Eső Országa - Esőerdők

Meglógott előlünk böhöm Töhötöm.. Utánaszaladtunk és Kodama elmondta a tervét amit én is meg Mitsuhide is támogatott. Elindultunk tehát Kodama eldobta a kunaiokat majd gyorsan elkezdtük összekötözni a ninjadrótjainkat. Nem láttunk semmit a füstől, de bíztunk benne, hogy Mitsuhide megbírja sebezni és belesétál a csapdánkba. Hallotunk nyöszörgéseket majd láttuk a füstből kijövő alakot. Kodama kézjeleket mutatott és ezt mondta:
-Katon: Ryuuka no Jutsut!
Tudtam, hogy melyik szél jutsuval lehet mégjobban "befűteni".
-Fuuton: Kamikaze!
Ezután pedig vártuk mi lesz a végeredmény..

Elintéztem mind a tíz semmirekellő szektás csávót majd ránéztem a szekta vezérre és láttam, hogy már a kezében van a tekercs s éppen kifut a barlangból. Elkezdtük követni és nem sokkal később megint az erdőben jukadtunk ki.
- Ezen a helyen nem lesz könnyű elfogni... Mázli, hogy a régebbi faltól elég távolra kerültünk. - mondta Kodama majd felvettem a puhaököl stílus beállást, mert már velünk szenben volt az ellenség.
- Rendben. Először támadjuk meg három oldalról. Íme a tervem. Mitsuhide! Szerintem te indulj meg középen. Chomaru! Legyen tiéd a jobb szárny. Én nekifutok balról. Shunsin no Jutsuval futni kezdek a bal oldalon, az ellenfél mellett lévő fára felpattanok, eldobok a lábai elé két kunait, melyre robbanó jegyzetek lesznek erősítve. Robbanás keletkezik és elvileg az fickó ettől majd nem fog látni semmit. Mitsuhide, ekkor jössz te a Byakugan segítségével odarohansz a férfihez, megpróbálod megsebezni a Puha Ököl Stílussal. Ha ez bejön, abban az esetben a fickó nem tud majd mozogni, esetleg nagy nehezen. Ekkor te azonnal rohanj a shinobi háta mögé, ki a füstből, mert már ott fogunk várni Chomaruval. Addigra összekötjük kettőnk ninja drótját. Az egyiknek a két vége a szánkban fog elhelyezkedni, viszont annak közepére odakötjük a másikat is. Mi ugyan nem fogjuk látni hol az ellen, de te a Byakugannal beméred a pozícióját, eztán közlöd velünk, s a másik drót végére egy kunait rakunk, amit pont a ninja lába elé hajítasz majd. Én a Ryuuka no Jutsut, Chomaru pedig egy Szél elemű technikát rá fog vezetni a szánkban elhelyezkedő ninja drótra. A Szél és a Tűz találkozik majd a másik, kunai által kifeszített drót csomópontján. Ettől egy nagy erősségű, kombinált Jutsu keletkezik, ami végigsuhan a kötöző eszközön, ezt követően elpusztítja a batár csávót. Remélem megfelel nektek, mert akkor kezdjük a bulit! - mondta el Kodama a tervet.
- Okés én szerintem jó terv. - mondtam majd bekapcsoltam a byakugant felkészülve a támadásra pár másodperc múlva elindultam az ellenséggel szemben. Ha Kodama a robbanó cetlivel ellátott kunai késes feladatot ellátta, akkor én nekifutok a füstben és csinálok egy gyengébb kaiten amitől az ellenség csak felém kerül a forgástól s ha ez is megvolt akkor miközben még a levegőben van megcsinálom rajta a Hakke Rokujuuyonshout amitől elégé lefog bénulni. Aztán majd az ellenség háta mögé megyek a füstön kívülre. Majd eztán Chomarunak és Kodamának sikerül az ellenfelet összekötözni dróttal, ha ez megvolt a byakugan segítségével közlöm a többieknek hol az ellenfél. Majd Kodama és Chomaru egy együttes támadással megölik az ellenfelet, ha minden jól megy.

Megtámadtam az ellenséget és vártam mi lesz a vége. Vagy sikerül, vagy nem. Talán végzetes csapást mérek rá? Vagy egyszerűen lepattanok róla? Kiderül a következő körben!

Sikeresen bevált a tervünk a shinobi ellen és még a tekercs sem sérült meg a nagy harc közepedte.
~ Ez jó kis csapatmunka volt. - gondoltam.
- Ez az! Megcsináltuk fiúk! - mondta Kodama eztán gyorsan odaszaladt a tekercshez majd odaadta ekem, majd így szólt:
- Szerintem nálad lenne a legjobb helye haver. Elvégre te szerezted meg tőle. - szólalt meg Kodama nem sokkal később indultunk volna, de ekkor sok kunai és shurikenek kezdtek el közeledni felénk.
- Kaiten! - kiáltottam majd gyors forgás közepette létrehoztam egy kaitent. Sajnos túl gyorsan abbahagytam és egy kunai súrolta a vállam egy shuriken pedig a vállamba bele állt. Rögtön kihúztam a shurikent a vállamból eldobtam majd fogtam a vállamat a fájdalomtól. Eztán Kodama is előjött majd nem sokkal később kiderült, hogy három ember volt a támadónk körülbelül a társai lehetnek annak, akit megöltünk.
- Nincs más választásunk... Ki kell iktatnunk ezeket a ninjákat. Bizonyára nem fognak minket elengedni harc nélkül. - mondta Kodama majd én a byakuganal elkezdtem nézni a három ellenséget, s pár dolgot kiderítettem róluk.
- A nagy kardos víz elemű beállítottságú, a kunaos pedig villám elemes, a kesztyűs pedig föld elemű. – osztottam meg az információt a többiekkel. Az én ellenségem a villám elemű ninja volt lehet, hogy erősebb, mint a halott társa, de az is lehet, hogy gyengébb. Pár másodpercre rá így szólt Kodama:
- Chomaru! Mitsuhide! Sok szerencsét! - kívánt szerencsét nekünk Kodama.
- Neked is sok szerencsét Kodama és neked is Chomaru! – kívántam én is szerencsét a többieknek.
Ezt követően szétszóródtunk az ellenfelem nem nagyon akart kezdeményezni így én először végig gondoltam mit fogok ellene csinálni.
~ Szerintem először nekiszaladok, majd úgy 7 méterről a lábához dobok 2 kunait. Ettől lehet, hogy elugrik és, ha így lesz, akkor megcsinálom ellene a Hakke Hasangekit miközben az ugrástól a levegőben van így nekiküldöm egy fának. Ha ez megvolt és elkábul a támadástól, akkor csinálok egy Bunshin no jutsu majd én elugrok egy fára és egy darabig vagy inkább nagyon kevés ideig azt hiheti hogy én vagyok odalent míg én egy fáról figyelem. Aztán várok a megfelelő pillanatig, s ha nem figyel akkor a katanámmal megpróbálom megölni de erre elég kevés az esély, na mindegy megpróbálom. – gondoltam eztán belekezdtem a támadásba.

Megtámadtam és az lett a végén, hogy gyomron vágott. Nem volt végzetes, de azért fájt. Ezután föld klónnal akart megtámadni oldalról, ő pedig szemből jött. Ekkor a kardomba koncentráltam annyi chakrát amennyit tudtam a zanbatoumba és forogtam. Szerencsére ezzel a klónt ki is nyírtam(már ha kinyírtam). Ezután az ellenfelem meglepődve fogadta a felé érkező pengét, de még kivédte. Ezután hátraugrottam és kézjeleket mutogattam:
Fuuton: Reppusho!-csaptam össze a tenyerem.
Ezután márcsak meg kellet várni, hogy vajon sikerül-e az akcióm.......

Elkezdtem az ellenfelem felé szaladni majd körülbelül 7-8 méterre tőle eldobta a lábai felé két kunait, amitől felugrott és nem sokkal eztán alkalmaztam a Hakke Hasangekitamitől ellöktem egy fa irányába, de mielőtt becsapódott volna a fába gyorsan csináltam egy klónt s mikor hallottam a csattanó hangot, ami a fába ütköző villámelemű ellenségem adott rögtön felugrottam egy közeli fának az ágára. Az ellenségem a elugrott és szétütötte a klónom.
~ Most jött el az idő. - gondoltam aztán az ellen felem felé ugrottam a katanámmal és próbáltam egy vágásból megölni. De közben úgy látszott az ellenség is készült a támadásomra.
- Raiton: Raikyuu(Villámlabda)... - mondta a villámelemű ninja és egy villámlabda közeledet felém már nagyon közel volt próbáltam csinálni egy kaiten, de nem sikerült és így elkapott a villámlabda.
- A rohadék ezt még megkeserüli. - mondtam halkan miközben az egyik égési sérülésemet fogtam. Nem sokkal később összeszedtem magam eztán megint elkezdtem felé futni, s ha elég közel vagyok hozzá, akkor felugrok a felette lévő faágra és azon megkapaszkodok pár másodpercig, amíg az ellenség felém nem fordul. Ha felém fordult, akkor abban a pillanatban rögtön leugrok hozzá úgy, hogy kézen állva legyek. Ezt, ha sikeresen megcsináltam, akkor a jobb lábammal fejének a jobb oldalát megrúgom, aztán rögtön próbálok úgy helyezkedni a testemmel, hogy a jobb lábammal el is tudjam gáncsolni a jobb lábát persze ettől teljesen átfordulok a másik oldalra s az ellenfelemnek háttal leszek de ez is a terv része mert aztán ha ezt is végrehajtottam térdre esek majd a zuhanó vízelemű ellenséget a ballábammal elrúgom. Ha mind ez megvolt, akkor az elrúgott test közelébe megyek és így szólok:
- Hakke Rokujuuyonshou/ Nyolc jövendölés 64 csapás.
Majd, ha az ellenfél feláll elkezdem rajta a támadást.

Miután sikeresen levágtam a klónt, továbbment a pengém a kesztyűje felé, ami nagy meglepetésre eltűnt. Kihasználtam a pillanati "bambaságát" és a szél elemű jutsuval nekirepítettem egy sziklafalnak. Ezután nagy lassan felállt és mint akit most engedtek ki az ámokfutó gyilkos osztályról, úgy közelített felém. Én ki akartam használni a nagy lendületét, ezért csináltam 3 klónt és azokkal futottunk felé. Ezzel lelassult és megállt kiütni a klónokat, de amikor az utolsóhoz ért egy az állon rúgtam. Azt hitte az is klón, de tévedett. Felfelé rugdostam, hogy megcsináljam az Omote Rengét rajta. Még mielőtt az akciót megcsináltam, gyorsan, amíg harcolt az első két klónnal, leállítottam 3 kunait oda ahova szándékoztam ledobni az ellenfelem. Ha ez sikerül akkor talán vége is a harcunknak...

Mikor elintéztem az ellenfelem kiszedtem a hátából a kunaiokat és ezt mormogtam:
- Hogy lehet így összevérezni mindent?
Ezután elmentem a találkozási pontra, szerencsére mindenki ott volt. Ezután hallottunk valami menetelés és különböző hangokat...Észrevettek.
- A mocskok észrevettek minket. Sürgősen el kellene húznunk a csíkot.-mondta Kodama.
De egy pár másodperccel később egy nagy robbanást hallottunk: a fal ledőlt, szabad a kijárat előttünk. Kodamának támadt egy ötlete:
- Srácok! A határig ezek nem hiszem, hogy hagynak minket, szóval javasolnék valamit. Kicsit lefékezhetnénk a hatalmas lendületüket. Az ötletem a következő. Most kapcsoljunk Shunsin no Jutsura!- közben kézpecséttel aktiváltam is a technikát.- A fal után helyezzük el az összes megmaradt robbanó jegyzetünket a fáknál, rejtőzzünk el, figyeljük ki mikor érnek oda, és rendezzünk nekik egy szép kis tűzijátékot, amiért ilyen kedves vendéglátók voltak! Ezzel talán le tudjuk őket lassítani, valamit a létszámuk is megcsappan. Mit szóltok hozzá?
- Én benne vagyok.-bólogattam egyetértően.
Mikor aztán elhelyeztük a robbanócetliket, vártuk az ellenséget. Aztán mikor odaértek ennyit halhattak:
- Kassei!
És bumm bumm bummmmm!! Felrobbant, de ez még korántsem jelenti azt, hogy nem élték volna túl...

Bevált a tervem és így le is győztem az ellenséges ninját. Odamentem a faághoz, amibe belerepítettem majd kiszedtem belőle a shurikeneket és a Shirasaya-Katanámat. Eztán elindultam a találkozási pontra út közben kikapcsoltam a byakugant mert már nem maradt olyan sok chakrám, mikor oda értem már mindenki ott volt. Hirtelen hangokat lehetett hallani, amik ellenségeké lehettek.
- A mocskok észrevettek minket. Sürgősen el kellene húznunk a csíkot. – javasolta Kodama majd nem sokkal később egy nagy robbanást lehetett hallani a fal leomlott még egy problémával kevesebb volt így már. Kodamának eztán támadt egy ötlete:
- Srácok! A határig ezek nem hiszem, hogy hagynak minket, szóval javasolnék valamit. Kicsit lefékezhetnénk a hatalmas lendületüket. Az ötletem a következő. Most kapcsoljunk Shunsin no Jutsura! - közben Kodama aktiválta a technikát - A fal után helyezzük el az összes megmaradt robbanó jegyzetünket a fáknál, rejtőzzünk el, figyeljük ki mikor érnek oda, és rendezzünk nekik egy szép kis tűzijátékot, amiért ilyen kedves vendéglátók voltak! Ezzel talán le tudjuk őket lassítani, valamit a létszámuk is megcsappan. Mit szóltok hozzá?
- Én benne vagyok. – mondta Chomaru
- Szerintem ez jó terv, így benne vagyok. – mondtam eztán elkezdtük elhelyezni a robbanó jegyzeteket vártunk az ellenségre majd mikor odaértek felrobbantottuk őket.

Az akció nem volt annyira sikeres, de legalább már csak 10-20-an voltak. Menekülni kellett, de egy rétre értünk ahol mozgó céltáblákká változtunk. Megálltunk..Nem volt semmi értelme a menekülésnek. Választanunk kellett...Kodama az mellett döntött, hogy ketten tartsák fel a támadókat, egy pedig menjen Konohába...Én is ezt választottam.. Előre léptem és ezt mondtam.
- Elviszem a tekercset Konohába....- majd kézjeleket mutogattam és megidéztem a griffemet- De azért nem hagylak titeket itt, búcsúajándék nélkül!-nevettem és utána kombináltam a griffem tűz és az én szél elemű jutsumat az ellenfelek ellen:
- Katon: Ryuuka no jutsu!
- Fuuton: Kamikaze!
Ezután hatalmas tűz szállt az ellenfél felé. Kihasználtam a nagy füstöt és felugrottam a griffem hátára.
- Kodama a tekercset!- kiáltottam oda.
Majd ő gyorsan kikapta a zsebéből és odadobta hozzám.
- Isten véletek! Amint tudok jövök a felmentősereggel! Sok szerencsét barátaim! Szállj!- kiáltottam és már a felhőket szelve Konoha felé tartottam...

A terv hogy felrobbantsuk a sok dühös Eső országi shinobit nem teljesen vált be tízen vagy húszan túlélték a robbanást egy védekező technikával. Aktiváltam a Shunsin no Jutsut és elindultunk nagy sebességgel a határ felé közben kunaiokal és shurikenek dobáltak minket a megmaradt ninják nem kapcsoltam be a byakugant mert tartalékoltam a chakrámat így cikcakkban mentem. Nem sokkal később egy rétre értünk.
-... Ma valahogy minden összejött... Nincs igazam srácok?... - mondta szomorú hangon Kodama.
- Hát ja. - mondtam fáradtan elkeseredet hangon. Két választásunk volt vagy az hogy az egyikünk elviszi a tekercset Konohába és két ember fedezi, vagy harcolni.
- Ez a tekercs nagyon fontos. Ha ellenség kezére jut, akkor Konoha könnyen elveszhet. Amennyiben mindannyian harcolni maradunk, előfordulhat, hogy meghalunk, a dokumentumot meg elveszi az ellenfél. Ha ketten itt maradunk, egyikünk elviszi a tekercset, a másik kettő pedig feltartja a támadókat, ráadásul még van esélyük a túlélésre is. Nyilván ebből rájöttetek, én mire szavazok. Ez a választás lényegében kizárja a vereség esélyét. Viszont megnő az elhalálozás lehetősége... - jelentette ki Kodama Chomaru is erre szavazott.
- Így nincs más választásom én is itt maradok lehet, hogy meghalok, de legalább csata közben. – közöltem a többiekkel, eztán a katanámat kirántottam a tokjából.
- Eddig alig használtam el Chakrát, meg amúgy is valami hasonló véget képzeltem el magamnak. Igaz még nem ilyen korán... Tehát akár mi is történjék, itt maradok. - mondta Kodama.
- Elviszem a tekercset Konohába.... - mondta Chomaru eztán kézjeleket mutogatott és egy griffet idézett meg. - De azért nem hagylak titeket itt, búcsúajándék nélkül! - mondta nevetve és csinált a griffjével egy tűz jutsut ő pedig egy szél jutsut a nagy kombinát jutsutól füst keletkezett Chomaru felszállt a griffje hátára. Kodamától eztán elkérte a tekercset.
- Isten véletek! Amint tudok jövök a felmentősereggel! Sok szerencsét barátaim! Szállj! - mondta Chomaru és elszállt. Még odakiáltottam:
- Ég veled és neked is sok szerencsét! - kiáltottam majd bekapcsoltam a byakuganom. - Akkor próbáljunk egyet sem elengedni innen. - mondtam Kodamának vigyorogva majd vártam, amíg az egyik támad.

//Konoha sorsa egy árverésen//

Tehát a hatalmas réten eldöntötték a fiatal shinobik, hogy Chomaru megy az idézett griffjével konohába a tekercsel. A két srác, Kodama és Mitsuhide maradtak és szembeszálltak a megmaradt ninjákkal. Hirtelen a két shinobi ezt halotta:
- Katon: Ryuuka no jutsu!
- Fuuton: Kamikaze!...
-Alkalmazta Chomaru és az idézett lénye a magasból. Az őrületesen nagy támadás egyenesen az ellenségbe csapódott, és végre a pajzs megtört így már csak 10 ellenség maradt.
Mitsuhide és Kodama akcióba lendültek és próbálták likvidálni a megmaradt ellenségeket. Sajnálatos módon újabb shinobik érkeztek az erdő sötétségéből és újból 30-40-en voltak. A két srác a kimerülésig harcolt, és mikor egyszerre csuklottak össze ezt halották:
-Fuuton: Daitoppa...
-Katon: Goukakyuu no Jutsu...
-Raiton: Rairyuu no Tatsumaki...
-Doton: Yomi Numa...
Felébredve körülnéztek és látták, hogy a négy ANBU közöl kettő őket gyógyítja. Felültek majd magyarázatot követeltek a szemükkel. Az egyik orvosa ANBU elmagyarázta a dolgokat:
-A közelben tartózkodtunk, így amikor megláttuk az egyik shinobit, gondoltuk, hogy segítségért siet, viszont nem értük el, így tehát az ellenkező irányba siettük, és likvidáltuk az ellenséget.-Mosolyodott el a maszk alatt a shinobi:
-Nyugodtan dőljetek hátra most meggyógyultak aztán már vissza is mehettek konohába.-Fejezte be a mondanivalóját az ANBU és folytatta a gyógyítást...

//Chomaru a hazaúton te már nem veszel részt mivel már Konohában vagy. Ezért te majd a kapuba várod őket és a legközelebbi postot írod oda, ha megérkezik Kodama és Mitsuhide//

// Konoha sora egy árverésen //

Végül arra a döntésre jutottunk, hogy Chomaru lesz, aki visszajuttatja a dokumentumot a Levelek Közt Rejtőző Faluba. Létrehozott még utoljára egy Tűz és Szél Jutsu kombinációt, amellyel megsemmisítette a védőpajzsot. Sajnos az ellenfeleink újra erősítést kaptak.
- Isten véletek! Amint tudok jövök a felmentősereggel! Sok szerencsét barátaim! Szállj!- köszönt el Chomaru.
- Ég veled és neked is sok szerencsét!- kiáltott utána Mitsuhide.
- Légy óvatos! Viszlát barátom!- búcsúztam el én is csapattársamtól. Ketten maradtunk a Hyuuga klán tagjával. Ránéztem a srácra, és ugyan azt az elkötelezett, önfeláldozásra kész tekintetet véltem rajta felfedezni, melyre számítottam. Elmosolyodtam, miközben két kezemmel a tarkómhoz nyúltam, s megerősítettem a fejpántomon a csomót.
- Akkor próbáljunk egyet sem elengedni innen.- javasolta a ninja vigyorogva. Erre behunytam a szememet, támadó állásba helyezkedtem.
- Heh! Arra mérget vehetsz. Nem lennék most a helyükben.- mondtam, mialatt megjelent a szám jobb oldala felé húzódó félmosoly. Kézpecsétek után megidéztem Erupumarut.
- Hát itt meg mi folyik Kodama?- kérdezte tőlem a farkas.
- Lehet, hogy az utolsó csatámat vívom most. Velem tartasz?- érdeklődtem a kölyökre tekintve.
- Mindhalálig...- szólalt meg, miután felvette az alakomat egy Henge no Jutsuval.
- Ez a beszéd. Akkor rajta!- kiáltottam el magamat. Aktiváltuk a Shunsin no Jutsut és a Kék Tűz Jutsut, majd nekirontottunk az ellenségnek. Kirántottam tokjából a két wakizashimat, amit Erupumaru is megtett, utána pedig elkezdtük vagdosni az ellenséget. Erupumaru beugrott vagy öt ember közé, eztán pörögni kezdett, a fegyvereket pedig eltartotta a testétől. Mikor az egyik shinobi belemélyesztette volna a fegyverét egy Kawarimi no Jutsuval eltűnt. A fickó katanája egy fatönkbe állt. Ebben a pillanatban én a levegőbe ugrottam, pont az öt csávó fölé.
- Katon: Goukakyuu no Jutsu!- hangzott kézpecséteket követően a mondat, a kék színű nagy tűzgolyó meg már a ninják felé haladt. A földre érkeztem, ahol már várt az alakomban lévő farkas. Mintha olvastunk volna egymás gondolataiban, kicsit felpattantam, ő elkapta a lábaimat, pörgetni kezdett körbe, ezalatt én a két wakizashit kinyújtottam. Így, mintha egy tornádót képeztünk volna, ami nem beszippant, hanem kettészel. Mikor már szédülni kezdtem, elkiáltottam magam:
- Most!
Erupumaru feldobott az égbe, ő pedig elrohant alólam. Ebben a pillanatban kézjele után így szóltam:
- Aoi Katon: Aoi Hikoumaru!
Egy hatalmas tűzlabda száguldott lefelé, ám az elkezdett szétszakadozni, majd 10 kisebb tűzcsóva lett belőle, amelyek különböző személyeket vettek célpontba. Lehuppantam a talajra, beálltam Erupumaru háta mögé. A felénk száguldó kunaiokat, shurikeneket próbáltuk védeni pengéinkkel.
- Hogy állsz?- kérdezte az idézett lény.
- Még bírom... De nem látok sok lehetőséget a túlélésre.- jelentettem ki vicsorítva.
- Rengetegen vannak, hogy rohadnának meg!- káromkodta el magát Erupumaru.
- Merre van Mitsuhide?
- Nem látom, viszont érzem a szagát. Még mindig harcol.
- Akkor mi se maradjunk alul. Váljunk szét, mert ha így folytatjuk tűpárnaként végezzük.- javasoltam, mivel ez idő alatt már két shuriken fúródott a lábamba, egy kunai felhasította a bal alkaromon a bőrt, egy katana pedig megsúrolta a mellkasom, viszont attól még vérzett. Az alakomban lévő Erupumaru sem állt a legjobban, talán őt még több sebesülés is érte, mint engem, hiszen nem szokott még teljesen bele a testemben való harcba. Ekkor mindketten szétváltunk. Bevetődtem a tömegbe, de kaptam egy nagy rúgást a gyomromba, plusz egy öklöst a képembe, ettől hátraestem a földre.
~ Fenébe! Nem hagyhatom cserben a barátaimat... Chomaru! Mitsuhide! Megígértem, hogy kitartok. Nem szabad feladnom... Muszáj lábra állnom!! Gyerünk! Gyerünk!! Gyerünk!!!!!!~ gondolataimban szinte már ordítottam, de sikerült felállnom. Kicsit kezdett homályosodni a látásom, szédülni a fejem. A körülöttem állók vigyorogtak. Letöröltem a vért a számról, ezt követően elkiáltottam magam:
- Konoha Dai Senkou!!
Az erőteljes rúgással azt céloztam meg, aki gyomorba rúgott. Megfordultam, és észrevettem a fickót, akitől az öklöst kaptam.
- Haver, ez egy kicsit jobban fog fájni!! Konoha Raiken!- mondtam, azután szerettem volna alaposan képen törölni a fiatalembert.
~ Ennyi... A lábaim nem képesek megtartani... Franc!~ mondtam magamban, s majdnem teljesen eszméletlenül a talajra zúgtam. Utolsó percben pár Jutsu nevét hallottam, sajnos már nem volt erőm megnézni, ki aktiválja őket. Ahogy felébredtem két orvosi ninja gyógyított minket. ANBU-k voltak.
- M- mi történt?- kérdeztem.
- A közelben tartózkodtunk, így amikor megláttuk az egyik shinobit, gondoltuk, hogy segítségért siet, viszont nem értük el, így tehát az ellenkező irányba siettük, és likvidáltuk az ellenséget. Nyugodtan dőljetek hátra most meggyógyultak aztán már vissza is mehettek Konohába.- értesített minket a férfi, én meg így szóltam:
- Mindjárt jövök...
Az ANBU akarata ellenére nehezen lábra álltam, elkullogtam Erupumaruért, aki eszméletlenül feküdt a a holtak közt. Felvettem, visszavonszoltam magam az orvosi ninjához. Leültem a földre egy sziklának támasztva hátamat. Az ölemben ott feküdt a farkas, miközben halvány mosollyal az arcomon a fejét simogattam.
- Uram!... Meg tudná őt is gyógyítani?? Köszönöm...- mondtam, ezután pihentettem a szemeimet.

// Konoha sora egy árverésen //

Kodama támadó állást vett fel majd így szólt:
- Heh! Arra mérget vehetsz. Nem lennék most a helyükben. - mondtam Kodama és kézpecsétek után megidézte Erupumarut.
- Hát itt meg mi folyik Kodama? - kérdezte tőle Erupomaru.
- Lehet, hogy az utolsó csatámat vívom most. Velem tartasz? - kérdezte a Yosizava barátom a farkastól.
- Mindhalálig... - szólalt meg Erupomaru miután felvette Kodama alakját.
- Ez a beszéd. Akkor rajta! - kiáltotta el magát Kodama és nekirontott az ellenségnek.
~ Akkor én is elindulok. - gondoltam magamban és három lassú lépést magabizonytalan lépést tettem eztán aktiváltam kézjelekkel a Shunsin no jutsu majd elkezdtem futni az ellenfeleim felé. Gyorsan magam elé tartottam a kardom majd vágtam egyet, de az egyik ninja megfogta a kardom rendesen belemarkolt az élébe majd egy erős rántással az öklébe húzott. A hasam rohadtul fájt az ütéstől, de rögtön ellöktem magam tőle elgáncsoltam majd így szóltam.
- Hakke Hasangeki! - mondtam s egy nagy lökéssel az ellenfelet egy közeli fának löktek, ami a tisztástól vagy harminc méterre helyezkedett el. Eztán két ninja két irányból akart volna bevinni egy ütést, amikor észrevettem rögtön hátraszaltóztam egyet és beálltam a Hakke Rokujuuyonshou pozícióba.
- Hakke Rokujuuyonshou. - mondtam és rögtön beszaladtam a két sinobi közé majd mindkettőjüknek leadtam harmincnégy ütést. Ettől már elégé lefáradtam, de folytatnom kellet egyik ellenségem már elég közel volt, én a fáradságtól csak úgy 4 méterre vettem észre, ahogy szalad felém egy kunaival nem tudtam ilyen gyorsan megcsinálni a kaitent így ösztönös módon magam elé tettem a kezem és védekeztem. Az eső falusi rögtön belevágta a kezembe a kunaiját. Pár másodpercig álltunk egymás előtt, de aztán a másik kezével nyúlt volna már a zsebébe nem vártam addig, amíg elővesz valamit ezért gyorsan hasba rúgtam. Ettől összegörnyedt s a hasát fogta.
~ Nem tud védekezni most kell támadnom. - gondoltam és állon rúgtam. Kifújtam magamat és megfogtam a kunait, ami a kezemben volt, de amikor vettem volna ki megint rám támadott egy shinobi. Túl gyorsan jött még védekezni se tudtam és sikerült hátulról átszúrnia a vállamat egy tantoval.
Ettől rögtön előrébb dőltem vagy dühösen hátranéztem és elkezdtem pörögni majd ezzel egy Hakkeshou Kaitent képeztem, amitől épen, hogy 5 métere tudtam arrébb lökni az ellenfelemet. Zihálva vettem a levegőt már fele annyian se nagyon voltak talpon, mint eleinte. Egyik ninja felkapta a katanáját és minden erejéből elkezdet felém futni.
~ Még egy gyenge kaitenre van erőm. - gondoltam és megint beálltam a kaiten védekező pozíciójába, s mikor közel ért és szúrni akart csináltam egy kaitent. Amitől a kardjának egy negyede éles szilánkokra tőrt. De mikor abbahagytam a kaitent ő még mindég szúrt és sikerült a hasamba szúrnia a kardját, aminek a töréstől vagy öt hegyes szilán alkotta az elejét. Ettől térdre rogytam majd az ellenséges shinobi kihúzta a kardját a hasamból eztán lábbal teljesen ellökött és a puha fűbe estem hátra. Sajnálatos módon vettem észre a fűben feküdve, hogy jön még egy csomó esőninja.
~ Úgy tűnik itt a vége. – gondoltam eztán felém állt a sinobi és a megcsonkolt kardjával egy erős szúrást akart indítani a mellkasom felé. Pár másodperc múlva az ellenfelem felfigyelt valamire és valakiktől ezt lehetett hallani:
-Fuuton: Daitoppa...
-Katon: Goukakyuu no Jutsu...
-Raiton: Rairyuu no Tatsumaki...
-Doton: Yomi Numa...
Az ellenségemet egy hatalmas széllöket elvitte. Eztán nem sokkal később hirtelen minden úgy elsötétült és eszméletemet vesztettem. Amikor felébredtem láttam, hogy egy ANBU gyógyít. Oldalra pillantottam és láttam, hogy Kodama életben van ettől megkönnyebbültem majd az egyik ANBU orvos így szólt:
-A közelben tartózkodtunk, így amikor megláttuk az egyik shinobit, gondoltuk, hogy segítségért siet, viszont nem értük el, így tehát az ellenkező irányba siettük, és likvidáltuk az ellensége. Nyugodtan dőljetek hátra most meggyógyultak aztán már vissza is mehettek Konohába. – közölte velünk az ANBU. Nem sokkal később Kodama elment és az orvosokhoz hozta Erupumarut. Eztán nagy nehezen felültem és a két kezemmel támasztottam magam.
- Ez elég nagy csata volt nem Kodama? – kérdeztem Kodamától mosollyal az arcomon.