Fukitsu - Edzőterep

- Pontosan mit is kellene tennünk? - kérdezte Sakura, mikor megérkeztek az edzőterepre.
* A hely jól fel volt szerelve, modern, a harci képességek fejlesztését elősegítő eszközökkel. Ez rögtön meg is tetszett a lánynak, ezért beleütött egy bábba, ami fordult egyet, majd hátulról nyakon csapta. Erre az bedühödött és belerúgott a próbababába, de most már számított a pörgésre, ezért odébb lépett. *
- Van egy olyan sejtésem, hogy nem csak a bábokat kell laposra verni. Már nagyon várom, mi lesz pontosan a feladat!

¤~¤ Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó! ¤~¤

~ Bla-bla-bla... ~
Mondogattam magamban, ahogy Shuichi beszélt, ám amikor megkértem, hogy ő is mondjon el magáról néhány dolgot, meglepetésemre megtette. Igazából nem tűnt olyan kitárulkozós típusnak, de mégis elmondott minden olyan információt, ami hasznunkra válhat, ha esetleg szükségünk lenne rá. Néhány információ foszlánynál nagyokat néztem, hogy most mi van, de azért bólogattam, hogy veszem az adást. Mondjuk az még mindig nem tetszett, hogy tesztelni akar minket, de mindegy...
Nyugis tempóban átbattyogtunk az edzőterepre, természetesen én még mindig morogtam kicsit, bár kezdtem megenyhülni. Még a végén talán tetszene is ez az egész...
- Ez engem is érdekelne...
Mondtam, amikor Sakura megkérdezte, hogy mit is fogunk akkor csinálni. Rendben, szép és nagy edzőterep volt, de mivel ennyi lehetőségünk volt, magunktól nem vetődhettünk bele csak úgy. Meg hát ő volt kíváncsi arra, hogy mit is tudunk, nem pedig önszántunkból akarjuk bemutatni az erőnket.
- Na igen... nekem is van egy ilyen sejtésem... De ha élő emberek támadnak ránk, nem vagyok hajlandó visszatámadni...
Valamiért kinéztem vezetőnkből, hogy akár élő emberekkel is képes lenne minket tesztelni. Tudom, elméletileg nem szeretek korán ítélkezni, meg nem is szeretek, de valamiért a megjegyzéseitől kezdett egyre unszimpatikusabb lenni, bár az igaz, hogy ettől még igen jó megjelenésű...

Miután megérkeztünk az edzőterephez, Sakura azonnal elkezdett püfölni egy gyakorlóbábut, ami a lendülettől, amivel Sakura megütötte, visszacsapott ezzel egy csapást mérve a lányra. Én ezen csak jót mosolyogtam, majd a kérdések hallatán kissé komolyabb arckifejezést vettem föl, miközben hol az egyikre, hol a másikra pillantottam.
- Természetesen én leszek az ellenfeletek! És szeretném, ha visszatámadnál Ayame… Meg kell barátkoznod azzal a tudattal, hogy a szervezet mindent meg fog tenni a Koinendai hidegre tevése érdekében. Mondhatnám úgy is, hogy nem fogunk válogatni az eszközök között, de ez nem teljesen igaz. Elvárom tőletek, hogy civileket sose vonjatok bele a küldetésbe!
Próbáltam le választ adni a kérdéseikre, majd az egyik sarokba mutattam, ahol különböző fegyverek voltak, jelezve ezzel, hogy akár onnan is válogathatnak, hogy mit fognak használni a küzdelmünkben.
- Ha véletlenül nem hoztatok volna magatokkal felszerelést, akkor az itt található fegyvereket használhatjátok.
Tettem hozzá előző mozdulatomhoz, hisz’ nem volt túlságosan egyértelmű.

¤~¤ Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó! ¤~¤

Néhány halk morgás közben figyeltem, hogy Shuichi épp mit mond, de amikor meghallottam, hogy ő lesz az ellenfelünk, kicsit elkerekedtek a szemeim. De végül is rendben, hiszen ő a vezető, és mindig jobb személyesen megtapasztalni a tagok erejét. Azonban attól, hogy azt mondtam, hogy nem támadok emberre, az nem jelenti azt, hogy nem támadok rá se. Már jó lett volna megmutatni hogy nem csak bohóc vagyok, hanem igenis a jobb jouninok közé tartozok, még ha nem is látszik.
- Rendben...
Sóhajtottam, majd elindultam a fegyvereimért. Ugyan azon a véleményen voltam, mint Sakura. Én is inkább a saját eszközeimet szerettem használni, mert ki tudja, hogy mit buheráltak a többin. Amint megérkeztem a tatyómhoz, kivettem belőle a két katanám, amit azonnal a hátamra pakoltam egymással keresztbe, valamint egy hosszúkás tokot, melyben a legyezőm pihent. Ez utóbbit az övemre csatoltam, és már indultam is vissza Shuichiékhez.
- Felőlem kezdhetjük.
Mondtam elszántan, hiszen mindenképp bizonyítani akartam. Egyelőre még nem akartam használni a katanákat, talán felesleges is lenne... Egyelőre csak egy kunait húztam ki a combomon lévő fegyvertokból, és vízszintesen maga elé helyezve álltam be támadó állásba. Ezután meg is indítottam az első támadást a vezetőnk ellen.

♪♫♪Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó!♪♫♪

Az egyik Kunoichi sem akarta az itt meg található fegyvereket használni, ami érthető volt, hisz’ én is jobb szeretem a sajátjaimat használni, melyeket viszont a tanácsteremben hagytam, ezért én elsétáltam két darab kunai késért, hogy legyen mivel hárítanom majd a fegyveres támadásokat. Tisztes távolságot vettem fel a Fukitsu tagoktól.
~ Hmm… Nagyon kíváncsi vagyok az erejükre.
Mértem végig ma már sokadszorra a két lányt. Ayame látszólag boldog volt, hogy megtámadhat engem, míg Sakura-t leginkább közönyösnek tűnt. Eközben egy fél-tigris kézjelet formáztam.
~ Sajnos két Jounin ellen szükségem lesz a Vérvonali Képességemre…
Sóhajtottam egyet, majd aktiváltam a Rin’negan-t. Most újra megbizonyosodhattam ellenfeleim Chakra eleméről, erősségeiről, gyengeségeiről.
- Nos, akkor kéz és láb törést lányok… Remélem mondanom se kell, hogyha nem tudtok meglepetést okozni, akkor ki lesztek téve a szervezetből…
Mosolyodtam el, miközben egy kunai-t előkapva vártam támadóimat.

¤~¤ Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó! ¤~¤

Az első támadásom sikerült kivédenie Shuichinek, bár nem is lepődtem meg, hiszen ha már valaki ANBU kapitány, akkor egy ilyet igazán kivédhet... A támadásom befejeztével 3-4 méterrel hátrébb ugrottam, majd egy ötleten kezdtem el törni a fejemet. A kézjelek elmutogatása után elkiáltottam magam:
- Kasumi Enbu no Jutsu!
Mondtam, és máris kezdett megjelenni a köd, mely a jutsu hatása. Az volt a tervem, hogy egy tűzjutsuval belobbantom, így a köd felrobban.
- Sakura, menj ki a ködből!
Kiáltottam, s én magam is hátrébb ugrottam még pár métert, majd újabb kézjeleket mutattam.
- Housenka no Jutsu!
Mondtam, és máris apró tűzgolyók kezdtek el a köd felé repülni. Amint találkoztak, egy kisebb robbanást idéztek elő. Reméltem, hogy legalább egy kicsit sikerült ezzel megizzasztani Shuichit, és hogy Sakurának sikerült még időben kijutni a ködből. Miközben vártam a fejleményeket, a kunaiom ismét magam elé helyeztem, s ezúttal védekező pozíciót vettem fel, hátha most ő indít támadást, ami mellesleg nem kizárt... Feszülten figyeltem a gomolygó füst irányába.

♪♫♪Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó!♪♫♪

Sikeresen hárítottam az első támadásokat, viszont ekkor a szervezet bohóca egyfajta különleges köddel vett körbe. Szemeim azonnal megfejtették a Jutsut, s tudtam, hogyha nem lépek azonnal valamit, akkor rendesen megjárhatom. Az egyik kunai-t kihajítottam a ködből, majd kézjeleket formáztam.
- Kawarimi no Jutsu.
Ekkor helyet cseréltem a tőrrel, s még én már kiértem a ködből, a kunai elolvadt a hatalmas tűzben.
- Ez veszélyes volt, ugye tudsz róla Ayame-chan? De most én jövök. Katon: Dai Endan no Jutsu.
Végeztem el villámgyorsan a kézpecséteket, majd kisebb tűz alapú Chakrát fújtam ki, mely’ egy nagy tűzgolyó formájában támadt ellenfeleimre. Eközben a kunai késemet magam elé tartva vártam Jutsum sikerét.

¤~¤ Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó! ¤~¤

- Ezzel én is teljesen tisztában vagyok, Shuu...
Kacsintottam a vezetőnkre, amikor megjegyezte, hogy kissé veszélyes jutsut használtam. Amit pedig válaszoltam, az teljesen igaz volt. Nem szokásom olyan technikákat használni, amiről nem tudom, hogy milyen hatása van, hiszen az akár vissza is üthet, ami nem túl jó.
Shuichi egy tűz elemű jutsuval támadt vissza, méghozzá egy Dai Endan no Jutsuval. Egy ügyes cigánykerékkel sikerült kitérnem a támadás elől, ám még így is elég közel voltam ahhoz, hogy akár kicsit is megpörköljön. Halkan felszisszenve simogattam meg jobb karomat, ahol éreztem, hogy valamicskét súrolta a tűzgolyó. Morogtam néhány pillanatig, de aztán jobbnak láttam inkább befejezni, hiszen így nem tudok koncentrálni a „vizsgára”.
Vendéglátónk támadása után következett Sakura. Ő a Reppushou-t alkalmazta, s ezzel be is bizonyította, hogy beállítottsága szél elemű. Az előző támadásommal nekem is sikerül megmutatnom, hogy ahogy azt már említettem, tűz elemű chakrával rendelkezünk.
Kíváncsian vártam, hogy mi sül ki a támadásból, ám meg se várva a végkifejletet, máris támadásba lendültem, hiszen ekkor valószínűleg nem tud rendesen figyelni. Néhány kézjel után, ismét egy tűzjutsut alkalmaztam. Ugyan azt, mellyel felrobbantottam a követ.
- Housenka no Jutsu!
Mondtam, s máris kilőttem az apró tűzgolyókat. Shuichi nem is sejthette, hogy ezekbe shurikeneket rejtettem, így még ha ki is oltja a tüzet, a shurikenek ugyanúgy felé fognak haladni addig, amíg azok célt nem érnek, vagy ki nem kerüli őket. Remélhetőleg későn veszi észre a tűzlabdákba rejtett fegyvereket, és legalább egy el is találja.

Sakura egy szél elemű, míg Ayame egy tűz elemű technikát alkalmazott, s bár nem számoltak a kombinációval, még is sikerült nekik kombinálni a két elemet, ezzel még pusztítóbbá téve a Jutsukat.
- Úgy tűnik, nem kerülhetem el legféltettebb technikám alkalmazását…
Sóhajtottam egyet, majd jobb kezemet kicsúsztatva a zsebemből a felém irányuló támadások felé emeltem, s a Shinra Tensei-t alkalmazva visszavertem rájuk a technikáikat. Meg se várva a végeredményt, kézjeleket kezdtem el formázni. Ekkor megjelent a villám elemű technika a kezemben, amivel feléjük suhintottam.
- Chidori Senbon.
Mondtam ki a Ninjutsu nevét, mire több tucat apró elektromos tű tartott feléjük.
~ Lehet kissé elragadtattam magam… de sebaj!
Vakartam meg a tarkómat átgondolva azt, hogy a Shinra Tensei önmagában is képes hatalmas erejű és nehéz, ha egyáltalán lehet védekezni ellene. És ehhez még társult az Ezer Madár Senbon-ja, mely elől csak jó taktikával lehet megmenekülni.

¤~¤ Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó! ¤~¤

Kezdett egyre érdekesebb lenni a tesztelésünk, hiszen nem hogy mi nem kíméltük Shuichit, de látszólag ő is mindent bevetett, hiszen az összeolvadt támadásunkat visszafordította ránk. Egy halk „Francba!” elmorgása után megpróbáltam kitérni a visszavert támadás elől. Ez elől még sikerült elugranom, azonban az újabb támadás eltalált. Sajnos Sakura ellentámadása nem volt teljesen sikeres. Éreztem, ahogy az elektromos tűk közül egy-egy át halad bal karomon, s vállamon. Annyi szent, hogy nem volt kellemes érzés...
~ Remek lesz, ha tesztelés közben kinyír minket... ~
Gondolkoztam, miközben előhúztam a két katanámat, csak hogy Shuichi lássa, hogy bekeményítettem. Ezután azonnal meglódultam felé, s azonnal támadások sorozata alá vetettem. Reméltem, hogy Sakurának sikerül addig valamit kigondolnia, amivel végre megsebezhetnénk legalább csak egy kicsit.
~ Na most visszakapod... ~
Mondogattam magamban, miközben csapkodtam ellenfelünket katanámmal.