Tűz Országa - A hatalmas tó és környéke

A tűz országának leghatalmasabb tava található itt. Mellette van egy hatalmas erdős terület is. A turisták egyik kedvenc helye ez.

Hirtelen megjelent három személy. Kettőt ismertem, a harmadikból pedig különös chakra áramlott, így ő lehetett a bijuu akit az Akatsuki keresett. Mikor a két ninja támadásba lendült az egyik így szólt Shaichihez:
-Ellenem ez semmit sem ér. Mondjuk már úgyis szükségem van egy új szívre mert az egyiket elpusztították. Te jó leszel.-ekkor levettem a nyakláncom, és szabadon engedtem Mirakenem, és azzal blokkoltam a kezét Kakuzonak. Ezután több Meimeit dobtam felé, és Shaichihoz fordultam.
-Amíg erősen koncentrálok, nem tud engem megsebezni, együtt támadjunk úgy erősebbek vagyunk.-Ezután katanát alkottam, és egyet Shaichi felé dobtam. Ha baj lenne ezzel védekezz, sok jutsut visszaver.- Ezután megidéztem Dotonrát aki egy hatalmas hegyként jelent meg.
-Miért szólítottál Zakari?-kérdezte, majd láttam, hogy milyen a helyzet.
-Értem! Megyek segítek a társatoknak.-mondta majd kisebb alakba bújt, és ment segíteni Masaaki Takeshinek.
-Takeshi Dotonra segít neked, használd úgy ahogy neked jó!-mondtam Shaichi mellé zártam be. Port kavartam, és használtam a Mira Tanjuut. Két klónt hoztam létre. Míg por volt Shaichinek súgtam:
-Változz kuniavá, én eldoblak, és Kakuo mellé doblak. Ha mögötte vagy változz vissza és adj bele mindent.-mondtam és vártam a por leültét.

Miután megjelent a 3 személy, azok hamar támadásba lendültek és az ANBU elmondta, hogy nem szabad vérhez jutniuk. Ezután engem szemelt ki az egyik, rögtön felém is küldte a mancsát. Ám ekkor Zakari levette nyakláncát és meggátolta a támadást és pár meimeit dobott felé.. Majd egy katanát alkotott meg és nekem adta, avval a céllal, hogy sok jutsut ki tudok vele védeni. Ezután pedig megidézett egy lényt, hogy segítsen Takeshinek. Majd pórt kavart és mira tanjuut használt, két klont csinált magából. Ezután pedig megsúgta nekem a tervét.
-Változz kuniavá, én eldoblak, és Kakuo mellé doblak. Ha mögötte vagy változz vissza és adj bele mindent. - Én eleget is tettem a kérdésnek és kunaiia alakultam, mire ő eldobott. Majd, ahogy mondta Kakuo mellet visszaalakultam. Ezután pedig gyorsan elmutogattam pár kézjelet és a a Montei kaen jutsumat használtam, megcélozva avval az ellenséget. Természetesen ő kitért előle, viszont a hátulról jövő támadásra valószínűleg nem számít . Ezután pedig úgy tettem mintha a jutsu nem vált volna be, majd ráharaptam ujjamra és idézést hajtottam végre. Szerencsére sikerült megidéznem Okamit és Hebit. Majd felkészültem az ellentámadásukra, közben pedig az ellenfél felé tartott a tűzgolyóm.

Miután a két Akatsuki tag támadásba lendült és Kakuzu a kezét indította Shaichi felé de nem ért célba hála Zakarinak majd megidézett pár lényt. Dotonrát oda küldte Masaakinak.
-Takeshi Dotonra segít neked, használd úgy ahogy neked jó!- Szólt közben Zakari Takeshinek aki egyből támadásra intette Dotonrát. Hidan nagyon közel került Takeshihez mivel kikerülte Dotonrát.
- Most meg vagy.- Ordított és suhintott is a kaszájával.
~ Jajj ne mit csináljak?~ Kérdezte magától az ANBU de eszébe jutott valami.
- Kawarimi no jutsu- Motyogta mire egy farönk termett helyette ő pedig Dotonrára került.
- Ne becsülj alá te kis senki.- Mondta az ANBU majd ledobta a köppenyét.
Attól még, hogy orvosi ninja vagyok tudok harcolni is.- Mondta maga biztosan majd elindult Hidn felé. Ekőzben Shaichi és Zakari egy okos kis tervet találtak ki. Shaichi kunaiá változott amit Zakari el is dobott Kakuzu felé.
- Ennyi nagyon kevés lesz ellenem.- Mondta de ekkor a kunai visszaváltozott Shaichivá.
- Mi a...- Mondta Kakuzu de inkább nem támadta meg egyből mert védekeznie kellett. Mert egy tűz golyó tartott felé. Nem gondolkozott tovább egy víz jutsut alkalmazott amivel sikerült megállítania a Tűzgolyót majd hirtelen az egyik kezét ki „lőtte” Shaichi felé és mivel Shaichi nem tudott védekezni a keze elkapta a nyakát és neki nyomta az egyik fának.
- Mondtam,hogy nem ér ellenem semmit- Mondta kakuzu majd pár csápot indított Shaichi szíve felé.
- Tökéletes szív leszel- Mondta azzal a másik kezét pedig elindította Zakari felé.

//Bocsi,hogy ilyen rövid lett^^//

Szerencsére a tervem sikerült, és amikor Kakuzo keze Shaichihez ért az addigi Shaichi szét tört, és több klón lett belőle. Ekkor az eredeti Shaichiért mentem aki a fal alján volt. Elhoztam onnan és védekezést vettem fel.
-Shaichi, most én támadok. itt van még egy Miraken katana. Itt egy tekercs ha arra kerül a sor add át Takesinek. Ebben van annak a jutsunak a gyógymódja amit ha nem muszáj nem használok, mert az életembe is kerülhet.-fejeztem be rövid monológom, és letéptem a sálamat.
-Azt hiszed erős vagy?-kérdeztem agresszív hangon. Ekkor feloldottam a pecsétem, és szabadon engedtem teljes erőmet. Hajam a Miraken pengék forgása miatt az égbe lengedezett. Puszta szem nem látott semmit, pedig milliónyi penge keringet körülöttem. Ekkor egy Raitongát képeztem a kezembe.
-Na neked most véged!!!-kiáltottam, és villám gyorsan támadni kezdtem a ninját. Ekkor belefutottam a Shaichi klónokba, amik átalakultak az én alakomra, és együtt kör alakzatból támadtuk Kakuzot.
~Ezt a kombinációt még nem próbáltam ki de ha minden jól megy az egyik szívét eltudom pusztítani.~ Gondoltam és a sok klón között a hátán lövő maszkok felé szúrtam.
~Kérlek istenem sikerüljön ez a támadás, mert a végén a Sayonara technikát kell használnom, de abba lehet, hogy belehalok.~ Ezután a kis fohász után vártam, hogy a jól irányzott szúrásomból mi lesz a végeredmény.

Miután a klónom széttört, és több darabra hullott Ken hozzám szaladt és elmondta, hogy mi a dolgom. Majd ő maga feloldotta a pecsétet és teljes erővel támadásba lendült. Úgy gondoltam, a legjobb az lesz, ha megidézek pár tűzlényt. Ujjamra haraptam, és megidéztem Raiont, Hebit és Okamit . Miután megidéztem őket, Hebi rögtön a földbe ment és onnan közelítette meg az ellenséget, hogy támadni tudjon. Raion felkészült arra, hogy Zakarit ki kell menekítenie Okami pedig ez idő alatt klónozta magát, hogy hatásosabban tudjon támadni. Közben pedig újabb jutsut hajtottam végre a Doragon narijukit majd a hátamon megjelent a két szárny és felrepültem a levegőbe, hogy ne tudjon hirtelen támadás érni.

- Ez meg mi a fene volt?- Kérdezte Kakuzu mivel nem vette észre, hogy egy kard közeledik az egyik szíve felé. A kard mindjárt célba ér már csak mini méterek van de ekkor egy hatalmas chakra löket mindenkit eltaszít és mindenki nekicsapódik egy fának. Miután körbenéztek ez a chakra löket nem jöhetett mástól mint a Nibitől.
- Ó, hogy megköszönöm most....!-Kiáltott oda neki Kakauzu és elugrott a fától és felélesztette a szíveit azaz megalkotta őket mint szörneket. A következő képjelent pedig ez volt,hogy Takeshi megvágja Hidan kezét ki Kakuzura figyelt.
- Már most meghalhatná ha olyan lennék mint te..! - Jelentette ki ridegen Takeshi majd egy szúrást indított Hidan nyaka felé de Hidan hárította és elrúgta Takeshit.
- Dotonra támadd meg az a semmire kellőt.- Szólt oda Takeshi Donotrának majd megnéztem azt a helyet ahol bele rúgtak.
~ A fenébe eltört 1 bordám~ Gondolta majd elkezdte gyógyítani magát. Eközben Kakuzu szörnyei elindultak Zakari és Shaichi felé.
- Most végetek van- Mondta Kakuzu majd elindította ismét a kezét de most zakari felé.
- Nagyon erős vagy szóval inkább a te szívedet veszem el.- Mondta de a Keze nem ért célba mert a Nibi ott termett és elkapta a kezét.
- Engedj el te mocsok- Mondta kakuzu de nem tudta elrántani a kezét mert a Nibi nagyon erősen fogta úgy mintha le akarná tépni a kezét.
- Mondom, hogy eressz el- Ordította Kakuzu majd a szörnyei most nem Zakariékat támadta hanem a Nibit. De a Nibi tökéletesen elugrott és elindult Kakuzu felé. Eközben Hidan egy kicsit bekattant.
- Na most megdöglesz // Bocsi Megami-sama de Hidan így beszél :S//- Ordította majd megint suhintott a kaszájával de most nem Dotonrára hanem az épp magát gyógyító Takeshire.
~ Na már csak ez hiányzott.~ Gondolta Takeshi és éppen el tudott ugrani.
- Mondtam, hogy ne becsülj alá azért mert orvosi ninja vagyok.

Az események gyorsan követték egymás, és a jól kitervelt kombinációmat a Nibi akciója döntötte le.
~Azaz átkozott Nibi. Eddig se csinált semmit, akkor most mit pattog.~mérgelődtem, mivel elégé megütöttem magam mikor a chakra löket a falhoz taszított. Szerencsére még a sok klón között voltam, így nem lehetett tudni melyik a valódi énem. Ekkor az események váratlan fordulatot vettek. Kakozu már nem Shaichit akarta, hanem engem. Szerencsére a Nibi lefoglalta a ninját, nekünk csak a szíveivel kellett foglalkozni. Ekkor a klónok árnyékából, egy Rasengannal támadtam az egyik szörnyre. Ezután Shaichi állá kerültem aki a levegőben tartózkodott. Miután oda értem alá. Megszüntettem a klónokat, és újra port kavartam.
-Figyelj Shaichi- szóltam a levegőbe.
-Takeshi bajban van. Láttam az előbb, hogy magát gyógyítja. Arra szeretnélek megkérni, hogy tartsd itt a frontot amíg segítek Takeshinek. Ide küldöm Dotonrár, hogy fedezzen. Rendben?- kérdeztem, de már kézjeleket mutattam, és újabb mira tanjuut hajtottam végre.
-Ez a klón itt marad segíteni. Ha széttörik mindegyik darabol új klón lesz.-Fejeztem be és egy fürge test jutsuval Hidan felé mentem.
-Én vagyok az ellenfeled.-mondtam neki, és Takeshi elé kerültem. Miraken segítségével pajzsot alkottam magam köré, így a kaszájával nem tud megsebezni.
-Dotonra segíts Shaichinek, a szörnyek ellen, ha végeztél gyere vissza és vidd el Takeshit. -fejeztem be és két katanát alkottam a kezembe.

Miután felrepültem a levegőbe Nibi eléggé hátralökött az energiájával és így kissé elvesztetem az irányérzékem a levegőben. Ezután egy időre nem tudtam figyelni,hogy lenn mi történik. Majd arra lettem figyelmes, hogy Zakari mondja, hogy tartsam itt a frontot. Ezután leszálltam a földre, mint a halál angyala, majd Ken felé fordultam.
- Nem kell segítség, ha megkérhetlek, akkor egy ideig a barátaimmal szeretnék szórakozni. - Mondtam majd ellenfelem felé fordultam és kezeimet ropogtatva hozzá is beszéltem. - Kezdjük el a harcot. - Közben pedig Hebi a föld alól kitörve megtámadta a víz beállítottságú szörnyet és lefogta. Hőmérséklete elég magas volt, úgyhogy nagy baja nem lehet a víztől közben pedig én is küldtem a szörny felé egy tűzgolyót. Közben pedig a farkasok már elegen lettek, hogy támadni tudjanak, ám egyenlőre még visszafogtam őket és közben elküldtem az oroszlánom, hogy a Hebi támadása után ki tudja őt menekíteni.

Miután Shaichi elindította a víz szörnyre a tűz kígyót és az oroszlánt Kakuzu egy másik szörnyet akart indítani a megvédésére de sikertelen volt hála a Nibinek így azt a szívet Shaichi kiválóan megölte. Ezért Kakuzu nagyon ideges lett és egyre durvábban harcolt mígnem a Nibit arrébb ütötte és neki rontott Shaichinak. De Shaichit megvédték az idézett lényei azaz meggyújtották Kakuzu ruháját.// ×Đ //
- Mi a fene...- Mondta Kakuzu majd elmutogatott pár kézjelet és a földből feltört egy kis adag víz. Amibe fogta és belevetette magát. Ezt Shaichi kihasználta és támadásba lendült. Na de most kukkoljuk meg A Hidan vs Zakari és Takeshi részt is.
- Azt hiszed hagyom, hogy egyedül harcolj ellene?- Kérdezte Takeshi majd elmutogatott pár kézjelet és a végeredmény egy nagyon nagy tűzgolyó volt. De mivel így senki se vehette észre, hogy Hidan eltünt kihasználta és egy Kawarimi no jutsuval kikerülte a tűzgolyót és Takeshi háta mögötti fára került. Majd ugrott és vágott. De Takeshi egy hangos pukkanással eltűnt.
- Kage Bunshin?- Kérdezte magától Hidan de nem volt ideje gondolkozni mert föntről kapott egy igen erős ütést ami a földre taszította.
- Na Zakari most már bármit csinálhatsz vele addig míg meg nem gyógyítom a Bordáimat.- Jelentette ki Takeshi és felmutatta a jobb hüvelyk ujját. Ezek után Zakari támadásba lendült Takeshi pedig egy fára ugrott és elkezdte gyógyítani a bordáját. Na de kuksoljunk vissza Kakuzuékhoz. Shaichi támadását hárította Kakuzu de Nibitől Kapott egy nagyon nagy sallert amitől beleszállt egy fába és az kidőlt.

-Takeshi nem fogom elszúrni a lehetőséget amit adtál, de én is elintéztem volna.-mondtam, majd Hidan velé léptem.
-Raikuo Kei!-mondtam, és egy hatalmas villám ostor alakult ki a kezembe. Hidan felé csaptam, és köré tekertem az ostort. A villám csapások amik az ostorból törtek ki folyamatos támadás alá vették a ninját. Ekkor visszaérkezett Dotonra. Hidanba dobtam két meimeit/láthatatlan kunai amit a miraken képez/ és Dotonra felé néztem.
-Éhes vagy?-kérdeztem és vártam a hatalmas hegy válaszát.
Csak nem azt akarod, hogy egyem meg?-kérdezett vissza mire én csak bólintottam.
-Figyelj az a mocsok nem tud meghalni, így a te gyomrodban lesz a legjobb helyen.-mondtam, és pár rugást követően sokkoló érintéssel megfogtam a ninját, majd az ostorral Dotonra szája felé dobtam. Ezután több meimeit dobtam utána, hogy ha kiszabadulna a kötelékből.
-Viszlát!

Miután végeztem Kakuzu víz szörnyével az elégé berágott rám. Ezután megpróbált megtámadni, nem nagy sikerrel ugyanis eléggé megégett, majd vízzel eloltotta magát én pedig megtámadtam. Az én támadásomat hárított, viszont Nibiére nem számított. Ezután arra gondoltam, hogy elégé veszélyes lehet a számára a harc, hiszen nincs is tudatánál. Ezután ismét az ujjamra haraptam és az óriás pókot is megidéztem, majd a farkasokkal körbevetettem Kakuzut, miközben a pókkal a levegőbe felugorva hálót lövetek ki. Ezután pedig az oroszlán Nibi felé rohant és mivel nem számított a támadásomra földre került.
- Térj észhez! Nem lesz jó vége ha tovább harcolsz így. - Mondtam neki, majd nagyjából addig nyaggatom, amíg elő nem jön az igazi énje.

Hidan vészesen közeledik Dotonra szája felé de ekkor az egyik szörny kiszabadítja vagyis egy kis tüzet kap Zakari a kezére ami meg is égeti így sikeresen megmenekül Hidan.
- Kakuzu tünnyünk innen ezek erősebbek mint gondoltuk- Ordította Hidan miközben a körülvett Kakuzu felé futott. Csinált egy kis rést ahol Kakuzu ki tud jönni a körből ahova bezártak a szörnyek egy utolsó támadást indítottak majd visszamentek kakuzuba. Ezek után Kakuzu és Hidan eltűntek de a következő pillanatban a Nibi támadásba lendült. Nem tért észhez így nem tudta irányítani magát. Nyers chakrát lőtt ki az összes idézett lényre amik el is tűntek majd egy szempillantás alatt Shainc előtt termett él gyomron vágta de úgy, hogy Shaichi szájából kifröccsent egy kisebb adag vér. Shaichi a földre rogyott a Nibi pedig elindult Zakari felé de félúton megállt és az emberi énje vissza vette az uralmat. A Nibi körbenézett és látta a földön heverő Shaicht.
- Nagyon sajnálom nem tudtam mit csinálok de köszönöm, hogy megmentettetek.- Jelentette ki a Nibi majd eltűnt.
- Na végre elmentek.- Szólalt meg Takeshi és leugrott a fáról
- Zakari add a kezed.- Szólt neki Takeshi majd a kinyújtott kezet nagyon gyorsan meggyógyította majd odament Shaichihez és a hátára fordította.
Megrepedt a bordája.- Jelentette ki Takeshi majd Shaichit is meggyógyította. Ezek után elindultak Konoha felé. Mikor elérték a kaput köszöntek az őröknek majd felmentek a Hokage Irodájába.
- Kitűnő munka volt emberek.- Jelentette kis Tsunade-sama
- Most pedig menyetek pihenni.- Tette hozzá még az ötödik.

Szép volt srácok:
Jutalmatok:
Zakari: +500 chakra és + 2000 Kane // remélem nem sok//
Shaichi: +500 chakra és +2000 Kane

[Tóparti parti]

Miután Kisamével megegyeztünk, hogy elsétálunk a város melletti tóhoz, elsiettem fürdőruháért, és némi ételért, hátha a fürdőzés közben megéheznénk. Talán kicsit sokáig álldogáltam a szekrényem előtt a fürdőruhák között kotorászva, hiszen nem tudtam eldönteni, hogy melyiket is válasszam a sok közül. Végül egy aranyos, narancssárga fürdőruci mellett döntöttem. Gyorsan bepakoltam, majd elindultam a tóhoz, ahol Kisamével találkozunk. Az idő nem sokat változott, ugyan olyan napos volt az idő, és tiszta az ég, mint alig néhány perce, mikor még kint voltunk a folyóparton.
Jó volt végre kiszabadulni kicsit a városból, és elmenni a tóhoz kicsit úszkálni, hiszen nem csak a munkából áll a világ, és jól esik néha egy kis lazítás is…
Miután megérkeztem a tóhoz, ledobtam a vállamon lévő táskát, majd leterítettem az otthonról hozott plédemet. Igaz, kicsit gyerekesnek tűnhetett, hiszen szegény plédem tele volt nyomva barna mackókkal, ráadásul a háttér is rózsaszín volt. De hát nem tehetek róla, hiszen ez az egyik kedvencem, ami már meg van legalább 10 éve.
Ismét csak elterültem a földön, ám ezúttal nem a füvön, hanem a pléden, és amíg Kisamére várakoztam, az eget kémleltem.
- Vajon Hideko most jól érzi magát ott ahol van?
Kezdtem el hangosan gondolkozni. Szerencsére nem volt senki, aki hülyének nézzen, vagy ha volt is, akkor se vettem őket észre, talán azért, mert a gondolataimba mélyedtem. Ismét.

[Tóparti parti]

Elváltunk a folyóparton és megbeszéltük, hogy a tónál találkozunk. Hazaértem és összepakoltam amit csak kell. Olyan mintha strandolnánk úgy, hogy vittem törölközőt is. Majd ránéztem az órára és láttam, hogy kicsit késésben vagyok ezért megidéztem Hitsukit.
- Hitsuki kicsit késésben vagyok eltudnál vinni a tóhoz?
- Hát persze Kisame patanj fel.
- Okés és köszi. Felpatantam a hátára és elvitt a tóhoz ahol a sense várt már engem, de hallotam, hogy magában beszél.
- Vajon Hideko most jól érzi magát ott ahol van?
- Biztosan jól érzi magát odafent. Szólalt meg egy mély hang és a sensei meglepődött
- Hitsuki fogd be szádat épp azon vagyok, hogy elfelejtse. Súgtam neki oda.
- Na akkor én megyek is kettesben hagylak titeket. Mondta majd elrepült és én a sensei felé fordultam és nem kicsit meglepődtem
~ Nem gondoltam volna, hogy a sensei ijen jól néz ki fürdőruhában. Basszus minek mondtam neki, hogy menyel el fürdőruháért.
- J...jól néz ki se se sensei. Gyorsan beugrottam a vízbe mielőtt még megszólalhatott volna a sensei. Nem akartam problémát. Feljöttem a víz alól és észrevettem a tó túloldalán Hitsuki.
~ Azt hittem, hogy csak én tudom megidézni. Erre kiderül, hogy egyedül is eljut ide.

[Tóparti parti]

Miután reggel felkeltem, eszembe jutott, hogy mára beszéltünk meg a tanítványommal a tónál. Megvártam, amíg jelez a gongszó. Nem is kellet rá sokat várni 5 perc után agresszíven kopogtattak az ajtómon. Meglepetésemre, most nem szomszéd volt, hanem a pultosnő.
- Gyere már a kocsmában két fickó verekedik, tudtommal te ninja vagy, állítsd le őket! - Gyorsan odaszaladtunk, majd láttam a két verekedő félt, egy pillanat alatt le tudnám őket állítani, ám egy kis viccelődésre támadt kedvem, amely az arcomra nem ült ki természetesen.
- Mondd, mit raktál a kajájukba? - Kérdeztem tőle a szemébe nézve, majd erre ő elég dühös lett.
- Inkább válaszd szét őket, kérlek. Mondd mibe kerülne, miattuk nem is jön ide vendég.
- Hmm... a szokásos reggeli ingyen három napig, oké?
- Legyen, de gyorsan szedd szét őket. - Miután befejezte mondandóját én már két kezemmel le is ütöttem a két civakodó felet. Majd picit berágott a pultosnő, hogy a két félre akkorát ütöttem, hogy menten elájultak és egy-egy lila folt tátongott az arcukon. Majd kicsit elveszekedtünk azon, hogy mi a különbség a verekedés leállítása és a között amit én csináltam, mivel szerinte, nem leállítottam őket, hanem beszálltam a bunyóba. Majd végül megegyeztünk, abban hogy ez mind a kettő volt. A tó felé menet, pedig elgondolkodtam ezen a reggelen. Végre most úgy kezdődött a napom, ahogy szerettem, nem pedig az unalmas kutyakereséssel, macskaleszedéssel vagy hasonlóval. Majd a tóhoz érve is kellemes meglepetés fogadott, mint ahogy tudjuk a turisták kedvenc helye ez, nem is volt emberben hiány, majd észrevettem, hogy egy kábé velem egykorú nő és egy igen fiatal srác együtt jött strandra. Biztos voltam, benne hogy mind a ketten ninják, majd úgy gondoltam, beszélek velük egy kicsit. A nőhöz sétáltam, majd arra lettem figyelmes, hogy a srác beugrott a vízbe. Mellé érve megszólaltam.
- Helló! A nevem Doragon Akudo Shaichi, csak nem egy genin társad van? - Kérdeztem tőle, a tavat nézve. Úgy gondoltam, ha jön a társam ,akkor észre fog venni.
/UI. az a ruha van rajtam, ami az avatarom!/

[Tóparti parti]

Már megint sikerült majdnem elaludnom… Fogalmam sincs, hogy mi van velem… Szerencsére Kisamének sikerült felébresztenie, mikor megjött.
- Biztosan jól érzi magát odafent.
Válaszolt egy hang. Hirtelen azt hittem, hogy kiugrik a szívem a helyéről, de mikor felültem, megláttam Kisamét, és a sárkányát. Hát nem mondom, először azt hittem, hogy visítva futok bele a tóba a sárkány elől… Sose kedveltem ezeket a szárnyakkal rendelkező őshüllőket. Miután távozott tanítványom pikkelyes barátja, kicsit megnyugodtam. Mondjuk igaz, hogy Kisame meglepődött fején kicsit én is meglepődtem, bár valószínűleg azért sikerült ilyen fejet vágnia, mert még nem igazán látott fürdőruhában. Az is igaz, hogy ritkán hordok fürdőruhát, hiszen nem szeretek napozni, és úszni se igazán tudok… Hát igen, ezt talán szégyen hallani egy Jounintól, de ez van. Nem muszáj nekem úszni tudni, hiszen nekünk, ninjáknak van egy tökéletes technikánk, amitől még csak vizesek se leszünk… Igen, a vízen járásról beszélek.
- J...jól néz ki se se sensei.
Hebegte Kisame, majd egyenesen a tó vize felé futott, amibe azonnal bele is csobbant. Kicsit furcsán néztem a fiúra, miközben a tó felé futott, de hát ő is csak gyerek…
- Helló! A nevem Doragon Akudo Shaichi, csak nem egy genin társad van?
Lépett mellém egy idegen, aki körülbelül egy idősnek nézett ki velem. Nem értem miért, de ezen a napon mindenki arra játszik, hogy szívrohamot kapjak idő előtt.
- Üdv! Én Tadayoshi Ayame vagyok. Nem a társam, hanem az egyik tanítványom, Kisame.
Válaszoltam a kérdésre, felnézve a mellettem álló férfire. Néhány másodpercig csak őt néztem, majd fejemet a még mindig a tóban lévő Kisame felé fordítottam.
- Te is pihenni jöttél?
Kérdeztem a Shaichiként bemutatkozott shinobitól. Bár lehet, hogy ez hülye kérdés volt, hiszen a legtöbb ember azért jön erre a gyönyörű helyre, hogy kipihenje a sok munka fáradalmait. Semmi se tökéletesebb, minthogy egy fákkal övezett, csodálatosan szép környezetben kipihenhesse magát az ember…

[Tóparti parti]

Az ugrásom után kimásztam a tóból odamentem a senseihez és köszöntem az ismeretlennel
- Helló a nevem Kisame Akasumi. Köszöntem majd gyorsan ugrottam még egyet miután ő is bemutatkozott. Nem nagyon sikerült az ugrás, mert véletlen egy hasast ugrottam. Miután hassal érkeztem a vízre megálltam majd szép lassan elmerültem. ( mint a rajzfilmekben ) A víz alatt leültem törökülésbe és fájlaltam a hasamat.
- Hát ilyen nincs. Ekkora béna is csak én lehetek. Mikor beszéltem a víz alatt csak jöttek fel a buborékok és kezdett elfogyni a levegőm. Felmentem a felszínre és jó pár embert láttam kicsit ijedt arccal.
~ Na ez szép mindenki ide jött pedig csak egy hasas volt. A senseit nem látom. Vajon ő is aggódott?

[Tóparti parti]

Miután köszöntem neki, ő ahogy illett válaszolt.
- Üdv! Én Tadayoshi Ayame vagyok. Nem a társam, hanem az egyik tanítványom, Kisame.- Felelte, ezután Ayame egy ideig engem nézett, majd megkérdezte tőlem - Te is pihenni jöttél? - Ám válaszom elött visszajött a tanítványa és köszönt nekem és bemutatkozott, férfi lévén úgy gondoltam, jobb ha én is bemutatkozom, úgyhogy neki is megtettem. Majd visszament ugrani. Ezután válaszoltam Tadayoshinak.
- Nem egészen, azért jöttem, hogy én is találkozzak a tanítványommal, megnézem a levegőből jött-e, egy perc. - Avval elmutogattam a kézjeleket és használtam a Doragon Narijukit. Majd tűzszárnyaimat használva felrepültem a levegőbe és körbenéztem, hátha látom, ám a tömeg igen nagy volt, úgyhogy nem vettem észre.
- És mondd te hány éves is vagy? - Mondtam, miután a jutsut megszüntetve leszálltam a földre.

[Tóparti parti]

Shaichi már épp válaszolni akart a kérdésemre, mikor Kisame végre kikeveredett a vízből, de vissza is sietett. Kíváncsi vagyok, hogy néhányan mit szeretnek a vízben…
Mikor megláttam, hogy Kisame sikeresen ugrott egy hasast, kicsit megijedtem, hiszen tapasztalatból tudom, hogy az elég kellemetlen, ráadásul ha épp az ugrás előtt evett valaki. Mondjuk az is igaz, hogy teli hassal nem ajánlatos mély vízbe menni. Kuncogtam néhány sort Kisame ügyetlenkedésén, majd figyeltem, hogy mikor jön vissza a felszínre. Természetesen ha sokáig lett volna víz alatt, nem haboztam volna a megmentésével, de mivel jó úszónak gondoltam, ezért inkább hagytam. De ahogy feltűnt, a többi jelenlévő kissé megijedt, hiszen azonnal az ugrás helyszínéhez siettek, és suttogva figyelték, hogy mikor mászik ki tanítványom a vízből.
- Nem egészen, azért jöttem, hogy én is találkozzak a tanítványommal, megnézem a levegőből jött-e, egy perc.
Válaszolt a nem rég fel tett kérdésre, majd néhány kézjel után, szárnyakat növesztett. Hát enyhén szólva ismét csak a plafonra ugrottam volna meglepettségemben - már ha lett volna felettem plafon… Még mindig nem értettem, hogy miért akar mindenki ilyen korán a sírba kergetni, de minden esetre megpróbáltam nem túl korán elhalálozni az egymást érő ijedezésektől.
- És mondd te hány éves is vagy?
Kérdezte. Nem is én lettem volna, ha nem pislogok értetlenül néhány másodpercig, hiszen épp most kérdezték meg egy hölgytől (vagyis tőlem) hogy hány éves vagyok…
- Nem mondták még neked, hogy nem illik egy lánytól megkérdezni, hogy mennyi idős?
Nyújtottam ki rá a nyelvem játékosan. Mondjuk sose szerettem, hogy túlságosan is nőként tekintenek rám, de azért néha egy kis udvariasságnak mindig örültem. Például ha kinyitják nekem az ajtót, vagy ha előre engednek, és hasonlók. Azért nem árt néha kiélvezni azt, hogy nő vagyok…
- Egyébként 25 vagyok.
Válaszoltam végül, pedig eléggé nehezemre esett, hiszen egyre inkább kezdtem magam vénnek érezni, bár az is igaz, hogy a 25 év, annyira nem is sok. De számomra évszázadoknak tűnik…
- És te mennyi idős vagy?
Kérdeztem vissza, majd tekintetem ismét Kisame felé fordítottam. Épp ekkor lépett jött fel a felszínre Kisame, vagy legalábbis ekkor vettem észre. Hatalmas karlengetéssel jeleztem neki, hogy sétáljon oda hozzánk, amit remélhetőleg észre is vesz majd. Úgy gondoltam, hogy ha már úgy is víz közelben vagyunk, akkor már megtanítom neki, hogyan is tud meg állni a vízfelszínén. Ha minden igaz, akkor még ezt nem igazán tudja, bár érhetik még az embert meglepetések…

[Tóparti parti]

Sokan vettek körül, de azért észre vettem, hogy az a jounin felrepült szárnyak segítségével. Kicsit meglepődtem mikor láttam, hogy nem csak én vagyok képes szárnyal repülni. Miután már nem fájt a hasam úszkáltam egy kicsit majd lebegtem a víz felszínén. Ugrottam még egyet amikor merülés közben megláttam valami csillogót a hínárosban ezért leúsztam érte felhoztam, letisztítottam és jobban megnéztem mi is az. Egy tekercs volt amiben valami fura szöveg volt, de egy jelet felismertem mégpedig a sárkányét. Úgy döntöttem, hogy megtartom és eltettem a táskámban majd úszkáltam tovább amíg a sensei meg Saichi beszélgetett. Egy idő után integetett a sensei, hogy menyek oda hozzá.
~ Hát jó. Ha ő menőzik a szárnyával akkor én is. Elmutogattam a kézjeleket és rögtön ott teremtem a sensei mögött sárkány szárnyal és szólaltam meg.
- Itt vagyok. Miről van szó? Kérdeztem és feloldottam a jutsut.

[Tóparti parti]

Miután Ayamétől megkérdeztem, hogy hány éves, egy ideig értetlenül pislogott. Majd felháborodva kérdésemre válaszolt.
- Nem mondták még neked, hogy nem illik egy lánytól megkérdezni, hogy mennyi idős? - Mondta felháborodva, majd úgy gondoltam /rövid ideig/, hogy egy érett nővel van dolgom. Ám ezután kinyújtotta a nyelvét., amely enyhén szólva meglepett. Na mindegy, legfeljebb nem tudom a korát , majd megtudom idővel.
- Egyébként 25 vagyok. - Szólalt meg elgondolkodásom után. Szóval 25, majd kis idő után ismét megszólalt. - És te mennyi idős vagy?
- Én 23 vagyok.- Majd a genin tanítványa is megjelent, ráadásul, szárnyakkal a hátán, na mindegy legalább nem csak én tudok repülni.
- Itt vagyok. Miről van szó? - Kérdezte, majd a jutsuját megszüntette.
- Nos arról lenne szó, hogy nekem el kell mennem sajna, megpróbálom megkeresni az én tanítványomat. Hellósztok! - Mondtam majd kezet fogtam Kisamével, ám nem tudtam Ayamével, mit kezdjek? Ha megpuszilnám ,akkor letaplózna, ha pedig a kezemet nyújtanám, akkor azt mondaná paraszt vagyok. Na mindegy lelépek minden nélkül. Avval elkezdtem a tömegben keresni a tanítványom. Nem túl nagy sikerrel, úgyhogy fél óra keresés után feladtam a dolgot. Majd hazamentem.

[Tóparti parti]

Már a szívem kezdte befejezni az egyre gyorsabb kalimpálást, mikor Kisame megjelent a hátam mögött, hogy ezzel újabb szívrohamot idézzen elő senseiének.
- Itt vagyok. Miről van szó?
Rájöttem, hogy már lassan hozzá kéne szoknom a váratlan belépőktől, mert még a végén teljesen kattantnak fognak tartani…
- Nos arról lenne szó, hogy nekem el kell mennem sajna, megpróbálom megkeresni az én tanítványomat. Hellósztok!
Szólalt meg helyettem Shaichi, ami miatt meg is lepődtem kissé, és ezt valahogy nem hagyhattam szó nélkül.
- Arról lenne szó, hogy nem neked tette fel a kérdést, a tanítványom, Shaichi.
Kacsintottam, majd Kisame felé fordultam.
- Ugye jól gondolom, hogy még nem tudod a chakrádat a lábadba összpontosítani?
Kérdeztem Kisamét.

//Szori a gyatra postért TT_TT//

[Tóparti parti]

Mikor leszálltam a kérdésemre nem a senseiem válaszolt hanem Shaichi amikor nem is tőle kérdeztem. Ez eléggé meglepett, de Ayame senseit is.
- Arról lenne szó, hogy nem neked tette fel a kérdést, a tanítványom, Shaichi. Mondta Shaichinek Ayame kicsit játékosan majd felém fordult.
- Ugye jól gondolom, hogy még nem tudod a chakrádat a lábadba összpontosítani?
- Az igazat megvallva már tudom. Sokáig tartott, de sikerült felmásznom egy fára pár hónapja. Válaszoltam és közben vigyorogtam. ~ Na, ez az edzés is lelőve. Miközben ezt gondoltam megmutattam, hogy fel tudok menni a fán. Pechemre csak másodszorra sikerült, ami kicsit égő volt tekintve, hogy azt mondtam, hogy már meg.
- Én mondtam, hogy fel tudok menni. Igaz nem elsőre. Az igaz, hogy fára már tudok mászni, de vízen még nem igazán tudok járni. Arra megtaníthatna sensei.

// Semmi gond. Az enyémek mind ilyenek. //

[Tóparti parti]

- Az igazat megvallva már tudom. Sokáig tartott, de sikerült felmásznom egy fára pár hónapja.
Válaszolt Kisame a kérdésemre. Kissé meglepett ugyan, de örültem, hogy annál is kevesebbet kell tanítani neki, viszont kezdtem magam egyre haszontalanabbnak… Miután megmutatta a tudományát, még inkább kellemetlenül éreztem magam.
- Értem… Kár… Viszont nem is a fára rohangálásra gondoltam, hanem a vízen járásra.
Mosolyodtam el, remélve, hogy ez ezt még nem tudja. De ha ismeri is ezt a technikát, legközelebbre úgy is ki tudok valamit okoskodni. Hirtelen azonban kezdett egyre sötétebb lenni, jelezve, hogy eső közeleg. Semmi képp sem szerettem volna megázni, így inkább úgy döntöttem, hogy hazavonszolom a hátsómat.
- Kisame, ha nem gond, holnap folytatjuk. Addig is vigyázz magadra.
Mondtam, majd néhány kézjel elmutogatása után köddé váltam.