Víz Országa - Erdők

Itt található a Víz országát beborító erdőségek. Nagy számban találhatóak errefelé a kisebb-nagyobb tavak és gyakori jelenség a köd.

Pár perce hagyhattuk el a várost, az erdőben folytattuk az utunkat.
~ A Hokage szerint a várostól kicsit távolabbra, északra... az erdő mélye felé van egy egy kastély. Kíváncsi leszek, hogy fogadnak minket. ~ éppen egyik ágra ugrottam és Kohaku céltudatos arcára néztem amikor egy hatalmasat sóhajtottam. ~ Kohaku meg már nagyon izgatott, én meg szétunom a fejem, hm... ~ nem törődve vele előre tekintettem, a távolból fényt szűrődött be. Kiugrottunk egy hatalmas útra és...
- Hmhm..., ez aztán nem semmi. - enyhe mosolyra húztam a számat, majd zsebre dugtam a kezeimet.

Egymás mellett álltunk és a távolban hatalmas kastélyt figyeltük. 4 percbe se telt, amíg elértük a kastély falát, majd egy hatalmas kapu előtt álltunk meg. Hármat rácsaptam az ajtóra, kinyitottak egy kis részt, ott nézhették meg az idegeneket. A kapun túl egy férfi hang szólalt meg.
- Kik vagytok és mit akartok itt ? - hát igen, a Víz országi jómodor...
- Konohából jött shinobik vagyunk, és küldetés miatt jöttünk. - elővettem táskából a megbízói papírt és megmutattam neki. A kapu lassacskán kinyílt és egy rövid, fekete hajú, katonai egyenruhás férfi fogadott.
- A nevem Gin Senko, a Houkr család tesőrségének kapitánya, kérem kövessetek... - meghúztam a vállamat, majd csendben elindultunk utána. Egy 10 méteres hídon mentünk keresztül, alattunk egy vízzel feltöltött árok volt. Ez után 3 méterre egy hosszú lépcsőn gyalogoltunk fel, és végre beértünk a kastélyba. Folyosókat folyosók követtek, néhol valamelyik szobán haladtunk át és jó pár emeletet lépcsőztünk. A folyosók falain gyönyörűbbnél gyönyörűbb festmények voltak. Látszik, hogy van itt pénz, nem is kevés. 2 perc lépcsőzés után elértünk egy nagy ajtóhoz majd egy pillanatra megállt.
- Egy jó tanács, ne idegesítsétek fel magatokat Ayumi-saman... - kicsit értetlenül figyeltünk rá, mire kezével legyintett egyet.
- Majd meglátjátok. - kitárta a kaput, belül egy hatalmas szoba volt. Tele volt mindenféle csecsebecsével, a szoba közepén pedig ott volt...
- Pff... hát lehet, hogy nekem rossz a szemem de... a lényeg, hogy erre nem számítottam ? - egy ráncos öregasszony volt a szoba közepén, valamit szöszmötölt..
- Ő nem Ayumi-sama, a hölgy Ayumi-sama dadusa, ő most épp... - próbált valamit kitalálni de megérzésem szerint ő se tudta jobban, mint én. Egy hang szólalt meg a hátunk mögül.
- Ti meg mit kerestek itt ? -

-Ti meg mit kerestek itt? -szólt hátulról egy hang.
Mind a ketten hátranéztünk, és egy csípőre tett, ideges fejet vágó, de gyönyörű nőt láttunk, egy szál törülközőben. Ránéztem Yagatora, és mit ne mondjak, folyt a nyála.(xD)
~Mit is mondott a kapitány? "Ne idegesítsétek fel magatokat Ayumi-saman...". Értem mire gondolt. -mondtam magamban és rácsaptam Yagato hátára.
Yagato olyan fejet vágott, mint akit legszebb álmából ébresztettek.
-Mondd gyorsan, nem érek rá! -súgta nekem Yagato és megint elkezdett bambulni.
Ayumi bement, bezárta az ajtót hét lakatra és felöltözött. Mikor kijött ennyit mondott:
-Úgy kell hívnotok, hogy Ayumi úrnő!
~Vagy inkább erre értette a kapitány? -gondoltam majd sóhajtottam.
Kimentünk a kertbe ahol egy hintó állt menetkészen.
-Én bent, ti kint! -tette hozzá Ayumi.
Majd elindultunk.

14 perce hagyhattuk el a kastélyt. Eddig zökkenőmentesen telt az egész út, leszámítva azt, hogy az ember az orráig nem látott már a köd miatt.
~ Most kivételesen zavaró ez a köd, jobban oda kell figyelnünk. ~ a hintó bal oldalát védtem, Kohaku pedig a jobbat. Próbáltam a figyelmemet fák közé koncentrálni, de senkit se éreztem.
~ 2 civil, 2 shinobi, 12 testőr. A testőrök közül 5 lovon, 7 gyalog. 3 lovas a hintó mögött, 2 lovas pedig előtte. A gyalogosok közül 2 a hintó mögött volt, 2-2 pedig a hintó oldalán velünk, a maradék 1 pedig elöl volt a 3 lovassal. A hintóban Ayumi és a dadus... hm. ~ megfigyeltem, hogy a helyükről elmozdultak e és úgy 3 percenként létszámot számoltam. Viszont egyvalami nem fér a fejembe, mintha valami fontosan nem árultak volna el.

- Hej Gin kapitány. - az élen álló személy felém fordult majd kérdőn tekintett rám.
- A családnak vannak ellenségei akik jobban szeretnék halottnak látni, mint életben vagy van, akinek ez a házasság nem tetszik ? - kérdeztem tőle
- Youen-sama politikus, ő mindig életveszélyben van és a családja is... azonban a házassággal kapcsolatban: Houke-sama idősebb fivére ellenezte a házasságot, azzal az indokkal, hogy ezzel csak a Shibakuri család akarja kihasználni a családot. - magyarázta miközben az utat figyelte.
- De ha csak ennyi az egész, akkor miért kell shinobiknak megvédeni Ayumit? Hisz ezt egyszerű tesőrök és megtudják csinálni. - tettem fel a kérdést amely már a kezdetek óta zavart...
- 5 nappal ez elött kaptunk egy levelet amiben az állt, hogy ha nem állítják le a házasságot, akkor megölik a fiatalabbik lányt. -
- Ez mindent megmagyaráz. - sóhajtottam egyet majd az elmondottakon gondolkodtam és elhatároztam magam, majd én lepem meg őket, és nem ők minket.

- Kohaku, előremegyek felderíteni. Ha 3 percen belül nem térek vissza, akkor elfoglalt leszek. - gyorsan beugrottam a fák közé és körülnéztem. 2 perce hagytam el a többieket amikor valamit, inkább valakit, talán többet is éreztem mögöttem. Elrugaszkodtam a legközelebbi faágról és egy hatalmasat ugrottam. Gyorsan elmutogattam a kézjeleket és egy víz klónt csináltam magamból majd egy közeli fa törzse mögé bújtam el. Elmosódott képeket láttam elugrani. Ebben csak az volt az érdekes, hogy egyáltalán nem is hallottam a mozgásukat.
~ Ugyan azt a taijutsut használják mint én... szóval shinobik lehettek Kirigakureból. Viszont most nálam az előny hisz nem tudják, hogy tudok róluk, nincs értelme visszamenni szólni, mindjárt letelik az idő és Kohaku utánam jön. ~ inkább utánuk eredtem. 3-an voltak, a klónom kiugrott az útra mire az a 3 a fák mögül figyelte. Előkapott 2 shurikent és a trió felé hajította.
- Tudom, hogy ott vagytok, gyertek elő. - lassacskán kibotorkáltak a takarásból. Kirigakure fejpántjait viselték. Egy fekete hajú, egy barna és egy... lány hosszú fekete hajjal, arcuk el volt takarva fáslival.
- Miért követtetek ? - válasz helyett shurikeneket kapott a képébe, amik elől elhajolt. Az egyik megindult felém, bal kezén valami karmos kesztyű lehetett, aminek végéről valami folydogált. Jobb oldaláról támadott, karmos kezét elkapta, bal térdét felemelte és jobb válla felé húztam a kezét, így pont a szemébe bírtam nézni. Készült jobb kezével beverni egyet a klónom arcába, mire az nagy erővel gyomorszájon térdelte, így kicsit felemelkedett. Kicsit ellökte magától a kezét. Hirtelen jobbra fordulta és forgásból mellkason rúgta így 3 métert bukfencezhetett hátra. Viszont azt nem figyelte, hogy bal oldalról jön egy másik, ekkor...

Egy ideig csak néztem, ahogy Yagato klónja bunyózik.
~Mint a mozi, komolyan mondom! -gondoltam majd egy kunait dobtam a támadó lába elé.
A kunaion volt egy robbanócetli amit meg is látott az a szemtelen.
-Megölöd a társadat is?! -kiabált nekem, és robbant a cetli.
~Barom, ez még azt se tudja, hogy ez csak egy klón.(És kiderülne, hogy nem is az xD)-gondoltam, majd leugrottam oda ahol a klón állt, majd Yagato odaszökkent mellém, mint egy kutya, aki meglátja a gazdáját, miután elveszett.
~Hárman voltak, abból az egyik már hulla. -gondoltam és támadtam.
Elkezdtem vívni a másik emberkével, és alkalomadtán kettévágtam.
-Ez szép, de én Chuunin vagyok, fiacskáim! -mondta a csaj.
Ránéztem Yagatora ő meg bólintott.
~Szóval tudja mire gondoltam...
Nekimentem a nőnek, majd elkezdtem futni, mint a kétségbeesett vad, persze az ellenfelem bedőlt a csalinak, sikerült odacsalogatnom a víztócsára. Akkor Yagato egyik klónja Suirou no Jutsuval elkapta a chuunint.
-Dögölj meg! -kiáltottam, és egy Kyuuden gömböt hajítottam a vízbörtönnek.
A klón, és a nő is otthagyta a fogát. Aztán visszatértünk a kocsihoz és továbbmentünk.

A meimeik találtak. A bandita összecsuklott és mozgásképtelenné vált. Már csak haza kell vinni.



A küldetés teljesítve!




Jutalmad 500 chakra és 2000 kane!

// Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó! //

Ellenfelet, sajnos, nem sajnos, nem számított támadásra, emiatt védekezni se tudott. A férfi, tulajdonképpen a semmibe tekintett és mozdulni se tudott. Heikichi pedig egy kunaiial leszúrta. De arra vigyázott, hogy Akihiro "báli ruhája" ne legyen piszkos a vértől. A ruha, ahogy az Uchiha is mondta, ő rá illett. Ahogy eltervezték, a ruhacsere után elindultak Kirigakurébe. A kapunál gyanakodva nézetetek rátok, de végül megúsztátok. Egyenesen a mizukage irodája felé indultok, de mikor odaértek, akkor tudjátok meg, hogy nincs ott. De ne keseredjetek el, mert egy chunin már egy órája vár rá, talán ő tudhat valamit a Fukitsuról ... de csak óvatosan, lehetőleg ne bukjatok le

// Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó! //

Akihiro sikeresen lebénította a Mangekyou Sharingannal én pedig könnyedén letudtam szúrni.
~ Szegény shinobinak esélye sem volt a sharingan ördögi erejével. - Gondoltam, miközben láttam, hogy az Uchiha a homlokához kapott, de ezt természetesnek vettem, hisz egy ilyen erős genjutsu megviseli az embert.
- Semmi személyes... - Mondta röviden Akihiro és a bokorba hurcolta, majd átöltözött. Ezután kisétált és így szólt kicsit:
- Jó napot kívánok Heikichi- san! A nevem Nakajima Ryushi. A Raikage- sama bízott meg azzal, hogy jelentkezzek le a Mizukage- samánál, miszerint a Fukitsu nevű szervezet tagja leszek. -Mondta, mivel máris jellemet változtatott, ilyen rövid idő alatt.
- Mellesleg... Nem azért mondom, hisz ez igazán a te ügyed, de neked sem ártana valamiféle modort váltani. Mert ne is haragudj, ám lerí rólad, hogy az Aburame klánból származol. - Javasolta az ötletet Akihiro és a menetiránnyal szembe fordult.
- Hehehe...én leszek a bús shinobi akinek a családját és minden ismerősét megölték, majd arra szentelte az életét, hogy másokat megvédjen. Ez tökéletes lesz. - Mondtam kicsit elmosolyodva és elindultunk.

Kirigakurébe azonnal beengedtek, bár az arra járok szemei ránk szegeződtek.
- Ebből még nem kell arra következtetni, hogy gyanítanak valamit, ugyanis minden országban megnézik a külföldieket. - Súgta oda Akihiro. Elmosolyodtam, majd így válaszoltam:
- Hát igen biztos vagyok benne, hogy egy álruhába öltözött Uchiha és egy Aburame klánból származó shinobi igen érdekes lehet, bár nem minden részletet tudnak a kíváncsi szemek. - Súgtam vissza Akihiro-nak, de nagyon halkan, hogy még véletlenül sem hallják meg. A Mizukage irodájába érve, rájöttünk, hogy jelenleg nem található ott a kage. Egy kisgyerek volt ott, majd Akihiro odament hozzá és üdvözölte.
- Szervusz! Te is a Mizukage- samára vársz? Minket a Raikage- sama küldött. Ne mondd el senkinek, de tagja leszek a Fukitsunak. - Férkőzött be Akihiro a manipulálás művészetével a fiú tudatába, hogy hasznos információt tudjon meg a titkos szervezetről.
~ A taknyosnak elmondott, minden lényegeset, amiért megbízhatna benne és elárult egy titkot, ezzel kialakítva a megbízhatóságot, és a rokonszenvet...nem hiába Akihiro tényleg egy jellemváltoztató... - Gondolkodtam el, majd nem néztem a kisgyerekre, mivel az feltűnést keltett volna, helyette az ablakhoz sétálltam, hogy ne zavarjam a beszédben őket, de természetesen mindent halottam.

// Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó! //

A srác úgy tekintett rám, ahogyan azt vártam. Valószínűleg az összes dolgot elhitte, amit mondtam neki.
~ Mégis, milyen egyszerűen lehet az embereket manipulálni. A legszebb az egészben pedig az, hogy egyáltalán nem érzek bűntudatot, sőt még élvezem is.~ gondoltam magamban, persze továbbra is mosolyogtam a fiú irányába.
- De akkor majd én leszek a vezető a csapatunkban!- szólt oda nekem, amitől derékra helyeztem kezeimet, s elnevettem magamat.
- Ahogy óhajtod! Talán már most erősebb vagy nálam, de azért nem árt, ha jó kondiban leszel.- mondtam öntelt, viszont barátságos hangnemben.
~ Mi a francot képzelsz magadról, te kis takony? Még hogy te lennél az, aki nekem parancsol? Két mozdulatomból a másvilágra küldenélek.~ merengtem el. A Chuunin végre kitért a lényegre, ami miatt az elejétől "jól bántunk" vele, majd mutatni kezdte a vélhetően helyes utat. Nem sokkal később már újra kint voltunk kirigakuréből, azután a ködös erdőkben találtuk magunkat. Nem kell részleteznem, már a hányinger kerülgetett a horizontot eléggé zavaró ködtől.
- Innen már könnyű követni a nyomokat! Inkább nem megyek még a példaképem elé, ha még Chuuninként kerülnék elé, biztos csak lenézne és nem is venne be soha a Fukitsuba! Sziasztok! Ne felejtsetek el megemlíteni!- búcsúzott el, ezek után sietett vissza a Víz Országának shinobi falujába. Én is köszöntem, integettem neki egy darabon, azután megfordulva újra a régi, érzéketlen arccal néztem rá Aburame klánból származó társamra.
- Höööh... Mekkora kár, hogy elment. Szerettem volna látni az arcát, amikor megölöm. Mondjuk talán jobb is így, hiszen feltűnést keltett volna, amennyiben eltűnik. Amúgy is túl sokan látták velünk. Minden esetre sietni kell, nehogy a Mizukage visszatérése után rájöjjön a cselre.- mondtam komoly mimikával.
- Már csak a nyomokat kell követni. Heikichi?!- szóltam és kérdeztem egyben Heikichit, mivel úgy hittem, ő könnyebben tudja követni a nyomokat bogarai segítségével.

// Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó! //

Tehát a kölyök elment, és végre egy kis csöndesség volt körülöttünk.
- Höööh... Mekkora kár, hogy elment. Szerettem volna látni az arcát, amikor megölöm. Mondjuk talán jobb is így, hiszen feltűnést keltett volna, amennyiben eltűnik. Amúgy is túl sokan látták velünk. Minden esetre sietni kell, nehogy a Mizukage visszatérése után rájöjjön a cselre. Már csak a nyomokat kell követni. Heikichi?! - Mondta Akihiro majd célzott, hogy használjam a bogaraimat.
- Én is gondoltam rá, bár el fog tartani egy darabig, hisz a bogaraim, nem shinobi kutyák, viszont erre is megfelelően ki vannak képezve. - Mondtam az Uchihának és az egyik kezemet kinyújtva máris több raj jelent meg körülöttem.
- Tudjátok mi a dolgotok. - Szóltam a bogaraimnak és máris elindultak a megfelelő irányba.
- Úgy tűnik nyomot fogtak, bár ez kicsit felszínes munka a Fukitsu-tól, hogy egy Chunnin elárulja merre vannak, aztán nyomokat hagyva elvezessenek a rejtekhelyükhöz. Szép dolgok ezek. - Mosolyodtam el, majd elindultam a bogaraim után.
- Gyere sietnünk kell, mert nem lehet biztosra tudni, mikor veszik el a nyomuk. - Szóltam hátra Akihiro-nak és elindultam.