Kirigakure - Étterem és Fogadó

A város szélén egy kis fogadó, aminek az alsó szintjén étterem, a fölső szintjén szálló található.

Beléptem az étterembe. Egész kis takaros bungaló, azt meg kell hagyni. Kis teás asztalok és elkülönítő bambuszfalak is voltak. Bementem az egyik kis "szobába", levettem a cipőmet, és helyet foglaltam egy párnán. Friss tea volt az asztalon. Bögrécskébe töltöttem és szürcsölgetni kezdtem. A pincér hamarosan ki is ért.
- Mit tehetek önért? - kérdezte.
- Öhm... Négy rizsgombócot kérnék, és egy tányér szusit, ha van. -
- Hát ez csak természetes, uram. Országunk bővelkedik a halban. -
- Köszönöm. - zártam le, és fizettem is. Az étel megjött. Neki is láttam.
~ Hm. Meg kell hagyni, ez a felderítés eddig nagyon jól alakul! - nevettem magamban, és elfogyasztottam az ételt. Eztán a pulthoz léptem. Bemutattam a szökött shinobiról készült fotót.
- Elnézés, uram. Nem látta ezt a férfit errefelé? - kérdeztem.
- De! Azt hiszem, igen! Három szobát kértek ki! - felelte a pultos.
- Oh, értem! Akkor köszönöm szépen. Viszlát. - köszöntem, és mihelyst kiléptem az étteremből, fölugrottam a szálló részre. Egy ablak szerencsére nyitva volt. Bemásztam és elindultam a folyosón. Az egyik ajtó résnyire nyitva állt. Hangok szűrődtek:
- És mikor lepaktáltunk Mikozimoval elpusztítjuk Konohát, úgy ahogy van! -
- Aztán Sunagakeret! És Iwagakuret! - örvendezett még úgy körülbelül négy-öt ember.
- Akkor most irány! Meg kell keresnünk a főnököt! - mondta a "lázító" személyiség. Először az ablakon távozhattak, de egy az ajtó felé ment. Fölugrottam a plafonra, és ott várakoztam. Egy kunai repült felém, amit azonnal hárítottam.
~ Fene! Ezt nem így terveztem. -
- Na, te kis kém! Most kifordítalak! - nevetett a "lázító".
- Csakugyan? - kérdeztem vigyorogva.
- Táncoló Levélárnyék! - mondtam, és rúgtam egy nagyot, de könnyen hárította.
- Na jó! Kedves Kém uraság, itt vége! - nevetett a férfi, és hat shurikent dobott felém.
- Ugyan-ugyan! Nem akadémiai kiképzés van! - röhögtem, és egy kunaial könnyedén védtem.
- Ranshinshō (Idegrendszer zavaró Jutsu) - kiáltotta, és megcsapott. Elő akartam kapni a katanám, de léptem egyet.
~ Mi a franc?! - gondoltam, de egyből leesett, hogy összekuszálta az idegrendszerem.
- Fuuton: Renkudan (Szél elem: Fúró Lég Lövedék) - mondta, és egy hatalmas sebességű és erejű lövedék száguldott felém.
Az utolsó pillanatban elugrottam.
~ Lehetetlen! - tágult ki a pupillája.
- Hát, úgy tűnik, most én jövök! Rasengan! - ordítottam, és belevágtam a támadóba. Vagy mégsem? A férfi az utolsó pillanatban Chidorit alkalmazott.
~ Milyen erős... - gondoltam, és elkezdtem előre nyomni a kezemet. Ekkor hatalmas üvöltés, és a "lázító" a falnak csapódott, majd áttörve azt beesett a szobába.
~ Mégis... Honnan a pokolból tudta a Chidorit... ? - kérdeztem magamtól, majd lementem a lépcsőn.
- Hé! Maga! Hogy kerül ide?! Hisz az előbb ment ki! - rivallt rám a pultos.
- Oh... Nem tudom... Viszlát. - integettem, és folytattam a kutatást...