Első Chuunin vizsga - Hyuuga Mitsuhide vs. Yoshizawa Kodama

Vizsgabiztos: Nara Shikamaru
Mesélő: Sai

A Nara klán ifjú tagja lustán a két félhez kullogott és szép lassan és lustán elismételte azt, amit egyszer a selejtezőben már megtett. A két félre nézve láta, hogy itt jóval keményebb harcra kell számítania, hiszen tulajdonképpen itt állnak a chuniná válás kapujában, ezen kívül már csak egy harc van hátra, hogy bebizonyítsák, igenis méltóak a chunin rangra... A két srác szemében hatalmas elszántságot látott. Majd a harc elindítása után a saját gondolataiba merült ... A fe**be is már, miért pont engem piszkál folyton a hokage, miért nem tudja más közvetíteni ezt az elcs***ett harcot .. talán direkt pikkel rám, de egyszer megfogja bánni ...

Úgy tűnt, az elődöntő kezdetét fogja venni hamarosan. Zsebre tett kézzel ballagtam le a lépcsőn, azután egyenesen ki az Aréna közepére. A harc felügyelője nem más volt, mint Nara Shikamaru az a Chuunin, akit Tsunade- sama olyan nagy becsben tart. Hallottam már arról, hogy mekkora koponya ez a srác, viszont még sosem dolgoztam vele együtt. Igazából első ránézésre csak egy lusta, tökkelütött fickónak nézett ki, de most nem ez volt a lényeg. Tehát komótosan lépkedtem előre, amikor Mitsuhidével szemben találtam magamat. Szemeimet lehunytam, azután egy félmosoly jelent meg szám jobb szélén. Egy kellemes szellő rázott meg, miközben bal kezemet előhúzva zsebem rejtekéből, megigazítottam homlokvédőm vas részét.
- Ki gondolta volna, hogy egyszer még egymás ellen fogunk harcolni barátom?- kérdeztem, miközben felnyitottam szemhéjaimat. Az elszántság ott égett ellenfelem szemében is. A világ kegyetlen, hogy néha a társaknak bajtársaikkal szembe kell fordulniuk, egy nagyobb cél érdekében. Shikamaru beszédjét némán hallgattam végig, azután bólintottam felé egyet, jelezve, mindent megértettem, amit közölni kívánt velünk. Amint elkezdődött volna a meccs, még így szóltam Mitsuhidének:
- Sok szerencsét!
Ezt követően kézpecséteket mutattam, megpróbáltam alkalmazni a Kekkei Genkaiomat, melyet azonnal belekoncentrálok majd a lábaimba, valamint a kezeimbe. Továbbá megkíséreltem aktiválni a Shunsin no Jutsut, mert így közelharcban felgyorsíthatom magamat, persze csak hogyha sikerül. Hyuuga ellenfelem irányába kezdtem rohanni, majd elhajítottam felé három darab shurikent, amiket megpróbáltam szorosan követni.
~ A lehető legnagyobb óvatossággal kell eljárnom. Mégis csak egy Hyuuga lesz a riválisom. Szerencsére elég sokszor dolgoztam már együtt Mitsuhidével, s hosszas tanakodás után, kieszeltem egy elég biztosnak vélhető tervet, amivel talán sikerülhet felvennem vele a tempót Taijutsu téren.~ gondoltam magamban, mialatt odaértem a fiú elé. Hogyha sikerül az ötletem, akkor a három shurikenre fog koncentrálni, addig én gyorsan kiugrom oldalra, majd megkísérlem oldalba rúgni a Konoha Dai Senkouval. A támadást csupán abban az esetben vetem be, hogyha a Hyuuga a dobócsillagokkal foglalkozik, s nem rögtön rám fordul. Hiszen akkor bizonyára csak fölösleges Chakra pazarlás lenne bevetnem a nagy rúgást.

A vizsgabiztos egy igen okos chunin volt akit Shikamarunak hívták. Kisétáltam az ajtón az aréna közepe felé. Megláttam Kodamát, de nem lepődtem meg, már felkészültem rá, hogy az egyik barátommal is harcolni fogok, hiszen ketten vannak és rajtuk kívül még öten voltak, ha saját magamat nem számolom bele. Úgy látszott Kodama egy kicsit viccesnek találta, hogy mi fogunk harcolni pont két barát, akik még az előző vizsgarészen társak voltunk.
- Ki gondolta volna, hogy egyszer még egymás ellen fogunk harcolni barátom? - mondta Kodama.
- Hát igen, de azért volt rá esély. - mondtam vigyorral az arcomon, majd a Nara klánból származó chunin elmondott egy beszédet. Rögtön amint elkezdődött a csata Kodama így szólt:
- Sok szerencsét!
- Neked is! - kívántam én is szerencsét a barátomnak. Kodama egyszer csak kézpecséteket kezdet el mutogatni. Nem tudtam tovább várni ezért én is kézjeleket kezdtem el mutatni.
- Byakugan. - ezzel a szóval próbáltam bekapcsolni a kekkei genkaiomat. Nemsokára Kodama pár shurikent dobot felém, amiket próbáltam kikerülni. Ha sikerült kikerülnöm a shurikeneket, akkor Kodama felé megpróbáltam futni, majd futás közben elkezdem mutogatni a Kawarimi no jutsu kézpecsétjeit. Amikor pedig közel érek a barátomhoz egy robbanó füstbombát eldobok felé, amit felrobbantok. Ha sikerül, akkor pár másodperccel előbb elmutatott Kawarimi no jutsu kézjeleivel egy farönkre helyettesíteni magam, s így én megúszom a robbanást.

//Bocsánat Sai, hogy csak most javítottam a hibám, de nem vettem észre, mert én akkor nézek általában dolgokat az oldalon, hogyha van új hozzászólás. //

A két fél egymásnak rontott, az egyik rögtön shurikenekkel támadja ellenfelét, aki jó ninjához illő módon nagyobb megerőltetés nélkül kikerüli a shurikeneket. Majd a Hyuuga rögtön kézjeleket formált és egy robbanó füstbombát dobott a földre, ami elől saját maga egy kawarimi no jutsuval menekült el. Vajon a döntőt is nekem kell majd felügyelnem? Remélem nem mert majd"elalszom most is, csak érjen már véget ez a harc és mehetnék haza pihenni egy kicsit. De jó is lenne, ha most otthon a kényelmes ágyban szunyókálhatnék ... Ájjh öcsém, de jó lenne, ha az az átkozott Tsunde nem pikkelne rám és néha-néha nekem is adna szabadnapot ...

//Mindkettőtök kekkei genkaia került 100-100 chakrába, Mitshide Kawarimije 150 chakrába és Yoshizawa sunshinno jutsuja is 150 chakrába került. Így Hyuuga Mitsuhide:4750 chakra, Yoshizawa Kodama:4750 ...//

Sikerült kitérnem a shurikenek elől, amik a falba vagy a földbe fúródtak. Nem sokkal később elkezdtem Kodama felé futni, majd amikor közel értem hozzá egy robbanó füstbombát dobtam felé, ami felrobbant és nagy füst keletkezett tőle. A Kawarimi no jutsu segítségével én úgy pár méterrel a füstön kívül jelentem meg, de a barátom nem ő a füstben maradt.
~ Most, hogy kint vagyok a füstből és a byakugannal látom Kodamát, ő pedig nem lát engem így most egy ideig én vagyok előnyben. - gondoltam magamban, eztán elővettem a 2 kunait, amiket megpróbáltam eldobni a Yoshizawa klánból származó barátom felé. Ha ez sikerült, akkor Kodama felé fogom dobni a Kusari-gamát pontosabban a lába mellé, aminek a visszahúzásával megpróbálom kigáncsolni őt. Ha sikerült az elgáncsolás, akkor bedobok gyorsan a füstbe egy robbanójegyzetet, ami pár pillanat múlva próbálok felrobbantani.

Mitsuhide kikerülte a támadásaimat, viszont felém kezdett rohanni. Őszintén szólva arra számítottam, hogy a Puha Ököl Stílussal fog majd rám támadni.
~ Kíváncsi vagyok mit forgat a fejében.~ gondoltam magamban, mialatt szemeimmel a mozdulatait követtem. Amikor már közel járt, egy füstbombát kapott elő, melyet elém hajított le. Amint ez aktiválódott semmit nem láttam, köhögni kezdtem. Egy puffanást hallottam, s egy koppanó zajt, csakhogy ezeket is elég nehéz volt kivenni, mivel a magából füstöt kieresztő ninja eszköz halk, sivító hangot adott ki magából, miközben köpte a felhőt.
~ Nyilván Mitsuhide tudja a pozíciómat, hiszen neki ott van a Byakugan. Ezzel egy elég nagy előnyre tehetett szert, bizonyára megkísérel majd megtámadni. De hogyan?~ kérdeztem költőien, jobb kezemet pedig a szám elé helyeztem, hogy ne nyeljek a füstből.
~ Ebben az esetben a szemeimre és a szaglásomra nem támaszkodhatom. Így két érzékszervemnek lőttek. Csak úgy ostobaság lenne kirohanni a felhőből, mert Mitsuhide úgyis látná, akkor pedig azonnal rám támadna. Talán már védekezni sem lenne időm. Ám egy jó shinobi mindig tud valami kiutat a bajból. Azt hiszem van is egy tervem. A hallásomra fogok támaszkodni.~ eszeltem ki eme ötletet az elmémben, azután lehunytam a szememet, s kiegyenesedtem.
~ A közönség túl csöndben van, a bomba süvítő hangja, ami zavar, viszont ha elég erősen koncentrálok, akkor elviekben van esélyen megérezni mi folyik körülöttem.~ töprengtem, ezt követően két levegőben süvítő hangra lettem figyelmes. Kinyitottam a szemeimet, eztán egy kis ugrással próbáltam megpördülni a levegőben. A száguldó ninja kések utat szeltek maguknak a füstben, ami a lendület erejétől volt. Megkíséreltem elkapni mind a kettőt, ha sikerült, akkor guggoló helyzetben a földre huppanok, tovább figyelek. Ekkor lánc szerű csörgést hallottam.
~ Láncok... Melyik fegyver tartozéka a lánc, amit a shinobik használnak? Talán a Kusari- gama. Ez a tárgy leginkább foglyul ejtésre, megbénításra alkalmas. Mivel nincs nálam katana, vagy hasonló nagy fegyver, ezért valószínűleg a testrészeimet kívánja majd megcélozni Hyuuga barátom.~ merengtem, ám a gondolatok gyorsan lezajlottak fejemben. Ahogy egyre közelebb észleltem a csörgést, megkíséreltem egy hátra szaltót ejteni, mialatt a kezeimben lévő kunaiokat, (már amennyiben sikerült elkapnom őket) a lábaim elé hajítom majd. Így esetleg sikerül a földhöz rögzíteniük a Kusari- gamát. Ezek megvalósítására talán nagyobb esélyt ad, a még mindig aktiválva lévő Shunsin no Jutsum. A mozdulatsorokat követően próbálok kirohanni a füstből.

Az ifjú Nara nem nagyon látta, hogy mi t9örténik a füstben, ám kicsit meglepődött, amikor két kunai kezdett el repülni az ifjú Hyuuga felé. A fiatal shinobi nem tudott időben kitérni a támadás elől, mivel a fegyvereknek nincs chakrájuk. Ám ez nem is volt akkora probléma, mert a kunaiok nem teljesen tartottak célra, az egyik eszköz kicsit megsebezte Hyuuga arcát, de azon kívül semmi. Ebből lehet látni, hogy a Kodama klán tagja, nem látja ellenfelét, csupán próbálja megtudni a helyzetét. Majd a kunaiok repülése után pár pillanattal Kodama is kirohant a füstből. A két harcos, úgy 20 méterre állhat egymástól. Én pedig ismét a gondolataimba meredek, mégis meddig fog tartani ez az átkozott harc, vajon meddig kell még itt melóznom?

Szerencsére a tervem bevált, azután sikerült kimenekülnöm a füstfelhőből, a Shunsin no Jutsunak köszönhetően. Így Mitsuhide és köztem elég nagy táv keletkezett.
~ Ez a nagyjából húsz méter távolság ugyancsak jól jött. Most nem kell arra számítanom, hogy lecsap rám a Taijutsujával, valamint a Víz elemű technikák egyike sem terjed ki ilyen távolságba. Ideje lesz valami okosat kitalálni.~ töprengtem, azután én is elhajítottam egy füstbombát Mitsuhide elé. Mivel a Byakugannal csupán a Chakrámat fogja látni, elviekben nem tudja majd kideríteni mit is művelek a felhő mögött. Előhúztam egy fegyvertartó tekercset, amelyet egy nagy lendülettel kigördítettem, s próbáltam kirántani belőle a két Démon Szél Shurikenemet.
~ Mekkora szerencse, hogy igen rendesen felszerelkeztem, mielőtt eljöttem volna erre a helyre.~ gondoltam magamban, közben a számon egy félmosoly jelent meg. A 10 méteres távra kinyúló ninja drótomat megkíséreltem erősen rárögzíteni a nagy, négy élű dobó csillagokra, ezután a tekercset visszahelyeztem a felszereléstartó tasakomba.
~ Még jól fog jönni ebből egy-két dolog, tehát jobb lesz, ha nem hajítom el rögtön.~ elmélkedtem. A két kezemben tartottam a shinobi eszközöket, ezt követően felugrottam, majd a levegőben megpördülve hajítottam el őket a füstbomba belsejébe, hol vélhetően a Hyuuga klánból származó ellenfelem is tartózkodik. Hogyha az ötletem sikerrel jár, akkor a Démon Szél Shurikenek cikázva fognak száguldozni, ezzel kissé kiszámíthatatlanabbá téve saját mozgásukat. A célom egyáltalán nem az volt, hogy barátomat elkapják, csakis abban reménykedtem, a cikcakkban haladó fegyverek közé kifeszített ninja drótba beleakad majd Mitsuhide. Ebben az esetben a lendülettől talán a csillagok még körbemennek rajta párszor, vagy csak simán a földben, esetleg a falban kötnek ki, ahová beleágyazzák magukat. Amikor ezeket a mozdulatsorokat bevégeztem, elindultam futva a fiú irányába, nem sokkal később a füstfelhő fölé ugrottam, ahol kézjelek formálását követően a következő szavak hagyják el a számat:
- Aoi Katon: Aoi Hikoumaru!
Megpróbáltam egy, a saját klánom által kifejlesztett technikát belevonni a harc hevébe. Hogyha beválik a támadásom, a nagy tűzlabda nagyjából tíz kisebb darabra foszlik szét, melyek be fognak hatolni a füstbomba hatáskörébe, mind célba véve az ellenfelet, aki ebben esetben Mitsuhide volt.

Bedobtam a két kunait a füstbe, majd azok vissza is jött szerencsére csak az egyik talált el és az is csak az arcomat sebezte meg egy kicsit. Nemsokára Kodama kiszaladt a füstből.
~ Sajnos nem jött be a tervem. - gondoltam magamban, eztán nemsokára egy füstbombát, dobot felém, aminek a füstjébe belekerültem. Nemsokára Kodama chakrája alapján azt láttam, hogy ő felugrik. Nem akartam a Kaitent megcsinálni, mert kitudja, hogy a barátom mit fog csinálni.
~ Ugyan most mit fogsz csinálni Kodama? - kérdeztem magamtól, eztán pár másodperc múlva nem gondolkoztam több dolgon és síri csendben hallgattam, hogy mi történni így hagyatkoztam a hallásomra, mert lehet, hogy valamit felém dob. Hirtelen valami susogó hangot hallottam.
~ Ezek szerintem Shurikenek vagy annál erősebb távolsági fegyverek. – gondoltam és beálltam a kaiten felállásba, majd próbáltam forogni és így egy chakrából álló védőfalat akartam képezni magam köré.

Az ifjú Nara kissé unalmasnak tartotta a füstbombákat, de ez ellen nem tehetett semmit. A Kodama klán ifjú tagja két démonszélshurikent dobott ellenfele felé. Vagyis inkább csak a vélhető helyére, amely ez esetben nem is volt téves, legalább is a hangokból ítélve. Ám a fiatal Hyuuga klánja technikáját a Hakkeshou Kaitent alkalmazta, legalábbis az ütközések hangjából ítélve. Majd amíg Nara nem figyelt Yoshizawára ő is egy klántechnikát alkalmazott, név szerint az Aoi Katon: Aoi Hikoumarut. A tűzgolyó, az ifjú Hyuuga felé tartva, hirtelen 10 darabra szakadt. Majd így tartott, a még mindig Kaitent alkalmazó Hyuuga felé. A hyuuga, a hangokból ítélve sikerrel járt. Most ő következett a támadásban, tekintve, hogy előnyben van, mivel ellenfelének nincs ideje kézjelekre. De ez csak akkor valósul meg, ha a Hyuuga nem fáradt ki ennyi pörgés után. /ez nem történt meg./

/ Yoshizawa Kodama - Aoi Katon: Aoi Hikoumaruja került 200 chakrába és Hyuuga Mitsuhide Hakkeshou Kaiten-je is 200 chakrába került, így az állás Yoshizawa Kodama:4550 chakra Hyuuga Mitsuhide: 4550 chakra //

Szerencsém volt, hogy Kaiteneztem, mert Kodama még a démonszélshurikenek után még egy tűz jutsut is alkalmazott, amit megint sikerült kivédenem, mint a démonszélshurikeneket.
~ Most aztán nagy szerencsém volt. - gondoltam magamban és gyorsan elkezdtem kirohanni a füstből. Amikor sikeresen kiértem, akkor rögtön két shurikent Kodama felé dobtam. Majd megpróbáltam felé futni miközben védi ki a shurikeneket vagy csak kihajol előlük.
Amikor közel érek barátomhoz így fogok szólni:
- Hakke Hasangeki! – kiáltom el magam és megpróbálom a Yoshizawa klánból származó shinobit az aréna falába lökni.

A támadásom nem vált be, ugyanis a Hyuuga klánból származó barátom a leghatásosabb védelmét, a Hakkeshou Kaitent használta, amin szinte lehetetlen áttörni.
~ Fenébe! Tartottam tőle, hogy ehhez hasonló lépést fog majd bevetni a srác. Minden esetre amennyiben nem tudom visszaszerezni a két Démon Szél Shurikent és a 10m ninja drótomat, a Ryuuka no Jutsumat is elfelejthetem.~ merengtem el. Eközben Mitsuhide már kifelé futott a füstből. Nem kívántam közelharcba szállni, legalábbis még nem. Ugyanis a tervemet, amit kidolgoztam csak akkor fogom bevetni, amennyiben biztos leszek benne, hogy Mitsuhidének már nem lesz alkalma távol harci Jutsut bevetni ellenem. Hogy erre mikor tudok sort keríteni, arról gőzöm sem volt, talán az egész meccs kimenetele alatt sem lesz rá lehetőségem. De abban a pillanatban, ahogy ellenfelem rohant irányomba, kézpecséteket mutatva, a következőket gondoltam:
~ Kawarimi no Jutsu!
Nem mondtam ki hangosan, ügyelve rá, hogy Mitsuhide ne hallja meg. Két kunai repült felém, s ha sikerült alkalmaznom a Testhelyettesítő Jutsut, akkor megkísérlem kikerülni a fegyvereket, valamint a Hyuuga klán nevéhez fűződő technikát is. Talán lehetőségem adódik a fiú mögé kerülni, és adódik majd elég idő a következő lépés kidolgozásához.

A Hyuuga ellenfele felé indult meg és két shurikent hajított ellenfele felé. Eközben az ellenfele kézjelekbe kezdett, majd kitért a támadóeszközök elől. Ezután a Hyuuga egy klántechnikát alkalmazott. Név szerint a hakke hasangekit, amely után az ellenfele a falnak repült és farönkké változott. Nyilván a hyuuga is észrevette a jutsut, ám már nem tudta visszafordítani a támadását. A Yoshizawa klán ifjú tagja, pont az utolsó pillanatban hajtotta végre a jutsut, így épp megúszta. Mitsuhide, most egy kis bajban van, ugyan is most ellenfele támadhat, akárhonnan ...
- Nem akarná valamelyikőtök feladni, hogy húzhassak haza? - Mondta, olyan halkan, hogy rajta kívül talán senki se hallotta, hogy mit mondott a Nara.

//Hyuuga Mitsuhide jutsuja 200 chakrába, amíg Yoshizawáé 150 chakrába került, így a chakrák a következőképp állnak : Y.K. : 4400 chakra H.M. 4350 chakra//

Sikeresen kerültem ki barátom támadását. Ekkor Nara Shikamaru így szólt:
- Nem akarná valamelyikőtök feladni, hogy húzhassak haza?
Ebben a pillanatban ránéztem, majd az "Ez normális?" arckifejezésemmel tekintettem a fiú szemeibe.
~ Hogy lehet egy ember ennyire lusta? Azért meg kell hagyni én sem vagyok semmi, de ez azért már...~ gondoltam magamban. Tudtam, hogy Mitsuhide elől nem rejtőzhetek el, viszont kihasználhatom az alkalmat a támadásra. Most már nem is állt szándékomban elbújni, ideje volt belevetni magamat a komoly küzdelembe. Szívem dobbanásai egyre gyorsabbak lettek, az adrenalin a lehető legmagasabbra szökött fel bennem. Kockáztattam, ami miatt talán nagy árat fogok majd fizetni. Ám örökké nem lehet menekülni. Lábaimról lekaptam a súlyokat, így elvileg nagyobb sebességre tettem szert az eredetinél. Megkíséreltem kihasználni a még mindig aktiválva lévő Shunsin no Jutsumat, azután a Hyuuga klán leszármazottja felé kezdtem rohanni.
~ Amennyiben a tervem füstbe megy, fel kell, hogy adjam a küzdelmet. Minden esetre olyan könnyen nem adom magamat.~ merengtem, miközben lassan Mitsuhidéhez értem. Megpróbáltam leadni felé két ütést, valamint három rúgást a jobb lábammal. Amint ezekkel megvoltam, a védelemre próbálok majd összpontosítani, s a Kekkei Genkaiom segítségével közelharcban érvényesíteni magamat. Az ötletem a következő volt. Mivel a Puha Ököl Stílus lényege, hogy a használója Chakrát áramoltat ki a végtagjaiból, ezért a testemhez kell majd érnie. A sebességemre fogok támaszkodni, valamint arra, ahogyan Mitsuhide harcol, hisz már láttam máskor is a stílusát. Így tehát valamilyen szinten van esélyem felvenni vele a tempót, követni a mozdulatainak sorát. Amikor ezzel megvolnék, ugyan oda próbálok majd ütni és rúgni, ahová ő teszi. Amennyiben ez sikerrel jár, a Kék Tűz Jutsunak köszönhetően, mi körülveszi a végtagjaimat, hatástalanítom a támadásokat. Ez azért lenne lehetséges, mert így megégetném a srác kezeit, mielőtt hozzám tudna érni, s el tudná fojtani a Chakrám áramlását.
~ Sok múlik ezen a dolgon... Muszáj leszek nagyon figyelmesnek és ügyesnek lenni.~ töprengtem.

// Sai- san, Kodama a Yoshizawa klán tagja és nem fordítva. ^^ //

Kodama amikor a shurikeneket dobtam kézjeleket mutogatott és kitért a támadásom elől. A Hakke Hasangeki, eztán alkalmaztam. Kodama ettől a falnakrepült és egy farönkkel helyettesítette be magát.
~ Úgy látszik barátom most a Kawarimi no jutsu alkalmazta. Ugyan most hol lehet, hisz bárhol felbukkanhat. - gondoltam magamban és néztem körül.
- Nem akarná valamelyikőtök feladni, hogy húzhassak haza? - mondta Shikamaru. Kodamát nem sokkal eztán megláttam és súlyokat vett le a lábáról s így nagyobb gyorsaságra tett szert. Nemsokára elkezdett felém rohanni. Én várok addig, amíg közel ér hozzám Kodama és a puha ököl stílussal próbálom eltéríteni az ütéseit közben pedig elütni a chakra pontjait. Ha már nem tudom védeni az ütéseit a gyorsaságától, akkor meg majd próbálok valami módon kaitenezni.

Az ifjú Kodama gyorsan lekapta magáról a súlyokat és gyorsan megindult ellenfele felé.Nagyon úgy tűnt, hogy Kodama most használhatja először a súlyokat, mivel az ifjú Hyuuga, aki több küldetésen is együtt volt vele, nem számított ekkora erőnövekedésre. Ezáltal két ütés és egy rúgást tudott leadni ellenfelének, a Hyuuga a lábát ekkor elkapta, ám Kodama gyorsan kikapta a lábát ellenfele "karmai" közül és a védelemre koncentrált. Remélem hamar végeznek, kezdek nagyon éhes lenni... áhh, nincs kedvem szegényeket ismét megszakítani, pedig olyan jó lenne, ha egy "ócska" kő-papír-olló játékkal döntenék el a dolgot. Pedig eléggé úgy néz ki a dolog, hogy ez szinte teljesen ugyanaz, csak nagyobban.

//Miután Mitsuhidének nem volt ideje elég chakrát gyűjtenie a kezébe, ezért nem használt jutsut, a chakrátok ugyanannyi amennyi volt.//

Kodama ütött kettőt, majd rúgott egyet a rúgás közepette elkaptam a lábát, de nem sokkal később ő rögtön kiszedte a kezeim közül a lábát és védekezni próbált.
~ Most én következek. - gondoltam magamban, eztán elkezdtem felé szaladni, majd ha közel érek hozzá, az utolsó pillanatban próbálok felugrani és az ugrással a háta mögé kerülni. Amikor sikeresen a háta mögé kerülök egy robbanó erszényt próbálok rádobni az egyik lábára és ha sikerült hátrébb próbálok ugrani a kisebb robbanás elől. Amikor sikeresen legyengítettem az apró robbanással a barátomat, akkor így fogok szólni:
- Hakke Rokujuuyonshou. - mondom végig és próbálom Kodamát ezzel a támadás sorozattal megfogni.

Mitsuhide hátrébb került tőlem, s újra egymással szemben álltunk. Felvettem a védekező pozíciót, azután a jobb kezemet a felszerelés tartó tasakomba helyeztem, ott pedig tekercsemhez nyúltam. Mitsuhide elkezdett felém rohanni, miközben egy ugrással próbált a hátam mögé kerülni. Ekkor villám gyorsan megkíséreltem a hátam mögül előrántani a yarimat. Amennyiben ez sikerült, egy 180°- os fordulatra szánom rá magamat, s a markolatánál fogva a szúrós végű, lándzsához hasonló eszközzel eltolni a közelemből a Hyuuga fiút, vagy megszúrni. Természetesen egyáltalán nem állt szándékomban halálos sebet ejteni a saját barátomat, viszont ez egy küzdelem, ahol csak az nyerhet, aki elszántan harcol. Hogyha sikerül a védekezésre szánt manőverem, akkor a robbanó erszényeket is sikerülne hatástalanítanom, hisz amennyiben nem tapadnak rám, mondhatni kivédtem őket. Ezek után a yarit a földbe próbálom majd szúrni, annak segítségével hátralökni magamat az esetleges támadás, vagy a robbanás elől. Mitsuhide nem vesztegette az időt, felém közeledett. Sejtettem, hogy itt megmutatja a Taijutsu képességeit, bár nem voltam benne teljesen biztos. Elvégre én sem látok bele az emberek fejébe.
- Hakke Rokujuuyonshou.- hangzott ellenfelem szava, majd magam mellé dobva fegyveremet, megpróbáltam felvenni a pozícióját. Talán a sebességemnek köszönhetően van rá esély.
~ Most kell megpróbálnom!~ gondoltam azután megkíséreltem bevetni az a támadást, valamint védekezést egyben, mit nemrég is próbáltam. Így esetlegesen meg tudom égetni Mitsuhide kezeit, akkor pedig előnyhöz jutok a Taijutsuban.

Kodama sikeresen megégette a Hyuuga kezét és szerencséjére volt elég gyors, hogy a támadása elől ki tudjon térni. Ismét aKodma támadhatott, ám újra kéne értékelnie az esélyeit és a döntőre fenntartott chakra tartalékai egy részét jobb lenne elhasználni még itt, mert a végén nem jut be a döntőbe. Na, adja már fel valamelyikőtök, itt fogom halálra unni magamat. Hogy én mennyire utálom ezt a cécót a chunin rang felett, nem lehetne inkább egy pohár meleg tea mellett megbeszélni, hogy ki elég jó és hogy ki nem? Ja, nem akkor nem lenne nagy a felhajtás és a szegény ninják nem tudnak piheni, nem hiszem el, hogy az egy hónapos szünet után erre az eseményre hívott vissza, direkt a chunin vizsga idejére vettem ki a szabadságom, de nagyon úgy tűnik, hogy csak nekem csak erre az alkalomra tovább húzták.

//Hyuuga Mitsuhide 200 chakrát használt fel, így a chakrák állása: YK: 4400 chakra HM: 4150 chakra |Ä Mitsuhide, megkérnélek, hogy próbálj meg hosszabb postokat írni, mert addig a sikeres támadást Kodama érdemli meg ...//

(Elnézést a késésért ^^")

Amikor sikerült az, amit össze szerettem volna hozni, kissé meglepődött arcot vágtam.
~ Nem gondoltam volna, hogy ez bejön...~ töprengtem, de azonnal visszatértem a valóságba. Mimikám elszántságot sugárzott, tudtam, nem vesztegethetem az időmet. Amíg Hyuuga barátom egy cseppet is védtelen, ki kell használnom az esélyeket.
~ Most!!!~ ordítottam el magamat az elmémben, ezt követően egy technika neve hagyta el számat:
- Hajaifuri no Jutsu!
Amennyiben sikerül ezt a támadást alkalmaznom, egy ütés ideje alatt háromszor annyit tudok bevinni, ami talán segíthet megbénítani ellenfelemet. A Kekkei Genkaiomnak köszönhetően ez a Taijutsu még nagyobb erőre tenne szert. Idő közben a vizsgáztatónk nem igazán nézett úgy ki, mintha érdekelné az egész, mondjuk nem is kell, hogy érdekelje, neki csak ez a feladata. Én továbbra is próbálkoztam ütlegelni Mitsuhidét. Hirtelen a bal kezembe nyílalt a fájdalom, viszont nem adtam fel.
~ Fenébe! Az izmaim kezdik beadni a kulcsot... Nincs más választásom.~ határoztam el magamat elmémben, azután abbahagytam eme technikát, megkíséreltem egy újjal előállni.
- Konoha Dai Senkou!- kiáltottam, miközben jobb lábammal a Hyuuga fiú alsó végtagjait akartam kigáncsolni. Amennyiben tervem beválik, ő hátrafelé kezd zuhanni, tehát a reakcióideje csökken. Úgy döntöttem ezt próbálom majd meg kihasználni, persze korán sem volt biztos a siker. Ugyan ezzel a lendülettel a levegőbe pattantam, ahol kézpecséteket kezdtem mutogatni.
~ Össze kell jönnie ennek a mozdulatnak! Túl sokáig játszadoztunk már egymással, aztán meg ha így folytatom, összerogyok majd, mint egy rongybaba.~ gondoltam magamban, számon mégis egy jobbra húzódó félmosoly tündöklött. Élveztem a harcot, tüdőmet átjárta a feszültséggel teli levegő, éreztem magamon az emberek tekintetét. A győzelem vágya, a bizonyítási készség járta át szívemet.
- Katon: Goukakyuu no Jutsu!- hagyták el számat eme szavak, s megkíséreltem egy kék színű tűzgolyót küldeni ellenfelem irányába.

Amikor ütöttem volna meg Kodamát ő kitért a támadásom elől, majd megégette a kezemet. Amikor eleresztet én megfogtam a saját kezemet a fájdalom miatt.
~ Ez rohadtúl fáj! - gondoltam magamban, eztán elkellett felednem a fájdalmat és odakellet figyelnem a Kodamának. Gyorsan felvettem a védekező formát, de nemsokára a barátom így szólt:
- Hajaifuri no Jutsu!
Ennek hallatán megállt bennem az ütőér, de aztán össze kellet szednem magamat. Előrántottam gyorsan a katanámat amibe chakrát vezettem és próbáltam minél távolabb tartanom magam Kodamától. Nem sokkal később Kodamának látszott az arcán hogy valami baj van.
~ Biztos túlerőlteti ezzel a jutsuval magát. - mondtam magamban és nem sokkal később a Yosiza klán ifjú tagja abba hagyta a Hajaifuri technikát, majd így szólt:
- Konoha Dai Senkou!
A kiáltás után rúgást indított el felém.
- Hakkeshou Kaiten! - kiáltottam el magam, s próbálom a lehető leggyorsabban megcsinálni a Kaitent. Amikor sikerült valamelyikünknek a másikon felül kerekedni a barátom felugrik a levegőbe.
- Katon: Goukakyuu no Jutsu! – kiáltja el magát én pedig próbálok arrébb futni a hatalmas kék tűzgolyó elől.

A taijutsuban egyikőtök sem sérült meg túlságosan, majd az újabb támadást az ifjú Hyuuga egy kaitennel védte, ezután pedig ellenfele a levegőből támadott. Mitsuhide elkezdett elrohanni a tűzgolyó elől, ez mondhatni félsiker volt, mivel a kezét igen súlyosan sikerült eltalálnia a golyónak. Így ninjutsura nem nagyon lesz képes az ifjú Hyuuga és a taijutsui is gyengébbek lesznek. Az ifjú Hyuugát megszólítottam.
- A kezed súlyosan megsérült, nem sok esélyed maradt, bár az ellenfeled is gyengül, még ő van fölényben, szépen harcoltál és jól, ha rajtam múlik te is chunin leszel, még ha feladod is. - Mondta az ifjú Nara, kivételesen nem a lustasága hajtotta, valóban úgy gondolta jól harcolt a hírhedt klán tagja.

// A chakrák állása a következő: HM: 3950 YK:3600 | A chakrákban nem vagyok biztos, úgyhogy várom a javító PMeket//

A tai jutsunál nem sérült meg egyikünk sem majd Kodama rúgását egy kaitennel védtem, de a hatalmas tűz jutsu elől már nem tudtam kitérni és a kezemet elégé súlyosan megégette. Nagyokat lihegtem és a fájdalomtól alig tudtam kibírni, hogy ordítsak.
~ Ez így nem fog menni súlyosan megsérültem és ezzel a kézzel nem sok dolgot tudok csinálni... Fel kell adnom, ezt a csatát már nem nyerhetem meg. - gondoltam magamban és felnyújtottam a kezemet.
- Én Hyuuga Mitsuhide a harcot ezennel feladom. - mondtam el egy kicsit lehangolt és fáradt arccal.
Odamentem még a barátomhoz és így szóltam:
- Jól harcoltál Kodama.
Majd mikor kezet fogtam vele az orvosi felé mentem, hogy meggyógyítsanak.

Már éppen arra készültem, hogy barátom visszatámad, amikor Nara Shikamaru felszólította Mitsuhidét. Ekkor egy kicsit oldalra fordítottam a fejemet, miközben a harc felügyelőjére tekintettem.
- Én Hyuuga Mitsuhide a harcot ezennel feladom.- nyújtotta magasba karját Hyuuga klánból származó Genin, miközben látszott rajta a lehangoltság. Azonnal leeresztettem a védelmemet, kiegyenesedve álltam, tátott szájjal. Természetesen hatalmas meglepődést tanúsítottam. Nem sejtettem, hogy ellenfelem fel fogja adni a küzdelmet. Valamiért nem... Szemeim is nagyra nyíltak, majd Mitsuhide felém kezdett ballagni. Kezet nyújtott, mialatt a következő mondat hangzott el szájából:
- Jól harcoltál Kodama.
Jobb tenyeremet az övébe helyeztem.
- Köszönöm... Ez terád is ugyanígy igaz barátom.- szólaltam meg, miközben egy halvány mosoly jelent meg a számon, bár ebben semmi önteltség nem volt. A Hyuuga srác az orvosok felé vette az irányt. Ekkor egy nagyobb szellő jött, a fejpántomon a csomó pedig kioldódott. Homlokvédőm lefelé kezdett zuhanni, de bal karomat utána nyújtottam. Elkapva a konohai ninják megkülönböztető jelét, erősen megszorítottam azt. Egy kis ideig még bámultam a fémbe vésett levelet, azután a közönségre tekintettem, majd Nara Shikamarura bólintottam.

» Első Chuunin vizsga - Reira vs. Yoshizawa Kodama
» Első Chuunin vizsga - Takekawa Jo vs. Yoshizawa Kodama
» Első Chuunin vizsga - Kisame Akasumi vs. Hyuuga Mitsuhide
» Első Chuunin vizsga - Reira vs. Dan Ikemoto
» Első Chuunin vizsga - Tomoyuki Shiratori vs. Reira