Konohagakure - Kapu

Reggel miután felkeltem rögtön az órámra néztem, szerencsére most nem voltam késésben. Volt időm gyorsan lezuhanyoztam, majd kimentem a konyhába és megpróbáltam csinálni egy tükörtojást. Közben pedig felraktam főni egy kávét is. Eközben kopogtatást hallottam, egyik szomszédom volt az, megkért, hogy segítsek leszedni egy fáról a macskáját. Egy kis séta után el is értük a helyet, a macska a fa legtetején volt. Szép lassan felmentem a fára, közben pedig próbáltam megnyugtatni a macskát, hogy segíteni szeretnék. Mikor elértem a macskát, sikerült leszednem és visszaadnom a gazdájának. Ezután megköszönte, a segítségem és pénzzel akart volna fizetni, de én elutasítottam. Mikor hazaértem égett szagra lettem figyelmes, gyorsan elzártam a gázt és a kávéfőzőt is. Nesze nekem 5 percre hagyom el a házat és máris kiégek. Ezután elmentem egy közeli kocsmába kértem egy szakét és egy jó kis reggelit.
- Csak nem megint egy szomszéd? - Kérdezte a kocsmáros, végül is nem lepődtem meg kérdésén, szinte minden reggel idejöttem, mert a kávét és a tojásomat odafőztem.
- De az volt. Tudod igazán adhatnál valami kedvezményt, már szinte a törzsvásárlód leszek.- Kezdtünk bele egy hosszú és érvekkel teli veszekedésbe. Majd egyszer az órámra néztem, nesze nekem egy kis veszekedés és máris késében vagyok. Gyorsan elindultam a találkozó helyre, közben pedig egy társnak tűnő alakra lettem figyelmes. Egy ANBU-t figyelt, ezután mind a ketten visszamentek a kapuhoz, egy idő után felfedte magát és úgy gondoltam én is felfedhetem magamat.
- Ne csak előre figyelj, nézz hátra is! - Intetem jóvá a leszidását. Ezután kimentem a kapuk elé és nekidőltem a falnak, kizárva evvel a többiek beszélgetését.

////Bocs, az én hibám, de nem tudom törölni a postot, kérlek töröld ki, kösz////

Miután megjelent a 3 személy, azok hamar támadásba lendültek és az ANBU elmondta, hogy nem szabad vérhez jutniuk. Ezután engem szemelt ki az egyik, rögtön felém is küldte a mancsát. Ám ekkor Zakari levette nyakláncát és meggátolta a támadást és pár meimeit dobott felé.. Majd egy katanát alkotott meg és nekem adta, avval a céllal, hogy sok jutsut ki tudok vele védeni. Ezután pedig megidézett egy lényt, hogy segítsen Takeshinek. Majd pórt kavart és mira tanjuut használt, két klont csinált magából. Ezután pedig megsúgta nekem a tervét.
-Változz kuniavá, én eldoblak, és Kakuo mellé doblak. Ha mögötte vagy változz vissza és adj bele mindent. - Én eleget is tettem a kérdésnek és kunaiia alakultam, mire ő eldobott. Majd, ahogy mondta Kakuo mellet visszaalakultam. Ezután pedig gyorsan elmutogattam pár kézjelet és a a Montei kaen jutsumat használtam, megcélozva avval az ellenséget. Természetesen ő kitért előle, viszont a hátulról jövő támadásra valószínűleg nem számít . Ezután pedig úgy tettem mintha a jutsu nem vált volna be, majd ráharaptam ujjamra és idézést hajtottam végre. Szerencsére sikerült megidéznem Okamit és Hebit. Majd felkészültem az ellentámadásukra, közben pedig az ellenfél felé tartott a tűzgolyóm.

Miután megérkeztünk a hokage irodájába, az hellyel kínált, mi le is ültünk. Miután leültünk, a szokásos komoly arccal elmondta a küldetésünket. Egy tolvajt kell elfognunk Atafuku városában. A fickó, vagy fickók, állítólag egy boltot az éjszaka közepén teljesen kiraboltak, a tulajjal pedig végeztek. Az mindegy, hogy élve vagy halva, de kapjuk el. Sajnos semmilyen nyomon nem tudtunk elindulni, de azért célba vettük Atafukut. Nem tudtam, hogy mi fog ott várni, de nem is érdekelt. A kapunál szólítottam csak meg tanítványomat.
- Na szerinted milyen lesz?- Kérdeztem felé fordulva, közben pedig kézjeleket formáltam a kezeimmel. Majd megidéztem a tűzmadaramat, hogy ha támadnának, akkor tudjunk róla.

- Ki tudhatja? Én nem, és ahogy nézem te sem, mester. De én mindenesetre készen állok egy jó kis közelharcra. Ha netán ninjutsuval támadnának, amit én kétlek, de ugyancsak kitudja, akkor tied lehetnek. Sajnos én nem érek azok ellen semmit. Ezért kell taijutsut tanulnom. - mondtam, bár az utolsó mondatot elharaptam, hogy ne mutatkozzék meg gyengeségem ilyen nyíltan új mesterem előtt. - Egyébként milyen messze van ez az Atafuku város? - kérdeztem, terelvén a témát a hiányosságaimról.

Mayanak

Ismét egy szokásos reggel, melyet a Tűz Országában való Kage látogatással kell töltenem. Se baj! Legalább többet megtudhatok az Országról, amit legelőször akarok a földdel egyenlővé tenni.
~ Minden a legnagyobb rendben! Már minden akadályt elsöpörtem az utamból, kivéve egyet! A Koinendai-t. Muszáj a vezetőjük múltjában kutakodnom, hogy megtaláljam a tökéletes fegyvert, amivel sikeresen hatástalanítani tudom. Nem érdekel, hogy mit tesz a többi hozzám hasonlóval, az csak jobb nekem, ha a lehetséges ellenfeleimből kiszűri az erősebbeket és legyőzi. Csupán velem nem szabad érintkeznie. Bár… lehet, hogy sikerülne az irányításom alá vonni. – mosolyodtam el végül, az összegzés befejezésekor. Úgy tűnik muszáj valami, vagy valaki olyat találnom, amivel legyőzhetem a Fehér Sakált, mivel sajnos jelenlegi erőm kevés lenne.
- Állj! Ki vagy, idegen?! – állít meg az egyik kapuőr. Nincs szükség hullákra, ezért felvéve a jó fiú álcát, rá mosolyogtam, s válaszoltam.
- Először is üdvözlet! A nevem Natsuki Shuichi, Kirigakure ANBU kapitánya vagyok! – mondtam, mire a férfi mélyen meghajolt, s bocsánatot kért a kellemetlen üdvözletért. Egy „Semmi gond”-dal válaszolva neki beléptem a Rejtőző Levél Falu kapuján…

Mayanak

Halk léptekkel haladtam a Hokage palotája felé, ám hirtelen egy fehér hajú lány ugrott elő egy kisebb utcából. Mivel már nem tudtam befékezni, sikeresen felborítottam, de szerencsére még épp időben elkaptam.
- Elnézést kérek. – szabadult ki a fogásomból, mire rám nézett. Eközben az őt védő róka hangosan vicsorítani kezdett rám.
- Öhm… Semmi gond, én kérek elnézést, hogy nem figyeltem! – vakartam meg a tarkómat eközben, s nagyot sóhajtottam.
~ Oly’ fárasztó ezt a szerepet játszani. – gondoltam, miközben a lányra pillantottam.
- Nincs kedved eljönni valahova? Esetleg enni valamit? – kérdeztem. Próbáltam a bizalmába férkőzni reménykedve, hogy őriz pár olyan titkot, amire szükségem lehet…

Mayanak

Beszélgetés közben zsebre dugtam a kezemet, s próbáltam nem elrontani a színjátékot. Néha egy-egy pillantást véve a rókára, hallgattam az ifjú kunoichi válaszát.
- Bocsásson meg, hogy ilyet mondok, de előbb nem a nevet szokás megérdeklődni? És mielőtt bocsánatot kérne ezért is, nem kell. Semmi gond. A nevem Ginshiro Maya, iwagakurei kunoichi. Ő pedig itt Kavaru. Kicsit furcsa szerzet, de még kölyök, azért ilyen a színe. ha megnő, szürkéssé válik egy kicsit, vagy úgymond kifakul a színe. Nem biztos, hogy tudni akarja, de azért elmondom, hogy egy társammal ma érkeztünk Konohába. A Tsuchikage küldött ide minket, bizalmas okokból.. De elég már belőlem. – nyújtott kezet a lány, mire elmosolyodtam.
- Az én nevem Natsuki Shuichi, kirigakurei ninja vagyok. Örvendek! – ráztam kezet fele, természetesen óvatosan, hisz’ nem akartam kárt tenni ebbe a törékeny lányba.
~ Szóval bizalmas, mi? No, ezt érdemes kideríteni, hátha engem is érdekel. – mosolyodtam el, miközben elindultunk Ichiraku Ramen standhoz. Mindig oda mentem, mikor Konoha no Satoban jártam, remélhetőleg ő is szereti a ramen-t. Útközben erősen gondolkoztam, hogy miféle képen tudhatnám meg ezeket a bizalmas dolgokat, míg végül úgy döntöttem, hogy egyenesen közelítem meg.
- Az előbb valami küldetésről beszéltél, ami miatt Konohagakure-be jöttél… Megkérdezhetem, hogy pontosabban miért is vagy itt, hisz’ ha minden igaz Iwagakure és Konohagakure nincs valami jó viszonyba. Ezért úgy gondolom elég fontos dologról van szó, s lehet, hogy az én falumat is érintheti! – próbáltam meg valami indokot kitalálni, amiért rákérdeztem. Eközben megérkeztünk az étteremhez…

Sajnos a napjaim egyre korábban kezdődnek, és ettől csak egyre fáradtabb leszek... Bár nem lehet egy szavam se, hiszen végül is megélek, és néha még egy kis izgalom is kerül az életembe.
Miután a Hokage-sama elmondta, hogy miféle küldetésünk is lesz, és bemutatta vezetőnket, elindultunk, hogy felkészüljünk az utazásra. Ha a Hó országába megyünk, alaposan fel kell készülni, hiszen ott ki tudja milyen hideg van, és ami engem illett, elég fázós vagyok. Sőt, egyszerűen utálom a hideget.
- Akkor találkozzunk a kapunál, Ayame- san, Zakari- san!
Köszönt el újdonsült vezetőnk. Én is integettem egy sort, majd egyenesen haza indultam. Az úton folyamatosan csak az járt az eszembe, hogy jó lenne betenni legalább négy vastag, kötött pulóvert, plusz néhány nadrágot, esetleg még kabátot. Mondjuk nem akartam sok cuccot magammal vinni, hiszen azokat mégiscsak nehéz cipelni, de akkor is... Amint haza értem, azonnal letámadtam a szekrényt, előkaptam egy nagy táskát, és elkezdtem kipakolni a ruhásszekrény tartalmát. Közben előkaptam a tükröt is, hogy ha beteszek valamit, meg is bizonyosodjak róla, hogy jól is áll. Nagy nehezen bepakoltam a táskába, amit sikerült annyira telerámolnom, hogy alig tudtam bezárni. Néhány perces kitartó táskán ugrálás után végül megmozdult a cipzár. Ezek után összekészítettem a fegyvereimet is. Természetesen semmiképp sem hagyhattam otthon a két katanámat, valamint legyezőmet, hiszen ezeket folyton magamnál tartom, ha épp küldetésre megyek. Ezek mellé még betettem pár kunait és shurikent is. Miután végeztem az összepakolással, indultam is a kapuhoz.
~ Hm... Vajon milyen hosszú lehet a Hó országáig az út? Még sose jártam arra... ~
Gondolkoztam, miközben a több tonnás táskámat vonszoltam magam után. Nem lepett volna meg, ha az emberek sorban hülyének néztek volna, elvégre egy hatalmas puttonnyal mászom végig fél Konohát, ráadásul nagyjából minden környezetemben lakó tudja, hogy néha elég bolond vagyok. Ami enyhe kifejezés...
Pár percnyi gyaloglás után végül megérkeztem a város kapujához, ahol egy laza mozdulattal magam elé rántottam batyumat, majd ráültem, hogy azért még se álljam végig a várakozási időt.

//Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó!//

Tadayosi Ayame és Miya Sakura
Tsunade-sama titeket hívat egy "nem konohai" üggyel kapcsolatban. A szervezetetek vezetője küldött nektek egy levelet, melyben meghív titeket a saját városába. A levelet két chuninnal küldte, majd azok sietve távoztak. Tsunade-sama pedig pár szóra még megkért titeket, hogy várjatok.
- Ez az ügy, nagyon fontos mint a világ számára, mint pedig a ninja szövetség számára, ha rossz benyomást keltetek Konoha nevében, azt nagyon megbánhatjuk! Ezért kérnélek meg titeket, hogy ne sértsetek meg senkit és viselkedjetek, ahogy kell! Ha harcra kerül a sor, nyújtsátok a maximumot, hogy ne becsüljön le bennünket a szövetséges falu! - A rövid beszéd után Tsunade utatokra engedett benneteket, ti pedig megbeszéltétek, hogy a kapunál találkoztok.

// Egyenlőre csak arról írjatok, hogy mit csináltatok otthon és hogyan érintet titeket a levél stb. A sorrend: Miya Sakura utána pedig Tadayoshi Ayame//

// Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó //

~ Mi a manó, Fukitsu találkozó? Végre, egy érdekes küldetés. ~
* Már várta, hogy útra keljenek Ayaméval az oldalán a Víz Országában levő bázisra. Tudniillik Ayame is Fukitsu tag volt, csak úgy, mint a múltkori kirigakurei ANBU - aki nem mellesleg a szervezet alapítója -, Natsuki Shuichi. Miután Hokage-sama befejezte a hegyi beszédet, Sakura nyugtázta az elmondottakat és megnyugtatta arról, hogy nem fognak szégyent hozni a falujukra. Úgy gondolta Ayame is az egyik legjobb jounin a faluban, így nagy gondjuk nem adódhat a kisebb utazás során. Bár ő maga még friss jounin volt, saját képességei miatt sem aggódott. Így magabiztosan baktatott kunoichi társa oldalán, míg meg nem érkeztek a kapuhoz. *
- Mit gondolsz, indulhatunk? - szegezte a kérdést Ayaménak.

¤~¤ Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó! ¤~¤

Na igen... Egy újabb unalmas nap, egy annál is unalmasabb munkának tűnő küldetéssel vegyítve. Nem mondom, abszolúte nem volt kedvem sehova se menni, de mivel nem volt merszem ellent mondani a Hokagénak, így kénytelen voltam teljesíteni a parancsát. Pedig menni akartam néhány napra „nyaralni”. Bár úgy tűnik, hogy ebből se lesz semmi, mint a többi betervezett programból. Mindenesetre elindultam Tsunade-samához, hogy megtudjam, miért is hivatott. Őszintén szólva örültem volna, ha megparancsolja, hogy menjek el néhány hét szabira... Tudom, hogy ez lehetetlen, de azért álmodozni csak lehet... Út közben összefutottam néhány igen barátságos emberrel, és ismerőssel, akikkel le is álltam néhány szót váltani. Néhány perc csúszással ugyan, de csak befutottam az iroda elé, melynek ajtaját kissé bátortalanul, de megkocogtattam. Amint meghallottam a „Szabad!”-ot máris léptem be az irodába.
- Üdv, Hokage-sama!
Denszeltem az íróasztalig. Sakura már az irodában volt. Valószínűleg ő szeret pontosan beérni a megbeszélt helyekre, velem ellentétben. Na igen... Tudnivaló, hogy notórius késő vagyok, bár ezt úgy is megtapasztalják azok, akikkel jóban vagyok, vagy épp találkozót beszélek meg. Amint megtudtam az ideinvitálásom okát, kicsit bamba képpel pislogtam a korához képest csinos vénlányra.
~ Szóval Fukitsu találkozó... Érdekes... Valamiért olyan érzésem van, mintha osztálytalálkozóra hívnának...
Amint sikerült magamhoz térni, figyelmesen végighallgattam az intéseket és figyelmeztetéseket. Azt, hogy megsértek bárkit is, nem garantálom, ugyanis néha csúszik ki egy-két olyan szó, vagy mondat, ami hát... nem mindig a legjobb barátságaim alapját szokta jelenteni... Azért mondjuk próbálkozni fogok. Azonban ha tényleg harcra kerül a sor, teljes mértékben beleadok mindent, hiszen mégiscsak úgy szoktam, és egyáltalán... unalmas egy küzdelem, ha a két fél nem ad bele apait, anyait.
- Mit gondolsz, indulhatunk?
Tette fel a kérdést Sakura. Kezdett egyre jobban érdekelni ez a látogatás, és már úgy éreztem, mintha a Hokage-sama tényleg egy kiadós pihire próbálna minket elzavarni. Bár igaz, hogy inkább Shuichi jóvoltából engedett el minket.
- Naná! Rettegj, Víz országa, mert Sakura és Ayame hamarosan megérkezik!
Csápoltam, mint akit a diliházból szabadítottak ki telihold idején. Kezdtem túl feldobott lenni a „küldetés” miatt, és ezért kicsit érdekesen viselkedtem. Ha valaki nem ismer, valószínűleg tényleg kattantnak gondol. Hát ez van... vagy megszokja, vagy megszökhet. Megváltozni sose fogok, még akkor se, ha a számomra legfontosabb ember kéri ezt. Ha ezt tenné, ott is hagynám. (>.>)