Amegakure - Utcák

Hatalmas esőfelhők takarták be az égbolt teljes képét, melyből megállíthatatlanul csak is az eső esett. Épp Amegakure legalsó szintjén ballagtam a falu egyik nagy folyója mellet, egy felmelegített instant dobozos miso ramen és kutyám társaságában. Pálcikáimmal adagoltam magamba a mennyei étket, miközben egy üres piás dobozt rugdostam előre.
Sosem értettem, hogy miért nem szeretnek erre fele járni hisz itt kifejezetten jól lehet elmélkedni. Szemöldökeimet összeráncolva gondolataimba merültem.

~ Hmm... vajon milyen lesz az első küldetésem ? Lehet, hogy valami hercegnőt kell megvédenem ? Lehet, hogy... egy veszélyes bűn bandát buktatok le ? ~ Elvigyorodtam, megittam a ramen levét, majd pálcikáimat összetörtem és az üres dobozba hajítottam. Éppen elhaladtam egy szemetes mellett, hátam mögé dobtam, amibe bele is találtam.
Már indultam volna a felső szintek felé amikor egy kéz kapta el a lábamat, aminek hatására orra estem.

- Óóó, hogy az a... - ekkor egy gúnyos nevetést hallottam.
- Legközelebb nézz a lábad elé, törpicsek ! -
- Istenem Fukaru, ne szórakozz velem, mert fasírtot csinálok belőled. - fenyegettem meg, de a megszokott módon e engedte a füle mellet.
- Ejnye, Yagato... Így kell fogadni, fogadott bátyádat ? Na a lényeg, megkapod első küldetésed. - érdeklődve figyeltem, hogy milyen küldetést kaphatok.
- Ez egy C szintű küldetés, örüljél, hogy kezdő genin létedre kibírtam csikarni egy ilyen feladatot, ha bele gondolok ez még sok mindenbe kerül majd neked. - maszkja ugyan eltakarta arcát de láttam, hogy szeme "mosolyog", majd folytatta mondanivalóját.
- Két db Amegakurei genin elszökött a faluból, neked kell őket visszahoznod bármi áron, ezen értem azt, lehet, hogy... meg kell ölnöd. - mesélte el a feladatomat és át adott egy tekercset ami részletesen leírja a küldetést.
- Majd még találkozunk kölyök, és jól teljesítsd a küldetést, mert én veszem le a fejedet. - majd a szokásos módján beépült a falba. Egy ideig néztem a tekercset, Furikora tekintettem, majd egy vállrándítással lerendeztem az egészet és haza indultunk...

A kölyök követett.
~ Ugyan Juhai! Mégis mit árthat egy kölyök?! - kérdeztem magamtól, és nyugodtan sétáltam tovább. Egy váratlan pillanatban átugrottam egy másik utcára, a bokrokon keresztül, és a palotával találtam szembe magam.
- Transzformáció. - súgtam, és eső falusi őrnek adtam ki magam. Szépen, magabiztosan elindultam, az őrök nem figyeltek föl. Beértem a palota belsejébe, ahol egy alacsony, vékony hosszú folyosó volt. Oldalt 2 méterenként őrök álltak. Egy laza, és gyors mozdulattal füstbombákat dobtam szét, és elkezdtem rohanni. A folyosó végén lendülettel nekirohantam a fa ajtónak, ami széttört, és ugyan azzal a lendülettel, a vezetővel nem is foglalkozva fölkaptam a tekercset, ami az asztalon volt, és a szoba végén levő hatalmas üvegablakon kiugrottam. Lent begurultam egy bokorba. Hallottam az őrök kiáltozását, és azt ahogy keresnek. Valóban, ez a rajtaütés nagyon sikeres volt. Semmi kétség, ez az a tekercs. Ekkor egy shuriken vágódott a fejem mellett a kerítésbe.
~ Fene! - gondoltam, majd kiugrottam a bokorból.
- Kage Bunshin no jutsu! - kiáltottam, és a három őrre támadtam. Amíg a négy klónom a négy őrrel volt elfoglalt, kiugrottam a kerítésen, majd elkezdtem rohanni a tetőkön.
Ekkor azzal az idegesítő kölyökkel találtam szembe magam.
- Állj! - kiáltotta a kezeit előre tartva.
- He! Tökös kis gyerek vagy, és ez tetszik! - vigyorogtam, és levettem a fekete köpenyt...

Mindketten felkészültünk a közelgő összecsapásra. Egymás szemét fürkésztük, az eső cseppjei arcunkon folytak le, tudtam, hogy nálam van a helyzeti előny, de még is éreztem, hogy ha képes volt betörni a faluba, akkor nem kis pályás lehetett.

- Most törlöm le a vigyort a képedről. - elmutattam egy kéz jelet és mondtam...
- Kirigakure no jutsu (Rejtőzö köd jutsu) ! - arcán a mosoly még nagyobb lett ami már eléggé kezdett idegesíteni. Lassan köd burkolódott körénk, ami eltakarta mind kettőnk testét. Fukaru tanított nekem egy király taijutsut. A Muon Satsujin (A Néma Gyilkolás Technikája) pont ilyen helyzetekre tökéletes.
~ Valószínűleg egy konoha jounin lehet... nehéz menet lesz. ~ lassan már körvonaladózott bennem a tervem részletei. Miután elkészültem a tervemmel, 3 sima Bunshint csináltam magamról. Habár az esőnek nem állt útjában, úgy mondva keresztül mentek rajta a vízcseppek, de megzavarás céljából tökéletes. Két klónom közül az egyik a bal, másik a jobb oldalára indult a jouninnak. Előlről pedig az utolsó klónom színlelte a támadást. Habár látta, hogy ezek sima klónok, de szerencsére még nem tudta, hogy igazából hol is rejtőzök. Egy kunait és egy shuriken vettem elő, amit a szemből támadó klónom irányába hajítottam el, majd elővettem még egy kunait és igyekeztem az ellenfél mögé kerülni. A Hideko előtt lévő klónból egy shuriken tartott a Konohai shinobi felé, amin kicsit meglepődhetett, de könnyen kikerülte viszont arra nem számított, hogy mögötte jelenek meg. Kunai késemet felé tartottam és nagy lendülettel elindítottam a végső támadásom.
- Elkaptalak !!

- Elkaptalak! - mondta büszkén.
- Vagy mégsem? - szólt mögüle egy hang és zavarodottan hátra nézett. Akit a kezei közt tartott, farönkké lett. Tudta, hogy most,akármikor megtámadhatom, de nem tettem.
- Szép volt, kölyök. Ha most nem Konoha legjobb jouninjával állnál szembe, hanem egy chuuninnal vagy geninnel, akkor győztél volna. Ügyes voltál, ezért odaadom a tekercset. - mondtam, és átnyújtottam a papírt.
- Szeretném, ha velem tartanál. Van benned valami erő, valami hatalmas lendület, amit ki is hozok belőled. Velem tartasz? - kérdeztem a geninre nézve.
- És mi lesz a tekercsel? - kérdezte.
- Majd azt mondom odahaza, hogy megsemmisült. - feleltem, és előző ajánlatomra vártam...

~ "Szeretném, ha velem tartanál. Van benned valami erő, valami hatalmas lendület, amit ki is hozok belőled. Velem tartasz?"... Most mit válaszoljak ? A céljaimhoz erőre van szükségem, amit talán mellette el is érhetek, de... ~
- Még át gondolom, de nekem még van egy küldetésem, amit... - próbáltam a helyzetet elmagyarázni mire közbevágott.
- Ma este találkozunk Amegakuren kívül. Megfelel ?- kérdezte tőlem egy félmosollyal hisz tudta a válaszomat.
- Rendben van. - válaszomra bólintott egyet és mikor már készült elmenni, akkor eszembe jutott még valami...
- Ja még be se mutatkoztam, a nevem Yagato Tendo, ezt jól vésd az eszedbe öregember, mert ezt az átkozott világot én személyesen fogom megváltani. - karba tett kézzel, vigyorogva tekintettem Hideko felé.

- Heh! Öregember?! Még alig vagyok 20 éves! - röhögtem, és megborzoltam a haját.
- Jól van Yagato. De erő kell a megváltáshoz. - mosolyogtam, és elballagtam.
Az éjszaka nem volt valami csodásnak minősíthető. Egy fa mellett éjszakáztam, tökéletes rálátással a kapura. A fiú jár a fejemben, no meg konoha. Reggel korán keltem, hogy elcsípjem Yagatot. Megmosakodtam egy közeli tónál.
- Szervusz Yagato. Nos, akkor ha megkérhetlek, ismertesd velem a küldetésed lényegét. - mosolyogtam a fiúra. Miután elmondott mindent, elkezdtem tanítani neki egy jutsut.
- Nos figyelj. Ahhoz, hogy fényes győzelmet arass, nem lesz elég a Bunshin technika. Éppen ezért a Mizu Bunshin no jutsut fogod megtanulni. A lényege, az, hogy hogyan tudod fölépíteni a chakrádat! A klón létrehozása ugyan úgy működik, mint a sima klónoknál. Csak itt több energiát használsz föl. - magyaráztam, majd bemutattam a gyakorlatot.
- Most próbáld te is!