Konohagakure - A Kaneko Család Háza

A Kaneko Család háza, ahol Ganataro volt a családfő, egészen haláláig. Később Minami, a felesége; Minami apja, Mushu; és Ganataro kislánya, Suzumaya élt itt.
Egy sorsdöntő fordulat miatt Mushu elhunyt. Így már csak az édesanya és lánya él a házban.

Kopogás. Minami a konyhában van, de tisztán hallja. Kimegy, ajtót nyit, majd örömkönnyek szöknek a szemébe.
- Istenem! Hát visszatértél kicsim? - ölelte meg rég nem látott lányát az anya. Suzumaya visszaölelt, majd ezt mondta:
- Igen, visszajöttem. Nem volt könnyű út, de itt vagyok és nem tervezek elmenni a közeljövőben.
- Ennek örülök, gyere, segítek a cuccaidat behozni, aztán mesélj el mindent.
Miután bevitték Suzumaya holmiját, kipakoltak, majd leültek egy csésze tea mellé és a lány mindent elmesélt.
- Akkor értem miért lettél chuunin.
- Honnan tudtál róla? - faggatózott Suzumaya kíváncsian.
- A Hokage elmondta. Büszke vagyok rád!
Minami kivitte a teáscsészéket a konyhába. Addig lánya elővett 9 gyertyát a fiókból és elkezdte őket meggyújtani.
- Kiknek kell annyi gyertya? - kérdezte anyja, amikor belépett.
- Egy apának, egy nagyapának. Egy annak az embernek a tiszteletére, aki készítette a katanát és segített uralni azt, Horoinak. A többit pedig a küldetésben résztvevőknek, akik már nem lehetnek ezen a világon: A vezetőnknek, Hitsuroshinak; két jouninnak, Tadoshinak és Bakunak; és végül, de nem utolsó sorban, 3 chuuninnak, Kotsunak, Shuyanak és Nobunak.

Az édesanya nem szólt semmit. Értette mostmár az egészet. Inkább más témára tért.
- És... mi van a csapattársaiddal és azzal az aranyos fiúval?
- Aranyos fiú? Te Ishinomoriról beszélsz?
- Igen, annyira édesek vagytok együtt.. - mosolygott az édesanyja.
- Olyan nincs már, hogy mi. Csak ő van meg én vagyok.
- Na, de miért? - akadt ki Minami.
- Új életet kezdtem.. - itt az édesanya szúrós szemmel nézett, tudta, ennek a fele sem igaz. - Na jó... Ne röhögj ki, de elfelejtettem szerelmesnek lenni...
- Hogy lehet azt elfelejteni??? - ámult Minami lányán.
- Anya... nálam van a legendás sorscsapás... - erre nem mondott már semmit - Meg amúgy is.. Ishinomori is megváltozott. És én végképp. Nem fogok magamhoz túl közel engedni bárkit is, kivéve téged. Benned száz százalékig meg tudok bízni, anya.
- Rendben, megértem miért. De remélem ezt neki is el tudod így mondani... Amúgy, szerintem keresd majd fel a barátaidat.
- Én... anya... nem hiszem, hogy képes leszek rá.
- Dehogynem. Ha képes voltál a sorscsapásodat a visszafordítani, akkor ez is menni fog. Én most megyek, alszom, mert holnap korán megyek.
- Délután alszol??! - Minami bólogatott büszkén és nevetve, majd elvonult.
~ Hát, irány sétálni.... - gondolta Suzumaya és visszament konoha poros kis utcáira.

Az ajtó nyílik és Suzumaya lép ki rajta félig. Kócos hajjal, álmos tekintettel néz az előtte állóra, aki ránéz és elkerekedik a szeme. A lány észreveszi, hogy fehérnemű van rajta és egy átlátszó póló. Sikítva becsapja az ajtót és felszalad az emeletre felöltözni.
~ Ez ennyire nem lehetett ciki! - gondolta magában Maya, miközben már felöltözve nyitott ismét ajtót.
- Szia! Nos, mi a helyzet? - kérdezte érdeklődve Kodamától.

Suzumaya ajtót nyitott, bár nem éppen úgy, ahogyan gondoltam... Nagyra nyílt szemekkel bámultam magam elé. Eléggé... Hiányos öltözetben jelent meg az ajtó előtt. Miközben sikítva rohant befelé, én csak bámultam magam elé.
- Hát... ez durva volt...- nyögtem ki, s csak néztem magam elé.
- Szia! Nos, mi a helyzet?
- Izé... Jó a... Öhm... Szóval jók a... Vagyis jól állunk. Jönnek a melle... akarom mondani a srácok.- jelentettem ki, láthatóan nem igazán tudtam arra koncentrálni amit mondok.
- Most elfordulok. Elszámolok háromig. Aztán, amint visszanézek, el van felejtve az egész. Rendben?- kérdeztem, majd elmondásomnak megfelelően cselekedtem. Miután megvolt, rögtön Mayára néztem, megcsóváltam a fejemet.
- Na! Ez nem jött be...- közöltem vele a tarkómat vakarva.
- Kérhetnék inni valamit? Kissé kiszáradt a torkom.- tettem fel a kérdésemet a lánynak.

- Izé... Jó a... Öhm... Szóval jók a... Vagyis jól állunk. Jönnek a melle... akarom mondani a srácok.- jelentette ki Kodama. - Most elfordulok. Elszámolok háromig. Aztán, amint visszanézek, el van felejtve az egész. Rendben?- kérdezte, majd cselekedett a fiú. - Na! Ez nem jött be...- állapította meg fejét csóválva. - Kérhetnék inni valamit? Kissé kiszáradt a torkom...
- Persze, gyere beljebb! - mondta alány és a konyhába vezette a fiút. Minami, aki már otthon volt éppen akkor lépett be, amikor Suzumaya gyümölcslével kínálta meg Kodamát.
- Jaj, de helyes fiúcska! De aztán nekem védekezzetek! - a lány kiköpte a szájában lévő italt és köhögni kezdett. - Valami rosszat mondtam? - nézett feléjük az anyja.
- Anya! Ő nem az, akinek te hiszed! És én sem vagyok az, aminek hiszel!!
- Jaj, tudod, hogy csak vicceltem! - nevetett Minami, majd felvette a kabátját - Megyek dolgozni! Ha elmész akkor az ajtót zárd be!

Miután csak ketten voltak a házban Suzumaya rátért a lényegre: - Nos, elintéztem a Hokage engedélyt. És mázlink van, mert megtudtam, hogy Horoinak rengeteg rokona van. És azt is megtudtam, hogy a rokonok közül még nem láttak egy bizonyos Bokura nevezetű családot. Szóval talán nekik kiadhatnánk magunkat. Valamint.. Mikor indulnánk el?

- Persze, gyere beljebb!- mondta Suzumaya.
- Rendben... Köszönöm.- szóltam, ezt követően követtem a lányt a konyhába. Kaptam egy kis gyümölcslevet, amit még egyszer megköszöntem. Ekkor belépett Minami.
- Jó napot!- köszöntem.
- Jaj, de helyes fiúcska! De aztán nekem védekezzetek!
Ettől egy hatalmasat puffantam a padlón, a székkel együtt, az üdítő pedig szökőkút módjára spriccelt ki a számból. Maya csak simán kiköpte azt, majd köhögni kezdett. Nagyon lassan felmásztam az asztalon, miközben a hajamban turkáltam.
~ Mi a fene? Nem éppen így képzeltem el a délutánomat.~ gondoltam magamban.
- Viszont látásra!- búcsúztam el a lány édesanyjától.
- Most szívattok ugye?- érdeklődtem a lánytól, miközben furcsa szemekkel néztem rá. Odaosontam a hűtőhöz.
- Bizonyára... Itt vannak a többiek is!!!- kiáltottam, aztán kirántottam a hűtőszekrény ajtaját. Tele volt étellel, ám élő személyekkel nem.
- Hm... Értem... Akkor itt lesztek!- húztam fel a terítőt, s néztem be az asztal alá. Senki.
- Akkor már nem maradt más lehetőség...- fürkésztem szemeimmel a terepet. Gyorsan kinéztem az ablakon, csakhogy a kerten kívül semmi nem tárult szemeim elé.
- Ehehehe!!! Milyen érdekes... Tényleg véletlen egybeesés... Ehehehe!- nevettem idiótán, hülye fejet vágva. Visszaültem a székre.
- Na, szóval! Akkor az engedély megvan, Shiratori és Mitsuhide beszervezve. Minden készen áll az indulásra. A neveket út közben is kitalálhatjuk. A többieknek a holnap reggel 9:00- t mondtam, a főkapu előtt. Neked is megfelel?- kérdeztem Suzumayától.

Suzumaya furcsa pillantásokat vetett Kodamára, aki úgy viselkedett, mint valami üldözési mániás, elmegyógyintézetből szökött ember. Miután elmúlt ez a kis zavara, Kodama a következőt mondta:
- Na, szóval! Akkor az engedély megvan, Shiratori és Mitsuhide beszervezve. Minden készen áll az indulásra. A neveket út közben is kitalálhatjuk. A többieknek a holnap reggel 9:00- t mondtam, a főkapu előtt. Neked is megfelel?
- Tökéletes, legalább is nekem nagyon megfelel. És az anyámat ne vedd komolyan, én is csak ha muszáj, akkor szoktam. - nevettem egy jóízűt. - Akkor tehát holnap.. De ugye rendes srácok?

- Tökéletes, legalább is nekem nagyon megfelel. És az anyámat ne vedd komolyan, én is csak ha muszáj, akkor szoktam. Akkor tehát holnap.. De ugye rendes srácok?
- Igen, azok. Alig ismertem őket egy ideje, de máris beleegyeztek abba, hogy segítenek. Ez szerintem a rendességre utal.- vigyorodtam el.
- Shiratori egy elég komoly figura, Mitsuhide kicsit felszabadultabb, ám ő sem a legbőbeszédűbb. De ő már rögtön érdeklődni kezdett irántad.- vigyorodtam el.
- Izgulsz igaz? Nem lehet könnyű a saját édesapád halála után nyomozni. Viszont, ezért tartunk veled. Esküszöm, nem lesz semmi gond. A végére járunk majd ennek a dolognak, minden nehézség nélkül.- jelentettem ki magabiztosan.

- Igen, azok. Alig ismertem őket egy ideje, de máris beleegyeztek abba, hogy segítenek. Ez szerintem a rendességre utal. Shiratori egy elég komoly figura, Mitsuhide kicsit felszabadultabb, ám ő sem a legbőbeszédűbb. De ő már rögtön érdeklődni kezdett irántad. - vigyorgott Kodama.
- Na, nesze nekem! - kezdtem el ironizálni - legalább bővült a rajongói tábor.
- Izgulsz igaz? Nem lehet könnyű a saját édesapád halála után nyomozni. Viszont, ezért tartunk veled. Esküszöm, nem lesz semmi gond. A végére járunk majd ennek a dolognak, minden nehézség nélkül.
- Köszönöm Kodama! Tudod, az apám halála... szóval..lehet, hogy egy megfejtés is a katana-ra. Vagy egy figyelmeztetés. Én csak szeretném tudni, hogy a katana az ellenségem, vagy a barátom.. És tudni akarom, hogy akire olyannyira felnéztem, mint senki másra, az mégis miért hagyott itt.. Ez nekem fontos.. nagyon is. És nagyon köszönöm neked... Tudom, te most viszonozni akarod azt, amit én eddig tettem érted. De akkor is, én nagyon hálás vagyok érte! - mondta Suzumaya egy mosoly kíséretével. - Nos, akkor szerintem menj haza és készülődj el holnapra.
- Ez egy jó ötlet. - vakarta a tarkóját Kodama. Elbúcsúztak egymástól, a fiú hazament, Suzumaya pedig a szobájában kezdte összeszedni a dolgait, amiket magával fog vinni.

Már késő este van. Suzumaya felriad álmából, mert motoszkálást hall az ablaka alatt.
- Úgysem fog sikerülni. - a lány kihajolt az ablakon.
- Már miért is nem? - kérdezte flegmán. A sötétből előrelépett Shinisae.
- Horoinak vannak ám sötét titkai.. nem fogtok örülni neki.
- Miféle titkok? - kíváncsiskodott Maya.
- Miért mondanám el? Tapasztalatból tanultok, ti emberek. Amúgy meg nem jó, annyit elmondok. De ne félj, neked egy karcolásod sem lesz.
- Hősiesen feláldozod majd a barátaimat?! - flegmázott tovább a lány.
- Nem rossz ötlet. De inkább majd máskor! - azzal eltűnt Shinisae. Suzumaya fejét fogva feküdt vissza az ágyába. ~ Nem hiszem el, hogy ez az izé lenne a mesterdémon... - morfondírozott magában. Pár percel később ismét álomba szenderült.

Már 2 napja hogy elment Suzumaya otthonról. Minami már hazaért a munkából, szerencsére ma nem volt sok beteg...

- Tudod, anyukám orvos. Sokat dolgozik, így csak esetleg reggel, de este biztosan találkozol majd vele a napokban. Kedves, csak kissé gyerekesen szeret beszélni a női dolgokról... - mondta Suzumaya, mialatt beengedte a fiút a kapun. Daisetsu a jól elrendezett, gondozott kertet szemlélte és megkérdezte:
- Mit értesz a női dolgok alatt? - Suzumaya a bejárati ajtót kinyitotta és besétáltak a házba.
- Majd meglátod... - suttogta a lány, majd látta, hogy ég a villany a konyhában, így beköszönt: - Megjöttem! Vagyis jöttünk! - édesanyja, Minami egy tepsivel a kezében félig kilépett a konyhából.
- Szia..sztok! Nézzenek oda, te minden utadba kerülő fiút idehozol? - mondta játékos hangon a nő.
- Anya! - szólt Maya, majd beljebb ment a konyhához. - Ő itt Daisetsu. Horoi fia, aki a katanámat készítette. Nála is van egy olyan kard, mint amilyen a Hikari, így megkértem, hogy jöjjön el Konohába velem, segíteni a katana technikáinak elsajátításában.
- Szóval itt fog lakni? - nézett a fiúra Minami. Lánya csak bólintott. - Isten hozott, érezd magad otthon! Suzumaya, menj és mutasd meg neki, hol lesz a szobája!
- Erre gyere! - mutatta az utat. Suzumaya szobájával szemben volt a vendégszoba, ami mostantól Daisetsu szobája lesz. - Ez az. - nyitott be a lány.

- Szóval hány fiút is hoztál már haza.?
- Anyámra ne hallgass. Kodama jött el egyszer ide. Esküszöm, ha egy rokonfiú tévedne ide, annál is kacsingatna és azt mondaná, hogy védekezzetek... - tette karba a kezeit a lány. Meglepő módon, most nem díjazta pofonnal az idióta kommentet. - Segítsek kipakolni, vagy megy egyedül is?
- Az menni fog. - felelte a fiú. A szobában volt íróasztal a hozzá tartozó székkel, egy kétszemélyes ágy, egy ruhásszekrény és egy komód is. A falon egy nagy fénykép, amin Suzumaya 8 éves volt és Minamival van lefényképezve. Maya kis csönd után ismét kérdezett:
- Mire értetted, az egyetlen vágyat? - közben leült az ágy szélére a választ várva.

Suzumaya mosolyogva lenézett a földre. Szemei gyönyörűen csillogtak.
- Biztosan nagyon fontos volt neked az édesapád, hogy ennyire teljesíteni akarod az utolsó kérését. - Mayának eszébe jutott az apja. Nem igazán ismerte, de az édesanyjának nagyon fontos volt.. Egy pillanatra elgondolkozott.
~ Az egyetlen vágy... én.. érzem, hogy tudom mi az.. de.. - sóhajtott fel. Felkelt az ágyról és kinyitotta a szobaajtót. - Pakolj ki, addigra kész lesz a vacsora is! ^^ - azzal kiment a szobából a konyhába, hogy segítsen édesanyjának. A konyha Daisetsu szobája mellett van, így mindent át lehet hallani.
- Suzumaya.. - kezdte édesanyja a lányhoz fordulva - Én.. sokat gondolkoztam arról, hogy mi fog történni, ha a katanádat nem sikerül teljesen az irányításod alá venni.. Még elzárhatjuk tőled, hogy ne tudjon ártani neked...
- Semmi szükség rá! - felelte nevetve Maya. - Képes leszek rá, csak azért, hogy az apám büszke legyen, ott fent is... - Minami elmosolyodott és könnyek gördültek le az arcán.
- Kicsim.. - ölelte meg a lányát - Én alig akarom elhinni, hogy pár év után máris felnőttél...
- Még csak 16 vagyok, anyu.... - morogta Maya. Minami felnevetett.
- Nem korban, hanem lélekben! - a lány elégedetten elmosolyodott, majd anyjával együtt nekiláttak megteríteni az asztalt.

- Segíthetek valamiben? – kérdezte Daisetsu Suzumaya-t, és édesanyját.
- Már készen vagyunk! - szólt a lány és letette az utolsó, hiányzó evőeszközt az asztalra. Minami behozta az ínycsiklandóan kinéző étket. Mindhárman leültek az asztalhoz és vacsorázni kezdtek. Maya lett kész legelsőként, így ő vitte ki a dolgok nagy részét az asztalról. Míg ő a konyhában előkészítette a mosogatáshoz való dolgokat, Minami kérdezgetni kezdte a fiút:
- Daisetsu, szeretném kérdezni, hogy tisztában vagy-e, azzal a ténnyel, hogy Suzumaya képtelen fiúk iránti 'több mint barátság' érzelmekre? - a fiú bólintott. - Én igen tiszteltem édesapádat, mivel jó barátja volt Ganataronak. Szeretnélek megkérni, hogy nagyon ügyelj a lányomra. Nekem rajta kívül semmim nincs, ami boldogítana. Remélem megérted.

- Örülök neki! - felelte Minami. Daisetsu a konyhába ért. Suzumaya kikapta kezéből az edényeket és elkezdett mosogatni. A fiú kicsit habozva, de nekiállt eltörölgetni. Így, szótlanul, ment ez az utolsó edényig.
- Köszönöm a segítséget.. - háhálkodott a lány. Minami belépett és így szólt:
- Majd én elrakom, aztán megyek, lefekszem aludni. Holnap korán megyek, valószínűleg nem találkozunk. Úgy hogy jóéjt és sziasztok! - nyomott egy puszit lánya arcára. Suzumaya visszapuszilt.
- Én is megyek aludni, fáradt vagyok - mondtam, majd Daisetsuhoz fordult és neki is adott egy puszit. - Ez családi hagyomány, szokj hozzá! - nevetett és elment a szobájába nyugovóra térni...

Reggeli fény süt be az ablakon. A madarak csicseregnek. A tegnap esti esőnek szinte nyoma sincs. Maya eléggé nyomodtan kelt fel. Nyújtózott egyet, kiszállt az ágyból és szekrényéhez sétált.
~ Na, mit vegyünk fel? - kérdezgette kómásan magától és kivett egy kisnadrágot, meg egy egy számmal nagyobb pólót és fehérneműt. Kibattyogott a fürdőbe, letette a ruháit és vizet engedett a kádba.
~ Anyu biztos elment, Daisetsu meg tuti horpaszt még. Úgyhogy veszek egy finom, nyugtató fürdőt... - mikor teli lett a kád, és a habfürdő teljesen feloldódott levette hálóruháját és belefeküdt a kádba.
~ Isteni érzés.. de régen csináltam ilyet... - élvezte ki a pillanatot.

- Reggelt Suzumaya!... – nyitott be a fiú és mintha mi sem történne a mosdóhoz sétált.
~ MIAA???! Én..Én... - forrt a lány magában és a kád melleti törölközőt behúzta a habok alá magára.
- Suzumaya?!! – kapott észbe a fiú és hátrálni kezdett az ajtó felé. Maya egy szál törülközőben felállt a kádból, csupa habosan, és elkezdett üvoltözni:
- ÉN KINYÍRLAK!!!! KOPOGNI LUXUS??! - ordibált a lány, mire a fiú sikeresen becsukta az ajtót maga után, így a szappantartó nem találta fejbe. A lány az ajtóhoz lépett és kulcsra zárta. Megtörölközött, leengedte a vizet és felöltözött. Az ajtó mellé lépett és kinyitotta. Daisetsu érdeklődve pillantott be, mire a lány egy csurom vizes, összecsavart törölközővel fejbe vágta, így a fiú hassal beesett a fürdőbe. Suzumaya hátára fordította a fiút és ráült a hasára.
- Mindig kopogj, mielőtt benyitsz! - nézett szúrós tekintettel Daira. - És ajánlom hogy ez legyen az utolsó iylen alkalom! Remélem kiélvezted magad a látványon! - mondta, majd a törölközőt a fiú arcába nyomta, leszállt róla és kiment.

- Hát, ami azt illeti, még nem tudtam ki élvezni a dolgot, még egyszer eljátszhatnánk ezt? - vigyorgodt Daisetsu. Suzumaya hátra sem nézve ment tovább, miközben ezt felelte:
- Ezt meg sem hallottam!!!!
- Te ebben törölköztél?! - esett le a fiúnak. - Nézzük a jó oldalát! Legalább fogat moshatok most már! - a lány csak egy hm -mel díjazta Daisetsu tényállását. Kiment a konyhába és reggelit csinált mindkettejüknek.
Daisetsu kicsivel később megjelent és keresni kezdett. Suzumaya köhécselt párat, mutatva, hogy a reggeli kész. Megreggeliztek, majd a lány is elment fogat mosni. Kilépve a fürdőből odaszólt a fiúnak:
- Megyünk várostnézni! - de ezt ellenállást nem tűrő hangon ejtette ki.

Suzumaya tűrte a piszkálódást, mert tudta, hogy mire megy ki a játék. Mikor közölte a mai napi elfoglaltságot a fiú ismét belekezdett...
- Igen is, parancsnok! Akarom mondani… Rendben! ^^ - a lánynak már alig maradtak ép idegszálai.. De még bírta!
~ Ha még egyszer.. csak egyszer.... - próbálta magában elfojtani a dühöngést. De ekkor..
- Először hova viszel engem? Ugye nem egy sötét sikátorba, hogy végez velem? - Suzumayának elég volt. Megfogta a fiú felsőjét a nyakrészénél és kíméletlenül rángatni kezdte:
- BEFEJEZNÉD A HÜLYESÉGEIDET?! - ordította le Daisetsu fejét és tovább rángatta. - Nem sokáig tart majd az az egyetlen vágyacskád! Kitekerem a nyakad ha tovább szívózol, érted??! Inkább magadat védd meg tőlem! - engedte el végül. A szobából kihozta a Hikarit és a Yamit. Az utóbbi katanát hozzávágva tulajdonosához, kinyitotta a bejárati ajtót. Egy levél hevert a földön.
~ Ez mi? - vette fel a lány.
- Mi az? - lépett mögé a fejét fogva Daisetsu. Suzumaya hangosan olvasni kezdte:

" Kedves Kaneko Suzumaya!

Szeretnénk egy szívességet kérni tőled. Mivel chuunin lettél, így nem kell már neked sensei és csapat. Tanulhatsz egyedül is. Ez a chuuninok kiváltsága, hogy akár ők is egy csapat élére állhatnak.
Hideko Kamura sensei egy küldetés során életét veszítette. Azt a döntést hoztam, hogy te fogod a három tanítványát tovább tanítani, amíg nem találunk más jounint. Remélem megteszed a kedvemért, és az ő kedvükért: Minagawa Hiroshi, Gokureda Tsunayoshi és Yagato Tendo.

Üdvözlettel: Tsunade-sama "

Miután felolvasta döbbenten állt a lány és nézte a kezében lévő irományt.