Víz Országa - Kikötő

Miután már vagy fél napja felderítésen voltam, végre leszálltam a hajóról. -
~ Nos, akkor most már csak Kirigakure főbb részeit kell átvizsgálnom. - tűnődtem, és felsétáltam egy kis hídra, ami összekötötte Kirigakuret a kikötővel. Ahogy beljebb érem, a falu szélén egyre több kis faház, aztán már kőházak és a végén Kirigakure közepes és hatalmas méretű házai voltak. Az út szélén egy kis éttermet láttam.
~ Tökéletes, úgyis éhes vagyok! -

Hajnali kettő fele járhatott az idő. Pontosan nem tudtuk mert a raktér ajtaját becsukták rögtön a hajó indulása után. Teljes sötétség, mindenhol rizs, rizs és csak rizs. Már kicsit kezdett az agyamra menni, hogy akár merre is mozdulok, csak rizs.

- Kohaku... ha lesz még egy ilyen zseniális ötleted, saját kezűleg foglak ki nyírni. - odébbról csak egy eléggé értelmes horkantást kaptam. ~ Elaludt ? Ah, már nekem is jól jönne... akárhogy, holnap így is kemény napunk lesz... ~ egy hatalmasat ásítottam és próbáltam pihenni ha már aludni nem nagyon bírtam.

2 óra múlva...

Valami volt a hátamon, valami nehéz talán... nem, rizs biztos nem lehet, az alattam van. Valami lefojt az arcomon és egyre jobban és tisztábban hallottam, hogy... valaki felettem szuszogott.
~ Mi a franc ?? ~ kegyetlenül érintett a felismerés. - VAZZE !! - lelöktem magamról és polójánál fogva ráztam. - Összenyálaztad a fejemet Dobeeee !!!! - jó 1 percig ráztam, mire megszólalt.
- Már reggel van ? - két pillanat múlva valahol a távolban heverhetett egy kedves "ajándék"-kal a fején. Pár perces csendes ordibálás után lenyugodva pihentünk le a kellemetlen rizsre és beszélgettünk.

- Yagato... - kérdőn hümmögtem egyet és vártam a kérdését.
- Neked van családod az esőben ? - kicsit kikerekedett a szemem és elszomorodtam. Tudtam, hogy a túl sötét van, így nem látja az érzelmeket az arcomon.
- Volt... Kohaku, te meg mit csinálsz ? - kérdeztem tőle, mert valami furcsa hangot hallottam. A táskájából elő vett valamit majd meggyújtotta.
- Gyertya... VOLT GYERTYÁD ÉS NEM SZÓLTÁL ?? - nyugodtan sóhajtottam, már nem nagyon idegesített... lassan már kezdtem megszokni.
- Lényegtelen, inkább együnk. - elég ritka esemény, hogy azt eszem, amin vagyok... közel 10 perc múlva befejeztük.
- Valami szósz jó lett volna azért hozzá. - elég értetlen képet vágott amin csak nevetni lehetett. Helyeseltem, Kohaku eszembe juttatta a családom...
~ Apa, Anya... Fukaru és Furiko, hm... ~ az utolsó két neven elmosolyodtam. Vajon most mit csinálhatnak... több időm nem maradt merengeni, mert fentről hangokat hallottam. Elég nagy buli lehetett, mert sokan szaladgáltak, Vihart se éreztünk akkor meg mi lehetett ez ?
- Kalózok ! -ki is derült amikor az egyik matróz megszólalt.
- Hehe, akció van Kohaku. - egymásra vigyorogtunk majd valahogy kijutottunk.

Sötét volt még mindig, viszont a távolban lehetett látni a nagy perpatvar okát. Kicsivel nagyobb hajó lehetett mint a miénk, köhöm... vagyis amin utazunk.
- Sz'tem ha elég közel érnek, ugorjunk át. - sunyi vigyort váltottunk és vártuk az ellenséget. A legszebb, hogy fel se tűnt nekik, hogy nem a hajóra valók vagyunk. 4 perc se telt el amikor a másik hajó velünk párhuzamosan állt meg. A hajójukon már felkészültek a csáklyázásra, az emberek kezében fáklya meg szablya. Lendületet vettünk és legmegfelelőbb időben átugrottunk. Az ugrásnál két velünk szemben álló, kendős férfit fejen térdeltük. Szép kis belépőnek tartottuk és egy bukfenccel a hajó közepéhez értünk, de nem volt időnk cseverészni. Kb 20-an lehettek, akik bekerítettek. Egymás hátának támaszkodva figyeltül őket.
- Hmm... ez érdekesnek ígérkezik Yagato. - helyeseltem egyet, igazából szívünk mélyén kicsit féltünk, de ha belegondolunk ez nem baj, éles helyzetek között mutatjuk meg az igazi erőnket. Nekik indultunk. Mozgás közben elmutogattam pár kézjelet.
- Mizu Bunshin no jutsu. - 4 klón emelkedett ki a hajóból, hasonlított egy kicsit arra, mintha hullák kelnének fel a sírból. 3 klónom a kalózoknak esett, 1 klónt pedig Kohaku segítségére sietett. Puszta kézzel támad, Kohaku pedig katanájával harcolt. Egy jobbról érkező szúrás elöl elhajoltam, így a mögöttem lévőt gyomorszájon könyököltem és öklömmel arcon csaptam. 2 indultak el felém. Egyik bal, másik jobb oldalt. Felugrottam a csapásaik elöl, a bal oldali, félszemű ürgét szépen bal karommal fejen könyököltem, a jobb oldalit meg jobb lábammal arcon rúgtam. Kicsit jobbra borultam, hogy bal kezemmel megtámaszkodjak. Bal oldalt éppen vágni készült amikor a nemesebbik részébe talpaltam, (sorry xD) amitől egyből összeroskadt. Végre sikerült két lábra állnom. Egy kissé nagydarab csávó állt fáklyával a kezében, amivel szép ívesen suhintott egyet. Nagy szerencsém volt, hogy a mögöttem lévőben hátra estem így nem csak hárítottam hanem állkapcson rúgtam. Hátraestem, valami fényes közeledett arcomhoz így jobbra bólintottam a fejemet. Elég közel volt hozzá, hogy bekapjon egy jobbost. Néha néha Kohaku felé tekintettem.
- Hikiiru ! - a fickó arcát kapta el ami hát... pár chakravillám eléggé megsütötte. Katanáját jól forgatta. Éppen az egyikkel vívott amikor mögött készült lecsapni. Szeme sarkából valószínűleg észrevette így katanájával ellökte magától a szemben lévőt, megfordította és egyenesen a szívébe szúrta. Sietve kihúzta, előre rántotta amivel mellkasán egy mély vágás virított. 3 ember tartott szemből felé.
- Kyuuden no jutsu ! - egy chakragömb jelent meg a kezébe amit az ellenfelébe hajított, még egyszer eljátszotta és a harmadikat katanájával tette harcképtelenné. A csata végeztével az ellenségből 4-en maradtak állva, rajtunk és a klónjaimon kívül. Nagy valószínűséggel az egyik a kapitány lehetett. Előkaptam egy kunait és mögé kerültem.
- Mit... mit akartok, kölykök ? - 40 év körüli férfi volt fekete szakállal.
- Miattatok hagyott itt a potyahajónk... cserébe elvisztek minket a Víz Országába, rendicsek? - a kunait még jobban szorítottam a torkához. 10 perc múlva már a Víz Országa felé vettük az irányt. A kapitányt megkötöztük és ügyeltünk rá, hogy a maradék ne támadjon ránk. A távolban szárazföld volt felfedezhető.
- Kohaku, szerinted az ott az ? - ő se volt valami magabiztos, de örültünk, hogy legalább szárazföldet látunk. Elmosolyodtam, ekkor a kormányos hirtelen nekem támadt, muszáj volt leütnöm.
- Kösz Yagato, most ki fog kormányozni ? - való igaz, erre nem gondoltam de hamar rájöttem a válaszra
- Hm, te ! - vigyorogtam, először habozott, de aztán belegyezett.
- Jól csinálod Kohaku, mindjárt ott vagyunk. - gratulációként rácsaptam egyet csapattársam hátára. Ekkor a hajó hirtelen megrázkódót.

15 perccel később...

- Kohaku, most nézd meg mit csináltál. - mutattam hátrafelé evezős bajtársamnak a csónakunkból.
- Nem láttam, te is pont ugyan ezt csináltad volna. - 600 m-re lehettünk a kikötőtől. Helyet cseréltünk, és most ő ült a csónak elején.
- Gyorsabban Yagato, gyorsabban... ne lazsálj... így sose fogunk oda érni. - vigyorgott gonoszan rám, miközben mutogatott és kapitánynak, nem... rabszolgahajcsárnak képzelte magát.
~ Ha megérkeztünk, én kinyírom.... ~

Olyan tíz perc múlva már a mólón álltunk s a vizet kémleltük ott, ahol a hajó elsüllyedt. Majd a piacon vettünk egy kis élelmet, mert a táskám a hajó roncsai közt nyugodott, és abban volt minden, kivéve a ruhák, s a térkép.
-Na, Yagato, legalább jó ötlet volt, hogy veled hozattam a legtöbb hasznos dolgot. -mondtam és vigyorogtam egyet.
-Esküszöm, kinyírom! -suttogott Yagato.
~Akkor most el kell menni a lányért. A Hokage-sama azt mondta, hogy a város legvégén van a birtok.
Elindultunk, és az az erdőben fáról fára haladtunk az erdőben.
Miközben Yagato számos kérdéssel bombázott:
-Szerinted hogy fog kinézni a lány?
-Honnan tudjam? -válaszoltam, mire egy hülye fejjel abba is hagyta a kérdezgetést.
~A fene fog most álmodozni. Küldetésünk van, méghozzá fontos.
Elértük a város szélét.
-Mindjárt ott vagyunk. Mondtam.
Elindultunk át a városon, elmentünk sok bódé mellett, ahol furán néztek ránk.
~Ezeknek mi bajuk? -mondtam magamban és néztem a minket bámuló árusokat.
Elértük a kormányzó székhelyét, de elmentünk mellette, mert nem az volt a cél.

Vissza indultunk a hintóhoz. A fák közül ugrottunk ki meglepve a testőröket.
- Minden rendben van veletek ? - kérdezte a kapitány miközben pár ember körénk gyűlt.
- Rendben vagyunk, vagyis úgy ahogy. - válaszoltam és észrevettem, hogy a Ayumi a hintó nyitott ajtajában ült.
- Végre megjöttetek, már majdnem belehaltam a várakozásba. - ez most nekünk dumál ? Mindjárt lecsapjuk.
- Ez majdnem is igaz is, mert ha nem léptünk volna már nem nagyon nyavalyognál, Ayumi úrnő. - a végén meghajoltam és gúnyosan elmosolyodtam ami felettébb idegesítette. Felhúzta állát és megsértődve visszabújt a kecójába.
Megmosolyogtam a jelenetet és intettem, hogy indulhatunk. 30 perc múlva elértük a kikötőt. Kicsit zavaró volt, hogy mindenki minket figyelt. Elértük a hajónkat, a legénység készen állt már csak az utasokra várnak. A hintóból kiszálltak és a testőrök kíséretével felmentek. Egy pillanatra szemkontaktust teremtettünk de azonnal is máshova néztünk.
- Gyerünk Kohaku... - majd mi is felmentünk...

- Gyerünk Kohaku... -mondta Yagato majd mi is felmentünk.
Fent a hajón olyan volt mint ez a hintós dolog. Ő odalenn mindenféle cuccokkal mi meg kint az esőben.
~A francért kell most esnie. De legalább nincs vihar. -gondoltam.
Mentünk vagy két órát amikor partot lehetett látni.
-Te, Yagato. Az ott Tűz országa már ugye? -kérdeztem tőle.
-Hát, előfordulhat, de szerintem idefele utaztnuk vagy 4-5 órát. -válaszolt.
Elértük a kikötőt, és úgy bizonyult, hogy ez már Tűz országa. Elindultunk, de most nem az erdőbe, hanem az úton.
~Az úton jobb is, mert nem tudnak elbújni. -futott át rajtam.
Az út felétől már folyamatosan Katanam markolatát szorítottam.