Konohagakure - Folyópart

Konaha mellett egy kis folyó van, mellette hatalmas zöld területtel, és erdővel. Ha nem félünk az erdei csalántól, akkor beljebb jutva egy tavat is láthatunk, körötte tisztással.

A mai reggelből hiányzott a megszokott korai nap fénye, az égen eső felhők voltak amik arról árulkodtak, hogy nem sokára esni fog de így is elég unalmasan vagy is a megszokottan indult a reggelem. Lezuhanyoztam, fogat mostam, felvettem szokásos ruháimat és bepakoltam a felszereléseimet, majd megittam a kihagyhatatlan reggeli teámat viszont reggelizni már nem volt kedvem. Elköszöntem nagyapámtól és el is indultam a folyópart felé ahol majd találkozok Hidekoval. 9-re oda is értem de még senki se volt ott rajtam kívül. Lefeküdtem a folyó mellé és a felhőket kezdtem nézni.
~ Remélem nem fog késni... utálom ha megvárakoztatnak... ~

Már vagy egy órája a parton várakoztál. Unatkoztál, és ez tény. Ebben a pillanatban egy füstfelhő közepette megjelentem.
- Bocs, a késésért, föltartottak. - mondtam, majd elkezdtem ismertetni az első feladatot.
- Nos, Ryuu. Az első feladatodat, NEM a famászással kezdjük. Abban a pár pillanatban amíg küzdöttünk az utcán, a fürdő előtt elemeztem a chakrádat. A famászás csak időpocsékolás volna. A vízjárással kezdünk. Ha a chakrádat a talpadba koncentrálod, akkor egy egyenes, merev felszínen képes vagy megmaradni, ha vízszintes, ha függőleges. Viszont a víz nem egyenes felszín. Ha tükör simának tűnik is, akkor is vannak hullámai. A chakrádat a víz tükörképére kell formálnod, hogy megmaradhass a felszínén. - magyaráztam, és eközben be is mutattam a gyakorlatot.
- Ha, mind ez nem jön össze, akkor fürdés lesz belőle. - kuncogtam, majd szépen lassan kisétáltam a fűre.
- Kár hogy nem hoztál fürdőnadrágot. - jegyeztem meg, és lefeküdtem egy fa törzsébe, és "olvastam", mind mindig.

//Kérlek írj olyan postot amiben minimum 8 sorban megfogalmazod a próbálkozásaidat!//

Elég érdekesnek találtam, hogy a senseiem Jézust játszik.
- Nem kell fürdőnadrág nekem, elsőre sikerülni fog. - hát igen egy kis egoista megjegyzés senkinek sem árt. A tigris jelét mutattam és elkezdtem koncentrálni, majd magabiztosan chakrát irányítottam a lábamba.
~ Nah ez kész is. ~ majd rá léptem a víz felszínére és hirtelen a derekamig lesüllyedtem.
- Basszus !! - káromkodtam és kikászálódtam a vízből.
- Én mondtam, kellet volna az fürdőnaci. - mondta Hideko mikor felpillantott a könyvéből.
Inkább nem figyeltem arra amit mond. Levetkőztem boxerig és a ruháimat egy helyre ledobáltam. Majd újra megpróbáltam. Rá léptem ismét a víz felszínére de a bal lábamba kevesebb chakrát irányítottam így ferdén álltam ki a vízből, majd a folyó sodrásától teljesen bele estem. Ismét ki másztam a vízből.
~ Fene, a víz sodrása a vihartól kicsit gyorsabb lett, így nehezebb lesz. Rá kell jönnöm a lényegére. Először is a lábamba chakrát irányítok egy bizonyos szintig és ezt állandósítom. Így a sima és szilárd tárgyakon megbírok állni de a víz felszíne se nem sima se nem szilárd. A chakrámat nem egyenlő mennyiségben kell áramoltatnom hanem mindig változtatnom kell. Már értem!! Pontosan úgy kell mint a kugutsu no jutsunál. ~ ekkor beugrott egy emlék akkor amikor a bábhasználat alapjait tanította a nagyapám, mikor már teljes mértékben megértettem ismét elindultam majd rá léptem a víz felszínére. Olyan történt amit csak reméltem. Sikerült !
- Háhá sikerült sensei ! - majd örömömben elkezdtem ugrálni a háborgó víz felszinén...

- Aha... - mondtam unott képpel.
- Nos, amint látom, vihar készülődik, így hát megtanítom neked az első jutsut. Ahogy tudom, az elemed szél. Igaz? - kérdeztem.
- Igen, sensei. - mondta Ryuu.
- Nagyszerű! Abban az elemben nem is vagyok olyan rossz. Igazából örültem volna neki, ha villám, vagy víz az elemed. - mondtam és az ég felé néztem.
- De most ez úgy is mindegy. Tai jutsuval fogsz elsőként megismerni. Figyelj jól, hiszen hosszadalmas ideig ezzel a ninjaággal fogunk foglalkozni. Első sorban, tudod mi jelent a Tai szó? - kérdeztem, és figyelmesen néztem a tanítványra.
- Nem... - mondta és a tarkóját vakarta.
- Nagyszerű... - sziszegtem - A Tai szó Harcművészetet jelent. A jutsuknak 6 fajtája van. Gen jutsu, Tai jutsu, Ninjutsu, Fuuinjutsu, Kinjutsu, Doujutsu. A jutsu jelentése technika A gen szó jelentése vízió, a tai jelentése harcművészet, a nin jelentése rejtőzködés. A Genjutsu vízóval támadja ellenfelét, a Taijutsu puszta kézzel történő harc, a ninjutsu pedig fegyverrel való harc. Fuuinjutsu tekercsel való harc, és a pecsételés is hozzá tartozik. A Kinjutsu pedig a fegyverbe irányított csakra harc, például én a katanával, és a bokszerekkel. Röviden ennyi. Fő fegyverek kunai, shuriken, katana. Egyéb fegyverek démon szél shuriken, szembon. De ott vannak még a hang eszközök, amikre majd az első hang ellenfelednél térünk ki. Eső ninjáknak légző készülék, hogy a víz alatt is tudjanak lélegezni. Kézjelek, ugyan nem kellenek a Tai technikához, de most még ezt is elmagyarázom. A kézjelek képesek megnyitni egy jutsut. Ha helyesen használják őket. A kézpecsétek a következők: Ne, Ushi, Tora, U, Tatsu, Mi, Uma, Hitsuju, Saru, Tori, Ino, és az I! Mindegyik kézjel egy állat nevét fogja magába. Mivel, bábhasználó vagy, és akarsz lenni, ezért fontos dolgokat is meg kell jegyezned! A bábhasználat is Kinjutsu! A Bábirányítás alapja, a kugutsu no jutsuban rejlik. Az összes többi bábhasználattal kapcsolatos technika, már kombinációkban bontakozik ki. De térjünk vissza a Taijutsuhoz. Természetesen ez is az alapoktól kezdődik. A Taijutus kizárólag a fizikai és a testi erõre alapul. A taijutsutechnikák nem igényelnek kézpecséteket. Helyette a ninja folyamatosan edzi a testét harcról-harcra. Egy ninja szintén tudja használni a jellemzõ Kekkei Genkai képességeiket, amikor Taijutsu technikákat használ. A klánok mint például a Hyuuga, tudják hasznosítani a képességüket, hogy lássák az ellenfelük belsõ chakracsatornáit azután, leállítsák az áramlást, vagy hasznosítsák a Kaiten technikát, hogy egy erõs chakra áramlást hozzanak létre, amivel védeni tudják magukat!
Mivel ahogy láttam, te már otthonosan mozogsz, és a testeddel párhuzamot vagy képes tartani, elsőképpen a Táncoló Levél Árnyékot (Kage Buyō)-t fogom neked megtanítani. A lényege a fizikai késségen alapszik. Amikor a célpontod a levegőben van, olyan ugrást kell létesítened, ami a célponttal azonos röppályán mozog. Ha jó technikákat alkalmazol mellé, akkor teljes a siker. Azokat a jutsukat, amiket az ugrás közben végzel el, majd egy következő alkalommal tanítom meg. Ne feledd! Amíg nincs megfelelő támadó technikád, ne használd a felügyeletem nélkül! Valamint, ez egy kiegészítő technika. Az ellenfeledet a magasba, a Levél Forgószéllel (Konoha Senpū) fogod elvégezni. Elsőként ezt tanulod meg. Egyéb kérdés? - kérdeztem, majd a fiúra néztem, aki szorgosan jegyzetelt.
- Akkor kezdheted is, ezen a babán. - mondtam, és rácsaptam egy tekercsre, amiből egy szalmababa lett...

Hitetlenkedve jegyzeteltem a senseim tudását de a legnagyobb döbbenetet a...
- Mííííí ????? - fogtam a fejemet miközben egy WTF? (O_o) arcképem lehetett.
- Sensei ?? Te honnan tudod, hogy bábot használok ? Azt hittem, hogy ez titok és majd jól megleplek vele tégedet. - miközben sírást színleltem. (T_T)
- Ryuu... a faluban a konohai ninják között csak te használod a bábtechnikát és azt gondoltad, hogy senki se tudja ? A különcöket hamar megjegyzik... - válaszolt Hideko egy nagy sóhaj kíséretében.
- Ch... különc, nem tehetek róla, hogy a sok fantázia nélküli ember nem érti az én csodálatos művészetemet... de én meg azt nem értem, hogy minek kell tanulni egy bábhasználónak taijutsut... amúgy sensei, honnan vagy ilyen jól informált a bábhasználatróll. - kérdeztem tőle, mintha valamivel gyanusítanám...

A tanítványom, megkérdezte, hogy ugyan mégis honnan tudok a bábhasználatról ennyi mindent.
- Nos, - kezdem, miközben szememet becsuktam, és az ujjamat a fejem mellett tartottam. - Nekem, mint a falu vezető ninjáját, megilleti az efféle tudás. Ne feled, Ryuu, én majdnem az összes technikáról tudok mindent. - mondtam, és megborzoltam a haját.
- Ami a Taijutsut illeti. Mit teszel akkor, ha a bábod tönkre megy, és használhatatlanná válik? - kérdeztem.
- Természetesen nem menekülsz el, mert a ninja kötelességed a harchoz köt. És mivel a bábod, az egyetlen fegyvered használhatatlanná vált, ezért nem harcolhatsz vele. Csak az eszmédre, a trükkjeidre, és a fizikumodra maradtál. Éppen ezért, mind a 6 ninjaágat meg fogod tanulni. A Taijutsuval kezdünk. Ha kellően meggyúrtuk, akkor áttérünk a ninjutsura, aztán a genjusura. Ezek a ninja alap technikái. Később belekóstolsz a Senjutsuba, és a Kinjutsuba. A hatodik jutsuágat félredobjuk. Az már tényleg csak időpazarlás lenne. A Kinjutsuban megtanulod a bábhasználat összes technikáját. De mint azt már említettem, elsőként a taijutsuval fogsz megismerkedni. - feleltem, és a szalmabába mutattam.
- Gyerünk. - utasítottam a genint, mire ő nekilátott a táncoló levélárnyék gyakorlásához...

//most írj 6 sort a gyakorlásról, + 2 sort a Levél Forgószéllel kapcsolatban, azt is elsajátítod!//

- Hmm... na akkor kezdem. - mondtam majd eltettem a kis jegyzet füzetemet. Hideko csinált magából egy árnyékklónt és leült megint a fa tövébe olvasni. Mikor már készen álltam, a klónja felrúgta a babát a levegőbe.
~ "Amikor a célpontod a levegőben van, olyan ugrást kell létesítened, ami a célponttal azonos röppályán mozog." ~ idéztem fel magamban a sensei szavait és felugrottam a báb mögé. Egy ideig közös röppályán lebegtünk de a végén én tovább repültem a baba mögött, mikor a bábú leesett attól én 1 m távolságra értem földet.
- Majdnem sikerült, pontosabban ugorj, újra. - majd Hideko klónja ismét felrúgta a babát. 4 kézlábra helyezkedtem majd felugrottam a bábú mögé tartva vele, a röppályát. Sikerült hiba nélkül meg csinálni és két lábra érkeztem.
- Nem rossz, de most irányíts több chakrát a lábadba növelve a sebességedet így meglepve az ellenfeled. - adott pár tanácsot. Megfogadtam, őket és ismét megpróbáltam. Felrúgta a bábút és a lehető leggyorsabban már mögötte is voltam.
- Ügyes. - mondta az eredeti Hideko és megborzolta a hajam. Valahogy mindig jóérzéssel töltött el ha a sensei megborzolja a hajamat.
- Ez könnyű volt. Ugorjunk a következőre. - mondtam magabiztosan.
- Rendben látom, hogy megtanultad a Táncoló Levél Árnyékot (Kage Buyō)-t akkor most jön a Levél Forgószéllel (Konoha Senpū). Egyszerű csak egy erős pörgő rúgás (Chuck Norris fikcsó ). - magyarázta a sensei nekem mire a klónját lerúgta a technikával.
- Így ni, próbáld meg. - majd létrehozott még egy árnyék klónt és visszaült olvasni. Felvettem az alapállásomat és megpördülve rúgtam egyet amit a klón könnyedén hárított.
- Nincs benne elég erő, újra ! - a következőbe már jóval nagyobb erővel rúgtam amit ismét hárított.
- Sokkal jobb, most próbáld más pozícióban. - magyarázta nekem, bólintottam egyet majd neki indultam előbb a földön próbáltam bal lábbal amit már készült volna hárítani de az utolsó pillanatban jobb kezemen megtámaszkodtam és fordulásból jobb lábbal arcon rúgtam a klónt és eltűnt...

- Nagyszerű! - kiáltottam föl.
- Meg vagyok elégedve veled, Ryuu. Olyannyira, hogy holnap küldetésre viszlek. - mondtam boldogan, majd a hajába túrtam.
- Holnap a kapunál találkozunk. Viszlát, Ryuu. - mosolyogtam, és eltűntem a füstben. Ugyan még jó sok dolgot kellett volna átadnom kis tanítványomnak. Többek közt, hogy mikor találkozzunk. De fontos dolgom volt. Egyből Hokage úrnő irodájába teleportáltam.
- Jó reggel, Tsunade-sama. - köszöntem, és kidobtam a cigarettát a szemetesbe.
- Szervusz, Hideko. Nagy a gond... - mondta, mire én csak mosolyogtam.
- Tudom... Tudom Tsunade. - feleltem.
- Honnan? - lepődött meg az asszony.
- Az én tanítványom. Nem is olyan rémisztő, mint amilyennek Itcurigo mondta. - válaszoltam, majd rágyújtottam egy szálra.
- De, Juhai! Te is tudod, hogy ez egy Homokfalusi! emlékezz mi történt alig egy évtizeddel ez előtt! -
- Tudom. Rajta tartom a szemem, nyugodj meg, Godaime-sama. - nyugtattam a nőt.
- És egyébként is! Nekem szimpatikus a fiú. Valamint, ha jól tudom, a Homokfaluval szövetségesek volnánk... -
- Azok is vagyunk. De Sarutobi halála után, kissé meggyengült a kapcsolat a két falu között. -
- De ez csak egy gyermek kérlek!!! Godaime! Nem ilyennek ismertelek meg! -
- Juhai. Te vagy a legjobb jounin a faluban. De képtelenség, hogy ennyire szűken lásd a dolgokat! -
- Ezzel most arra akarsz kilyukadni, hogy elfogult vagyok a gyerekkel szemben? -
- Pontosan erre. Arra kérlek Hideko. Egyszer az életben vegyél már valamit komolyan! -
- Mért?! A háborúkat nem vettem eléggé komolyan?! - emeltem a hangom.
- Nyugodj le, Hideko. Te sem akarsz összeveszni a Hokageval. - nyugtatott a nő.
- Igen... Igazad van... Tsunade úrnő. Elnézést... Rajta leszek a fiún... - hajtottam le a fejemet, és kinyitottam az ajtót. A sötét szobába fény áradt. A szőke hajú, fiatalnak tűnő nő, most összehúzta a szemét.
- Ja. És, úrnőm. Van B szintű küldetése? -
- B? Egyből? Egy kezdő geninnek? - vonta a szemöldökét.
- Tudja, úrnőm a tanítási módszereimet. - nevettem, mire az asszony oda hajított egy tekercset.
- Egy chuuninn szintű elvetemült bűnözőkből összetákolt tolvajbanda tanyázik, a Rejtőző Sziklafalu hegyeiben. - mondta a nő.
- Ez nem világos. A Sziklafaluval még csak kereskedelmi viszonyban sem vagyunk. Akkor mért nem intézik el ők maguk? - kérdeztem.
- A tolvajok közt számos levélfaluból szökött ninja is található. - szünet - Többek között, Yuuhi Rachakasi, Naminato Umote, Nikinizo Makazashi és Reikedo Ishinamochi. - olvasta Tsunade.
- Utóbbi kettő A rangú, valószínűleg jouninn. -
- Értem, úrnőm. Azt hiszem ez a névsor pont megfelel az első bevetésre. - nevettem el magam, majd végleg elbúcsúztam a Hokagetől.
Az éjjel kellemetlenül aludtam. Állandóan azokon járt a fejem, amiket a Hokage mondott.
~ Tudod, hogy mi történt alig egy évtized alatt!; Arra kérlek, legalább egyszer vegyél valamit komolyan!; Te is tudod, hogy ez egy Homokfalusi!; De Sarutobi halála után, kissé meggyengült a kapcsolat a két falu között.~ kavarogtak bennem az indulatok. De végül is elaludtam...
A nap piroslott már. A kis rózsaszín vekkermalac, hevesen ugrált a komódon. Fáradtan csaptam utána a meleg ágyból. Az ágyam mellett levő fejpántot a földre vertem.
- Ó a francba! - nyögtem, amikor utána kaptam. Nagy nehezen föltápászkodtam, és fölöltöztem. A reggeli kávé után elindultam, Ryuu házáig. Az ablakon bekocogtam és vártam...

A ramenezés után elváltunk egymástól a többiek elmentek a saját dolgukra, én pedig elindultam felfedezni az ismeretlent. Még jó 3 óránk volt, hogy elmenjek a megbeszélt helyre így a falu belsejében gyalogoltam.

~ Milyen érdekes, itt mindig megy az élet nem úgy mint otthon... ~ meglátogattam mindent amit érdekesnek találtam. Amikor megtudtam az időt el akartam indulni de hirtelen eszembe jutott egy kis nehézség...

~ Hol lehet a folyópart ? ~ próbáltam pár lakostól megkérdeni de a magyarázataik, eléggé kellemetlenek voltak. Már arra gondoltam, hogy feladom az egészet és megyek a Hokagéhoz d akkor megláttam a távolban egy ismerős lányt, két lánnyal az oldalán. Éppen feléjük tartottam amikor egy törpe szaladt el elöttem.

~ Szóval ez lehet az akadémiájuk, hm... ~ mikor oda értem mosolyogva rájuk köszöntem és intettem nekik. - Sziasztok. - hátra fordultak és kerek szemekkel figyelték az arcomat.
- Ööö... Valami van az arcomon ? - kérdeztem "bájosan" mire egyre vörösödve próbálták kimagyarázni magukat. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy miért is jöttem de aztán eszembe jutott.
- Hitori, nem tudod, hogy merre van a folyópart ? - tértem rá jövetelem okára.
- D...de - majd megkérdeztem tőle, hogy eltudná magyarázni, hogy merre lehet ? A végén az lett, hogy 4 lánnyal közrefogva gyalogoltam. Bemutatkoztunk aztán egy csomó dolgot kérdezgetettek, persze válaszoltam rájuk, ha már segítenek. Mikor megérkeztünk egy fiú ült a folyó mellet.
- Köszi lányok, biztosra veszem, hogy majd még találkozunk. - elköszöntem tőlük és vigyorogva szaladtam Kohaku felé. De még hátulról hallottam pár mondatot.

- Te honnan ismered ? Olyan aranyos v... -

- Szia Kohaku. - köszöntem neki...

-Szia Yagato. -köszöntem vissza.
Majd egy fülig érő mosoly kíséretében egy mondat hagyta el a szám:
-Látom tetszik Konoha.
Most mind a ketten nevettünk egy nagyot.
-És Hideko? -kérdezte Yagato.
-Vagy alszik vagy megfelejtkezett rólunk. -válaszoltam neki egy vállfelhúzás kíséretében.
Ott ültünk a parton, de Hidekonak még csak hírtét se hallottuk.
~Na én már most unom a senseit. Fogadni mernék, hogy Yagato tud róla egyet, s mást.
-És Yagato, mond szerinted milyen Hideko sensei? Melyik a legrosszabb tulajdonága? -kérdeztem tőle egy ördögi mosollyal megfűszerezve.
-Ő, a tulajdonságairól annyit tudok, hogy egy ero-jounin. -válaszolt a fiú.
~Ó, szóval ero-jounin? Értem, akkor tudom miért nincs még itt.
-És Yagato, mesélnél nekem az esőről?
S Yagato elkezdett mindenfélét meséli az eső faluról.

- Üdv, geninek! - mondtam, egy füstfelhő közepette.
- Bocsánat a késésért, de a küldetésekkel kapcsolatban nagyon sok dolgot kell mostanában intéznem. - magyaráztam és elhessegettem a szépen szállingózó füstfelhő maradványait.
- Arra gondoltam, mivel az első küldetéseteken egyből chuuninn szintű ninjákkal kell kezdeni, ezért jobbnak vélem, ha új jutsukat tanultok mind a ketten. Kohaku, ha jól tudom a te elemed a villám, éppen ezért megtanulod a Kyuuden no Jutsut. Azaz villámgömb. Az egész villám elem ebből a jutsuból alakul. Legalábbis majdnem. - mondtam, és bemutattam a technikát.
- Jah! És Kohaku! Eléggé le vagy maradva Yagatotól. Ezért duplázok. - súgtam a fiúnak. Nagy odafigyeléssel, de tanuld meg a Raiton - Hikiirut. Vezető villámlásnak is hívják. Csupán a testi kontaktus nem elég. A chakrádat át kell vezetned abba a tárgyba,. vagy személybe akibe célzod. Így tökéletes 220 voltos ütés éri. - súgtam majd Yagatohoz mentem.
- Te pedig, víz elemű vagy. Eddig tudod a Kirigakure no jutsut, a néma gyilkosságot és a Mizu Bunshint. Ez szép teljesítmény egy kezdő genin számára. Tovább gyarapítjuk a víz elemet! - nevettem.
- Suirō no Jutsu- mondtam és a kezem körül, majd egészen a földig egy közepes méretű "vízbuborék" lett.
- Ezzel még akár egy jounint is csapdába lehet csalni, és csak nehéz jutsukkal törhet ki! - magyaráztam, és figyeltem, ahogy megkezdik a gyakorlást...

//először Yagato, azten Kohaku írjon min. 4-5 soros postot, a gyakorlásról! //

Mind a ketten egymástól távolabbra álltunk és kezdtünk hozzá a tanuláshoz. Úgy 10m-re álltam meg Senpaiéktól. Jobb oldalon egy nagy vízesés volt. Gyorsan el is hesegettem a zűrös gondolatokat és a vízeséstől pár m-re letelepedtem és lefeküdtem a földre.

- Suirō no Jutsu..., hmm... valahonnan ismerős ez a technika. - csukott szemmel, tarkóra tett kézzel gondolkodtam. Nem voltam az a "Kapásból belevetem magam" típusú, én inkább átgondolom lépésről lépésre haladva az egészet, így nem csak megértem, hanem majdnem tökéletes is tudom elsőre alkalmazni.

Úgy 2 percig feküdhettem, néha néha kinyitottam a szemeimet...
~ Nagyon süt a nap... és meleg is van... miért van ilyen meleg, és mé süt az az átkozott nap, így nem tudok koncentrálni, hmm... ~ ekkor a vízesés hangja között, kacajokat hallottam meg. Szemeim felpattantak és a mögöttem lévő bokrok felé fordítottam tekintetemet. Szép lassan és óvatosan óda másztam és közelítettem meg bokrot, széthúztam a bokor takaró ágait és megláttam a....

Kerek szemekkel, tátott szájjal meg egyre vörösödő fejjel figyeltem a hangok tulajdonosait. 4 lány, két barna, egy fekete és még egy sötét kék. Ruha rajtuk alig, még az az alig és alig volt... épphogy eltakartak valamit azokból a bizonyos részekből... amik az átlagosnál, nagyobbak voltak. Talán erre mondják azt, hogy érett gyümölcsökkel vannak megáldva ?

Elfordítottam arcomat, de a vörösséget nem bírtam eltüntetni az én "ártatlan" mivoltomról.
Valahogy visszakullogtam és neki próbáltam állni az edzésnek, mondom csak próbáltam. 5 percre rá már már sikerült kivernem a fejemből őket. Elmutogattam, a Mizu Bunshin kézjeleit és a folyóból lassacskán 3 klón emelkedett ki. Rá álltunk a víz felszínére a nehezítés kedvéért. Elmutattam a Suirō no Jutsu kéz jelét és elkezdtem gyakorolni. Jó ideig eltartott a gyakorlás mire végre tökéletesen használni tudtam. Még egyszer utolsónak elmutattuk a kézjeleleket (én és a klónom; 2-2) a klón keze lassan vízzé vált ami burok formájában zárta be a másik klónomat.
Ugyan ez történt velem is, csak a kezemet a burokban kellet tartanom, a folyamatos chakra áramlás miatt.

~ A jutsut, csak klónokkal érdemes használni... mert a végén a fejemet veszik. ~ feloldottam a jutsujaimat és víz formájában a folyó részévé vált.

- Akkor ezzel végeztem is, meglesem a többieket hacsak... - majd a bokrok felé tekintettem...

Láttam, hogy Yagato nem kezd bele egyből a gyakorlásnak, inkább üldögélt, heverészett.
~Miért nem gyakorolsz Yagato? -kezdtem gondolkodni majd belekezdtem.
Kézjeleket mutattam, majd a chakrám a kezembe irányítottam. Nem történt semmi, csak bizsergett a kezem. Próbálgattam, és egyszerre sikerült egy kis gömböt létrehoznom.
-Kohaku, az esetleg lámpának jó a sötétben. -mondta Hideko.
~Lámpának? Mindjárt hozzávágom! -futott át az agyamon, és nagy hévvel kezdtem bele újra.
Egyre nagyobb, és nagyobb gömböket hoztam létre, egy bizonyos nagyság után már megpróbáltam hajigálni is. Nekidobtam fáknak, s figyeltem mekkora kárt tesz.
~Nah most megkapod! -gondoltam s hozzávágtam egy fenyőhöz.
A sérülés mértéke csak akkora volt, mintha erőből nekidobtak volna egy fémgolyót.
-Ez még nem elég. -szólt nekem Hideko.
Akkor rápillantottam Yagatora. Próbálkoztam tovább, és ő is még a közepénél járt. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy sikerült neki.
~Nah nem, nem maradok le. -gondoltam csináltam egy gömböt s elhajítottam.
A fán aminek nekidobtam egy szép nagy horpadás keletkezett.
-Ezaz! Ezt már elkönyvelhetem egy sikernek! Ezaz! -mondtam majd belekezdtem a másik jutsuba.
Elkezdtem a Hikiirut.
~Nah, a sensei azt mondta, hogy áramütés éri a személyt vagy tárgyat, amibe ezáltal vezetem a chakrám. Akkor ezt gyakorolni kell valami, vagy valakin -kezdtem gondolkodni s a senseire néztem - nem, rajta nem. Marad a valamin.
Előhúztam a katanám és beleszúrtam egy fába. Elmutogattam a kézjeleket s megfogtam a kard végét s megpróbáltam "megsütni". Ez egyáltalán nem ment, még 15. alaklomra sem sikerült csak egy kicsit is belevinnem.
~Valamit rosszul csinálok. Más felfogás kell. -gondoltam s tovább próbálkoztam.
Sokféleképp próbáltam de nem vált be egy se. De amikor csináltam egy apró villámgömböt és azt meg a chakrám vezettem bele a pengébe. Már közel jártam, mert ez a módszer bevált, csak éppen engem rázott meg az áram.
~Jó, hogy még nem tartok ott, hogy 220-al rázzon. Akkor már nem állnák itt. -gondoltam s folytattam.
Akkor egy kis kavarással, de sikerült belevinnem, s ezt onnan tudom, hogy a fém vezeti az áramot, s belecsapott a kis jutsum a fába.
-Királyság. -ordibáltam.
-Hideko. Készen vagyok. - szóltam oda neki és eltettem a katanat.

~ Nos, Kohaku ügyesen megcsinálta. És Yagato? Mi a frászt heverészik!? - kérdeztem magamtól, és kárörvendően megszólaltam.
- Hé, Yagato! Hogy tervezed, mikorra akarsz nekiállni? - kérdeztem gúnyosan, és odasétáltam Kohakuhoz.
- Ügyes volt, ezt bevallom, jól megcsináltad! Még gyakorolj egy-két dolgot! - mondtam, és összetettem a kezem.
- Taju' Kage Bunshin no Jusu! - mondtam, és egy halomnyi "Hideko" tűnt föl.
- Nos, Kohaku, én leszek a gyakorlófelületed. A klónok nem fognak sem mozogni, sem védekezni. Csak gyakorolj. - mondtam, és közelebb mentem Yagatohoz.
- Yagato. Mikor kezdenél? - kérdeztem, és fölsegítettem a fekvő srácot.
- Azt hiszem most nekilátok, Hideko-jii san. - mondta heherészve, és nekifogott a gyakorlásnak. Én addig ráballagtam a vízre, és át a túloldalra.
- Jó reggelt, hölgyeim. - köszöntem a bokornak, amiből hangos sutyorgás hallatszott.
- Itt gyakorlás folyik, nem randi-party! - nevettem, mire az egy szál törülközőben lévő geninek elsomfordáltak a falu irányába.
- De senpai!!! - förmedt rám Yagato.
- Így legalább maximálisan oda tudsz figyelni. - nevettem, és beharaptam az ujjam.
- Végezzetek gyorsan, és gyertek a Hokage irodájába! Nekem fontos elintézni valóm van! - közöltem, és megidéztem egy közepes méretű, mégis hatalmas sárkányt. A pikkelyei vörösek voltak, egy kék kabátka volt rajta, amin egy Kamura családra utaló jelzés volt. A nyakánál két nunchakku virított. A sárkány kígyózó mozgással, velem a hátán elindult a falu felé...

Hideko távolodó képét figyeltük, ahogy épp sárkányháton tűnik el a horizonton.
- Nekem rossz a látásom, vagy ez tényleg egy sárkány volt ? -oda gyalogoltam Kohakuhoz majd megkérdeztem tőle, hátha csak a szemem káprázott és hüvelyk ujjammal a senpai irányába mutattam.
- Nem, ez tényleg egy sárkány volt... - kicsit ledöbbentünk, egyrészt azon, hogy egy SÁRKÁNY ??? másrészt pedig ezt, hogy csinálta ?? Vállat vontunk.
- Essünk nekik, legalább hamarabb szabadulunk. - bólintott egyet majd nekik is estünk. Pár perc múlva, be is fejeztük. Épp indultunk volna el amikor valami kiszúrta a szememet, persze nem szó szerint.
- Várj Kohaku, nekem még van egy kis dolgom majd találkozunk a Hokage irodájában. - bólintott majd elindult valahova.

Elindultam a part mentén megnézni, azt a dolgot. Oda értem a bokorhoz.
- Hmm... - hümmögtem, majd összehúztam a szemöldökömet. ~ Biztos csak egy mókus volt. ~ éppen megfordultam amikor a bokrok felett kezek nyúltak át és rántottak a bokron túlra. Hason feküdtem a földön. Az egyik rá ült a hátamra előttem pedig 3 valaki guggolt. Szó szerint letepertek. Felnéztem és nagy döbbenetemre, az a 4 velem egykorú lány volt akit Hideko küldött el, viszont már normális ruhákban, amik még mindig nem takartak eleget.
- Ööö... sziasztok lányok, tehetek valamit értetek ? - a köszönés az a minimum de valahogy éreztem , hogy a kérdést nem kéne feltenni. A hosszú sötét kék hajú lány arca igen közel került az enyémhez és válaszolt.
- Hallottuk, Hideko-senseitől, hogy a Hokage felé tartasz, biztos új fiú vagy mert erre fele még nem láttunk téged és féltettünk, hogy a végén még eltévedsz szóval ha szabad el kísérünk. Ugye nem baj ? - kérdezte tőlem, már igen közel az arcomhoz.
- Pe...persze, hogy nem baj. - már kezdtem elvörösödni mire a lány elkezdett kuncogni. Pár pillanat múlva a lányok vezetésével elindultunk a Hokage irodájához...

Séta a folyóparton

Egy fárasztó, és unalmas nap után, úgy gondoltam, elmegyek kicsit sétálni a folyóparthoz. Rég volt, hogy arra jártam. Legalábbis úgy, hogy nem munka ügyben. A folyóparton ücsörögve azonnal elözönlöttek a rosszabbnál rosszabb gondolatok, és emlékek. Sehogy se tudtam elfelejteni, ami a legutolsó küldetésen történt. Látni, ahogy Hidekon csak úgy átdöfik a katanát, és ahogy összeesett, nem volt kellemes dolog. Sose jó érzés, ha az ember elveszi a társát még akkor se, ha azt csak nem olyan rég ismerte meg.
A fűben elterülve, csukott szemmel hallgattam a folyó és a zörgő falevelek csodás muzsikáját, melyet néhol egy-egy gyerek sikoly zavart meg. Nem… ez a gyereksikoly nem félelemtől visszhangozott… A szomszédban gyerekek játszottak, és múlatták az időt ugyan úgy, mint ahogy én is hajdanán. Ők még nem tudhatják, hogy milyen múló is az emberi élet, és hogy ők is bármikor elveszhetik azt.
Szememet kinyitva a kék többféle árnyalatában pompázó eget szemlélem, melyen néhol egy-egy felhő kúszik át. Az egyik felhő, mely hosszú, véget nem érő útját folytatta az égen, egy hajó alakját látszott felvenni, s így a jelenet leginkább egy tengeri jelenethez kezdett hasonlítani. A hajó minden áron átszeli, és meghódítja a fodrozódó és vad tengert, mely mindig tartogat egy kis meglepetést megzabolázójának.
Az idő, mely kellemes volt így dél környékén egyre lágyabb volt. Nem volt se kánikula, se pedig dermesztő hideg. Pont kellemes idő volt. A szél lágyan lengette a faágakat, zörgette a faleveleket és fodrozta a folyóvizét. Mindez álmosító hatással volt rám, és úgy éreztem, hogy azonnal eltudnék aludni.

//Szerkesztés: Na jó... mivel Tsuna eltűnt, mint az a bizonyos patás állatka a ködben, ezért bárki szabadon írhat a postomra választ. //

Miután visszatértünk a küldetésről kicsit voltam csak szomorú, mert nem igen ismertem Hidekot. Miután lepakoltam a cuccomat otthon elindultam a folyópartra egy kicsit pihenni. Mikor leértem észrevettem Ayame senseit aki épp a felhőket nézte és merenget. Úgy gondoltam kicsit megpróbálom felvidítani és kikötöttem egy kötelet a felettem lévő vastag faágra. Belendítettem magamat és elsuhantam a feje fölött majd belecsapódtam a folyóba. Egy kevés víz ráfröccsent a senseire. A szomszédban lévő gyerekek e nagyot röhögtek, de Ayame sensei nem volt túl boldog tőle.
- Most már jobban érzi magát sensei?

Kellemes volt az idő, olyannyira, hogy a szemem kezdett lecsukódni, és már útban voltam az álomvilág felé, amikor hirtelen víz csapódott rám. Kicsit kellemetlenül érintett a dolog, hiszen már majdnem aludtam. Morogva tápászkodtam fel, és néztem a mögöttem lévő gyerekekre, akik folyamatosan röhögtek.
- Ki volt az?! Had süssem meg vacsorára!
Kiáltottam, mire a környéken lévő gyerek befejezte a nevetést. Már csak néhányan kuncogtak, de már nem érdekelt. Sóhajtva fordítottam tekintetem a folyó felé, ahol épp Kisame kászálódott ki a folyóból.
- Most már jobban érzi magát sensei?
Kérdezte, majd egy újabb sóhajtást eresztettem el.
- Jobban.
Dőltem vissza a földre akár egy fatuskó, és tovább fürkésztem az eget, majd ismét megszólaltam.
- Egyébként hogy kerülsz ide, Kisame? Jöttél ápolni a lelkivilágom?
Kérdeztem, hiszen tényleg nem ártott volna a küldetés után. Valószínűleg már a többi geninem is észre vette, hogy mióta haza jöttünk, nem vagyok túl jó kedvemben. Igen… Nekem is feltűnt, hogy túl hallgatag vagyok, és a gondolataim is másfelé járnak. De hát ez nem meglepő, ha a szemed láttára ölik meg az egyik társad, nem?[/color][/i]
Merültem el megint a gondolataimban, de aztán leesett, hogy nem vagyok egyedül, ezért ismét felültem. A gyerekek még mindig visítozva rohangáltak nem messze tőlünk, ezzel hangzavart csapva.
- Nem sétálunk egyet a folyóparton?
Fordultam ismét Kisame felé mosolyt erőltetve az arcomra, majd felálltam.

Séta a folyóparton

A gyerek egész végig csak röhögtek, de mikor a sensei egy kicsit dühös lett megpróbálták leplezni a röhögésüket. Nagy nehezen kikászálódtam a vízből és a kérdésemre jött is a válasz.
- Jobban. Majd a sensei miután válaszolt ismét lefeküdt a földre és a felhőket nézte.
- Egyébként hogy kerülsz ide, Kisame? Jöttél ápolni a lelkivilágom?
- Az elején én is csak pihenni akartam idejönni, de észrevettem a senseit és, hogy mien szomorú. Ezért megpróbáltam felvidítani. Ha magát nem sikerült legalább a gyerekek jól szórakoztak. A válaszom után megint elkezdet merengeni Ayame-sensei, de eszébe jutott, hogy én is ott vagyok.
- Nem sétálunk egyet a folyóparton? Kérdezte tőlem kicsit nyugodtabban.
- Benne vagyok, de sesnsei nem akar bolondságokat csinálni, amit gyerekként megtehetett? Csak azért, hogy jól érezze magát.

- Benne vagyok, de sensei nem akar bolondságokat csinálni, amit gyerekként megtehetett? Csak azért, hogy jól érezze magát.
Kérdete Kisame. Először butaságnak gondoltam, hiszen azért mégiscsak egy Jounin lennék, és nem járathatom le magam mindenki előtt, de mivel nagyjából úgyis mindenki tudja, hogy nem vagyok teljesen komplett, ezért úgy gondoltam, hogy nem lenne rossz ötlet visszamenni egy kicsit a gondtalan gyermekkorba.
- Rendben. Akkor…
Ugrottam bele a mellettünk folyó patakba, és csaptam le Kisamét vízzel. A kellemesen hideg víztől kissé felfrissültem, és a fejem is kitisztult. Megpróbáltam a negatív gondolatokat és emlékeket elhesegetni a fejemből, hogy legalább most az egyszer jól érezzem magam.
- Rettegj, Kisame Akasumi, mert most irtó vizes leszel!
Csaptam le egy újabb adag vízzel.

~ Most, hogy belegondolok a válasza biztosan nem lesz mivel ő egy jounin, de legalább megpróbáltam. Gondoltam magamban unott arccal majd jött a válasz. Meglepetésemre más válasz, mint amit vártam.
- Rendben. Akkor…
Mondta majd beleugrott a mellettünk lévő patakba és lefröcskölt vízzel.
- Rettegj, Kisame Akasumi, mert most irtó vizes leszel!
Kicsit pajkosan mondta. Végül is ilyen egy gyerek. Elég vizes lett a ruhám, de nem akartam, hogy még jobban vizes legyen ezért elmentem egy bokor mögé levettem magamról és felvettem a magammal hozott fürdőruhát.
~ Szerencse, hogy úgy is fürödni akartam egyet igaz nem a folyóban.
Majd miután fevettem a fürdőgatyát én is bementem a vízbe és elkezdtem fröcskölni a senseit.
- Ugye sensei, hogy mien jó? Tegezhetném sensei? Ez így annyira kényelmetlen és unom már a sok senseiezést?