Föld Országa - Sziklás Vidék

2 napja indultunk el Konohából, apróbb pihenőket tartottunk csak éjszakánként aludtunk de már másnap hajnalba tovább kellet indulunk. A föld országa és a Tűz országa között a fű országa helyezkedett el. Elég sok rét, mező és füves puszta volt ott. Elég csendes és elégé szép helynek. 2 nap múlva esétre értük el a Föld országának sziklás vidékét ami... elég sziklás volt. Már késő estére járt az idő ezért letáboroztunk. Elvégeztünk minden szükséges teendőt, tábor tüzet is gyújtottunk mi pedig körülötte ültünk.
- Sensei, habár a mesterem vagy de még alig tudok rólad valamit, nem lenne kedved mesélni egy kicsit ? - kérdeztem tőle mivel nem tudtam aludni...

- De... Ryuu. - mondtam.
- A múltamról túlzottan nem szeretek mesélni. Igazából. De neked most elmesélem töviről, hegyire. - mondtam, majd hanyatt dőltem a fűben. A csillagokat bámultam. A távolban, sehol egy fa, sehol egy tó. Csak por, és sziklák. Na megy néhány helyen fű.
- Amikor letettem az akadémiát, négy évere elhagytam az otthonom. Elindultam egy messzi faluba, ahol a hó uralkodik. Fölmásztam a legmagasabb csúcsra, csak a kezem és a lábam segítségével. Tíz nap gyaloglás után, szörnyű kínok között elértem a templomba, ahol a világ legnagyobb mestere képzett. A ninja ág összes tudományát a maximumig tanultam. Ezért tudok annyit a bábművészetről is. És, azért tanítom meg neked az összes ninjaágat, mert valahol... valahol ott benn... a sajátoménak érezlek. Olyan vagy mint én ennyi idősen... - mondtam, és elcsuklott a hangom. Eszembe jutottak az akkor emlékek.
~ Juhai... Egyszer te is akkora mester leszel, mint én... - mondta az öreg mester, mikor átnyújtotta nekem a szent katanám. Most is itt volt a hátamon.
- A Tamplomban rájöttünk a bennem rejlő sárkányokra. Mikor hazaértem, jó hír ként közöltem szüleimmel. De kiderült, hogy a családunkban, akiben Shin, és Tatsu él, az a harc, az erőszak, a hazugság megtestesült alakja. De ez baromság... Később sok küldetésre mentem. Például a kilencfarkú róka elleni harcban chuuninn B+ kapitánykánt szerepeltem. Kemény idők voltak. Később kiderült, hogy beleszerelmesedtem a saját testvérembe. - mondtam, majd ez is eszembe jutott...
~ Bemocskolja a családot... Ez a sárkányhordózó... - mondta akkor. Nem tudta, hogy én vagyok az...
- Igen. Ryuu. Keserű, és tanulságos múltam van. De aki sokat akar tudni, az sokat szenved... - mondtam majd mély lélegzet után megszólalt.
- Folytasd, sensei, kérlek. - mondta.
- Hát... Rendben. A kilencfarkú után jouninná léptettek elő. A tanács tagjai közt szerepeltem. Orochimaru megszökött a faluból. Én és néhány ember utána eredtünk. Nem egyszer volt szerencsém Orochimaruval szemben találnom magam. A Harmadik összeütközésünkben majdnem győztem volna. De elment. Eztán léptettek Elit Jouninnak. De most mesélj te, ifjú tanítványom... - fejeztem be a mesét, és figyelmsesn néztem az égre, közben Ryuu meséjét hallgatva...

Tudtam, mit vállalok ha kérdezősködök a múltjáról de mikor rám került a sor leblokkoltam pár másodpercre. Hideko senseinek is ahogy hallottam elég szörnyű múltja van de még is elmesélte...
- Tudod sensei... habár nem vagyok olyan öreg mint, nem mintha annyira öreg lennél persze. - próbáltam a félreértéseket elkerülni.
- de az én múltam sem a legvidámabb. - majd elszomorodtam és én is a csillagokra emeltem a tekintetem.
- Valószínűleg tudod, hogy a homokban rejtőző faluban születtem (Sunagakure), a szél országának ninja falvában. 5 éves koromig semmi különös nem történt, a családom és főleg a szüleim nagyon szerettek és a legnagyobb békében éltünk de akkor... - el csendesedtem hisz erről még senkinek se beszéltem.
- A szüleim egy hosszú küldetésre indultak, de még akkor nem tudtam, hogy már nem térnek vissza. Ekkor tanította meg a nagyapám a bábkészítést és magát a bábhasználatát. Nagyon boldog voltam, hogy leköthetem magamat valamivel ezért készítettem a szüleimről egy másolatot, hogy amíg ők küldetésen vannak addig úgy érezzem, hogy itt vannak velem. A nagyapa másnap mondta el, hogy... hogy... hogy nem fognak már visszatérni. Ezután lelkileg összetörtem, nagyon szomorú voltam de ekkor... megismerkedtem egy velem egykorú lánnyal, nagyon kedves volt de a legfontosabb, hogy megértett engemet mivel neki is meghaltak a szülei, így nagyon jó barátok lettünk. A közelében boldog voltam és nem gondoltam a szüleimre de mikor elbúcsúztunk akkor mindig vissza emlékeztem rájuk, és... itt kezdődött el Konohai pályafutásom. Nagyapámmal elakarta a múltat felejteni így konohába költöztünk. Innen már valószínűleg te is tudsz mindent... - meséltem el röviden az eddig velem történteket...

Figyelmesen hallgattam Ryuu beszámolóját az életéről. Hallgattunk sokáig, míg nem megtörtem a csendet.
- Aludjunk... Holnap még sok dolog vár ránk. - mondtam, és megborzoltam az árva fiú haját.
Más nap reggel hajnalban ébredtünk.
- Ryuu. Ma kezdjük el a kutatást. - mondtam és elvigyorodtam. Lassan sétáltunk, másztuk a hegyeket, sziklákat, dombokat.
- Nézd sensei! Az a szikla pont olyan mint egy madár! - mutatott a fiú egy hatalmas, -valóban- madár alakú sziklára. A madár hasán egy hatalmas lyuk tátongott.
- Várjunk csak... Hát persze... Ezért nevezik magukat a Chidori népének. - jegyeztem meg, hiszen a chidorit más néven ezer madár villámának is nevezik. Halkan közelítettünk a barlang felé. A bejáratnál egy kék hajú, piros öltönyös fazon ácsorgott.
- Transzformáció! - súgtam, és mind a kettőnk szikla falubeli gengszternek álcázta magát.
- Szervusz, társ! - kiáltottam a fickónak.
- Fura szerzetek vagytok! Mit kerestek itt?! - mondta a férfi, és harcállásba állt.
- Csak nyugi! Semmi pánik. Magen: Narakumi no Jutsu! - súgtam, mire a férfi megdermedt.
- Mit csináltál vele sensei? - kérdezte Ryuu.
- Nos... Megismerkedik a legféltettebb félelmeivel. - nevettem, és beléptünk a barlangba.
- Álljunk meg öcskös! - szólt egy nagydarab fickó.
- Nyugi! - válaszoltam, mire előkapta a katanáját. Vívni kezdtünk.
- Félhold tánca! - kiáltottam, és a magasba ugrottam, majd a szent katanát megvillantottam a fáklyafényben. A következő pillanatban a férfi kettévágott fejjel landolt a sziklapadlón.
- Ennyit az álcáról! - ordítottam, és föloldottam a transzformációt.
- Ryuu! Ahogy megbeszéltük! - kiáltottam, és a fiú mögém ugrott. Ebben a pillanatban egy másik bűnöző 6 kunait hajított Ryuu felé. Én egy 5 fős "sereggel" vívtam, csakis a geninen múlik, hogy eltalálják e a kések, vagy kitalál valamit...

//Te jössz Ryuu//

Az ellenség összesen 10-en voltak. A Hideko elkezdett harcolni három jounin és két erős chuunin ellen így nekem jutott három chuunin és két gennin. Visszatérve a harcra, 6 kunai haladt felém ami elöl épp, hogy elbírtam ugrani így helyettem a falba repültek.
~ Hehe, legalább meglátja a sensei milyen is az én művészetem. ~ majd kihasználva a megmaradt időmet elővettem egy lila tekercset és kinyitottam majd füst felhő között, egy kattogó hangot lehetett hallani. Mikor a füst eloszlott megjelent egy ember formájú báb.
- Nah végre ! - majd egy határozott kézmozdulatok sorában a bábom levette hátáról mindkét kardot és belevágta a földbe. Mutatóujjaimat megmozdítottam mire a báb két keze két felé vált és senbonokat zápor tartott az ellenség felé. A geninek már-már jobban hasonlítottak egy sündisznóhoz mint, régi valójukra, viszont az egyik chuunin sem volt valami jó formában.
~ Fene a jobbak elugrottak. ~ majd pár kézmozdulat után a Cubame felvette kardjait és el "repült" a megmaradt chuuninok felé. Az egyik egy kardal hárította Cubame jobb kezében lévő kardot és balra pedig a két másik elindult felém. Bal kezem hüvelyk és kis ujját megmozdítottam mire a báb bal kezében lévő kardját az ellenfél hátába dobta így felakasztva a falra őt. Az utolsó sérült ellenfél nagy sebességgel szaladt felém. Jobb kezem ujjaival eközben irányítottam Cubamet így az ellenféllel harcoltam, mire egy előre és hátra mozdulatot tettem bal kezemmel mire a bábom alkarjából egy penge jött ki és a meglepődött ellenfél fejébe szúrta és a lehető legnagyobb sebességgel magam felé irányítottam. A chuunin már elővett egy kunait és már készült belém döfni de ekkor hirtelen össze esett. Így végeztem ellenfeleimmel és senseiem felé néztem aki épp...

- Ügyes volt! - kiáltottam, és egy jounint a fejem fölé dobtam, majd e katanával hasfelmetszést végeztem rajta. gy chuuninn maradt, aki a háttérben valami pecséttel mazsolázott. Ekkor megjelent vagy száz kis apró fekete pók.
- Ryuu! Nem kell megijedni! Ez csak illúzió. - álltam egy helyben, és a pókok ellepték a testemet. A szemem szabadon maradt. A chuuninn alaptomosan vigyorgott.
- Paiko Reikidan, az Eső Falu szökött chuuninnja elintézte Konoha leghírhedtebb Elit Jouninnját. - mondta és vihogott.
~ Kai. - gondoltam, mire a pókok eltűntek.
- Szánalmas. - fejezem ki a chuuninn iránti érzésemet, és egy jól irányzott, erős dobással egy kunait eresztettem barátunk hátába.
- Gyerünk Ryuu, vár minket a főmufti! - nevettem, és elindultam a folyosón. Átléptem egy ajtón, és egy Orochimaru börtönkamrájának teljes másával találtam szembe magam. Kiismerhetetlen járatok, csapdák. A folyosó végén emberi alakok látszottak mozgolódni. Egy hatalmas tűzgolyó jött felénk.
- Ryuu! - üvöltöttem, és átkaroltam a fiút, majd beleugrottam vele az egyik szobába. A golyó eltűnt.
- Ezek már jouninok! Ne csatázz! A bábbal légy a hátvédem. Nem erről volt szó Tsunade úrnőnél! - mondtam, és kiugrottam a szobából. Ryuu megidézte Cubame-t. Rárontottam az egyik jouninra.
- Utazás az örök sötétségbe! - ordítottam, mire egy fickó semmit sem látott. Cubame támadta őt. Az egyik jounint az égbe rúgtam, majd alkalmaztam rajta az első lótuszt. A férfi a sziklába csapódott. A többiek megrettentek. Cubame, azaz Ryuu, nagyon ügyes volt. Ekkor egy velem egy rangú, elit jouninn támadott rám, jouninn társával. Az első lótuszt alkalmaztam a jouninnon de a velem egyosztályúval nem bírtam egy ilyen "kezdő" technikával.
- Hát jól van! Ismerkedj meg az Ellentétes Lótusszal! Ryuu, jól figyelj! - utasítottam a genint, mire a fejem vörös színű lett, szemeim kifordultak, ereim kidagadtak. Fölordítottam, mire újra normálissá alakultam. Megnyitottam öt kaput, ezzel lehetővé tettem a második lótusz megcsinálását. Fölrúgtam a férfit a sziklaplafonra, ahol aztán háromszög alakzatban püföltem, folyamatosan. A chakrám fogytán volt, hiába, ez a taijutsu sokat igényel. Kifáradtam, de nem maradt ellenfél a csarnokban. Mindenki elmenekült. Aki nem, azzal most végzett Ryuu. Kinyitottam a hatalmas ajtót. Mögötte egy széken egyeltakart arcú magas Homokfalusi férfi ült. Fejpántján áthúzva a Homokfalu jele.
- Ááá! Csak nem Shin és Tatsu birtokosa? Akkor már egyértelmű, hogy miért jutottál el idáig! És nocsak! Csak nem Ryuu Senkai! Emlékszel még rám? Én voltam az a férfi, aki a küldetésen megölte a csapattársait! Azaz, az édesanyádat, és az édesapádat. - erre elkezdett röhögni. Ryuu bőgni és ordítani kezdett.
- Maga szemét állat!!! Megölöm! Megölőőőm! - üvöltött a fiú, és egy kunaival rohant a fedett arcú ember felé. Én Ryuu mögött teremtem.
- Tanítványom! Csak nyugodt szívvel harcolj, mert a düh, elvakít! -
- Sensei! Ne fogj le! Nem teheted ezt! Te is áruló vagy Hideko Juhai Kamura! - üvöltött a gyerek.
- Majd végezhetsz vele! De nem most! El kell vinnünk Godaime-samához. - oktattam a fiút, majd hátra tessékeltem. Természetesen újra támadni akart, ezért vízbörtönbe zártam.
- Maradj itt! - mondtam, és beálltam. Jobb szemem csukva volt a kimerültségtől, testemen karcolások voltak.
- Kezdjük! Juhai! - nevetett az S rangú elveszett ninja, és letépte az arcáról a maszkot. Minden csupa heg volt.
- Kezdjük. - lihegtem, és előrántottam a már véres katanát.
- Félhold tánca! - mondtam, ám kitért a csapás elől, így egy széket sikerült kettévágnom.
Ekkor az S rangú ellenfelem, a 6. chakrakaput megnyitotta és a reggeli páváal támadott rám. A szoba lángba borult. Jól tudtam, ezt csak egy módon védhetem, de az ebben az állapotban halálos is lehet.
Nyolc kapu robbantás. Ez az egyetlen kiút ebből a támadásból.
- Nesze te gyilkos! - ordítottam, és arcon vágtam a férfit, mire összeroppant.
- Szóval ismered a Tai Jutsuk minden csínyjét?! - kérdezte vihogva.
- Akkor mit szólnál az Erős Ökölhöz? - vihogott, és a chakra láthatóvá vált a keze körül. Egy ütés, és tudtam, akár meg is hallhatok. Előkaptam egy kis üveg 65%-ost shakesűrítményt, és meghúztam.
- Részeges ököl! - mormogtam, és elkezdtem dülöngélni.
Kiszámíthatatlanná váltam, mint általában a részegek. De olyan akrobatikus mozdulatokat végeztem, hogy többször is megütöttem ellenfelem.
- Nesze.. te... te kis... mormontakölyök! - hablatyoltam, hiszen részeg voltam. De a kis kupica hatása múlni kezdett. Egyre kiszámíthatóbbá váltam ellenfelem előtt. Ekkor megütott az Erős ököllel. Védtem, de a bal kezem, és a bal vállam ripityára tört.
- Áh! A franc rúgjon beléd! - kiáltottam, és keresztbe tettem az ujjaimat
- Szél elem: Fúró Lég Lövedék! - kiáltottam, és a számból egy hatalmas lövedék lövellt ki. El találta az ellenfelet, méghozzá hasba. A férfi az elvérzés határán volt, de elmenekült. Ájultan a földre buktam, ezáltal Ryuu is kiszabadult.
Hiába, nagyon sok chakrát vesztettem, és összeszámolva 15 kaput nyitottam meg...

~ "Én voltam az a férfi, aki a küldetésen megölte a csapattársait! Azaz, az édesanyádat, és az édesapádat", a csapat társai voltak, megbíztak benne, ezért még megölöm ! ~
A hallottaktól mindenféle szörnyű, emberi szavakkal kifejezhetetlen érzések kavargottak bennem, a könnyeim még mindig folytak le arcomon.
~ "Egy shinobi nem mutathatja ki az érzéseit semmilyen körülmények, ez alapszabály". ~
Végre magamhoz tértem és lassan a sensei teste felé tekintettem, láttam, hogy szörnyű állapotban van. Köpenyem jobb ujjával letöröltem sietve arcomról a könnyek nyomait és a sensei felé szökkentem. A teste vörös volt és arcán fájdalmakat lehetett látni. Gyorsan homlokához tettem a kezemet.
- Ez... tűz forró, le kell hűtenem valahogy mert a végén.... - felvettem a hátamra, majd megszakadtam alatta hisz majdnem a kétszeresem volt de muszáj megmentenem. Chakrát irányítottam a lábamba és minden erőmből elkezdtem szaladni a kijárat felé. Miután kijutottam elkezdtem futni, csak is előre. Az ég kék színét eső felhők takarták el. Alig 10 percre rá elkezdett esni, így az esőben kellet tovább szaladnom. Elég ritka volt erre fele az eső, de ha volt akkor a hatalmas viharral jár együtt. Egy hatalmas szikla mellett szaladtam el amikor észre vettem, hogy szikla egy része kint áll ami alatt megbírjuk húzni magunkat. Azonnal arra fele vettem a irányt. Mikor beértem a szikla alá, azonnal letettem a senseit. A szila faláról folyó víz olyan volt mint valami víz esés bejárata. Ismét megnéztem a sensei lázát ami még nem akart csillapodni.
~ A fene, tüzel a teste, sietnem kell. Gyerünk Ryuu találj ki valamit. ~ majd hirtelen ötlettől vezérelve levettem a Sensei jounin mellényét majd jounin felsőjét és kiraktam az esőbe megázni. 1 perc múlva visszavettem, kicsavartam és ráterítettem a testére, a táskában volt egy fehér kéztörlő szerű ruhadarab amit vizesen ráterítettem a homlokára. Levettem köpenyemet és a táskámból kivettem pizsama felsőmet amit rögtön fel is vettem. A köpenyemet is kiraktam megvizezni majd ezt is rá terítettem a senseire.
~ Remélem ez elég lesz. ~ megtettem minden tőlem telhetőt. Az úton Hidekoval a hátamon elfáradtam így nekem is pihennem kellet, így én is az álmok mezejére léptem...

Arra keltem, hogy csupa víz a testem. Már a chakrám is félig föltöltődött. Az eső már régen elállt, és a déli nap világított a szemembe. Mellettem Ryuu hortyogott. Lassan fölültem.
~ Jól kiütöttem magam! Azért 15 ember, plusz egy s-szintű szökött jounin nem könnyű feladat. Óvatosan kiballagtam a napra. Körbenéztem.
- A fenébe! Ez a táj még csak nem is ismerős... - mormogtam, és fölráztam az ifjú genint.
- Ryuu! Merre futottál? Hol vagyunk? Egyébként köszi hogy megmentettél. Nélküled valószínű, most halott lennék. - mondtam, és fölöltöztem.
- Nem tudom sensei. Csak futottam... - mondta.
- Értem. Ez esetben egy magaslatot kéne keresnünk. - és rámutattam egy sziklára. Pár perc alatt a tetején voltunk. Valahol, a hegyek között volt egy hágó, aminek a másik oldalán, mintha fákat láttam volna.
~ Hát persze! A Vízesésben rejtőző falu! Ryuu úgy tűnik kelet felé rohant, és elhaladt Iwagakure mellett. - gondoltam, és megigazítottam a fejpántomat.
- Ryuu. Mivel már közelebb vagyunk Takigakurehoz, arra gondoltam, beugorhatnánk, és csak onnan mennénk át Konoha felé. Mit szólsz hozzá? - kérdeztem, és vártam a válaszára.

//Ha beleegyezel, akkor köv. post a Vízesés országának határa, ha nem, akkor Itt folytasd!//

Miután az ANBU kiadta a parancsokat, csapattársammal útnak is indultunk. Próbáltam saját gondolataimban elmerülni, hogy ha leszólna engem, vagy pedig a falvamat, azt is a háttérbe tudjam szorítani. A küldetés elvégzése nagyon fontos, hiszen ez a csapat nem csak kezdőkből áll, hanem olyan erős emberekből is, akik még talán engemet is el tudnának intézni.Ha ez a küldetés is sikertelen lesz, a világ nagy veszélybe kerül, nem kizárt, hogy az 5 nagy ország megtámadásának tervén agyalnak most is Többen is vannak köztük, akik fiatalok és ha idősebbek lennének egyre több technikát tudnának meg, így egyre nagyobb és nagyobb fenyegetést jelentenének. Minél hamarabb végezni kell a szervezettel, ha a világ mostani helyzetét fenn akarjuk tartani. Elmélkedésem közben megérkeztünk a Föld Országába. A sziklás vidéket kihasználva rejtekből észrevettünk pár furcsa fejkendős genint. Biztos voltam benne, hogy ők az Octopus csapat genin 6tagjai, akikkel most meg kéne küzdenünk. Mivel hajtott az idő egy ötlet jutott eszembe a haladás érdekében.
- Jól gondolom, hogy képes vagy ezekkel a gyerekekkel egymagad is végezni, vagy túl nagyra tartalak? - Kérdeztem tőle, majd tudván, hogy biztosan azt fogja válaszolni, hogy képes rá, kézjelekbe kezdtem és megidéztem a tűzmadaramat. - Ha képes vagy rá, akkor ezzel a madárral tudjuk a kapcsolatot, ha végeztél, akkor ő majd megkeresi a következő csapatot vagy engemet és odavezet, neked megfelel a terv? - Kérdeztem a "társamtól", bár emiatt úgy tűnhet, hogy alattomos vagyok és lusta, a haladás érdekében jobb, ha különválunk.

//Octopus csapat likvidálása//

Sikerült egy olyan útitársat kapnom magam mellé, amilyet nem akartam. Az eligazítás után elindult minden csapat a célpontja felé. Mi a hazámat kaptuk, így a helyismeret miatt volt némi előnyöm. A hosszú út során egyszer sem szólaltam meg, szerencsémre a "társam" is így tett. Amúgy sem vagyok beszédes, de ezzel az alakkal még úgyse állnék szóba. Út közben elgondolkodtam hogy mi lenne akkor ha esetleg nem sikerülne a küldetés. Valószínűleg megpróbálnának világ uralomra törni, ami úgyse sikerülne a szervezetnek. Akármi is legyen a céljuk, én azért vagyok itt hogy végezzek velük.
Közben elértük a Föld országát. A terep adottságait kihasználtuk és rejtve kezdtük el az ellenfél felkutatását. Szerencsére könnyen megtaláltuk az egyik genin csapatot, így már csak meg kell tudnunk hol a vezér. Ekkor a "társam" megszólalt és felvázolta a tervét.
- Jól gondolom, hogy képes vagy ezekkel a gyerekekkel egymagad is végezni, vagy túl nagyra tartalak? Ha képes vagy rá, akkor ezzel a madárral tudjuk a kapcsolatot, ha végeztél, akkor ő majd megkeresi a következő csapatot vagy engemet és odavezet, neked megfelel a terv?
- A terved alapján eléggé gyávának tűnsz! - mondom a szemébe a gondolataimat. - El akarsz valahová bújni és várni vagy mi? Szerintem egyszerűbb lenni a csapatot kivégezni, egy ember kivételével. Az egyikből kiszedhetnénk hogy merre vannak a többiek. Viszont ha nagyon ragaszkodsz a tervedhez, én szívesen lezúzom ezeket a kölyköket!
Ekkor elhallgatok és a szememmel megpróbálom átvizsgálni a környéket más nyomok után. Ez eltart pár percig, közben nem szólalok meg.
- Mit szólsz az én tervemhez? - kérdezem meg a shinobit. - Lehet hogy könnyű megtörni a kölyköt és hamar a nyomára akadunk a következő csapatnak.

{ A rejtélyes épület & Igen, Konoha csatlakozik xD}
Tsunade-sama hívatott egy fontos küldetés miatt. Végül is nem volt ebben semmi meglepő, hiszen legtöbbször jouninként veszi hasznomat az idős hokage. Vagy talán csak szeret idegesíteni avval, hogy már hetek óta dög unalmas küldetéseket ad nekem. Nem tudom mégis miért csinálja ezt, de nem is nagyon érdekelt. Talán a chunin vizsga miatt kevesebb volt a bevethető genin, ám remélem, hogy most tényleg valami fontos dologgal bíz meg a vénség. Szokás szerint pár perc alatt megtettem az utat a szőke kage asszonyhoz és azonnal belekezdett a feladat elmesélésébe. Egy konohai genin már egy ideje nem jelentkezett, pedig küldetésen van, s ezért nekem és egy csapatnak kell felkutatni az ifjú Mingawát. A csapat tagjai mind frissen kinevezett chuninok voltak, az összes kölköt láttam a chunin vizsga utolsó próbáján, így némileg tudtam milyen fajta technikát is használnak. Az irodából kilépve a fiúkhoz fordultam és megszólaltam.
- Azt ajánlom siessünk és ha bármi problémátok van a tempóval vagy valamivel nyugodtan szóljatok. - Mondtam nekik, bár arcomról le lehetett olvasni az igazságot "Teljesen ki vagyok egy szó és végetek!" A srácokkal számomra tulajdonképpen féltempóval indultunk meg. Bár a sebességünk, így is több volt mint elég a küldetés végrehajtásához. Út közben inkább az eltelt heteken elmélkedtem kicsit. A Godaima-sama valamiért elégé könnyű, bár idegesítő feladatokat bízott rám. Krumpliszedés, favágás és még rengeteg idegesítő házimunka. Már hosszú ideje csalódtam a küldetésekben és ahelyett, hogy hatalmas izgalommal vártam volna a rám kiszabott akciókat, inkább elmentem a kocsmába pókerezni meg miegymás. Mintha megfordult volna körülöttem a világ, vagy hasonló. Minden esetre ez a kis misszió egész érdekesnek tűnik, hiszen egy ninja megkeresése kisebb akcióval csak megkecsegtet bennünket. Már egész hosszú ideje kerestük a kissrácot, de még mindig nem találtuk. Úgy döntötem, jobb lesz egy kis kerülőt tenni és ezt a fiatal shinobik tudtára is adtam.
- Ki tudja megeshet, hogy a kis ninja a Föld Országában van, szóval teszünk egy nagyobbacska kerülőt, aki akar az most tiltakozzon!- Mondtam, de még egy levegővételnyi szünetet se hagytam folytattam tovább a beszédemet. - Remek, akkor induljunk!- Mondtam, majd rögtön el is indultam a Föld Országának irányába. Kicsit elgondolkodtam a régebbi küldetéseimen is, főleg azokon, amiken csapatban voltam. Bár az ilyen elég ritka volt, mégis, hogyha én vezettem egy csapatot, akkor a jól bevált diktatúrát alkalmaztam és nem tűrtem semmiféle ellent mondást. Hosszas visszaemlékezésemből egy shinobi képe rángatott ki. A férfi látszólag épp egy hölgyet mentett ki szökött ninják karmai közül. A chuninokhoz fordultam, majd meglepve vettem észre, hogy egy kavicsba rúgtam bele véletlenül. A kis kő egyenesen a férfiig bucskázott le, emiatt pedig a mondandómat gyorsabban kellett elmondanom.
- Nem tudni, hogy az ellenségünk-e vagy pedig egy szövetségesünk lehet, úgyhogy mindannyian küldjünk le egy klónt megtudni, mégis milyen a fickó. - Adtam ki a parancsot, az ifjú shinobik pedig végre is hajtották. Bár jómagam egy sima klón helyett egy tűzklónt küldtem ki, evvel jobban felmérve a ninját.
-Jó napot! Ha az előbbi sikítás miatt jöttek, megnyugodhatnak! Veszély elhárítva!- A ninja szavai után egy cukorkát akart volna enni, ám meglepve látta, hogy az szétmorzsolódott. - -Elnézést a szünetért! Most viszont megkérdezhetem mi járatban vannak errefelé? Nincs tudomásom róla vendégeink lennének Konoha-ból.- - Miután a férfit ártalmatlannak ítéltem meg a jutsumat feloldottam és leugrottam hozzá.
- Egy küldetés miatt vagyunk itt, egyik genin társunkat kell megtalálnunk, szabad megtudnom, hogy pontosan mit is csináltál te? - Szavaim után jutott eszembe, hogy ez a terep számára előnyös, ráadásul az is megeshet, hogy a tájon rejtőzik egy-két társa és csak a megfelelő alkalomra várnak. Valószínűleg jobb lett volna elküldenem a tűzmadaramat felderítésre, ám erről megfeledkeztem. Minden esetre egész nyugodtan vártam a ninja válaszát.

[ A rejtélyes épület - Ultralazán kezelem a helyzetet ]

Miután a férfival szembe álltunk nem sokkal rá egy eddig figyelmemet elkerülő tényező. Ezen "tényező" tulajdonképp beleordított a ninja kolléga arcába.
- Ki foglak nyírni!!! Tudod mennyit kellet szenvednem, mire ilyen csodálatos lett a hajam!? Inkább az életemet vették volna el!- Pár mondatából is sikerült leszűrnőm a fontosabb mondanivalót. A "hölgy" minden bizonnyal életveszélyes helyzetbe került valahogyan s a shinobi megmentette, bár a hajában tett egy kis kárt. Őszintén szólva az eddig figyelmemet elkerülő lány nem is érdekelt, így nem is törődtem a felszólításával. - Ti meg mi a francot bámultok?! Te fehér szemű! Nem tetszik nekem az ábrázatod! - Az ordítás után a csapatom egyik tagjához igyekezett, felhúzott pulóverrel. A "fehér szemű" kifejezésből arra következtettem, hogy nem tudja mi is az a Hyuuga klán. A pofon, amely az ifjú chunin arcán csattant nem is túlságosan érdekelt. Majd a kis ütés után a másik két chunin is arcát fogva landolt a földön. Miután egy pillantást vetettem a földön lévő csapatomra, inkább elkaptam róluk a tekintetem és a fickóra figyeltem, aki látszólag nem örült a hölgy akciójának.
-TE-TE-TE...TE SZENT ISTEN!- - Mondta a fickó, ám szavait inkább semmisnek tekintettem. Őszintén szólva nem tudom miért is aggódott ennyire, hiszen nyilvánvaló hogy a csaj képes volna egy valódi küzdelemben is megverni a kölyköket. Bár kissé meglepő volt, hogy milyen bátor is a csaj.
- Háháháhá! Komolyan mondom, még az előző három tökkelütöttnél is szánalmasabbak vagytok! - Engem ezen szavaiból csak az "előző három" rész érdekelt. Ezek szerint a srác ellenfelei hárman voltak. Majd hirtelen léptek zaját hallottam, a zajokból ítélve felém közeledett s nem is csalódtam. Pár pillanat múlva a mutató ujjával majdnem kidöfte a szememet, de már csak azért is megálltam, hogy pislogjak és farkasszemet néztem az idegesítő nővel.
- Tanítsd meg a kölykeidet, hogy gyakorolgassák még az emberrabló szakmát, mert ez egy magamfajta hölgy ellen édeskevés lesz! - Ezek szerint, úgy gondolta hogy el akarjuk rabolni. Micsoda egy öntelt nőszemély, ez sem nézhet gyakran a tükrön kívül semmit. Nyilván úgy gondolja, hogy ő a világ közepe és ha valami miatt jöttünk az csakis vele kapcsolatos lehet. Pedig én eddig észre se vettem, vajon mit szólna hozzá, ha őt a félelmetes harcost és szépséget egyben nem vette volna észre, egy hozzám hasonló alak. Minden bizonnyal, úgy járnék mint a társaim, bár én minden bizonnyal inkább egy tűzklónnal helyettesíteném magam és akkor a csinos keze is alaposan leégne. Majd végre eljött a lehető legjobb dolog, amit csinálhatott a nő és lelépett. Ám pár pillanat múlva már egy közeledő csürhét vettem észre a horizonton. Ebből arra következtetem, hogy valahol egy falu is van, ahol megtudhatunk akár valamit a geninről is. A menet elején természetesen az idegesítő nő állt. - Ők voltak azok! - Kiáltotta a nő, majd egy sikolyféleséget is hallottam.
-VÁÁÁÁÁÁH! ÉDES EGY ANYUKÁM!- - A hang alapján nem a kölykök mondták, hanem az idegen, aki már régebb óta van itt. Eddig nem is volt baj, kiabáljon amit akar, de amikor egyre csak közeledett felém az az érzésem támadt, hogy engem akarna pajzsnak használni. Őszintén szólva nem is érdekelt, hogy mit akar, úgy sem az lesz.
- A mocskos suttyók! Megpróbálták ellopni a jánykámat! Há' kapják meg a magukét! - Kiáltotta minden bizonnyal a "nő" apja. Majd a csürhe, mely részegekből és züllött földművesekből állt, körbevett minket. "Fegyvereiket" mindannyian ránk szegezték. Sokat tapasztalt ninjaútjaim során sem láttam még olyat, hogy részegek és földművesek, de a kocsmai bunyós korszakomnak köszönhetően már találkoztam olyannal, hogy többen voltak ellenem. Ráadásul most én sem egyedül voltam, így nem kellett miért aggódnom. Ez a kis balhé nem kecsegtetett túl nagy akcióval, így inkább a valódi küldetésünkre koncentráltam és a körülöttem történő eseményekkel nem törődve gyengéden utat törve magamnak a tömeg között haladtam a kör középpontjából kifelé. Arcomon semmiféle jele nem mutatkozott félelemnek, az mint mindig most sem mutatott semmilyen jelet.
- Kölykök! Nem túl messze innét lehet egy kisebb város vagy valami. Onnan talán megtudhatunk valamit a genin felől! - - Mondtam szavaimat az ifjú chuninoknak szegezve, majd ellent mondást nem tűrve néztem feléjük. A régebben bevált arcom most minden bizonnyal nem lesz segítségemre, hiszen most merően más a helyzet ...