Eső Országa - Esőerdők

Egy darabig néztem a fickót, majd így szólt:
- Eltaláltad... Származásom valóban Konohából ered. Amire egyáltalán nem vagyok büszke, sőt inkább szégyenlem ezt. Amint látom, te is hasonlóképpen vagy a dolgokkal barátom.
- Ezt a másolatot itt mögöttem nyugodt szívvel visszavonhatod. Szavat adom rá, hogy nem támadlak meg. -Mondta a konohát elhagyott shinobi. A klónt visszavontam, de közben a kunai, a fán keresztül a bogaraim által visszakerült az ágra, majd eltettem.
- Jól felmérted a terepet, valószínűleg rájöttél, hogy az csak klón, és rám összpontosítottál. Kiváncsi lettem volna mit teszel, ha nem fedem fel valódi kilétemet?. -Tettem fel a kérdést és leugrottam a faágról és egy kőre ültem.

Az idegen fickó közelebb jött, de tartotta a távolságot, felkészülve a veszélyhelyzetre.
- Heh!...Ne aggódj, bizonyára kitaláltam volna valamit. -Mondta az idegen és kicsit elgondolkozva így szólt:
- Nos...Megtudhatnám a nevedet? Ha útjaink keresztezték egymást.-Kérdezte miközben a fának támaszkodva karba tett kézzel hátradőlt.
- A nevem Aburame Heikichi, de a felét már tudhattad mivel a bogaraimat már felfedtem előtted, ezt vedd a bizalom jelképének. -Mosolygtam egyet rá az idegen fickóra és így szóltam:
- Egyszóval visszatérve a ''csapdámra'' túl nyugodtan áltál, valószínűleg nem csak egy átlagos shinobi vagy, ugye? -Kérdezte tőle és a távolba néztem.
- Bár ezt a nyugodtságot már láttam valahol és ez konoha volt, pontosabban az Uchiháknak volt ilyen nyugodt tekintetük. -Mondtam, de rögtön szóltam utánna.
- Ha nem tudnám, hogy már csak kettő létezik belőlük, akkor biztos Uchihának néztelek volna, de tévedni emberi dolog. -Tanakodtam, majd a shinobira néztem.

- A nevem Akihiro... Úgy látom nem csupán akkor vág az eszed, hogyha ellenséggel találod magadat szemben. Bár mit is várhatna az ember, ha egy Aburamével találja szemben magát. Nem igaz? -Mondta Akihiro és eltávolodott a fától, amire nem rég nekidőlt. A szám széle mosolyra húzódott ezen szavak hallatára és tovább folytatta:
- Valójában nem csupán Itachi és Sasuke az egyetlen túlélők. Bizony én is egy Uchiha vagyok... Legalábbis az voltam, amíg ez a név jelentett valamit. Mára már nem hiszem, hogy ezzel villognom kellene... - Mondta letörve, de büszkeségét és hidegvérét megőrizve.
- Megértem amit mondasz Uchiha Akihiro, de tudod ma az ''Uchiha'' név félelmet jelent, mármint ezt gondolják, és minden szörnyűséget is maga alá temet ami a múlt idézett elő. Az Aburame klán nem halt ki, viszont, hidd el konoha túl korrupt a nézeteimhez, ezért is állok itt és egy idegennel beszélgetek az eső ország erdelyében. -Mondtam és kis idő után újból elnéztem a távolba.
- És a terveiddel hogy állsz?. - Kérdeztem meg mosoly keretében majd folytattam:
-Biztos vannak terveid mint Uchiha, és mint Akihiro?. - Tettem fel ismét egy kérdést és vártam a választ...

♪♫♪ Csak Beszélgetés ♪♫♪

Unalmas nap, unalmas küldetés. Az Eső Országába kellett elmennem, hogy a faluink szövetségéről szóló szerződést megújítsam. Elviekben ez a Mizukage feladata lenne, de az a lusta nőszemély ilyen dolgokkal nem szeret foglalkozni. És még a jobb kezének is kinevezett, hogy legyen mire hivatkoznia, ha ilyen baromságok miatt zavarja meg nyugalmamat. Halk morgás kíséretében elértem az Eső Országának leglátványosabb területét. Az esőerdőt, mely az információim szerint számos vadállat lakhelyéül szolgál.
~ Talán ez az a hely ahol mindenki megtudhatná, mi is folyik a Ninja Világban… Sírnak az Istenek. Testvérek ontják ki egymás vérét a hatalomért. Az erősek mindig is magányosak voltak. Én gyűlölöm a magányt, de az szeret engem. Bárcsak gyenge lehetnék.
Néztem fel az élre, miközben úgy éreztem valaki más is van itt, de ezzel pillanatnyilag nem törődtem. Még midig úgy éreztem, hogy a Világunk, a Világom bajban, s csak egy Isten teheti újra olyanná, amilyennek Rikudou-sennin elképzelte. De ehhez szövetségesek kellenek! Nem riadok vissza a durvábbnál durvább eszközöktől, hogy elérjem végső célomat. A béke elhozását. Sokak úgy vélik, hogy nem létezik olyan, mint béke. A békeszolgáltatás mindig kétélű kard. Míg az egyik falunak a béke, a másiknak a háború. Viszont én hiszem, hogy létezik olyan béke, mely mindenkinek ugyan úgy a javára válhat! Gondolatmenetemnek egy másik Shinobi vetett véget, aki hasonlóan hozzám valamin elmélkedett. Sóhajtottam egyet, majd oda mentem hozzá.
- Üdv. Ritkán látni itt embereket… Csak nem egy kis csöndért jöttél ide?
Pillantottam a férfira.

A személy, kiről később kiderült, hogy Uchiha Akihiro nagyot ugrott hallva a hangomat, ami miatt önkéntelenül is elmosolyodtam.
~ Ennyire félelmetes lennék?
Vakartam meg a tarkómat, miközben a Koinendai tagra figyeltem.
- Jó napot! Mindenkinek kijár egy kevés a kikapcsolódásból nem igaz?... Shuichi- san? Milyen érdekes, hogy két ellenfél pont egy időben, s ugyanazon a helyen találkozik.
Köszöntött, miközben egy kissé gonosz mosoly jelent meg arcán, de különösebb jelentőséget nem fordítottam rá. Akihiro leugrott az ágról és szembe fordult velem.
- Valóban különös fintora a sorsnak.
Válaszoltam az ex-konohai Jouninnak, miközben Fukitsu köpenyemet levéve leterítettem az egyik kidőlt rönkre és leültem, mit sem zavartatva magamat azzal, hogy egy Koinendai tag is jelen van.
- Én sem szándékozom harcolni. Amikről a kage-k nem tudnak, az nem fáj nekik. Egyébként Amegakure-be kellett egy tekercset hoznom… Egyébként elmondanád nekem, hogy te hogyan látod a dolgokat? Mit gondolsz a jelenlegi Ninja társadalomról és hierarchiáról?
Beszédem közben intettem a tőlem alig pár évvel fiatalabb Shinobinak, hogy nyugodtan leülhet.
- Tudod… Én is hasonlóan vélekedek a dolgok meneteléről, mint ti, Koinendaiosok. De azzal viszont nem értek egyet, hogy csak a ninják kiirtásával lehet elhozni a békét…