Yukigakure - Takeshi Menedéke

Egy négy emeletes ház negyedik emeleti négyszobás lakásról van szó. A szomszédok elköltöztek, így a körözött bűnöző bebújhat a menedékbe, ha úgy áll a helyzet.

A kanapén heverésztem. Egy fehér póló, és egy skót kockás alsónadrág alkotta a ruhakollekciómat, a jelen pillanatban. Betömtem az utolsó falatot a fánkomból, majd teniszlabda méretűre gyűrtem, végül a kukába hajítottam a galacsint - természetesen - nem ment bele.
~ Na mindegy. Egyébként is menni készültem... - mondtam magamnak, és fölöltöztem. A galacsin, valahogy a földön feledkezett. Lenyomtam a kilincset, zártam az ajtót, és leballagtam a lépcsőn. A ház főbejárati ajtaját alig lehetett kinyitni az elé lerakódott hótömeg miatt. "Átkorcsolyáztam" az előttem lévő jégtükrön, majd a saroknál jobbra, egy cseppet sem megbízható sikátorba érkezem. A zsákutca végén egy "tisztességesen", és "tisztán" épített boltot láthatott az ember. Én pont ide tartottam. A "Mindenkinek, Mindent" nevű boltocska, mellesleg egy egyszerű asztalos szaküzlet volt, semmi extra, csak éppen a főnöke a Hó Országának egyik legmocskosabb csalója volt...

/ Pár Perccel Később/

A bolt ajtaja kinyílott, majd megszólalt a csengettyű.
- Ki az? - hallatszott a boltból nyíló szoba felől.
- Na vajon ki? Egyből a Halál. - vetettem oda, majd leültem egy asztalra.
- Aha. Akkor szállj le a termékekről jó?! - harsogta a még mindig "láthatatlan" férfi.
- Jól van-Jól van! - kiáltottam vissza, majd sóhajtottam egyet, és belépem a szobába. A helyiségben egy ventilátor volt a plafonon, Az ajtó előtt egy barna agyonhasznált szófa és egy kávézóasztal, valamint egy ósdi, gusztustalanul giccses zöld szőnyeg. Ez az egész "felszerelés" egy kicsi csíkos képű tévé felé volt fordítva. A szobában tömény cigaretta és fertőtlenítőszag uralkodott. A sápadt falakon semmitmondó képek lógtak, virágokról illetve a Hó Országáról. A tulajhoz sajnos még mindig nem volt szerencsém, csak a hangjához.
- Inomaru! Hol a francban vagy? - kiabáltam be a szobába.
- Itt. - morogta a hang.
- Bővebben? - kérdeztem idegesen, mire a hatalmas összsúlyú, zsíros hajú férfi előlépett egy raktárszerűségből. Szürke atléta tartotta vissza a robbanni készülő hájtömegét. Mellkasánál és hónaljánál vastag izzadságfolt ékesítette. Szakadt farmergatya és egy pár lyukas makkos cipő alkotta ruhakollekciójának két másik fontos darabját. Az ezek alatt rejtőző ruhadarabok, már cseppesem izgattak. A férfi első ránézésre inkább mondható volt hajléktalannak, mintsem maffiavezérnek, de a lényeg az volt hogy fizetett.
- Na. Akkor mi lenne a dolgom? - kérdeztem óvatosan a férfitől, és Az arcába bámultam...