Konohagakure - Folyópart

Kisame egy pillanatra eltűnt egy bokor mögött, majd fürdőruhában lépett ki onnan. Most jöttem csak rá, hogy milyen előre látó. Bár nem biztos, hogy felkészült arra, hogy találkozni fog velem itt.
- Ugye sensei, hogy milyen jó? Tegezhetném sensei? Ez így annyira kényelmetlen és unom már a sok senseiezést?
Tette fel egymás után kérdéseit Kisame. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit válaszoljak erre, hiszen nem hiszem, hogy helyes dolog, ha egy tanítvány a senseiét tegezi.
- Hát nem is tudom… Tegezni tegezhetsz, viszont a sensei inkább maradjon. Nem szeretném, ha emiatt baj lenne a Hokagénál. Remélem megérted.
Válaszoltam végül, majd leültem az egyik kiálló sziklára, és lógattam a lábam a vízbe. Kellemes volt, ahogy a víz simogatta a lábam, és éreztem, ahogy kisebb kavicsok csapódnak a lábamhoz. Valószínűleg az áram sodorta őket.
- Tényleg! Kipihented már magad a küldetés után? Nem lehetett túl könnyű, habár mi is ott voltunk, de akkor is… Így is szenvedtünk veszteséget…
Kérdeztem, és ismét elözönlöttek a rossz emlékek, majd gyorsan elhessegettem őket. Legalábbis megpróbáltam.
- Öhm… Ne haragudj, megint kezdek kicsit magamba fordulni.
Kértem bocsánatot, hiszen nem akartam megint gondolataim rabjává válni, majd visszacsobbantam a vízbe, és újabb adag vízzel locsoltam meg Kisamét.

- Hát nem is tudom… Tegezni tegezhetsz, viszont a sensei inkább maradjon. Nem szeretném, ha emiatt baj lenne a Hokagénál. Remélem megérted.
Válaszolt a kérdésemre Ayame. Utána leült az egyik kiálló sziklára és a lábát a vítbe lógatta. Én kifeküdtem azzal a sziklával szomszédos faágra amin Ayame-sensei volt. Utána feltett nekem egy kérdést amire inkább nem válaszoltam hanem csendben maradtam.
- Tényleg! Kipihented már magad a küldetés után? Nem lehetett túl könnyű, habár mi is ott voltunk, de akkor is… Így is szenvedtünk veszteséget…
Látszott rajta, hogy megint elöntik a rossz emlékek. Valahogy felakartam vidítani amikor bocsánatot kért.
- Öhm… Ne haragudj, megint kezdek kicsit magamba fordulni.
Ezt meghalva feltettem egy ujjab kérdést, de még elötte halodtam egy csobanást és a rám jövő víztől leestem a faágról be a vízba. Feláltam és mondtam a kérdést.
-Ayame-sensei. kezdtem bele a mondatba komolyan. Magát nem zavarja, hogy ilyen gyönyörű és fiatal mégis senseiezik?

- Ayame-sensei. Magát nem zavarja, hogy ilyen gyönyörű és fiatal mégis senseiezik?
Kérdezte Kisame. Tényleg kicsit furcsa volt számomra, hogy Senseinek hívnak a geninek, de hát ha ez az előírás… Sajnos ez ellen nem tudok mit tenni még akkor se, ha nagyon utálom…
- Hát, Kisame… Őszintén szólva nem szeretem a senseiezést, de sajnos a szabályokat be kell tartani.
Magyaráztam el neki a dolgot, hiszen az akadémián se hívhatja csak simán a nevén a tanárát. Ez a sensei szó valamiért azt sugalmazza, hogy az illetőt tisztelik, és hajlandóak követni a tanácsait. Valamiért büszkeséggel tölt el ez a szó, akárhányszor meghallom…
- Kisame, nincs kedved elsétálni a tóhoz?
Kérdeztem tőle majd kimásztam a folyóból.

Miután feltettem a kérdést jött is a válasz.
- Hát, Kisame… Őszintén szólva nem szeretem a senseiezést, de sajnos a szabályokat be kell tartani. A sensei túlságosan szereti a szabályokat. Ez így nem jó. Ha egy kis szabályt is megszegek tuti, hogy a halálba kell majd magamat edzeni. Jobb lesz ha vigyázok.
- Kisame, nincs kedved elsétálni a tóhoz? Kérdezte a sensei.
- Én benne vagyok. Tóban sokkal jobb mint folyóban. Amúgyis menetközben legalább beugorhatunk a fürdőruhájáért sensei. Kivácsi vagyok vajon h néz ki fürdőruhában.

//köv post. A nagy tó vagy mi//

// Titokzatos ereklye //

Tehát kiérve a folyópartra azonnal hozzákezdtünk a kutatáshoz. Nézelődtem, de egyenlőre semmilyen nyomot sem láttam, így Kodamára néztem aki így szólt:
- Szóval itt kell elkezdenünk a kutatást. Ésszerűen gondolkodva, innen az erdőbe mehettek. Talán el akarják hagyni az országot, vagy éppen merényletet terveznek. -mondta Kodama.
-Hát igen ez logikus lehetett, de ha az erdőbe menekültek két dolog lehetséges. Vagy elmenekülnek és később térnek vissza, hogy végrehajtsák a tervüket vagy, megbújnak az erdőben és ott eszelik ki, hogy ne keljen messzire menniük. - mondtam és az erdő felé mutattam. Ismét Kodamára néztem és így szóltam:
- Mivel négyen vannak így ellenük ketten vagyunk, szóval tőlük a lokigus megoldás az lenne, ha bevárnának és csapdát állítanának, de szerencsére az ellenük küldött shinobik létszámát nem ismerik, ezért nekünk kedvez ez az előny. -Fejeztem be végleg a mondatomat.
- Kuchiyose no Jutsu! - helyezte le a kezét a földre Kodama és próbálta megidézni a farkasait...

// Titokzatos ereklye //

Miután szerencsét kívántunk egymásnak külön váltunk és én lefelé haladtam a folyón az erdő irányában. Két farkas kísért utamon, Asutaamaru és Urufumaru.
~ Biztos jó nyomon vannak, hisz már láttam őket küldetés közben és igen jól teljesítettek. -gondoltam és máris a nyomukba eredtem.
- Shiratori-kun itt valami nagyon nincs rendben. -mondta szokásos hangon Urufumaru, de máris így szólt Asutaamaru:
- Végre harcolhatunk! -lelkesedett fel a farkas. Hirtelen két árny ugrott elénk a vízbe és azonnal kunai-t ragadtam. Az egyik túlzottan alacsony ellenséges shinobi kézjeleket mutatott a másik rögtön rám támadt. A két farkas mintha egyre gondoltak volna, megakadályozták a fickó támadását és lefogták.
~ Kösz srácok. -gondoltam, de csak bólintottam egyet, hisz nem volt sok időm, és máris aktiváltam a Shunsin no jutsu-t és próbáltam a kézjeleket mutogató shinobi mögé kerülni, és ha sikerül a kunai-t a nyakába szegezem.

//Titokzatos ereklye//

Sikeresen elkaptam a shinobi lábát és kihúztam magam a vízből. Már készültem dobni a robbanójegyzettel elátott kunai-t, de hirtelen mikor elült a füst csak egy farönk volt szétszaggatva.
~ Ezt hogyan?... -lepődtem meg és szinte tudtam, hogy nem csak az ő műve volt. Két alak tűnt fel, miközben a folyó közepén álltam.
- Legközelebb megöllek! –már csak ezt a mondatot halottam és eltűntek mind a ketten.
~ A francba nyomuk veszett...de most vissza kel térnem a találkozási pontra. -gondoltam és a farkasokra néztem akik éppen egy Genjutsu csapdába estek. Gyorsan odaszaladtam és így szóltam:
- Kai. -szüntettem meg a genjutsu-t miközben a két farkas meglepődve hagyta abba a hasztalan harcot.
-Az ellenség Genjutsu-t hajtott végre és elmenekültek...de nem ez a legmegfelelőbb idő az elmesélésére. -Mondtam és azonnal elkezdtem futni, a találkozási pontra.
- Gyertek, visszamegyünk a találkozási pontra! -kiáltottam hátra és a két farkas is futni kezdett. Odaérkeztünk és rögtön pár másodperc után Kodama is csatlakozott.
- Shiro! Örülök, hogy jól vagytok. Nincsenek túl biztató híreim. Találkoztam két fickóval, akikkel konfliktusba keveredtem, viszont váratlanul meglógtak. -Mesélte el a Yoshizawa klán shinobija.
-Igen én is hasonlóképpen jártam. -Mondtam nem túl büszkén és így szóltam:
-Valami főnököt emlegettek és valószínűleg a tervben változás fog beállni vagy hasonló, mivel visszavonultak...ez sajnos tovább bonyolítja a helyzetet. -Mondtam és a folyó irányába tekintettem...