
~ Remélem shinisae nem akar minket követni. Úgy is fog, de végül is előnyt lehet belőle kovácsolni. Csak győzzem rávenni. - gondolkozott Suzumaya amíg várt, hogy előtűnjenek a többiek.

Gyorsan odaértem 9 órakor és kapuhoz már ott volt egy lány, aki lehet, hogy a társam lesz.
~ Szóval ő lesz a társam talán, hát elég szép lány. - gondoltam majd.
- Mit nézel úgy Mitsuhide?! - kérdezte az egyik kapuőr nevetve.
- Ááá semmit! - mondtam vigyorogva majd lassan odamentem hozzá.
- Üdvözletem szép hölgy. - köszöntem a szép lánynak.

Egy barna hajú fiú futott be elsőként. Odament Suzumayához és köszönt neki.
- Üdvözletem szép hölgy.
- Eheh. Szia! Gondolom te vagy Hyuuga Mitsuhide. Nem nehéz felismerni, mivel a Hyuuga család tagjainak ugyanolyan szemeik vannak. A nevem Kaneko Suzumaya! Nagyon köszönöm, hogy eljöttél és segítessz! - hajolt meg a végén Suzumaya. Tisztelte a konohai klánokat egyaránt. Befutott még valaki.
- Szia a nevem Tomoyuki Shiratori...megkérdezhetem a neved mert annélkül elég kínos lesz?...
- Örülök, hogy te is eljöttél! A nevem Kaneko Suzumaya! - nyújtott kezet a lány, amit Shiratori szívesen fogadott. Már csak egy valaki hiányzott...
- Bocs... Asszem késtem csöppet. - jelent meg Kodama.
- Te majdnem mindig - nevett Suzumaya. Kodama átadott mindenkinek egy köpenyt, majd megidézte farkasát és indulásra készen állt. A lány elővett egy üvegcsét a táskájából és tartalmát megitta. Pár perc után füst borította el őt. Amint a füst elszállt a lány teljesen máshogy nézett ki.



Felvette a köpenyt és a fiúkra nézett.
- Speciális kevert szer, képes hetekig fenntartani ezt az alakot. Olyan, mint a Henge jutsu, csak sokkal hosszabb ideig bírja. Szükségem van rá, mert engem ismernek ott. És még valami, áll név kell. Itt vannak a papírjaink -vett elő 4 papírt Suzumaya- az én nevem mostantól Kagami Bokura. Ti is válasszatok egy állnevet, de csak keresztnevet, merta családnév ugyan az lesz. Horoi távoli rokonai vagyunk...

- Eheh. Szia! Gondolom te vagy Hyuuga Mitsuhide. Nem nehéz felismerni, mivel a Hyuuga család tagjainak ugyanolyan szemeik vannak. A nevem Kaneko Suzumaya! Nagyon köszönöm, hogy eljöttél és segítessz! - mondta Suzumaya majd a végén meghajolt.
- Szívesen segítek ilyen szép lánynak. - jelentettem ki majd nem sokkal később befutott Shiratori is.
- Szia a nevem Tomoyuki Shiratori...megkérdezhetem a neved mert anélkül elég kínos lesz?... - köszönt a lánynak Shiratori.
- Örülök, hogy te is eljöttél! A nevem Kaneko Suzumaya! - mutatkozott be Suzumaya.
~ Úgy látszik Kodama késik. - gondoltam és pár pillanat múlva befutott.
- Bocs... Asszem késtem csöppet. - jelent meg Kodama.
- Te majdnem mindig. - mondta viccesen Suzumaya.
- Jut eszembe!! Hoztam nektek valamit. - mondta Kodama és adott mindenkinek egy köpenyt, amiből mindenkinek adott.
- Kösz Kodama. - köszöntem meg a köpenyt.
- Tökéletesen véd az eső ellen, rejtőzködni is lehet vele, Jól fog jönni, mivel a Villámok Országában úgy tudom nincs túl kellemes időjárás. - mondta Kodama eztán megidézet egy farkast közben már felvettem a köpenyt is.
- Speciális kevert szer, képes hetekig fenntartani ezt az alakot. Olyan, mint a Henge jutsu, csak sokkal hosszabb ideig bírja. Szükségem van rá, mert engem ismernek ott. És még valami, áll név kell. Itt vannak a papírjaink - majd Kaneko elővett 4 papírt - az én nevem mostantól Kagami Bokura. Ti is válasszatok egy állnevet, de csak keresztnevet, mert a családnév ugyan az lesz. Horoi távoli rokonai vagyunk... - mondta aztán választottam egy állnevet.
- Akkor az én nevem az Bokura Hitoshi lesz. - jelentettem ki.

Mitsuhide már kitalálta saját álnevét, ahogyan Shiratori is.
-Szóval Horoi rokonai vagyunk...Suzumaya esetleg mondanál valamit ami rá illik gondolkodás, szokás, vagy bármi amitől kicsit jobban megismerhetnénk...mert gondba leszünk, ha a rokonságának adjuk ki mangunkat, viszont nem tudunk róla semmit?...- kérdezte Shiratori.
- Nos, a Bokura család igen ismeretlen Kumogakurében. Egyszer voltak ott, de az már vagy 40 éve. Azóta a szülők meghaltak, a gyerekek pedig már rég nem a Bokura nevet viselik. Persze ezt a kumogakurei lakosok nem tudják. Viszont jellemző volt a Bokurákra, hogy hasonló öltözékben jártak. Ez esetben a köpeny kiváló ötlet volt. Valalmint mindig csapatosan mennek, vagyis sosem egyedül. Körülbelül ennyi. És mielőtt megkérdezitek... az anyámtól tudom. Ő pedig az apámtól aki ismerte őket. - fejezte be a lány mondanivalóját.
- Egyszer majd engem is megdobhatnál ezzel. Hehe! - mondta Kodama. Majd ő is kitalálta az álnevét.
- Hát, úgy tűnik minden készen áll az út kezdéséhez. Maya? Mutatod az utat? - kérdezte ismételten a fiú.
- Persze! A kikötőhöz kell elmennünk. Ha szerencsénk van, akkor elérjük a 9:30 -as szállítóhajót. Felsurranunk a rakomány közé és megvárjuk, amíg partot nem ér a hajó. - magyarázta a tervet Suzumaya, majd legelőre ballagott, hogy vezesse társait. Kezével az Aka Hikari markolatát nyomkodta, kocogtatta. Nagyon ideges volt, hiszen érezte, hogy Shinisae követi őket.

// Konoha sorsa egy árverésen //

~ Lehet hogy ez lesz az utolsó küldetésem körülbelül ha olyan nehéz lesz mint amilyenek képzelem. - gondoltam magamban. Sok ember volt az utcán, akik nem is tudták, hogy mi történt és hogy mi fog történni ha elbukunk.
- Legalább az időjárás nyugodt lesz. Legalábbis nagyon remélem. Örülnék, ha végig így maradna. Csakhogy az Eső Országa... Hááát.... Nem hinném, hogy a napsütéses időről nevezték el. - jelentette ki Kodama.
- Mondjuk ott nagyon ritkán van olyan időjárás, amit jónak lehetne mondani. - mondtam vigyorogva.
- Nagyon remélem nem fogunk letérni a helyes útról, hiszen még egyikünk sem járt az Eső Országában. - mondta Kodama.
- Lassan ideje lesz indulni Mitsuhide. - adta az ötletet Kodam
- Akkor menjünk. - egyeztem bele az ötletbe