Konohagakure - A Hokage palotája

/// Csempészek Eső Országában ///

Mint minden nap, felkelek és megreggelizek, a naptáramra rátekintve nem nagyon volt semmi, csak egy küldetés. Annyira nem lehet fontos, mivel az a neve: Csempészek Eső Országában, valami csempészekkel lesz dolgom. Mint minden küldetés előtt, izgulok nagyon hogy jól teljesítem e. Elindultam a Hokage palotájába megbeszélni a dolgot. Szeretek küldetést teljesíteni, és magamra mint ninja, nem úgy gondolok mint eszköz. Odaérve a Hokage Palotájához, egy Sai nevű fickó fog beszámolni a küldetésemről, és elkísér. Rendes embernek nézett ki az a Sai, odamentem hozzá.

/ Csempészek Eső Országában /
Sai a maga hulla fehér bőrével a hokage ajtaja előtt virított. Épp valami mesterművet alkotott, mikor észrevette, hogy ideiglenes társa megérkezett.
- Helló a nevem Sai, a tied pedig ha jól tudom Hanataro Saruwatari. - Mondta, majd kezet nyújtott neked. Ha valakivel kezet fogsz, az azt jelenti, hogy barátságot vagy szövetséget kötsz vele. Azt hiszem ezt olvastam abban a könyvben ... Majd te kezet is fogsz vele. Mire ő elmosolyodik és folytatja beszámolóját. - Nos a dolgunk nem lesz egyszerű, az eső országbeli csempészek igen veszélyesek. Gyakran teakereskedőknek adják ki magukat és más országoktól kérnek segítséget az útjukra. Pedig a városba érve, egy kisebb bűnszervezetnek adnak el igen veszélyes fegyvereket. A dolgunk a csempészek és a szervezet leállítása, mielőtt nagyobb dolog ütné fel a fejét.

/// Csempészek Eső Országában ///

Odaértem és Sai megszólított:
- Helló a nevem Sai, a tied pedig ha jól tudom Hanataro Saruwatari. -Kezet nyújtott.
Kezet fogtunk, és elmosolyodott, majd beszámolt a küldetésről:
Nos a dolgunk nem lesz egyszerű, az eső országbeli csempészek igen veszélyesek. Gyakran teakereskedőknek adják ki magukat és más országoktól kérnek segítséget az útjukra. Pedig a városba érve, egy kisebb bűnszervezetnek adnak el igen veszélyes fegyvereket. A dolgunk a csempészek és a szervezet leállítása, mielőtt nagyobb dolog ütné fel a fejét.
Elindultunk, az Eső Országába. Közben azon merengtem hogy nagyon furcsa ember ez a Sai, fehér bőre van, és elég csendes. Egy szervezet leállítása izgalmas lehet, és csempészekkel nem nagyon harcoltam még, úgy hogy előre!

/sempészek Eső Országában/
Elégé csöndesen haladtatok az úton, majd Sai hogy az időt hasznosabban tőltse el megszólalt.
- Van valami ötleted, hogyan találjuk meg a csempészeket és a szervezetet? - Kíváncsi vagyok vajon ez a kölyök is olyan-e, mint Naruto-kun ennyi idősen Sakura-chantól azt hallottam, hogy ilyen idősen folyton a hokagék fejszobrait rajzolta össze és állandóan fejjel futott a falnak. Sosem gondolkodott. Vajon ez a kölyök más lenne, mint Naruto, vagy ő is fejjel akar menni a falnak, mint ahogy elég sokan teszik ...
/ Következő post Konoha melletti erdő/

Reggel kómásan ébredtem, a tegnapi pókerparti miatt. Igaz kissé másnapos vagyok, mivel a nyereményem felét piára költöttem, de ezt csak a fejfájásomon lehetett érezni. Az ágyból megpróbáltam eljutni a konyháig. Úgy fél óra próbálkozás után, mely meg is látszott rajtam / többször bevert púpos fej, szédülő fej, kezem pedig a falnak támasztva/ , megpihentem a szobám ajtajánál. Úgy fél óra pihenés után, immár majdnem teljesen józanon ismét útnak indultam. Az átlagos fél perc helyett sikerült megtenni a távot, pihenéssel együtt egy óra húsz perc alatt /szuper teljesítmény xD/. Majd a konyhában használtam a saját kijózanító módszeremet. A hűtőből elővettem 10 tojást és mindet összetörtem, majd a szokásos módon egy pohárba öntöttem a tojás sárgáját. Egyből lehúztam az egész üveget, majd fejemet rögtön beraktam a csap alá és jéghideg vízzel próbáltam magamon segíteni. Majd egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy kopogtatnak. Nem volt túl sok kedvem kimenni, úgyhogy visszamentem a szobámba aludni. Amint bementem a szobámba levágódtam az ágyamra és ismét elnyomott az álom. Úgy dél körűl, újra felébredtem. Kopogást már nem hallottam, elég volt nekem a majdnem másfél órás túra, nincs kedvem még valami más erőpróba is. Majd a naptáramra néztem, aztán eszembe jutott, hogy ma van egy küldetésem. Most már teljesen józanon lezuhanyoztam, kivételesen sikerült kaját csinálnom, amit bő öt perc alatt elfogyasztottam. Ezek után otthonról elindultam a Hokagéhoz. Az irodája elé érve bekopogtam, majd egy 2szabad" után be is léptem ...
/Küldetésre várva!/

//Túlélés//

A mai reggel is úgy kezdődött, mint a többi. Már korán felkeltem és edzeni mentem az erdőbe. A rövid gyakorlás után haza mentem és lefürödtem. A fürdő után jött a megszokott reggeli, majd az öltözködés. A reggeli rituálém után azonnal elindultam a Hokage palotájába. Az utcán már elkezdődött éledezni a forgalom. Út közben találkoztam néhány ismerős arccal, akik épp a reggelihez valót vásárolták. Nagyon szép volt most is az idő, mint mindig. Lágy szellő borzolta a hajamat, a nap melegítette az arcomat.
Hamarosan elértem a palotához. Az épület előtt megálltam kis időre, majd beléptem. Az utam a lépcsőről a folyosóra vezetett, ahol a Hokage irodája kapott helyet. z ajtó előtt megálltam, kifújtam magam és bekopogtam. Ezután vártam pár lélegzetvételnyi időt, majd beléptem az irodába.
- Jó reggelt! - köszöntem Tsunade sama-nak. - Lenne a számomra valamilyen komoly feladat amit el kell végeznem? - kérdeztem, majd elcsendesültem.

//Túlélés//
Amint belépsz az ajtón, természetesen a hoakgéval találod szembe magad. Nem húzod sokáig az időt, rögtön a lényegre térsz és küldetés iránt érdeklödsz.
- Történetesen van egy fontos dolog. Tudod egy találkára kéne elmenned, ahol egy új bűnszervezettel kapcsolatban tudhatunk meg egy-két dolgot. A tárgyalás levélben történik, ám hogy ne tudjanak lefülelni minekt, pontos időpontot nem adtunk meg egymásnak. Az akció közben több támadásra is számithatsz, emiatt egy ANBUt is adok melléd. Beléphetsz! - Majd egy ANBU lépett be az ajtón. Maszkját még magán tartota, a méretéből, úgy 25-30 év körülinek tűnhetett, majd megszólalt.
- Köszönöm a bizalmát Tsunade-sama!
- Nincs mit rászolgáltál, vedd le a maszkodat. - Eleget is tett a kérésnek és a hokage asztalára tete le. - A küldetés alatt a neved Haito. A dolgotok, eljutni Eső Országának hegyeibe és töltsetek el ott maximumm egy hetet. Több támadásra is számíthattok az információcsere előtt. Ha egy hétnél kevesebb ideig tartana a Fű országbeli ninjának az érkezés, hamarabb hazaérhettek. Most pedig, ha elfogadtátok a küldetést, akkor indulhattok is.

//Túlélés//

Az eligazítás közben elmosolyodtam egy kicsit. Szerencsémre Tsunade sama egy érdekes feladatot bízott rám. Egy tárgyalást kell lebonyolítanom levélben, meg nem határozott időpontban. Egy kicsit furcsának találtam, de ha már így megbízik bennem a Hokage akkor megcsinálom. Azonban a következő esemény egy kicsit visszább vett az örömömből. A küldetésben egy ANBU segít. Kezdetben tiltakozni akartam, de rájöttem hogy nincs értelme.
- Mindent meg teszek hogy sikerüljön a küldetés! - jelentem ki, majd alaposan szemügyre veszem az újdonsült társamat. - A nevem Hiroshi, örülök a találkozásnak! - fordulok a ninja felé és kezet nyújtok.

- Baaaaah! Miért kell nekem mindig ilyen korán kelni...
Nyögtem fel, amint meghallottam az ébresztőóra hangos csörgését, majd egy laza mozdulattal lecsaptam, aminek köszönhetően a tárgy ismét a földre került. Már egy ideje nem számolom, hogy hányszor is sikerült eddig ébredéskor levernem az éjjeli szekrényről, de végül is úgy se érdekel. Ha elromlik, legfeljebb veszek egy másikat. Igaz, hetente van új, de hát... ez van. A Nap, akár csak én, szintén ébredezett, ám ő még lassabban, mint én. Talán nem is baj, hiszen ha túl világos lenne, még úgy se tudnám nyitva tartani fáradtan pislogó szemeim. Néhány percnyi bamba pislogás után végre sikerült rávennem magam, hogy kikecmeregjek a jó puha, és meleg ágyamból. Lábammal sikerült megtalálni kedvenc mackós mamuszom, majd miután az is a lábamra került, elslattyogtam a fürdőszoba irányába. Nos, nem igazán tetszett a látvány, amivel a tükörben találkoztam, de ez van... Kissé unottan csoszogtam egyenesen a kádhoz, majd megengedtem a vizet. Ezalatt sikerült valami ehetőt eszkábálnom a konyhában is, amit szépen, lassan, komótosan elfogyasztottam. Vajas pirítós volt, tejjel. Nem nagy szám, de a kalcium mindig jól jön a szervezetnek, még ha nem is fejlődő. Amint végeztem, visszamásztam, és megmártóztam a kellemesen forró és nyugtató fürdővízben. Nem sokáig tudtam magam áztatni, hiszen azért mégiscsak a falu vezetője várt rám, így néhány percnyi élvezkedés után kimásztam a kádból, majd megpróbáltam emberibb arcot varázsolni magamnak. Hát... ez több-kevesebb sikerrel meg is valósult. Nagyjából hat óra körül sikeresen el is hagytam kuckómat, hogy a Hokage irodája felé vehessem az utam. Kellemes volt ez a kora reggeli szellő; még jobban felébresztett, mint a fürdő, amit alig néhány perce vettem.
~ Látom nem csak én keltem ma túl korán... ~
Pillantottam meg az épp kilépő fút, aki egy nagy nyújtózkodás és ásítás keretében mutatta be, hogy ő bizony épp most kelt, majd elkezdett sepregetni. Na igen... hamarosan mindenkinek elkezdődik a mai napi tevékenységsorozat, akárcsak nekem. Fárasztó lehet nap mint nap ugyan azt csinálni... Én legalább izgalmas, és változatos életet élek, hiszen végül is ninja lennék, vagy mifene...
Egész gyorsan megérkeztem a palotához, ahol találkoztam Zakarival is, majd együtt folytattuk tovább utunk az irodáig.
- Üdv, Hokage-sama.
Léptem be, miután halkan kopogtam. A város vezetője épp az ablaknál volt, ami azt jelenthette, hogy sikerült elkésnünk, és minket figyelt.
- Szervusztok! Foglaljatok helyet!
Köszöntött, és kínált hellyel. Azonnal lehuppantam az egyik szabad fotelba, majd figyelmesen hallgattam.
- A feladatotokat nem mondom még el, ugyanis egy ember hiányzik...
Mondta Tsunade-sama. Hirtelen körbenéztem a szobában, hogy hátha most érkezik, majd épphogy visszafordultam, máris berontott valaki az ajtón. Azt hittem menten a plafonra ugrok ijedtemben, azonban éppen csak a székből sikerült felpattannom, de azzal a lendülettel vissza is zuhantam.
- Üdvözletem! A nevem Goto Hidemichi.
Mutatkozott be, majd ezt követően én is megtettem, természetesen csak miután újra felálltam.
- Üdv, az én nevem Tadayoshi Ayame. Örvendek.
Ezek után visszahuppantam a székbe és figyelmesen hallgattam a Hokagét. A küldetés elmagyarázása egyszerű volt, és tömör. A Hó országának nevét hallva azonnal kirázott a hideg, hiszen mindig is utáltam a fagyos időjárást, és szerintem ő se kedvelt engem. Minden esetre megpróbáltam a lehető legrétegesebben öltözködni. Amint befejezte az ismertetést, egy képet küldött körbe, melyen az a shinobi volt látható, akit majd meg kell mentenünk. Néhány pillanatig még gondolkoztam, és elraktároztam az információkat. Mondjuk ez sose ment könnyen, lévén elég rövid eszem van, de azért próbálkozni lehet.
- Ennyi lenne, most már mindent tudtok. A küldetés vezetőjének Hidemichit jelölöm ki. Sok szerencsét, elmehettek!
Jelentette ki a Tsunade-sama, és engedett utunkra. Miután sikerült kiszállnom a székből, azonnal az ajtó felé indultam, majd kinyitottam, és elhagytam az irodát, remélve, hogy a másik két jounin is velem tart. Ha nem, hát egymagam indulok vissza a lakhelyemre összekészíteni a felszerelést.

//Árulás a levelek közt//

Tsunade-sama egy chuninnal küldött nekem levelet, hogy menjek minél hamarabb hozzá. Lehet, hogy az ANBUk miatt hívat, akik már egy ideje eltűntek. Lehet, hogy ő is úgy gondolja, hogy el akarják árulni Konohát, vagy egy másik Shinobi nemzetet akarnak elintézni? Minden esetre minél hamarabb elindultam Tsunsde-samahoz, majd mikor megérkeztem a hokage irodájába láttam, hogy rajtam kívül két jounin is itt van. Lehet, hogy őket is az ANBU üggyel kapcsolatban hívja. Amint beléptünk mind a hárman az irodájába, ő hellyel kínált meg minket.
- Üdv... Nos, most megtudjátok, hogy miért is hívattalak titeket az irodámba - Mondta,majd foteljában előrébb dőlt. - Megtudtuk, hogy az ANBU-ban van egy-két tag, akik korrupttá váltak, s azt tervezik, hogy megölik az 5 fő shinobi nemzet egyik fejét. - Mondta tömören, nyilván azért, hogy kevesebb idejük legyen kihallgatni minket. - Feladatotok az lesz, hogy megtaláljátok az árulókat, mielőtt még véghez vinnék tervüket. Mindegy, hogy milyen eszközzel, de likvidáljátok őket. - Mint ANBU kapitány nem is tehetnék mást, hiszen csakis én tehetek erről az árulásról... - Senki se szeretne egy újabb háborút... – sóhajtotta, majd ismét felénk fordult. - Most pedig induljatok. Egy percet se késlekedhettek. Minél hamarabb elvégzitek a feladatot, annál biztosabb az újabb háború elkerülése.
- Mint az ANBU kapitánya esküszöm, hogy mindenképp elkapjuk őket, Godaime-sama! - Feleltem tömören, majd én indultam is volna a küldetésre... ám ekkor eszembe jutott valami. - Egyébként Hokage-sama, nem tudja hogy melyik az a Shinobi nemzet, amelyet meg akarják támadni, vagy esetleg nem tudja, hogy hol jártak utoljára?

//A rejtélyes épület//

Ez a nap is úgy indul mint a többi. Futással kezdem a reggelt, amit fürdéssel fejezek be. Ezután gyorsan megreggelizek és magamra kapom a "terep" ruhámat. Indulás előtt magamra aggatom a tőreimet, majd elhagyom a házat.
Az utcán találkozok néhány emberrel, akik épp vásárolni indulnak. Illedelmesen köszönök nekik, majd a piacon megállok almát venni. A Hokage palotájához vezető úton megeszem a gyümölcsöt, majd az épület előtt kidobom azt.
Végig sétálok a palota folyosóin, egészen az iroda ajtajáig. Leporolom a ruhámat és bekopogok. Ezután várok egy kicsit, majd belépek az irodába.
- Szép jó reggelt, küldetésre szeretnék jelentkezni. - lépek be. - Remélem van valamilyen érdekes feladat a számomra!

Mekkora szerencse, hogy tegnap korán feküdtem le. Ha nem így történt volna, minden bizonnyal most egy szomszédon kéne segítenem. Ráadásul ezt a gyönyörű napsütést se bírnám élvezni. Körülöttem szebbnél szebb hölgyek sétálgattak lenge öltözetekben. Utam során többször is a nyálcsorgatás veszélye fenyegetett, ám ez hála az arcmimikámnak nem történt meg. Éppen nyugodtan sétálgattam, amikor valami szörnyűséges dolog történt. Egy madár a felsőmre rakta a béltartalmát. Felnéztem a levegőbe és azt vettem észre, hogy egy hatalmas sas az. Végül is ekkora kupacot csak egy hatalmas állat tud lepakolni. Inkább nem törődtem a hatalmas madárral, hiszen az ANBU vezetője nem húzhatja fel magát ilyesmiken. Eldöntöttem, hogy hazaindulok ruhát váltani. Az ürülék miatt a szagom elviselhetetlen volt, így inkább próbáltam kerülni a tömeget.Több-kevesebb sikerrel sikerült is. Ahogy a házam közelébe értem, próbáltam minél észrevétlenebb lenni. Hát nem sikerült, balszerencsémre egy chunin vett észre.
- Üdvözletem uram! A Hokage-sama küldi. - Az ifjú átadta a levelet, melyben egy küldetésről kaptam több-kevesebb információt. A ruhámat kicserélve rögtön a hokage palotájába siettem. Meglepően gyors voltam, hiszen csak én voltam a hokage palotájában kezdetben. Később jött a két társam is, ezután pedig következett a szokásos. A tekercsembe bele se pillantva válaszoltam a hokage-samának.
- Bármi is a feladat elvállalom! - Mondtam határozottan, majd mégis belepillantottam a tekercsbe. Azt mégis jobb lenne tudni, merre is kell menni.

Reggeletek átlagos volt, ám délután egy chunin kereset fel benneteket. A szokásos maszlag után elmondja nektek, hogy egy fontos küldetést bízna rátok a hokage. Előttetek többen is bemennek az irodába, amin valószínűleg meglepődtök,hisz ha olyan fontos, miért nem élvez elsőbbséget a többi küldetéssel szemben. Bár még napsütésben érkeztek, éjszaka lesz, mire a vén kage asszony fogad benneteket. /Ezen idő intervallumban, akár beszélgethettek is, vagy amit akartok a lényeg, hogy a palotában maradjatok./ A hölgy kissé meglepve néz rátok, majd amikor eszébe jut a küldetésetek elkezd kutatni a fiókjában. Egy aktát húz elő, amelyben egy fénykép van csupán egy öregemberről //kép// Ezek után feltehetitek a kérdéseiteket a férfivel és a kalanddal kapcsolatban.

Miután felkeltem a szokásos módon megmozgattam magam, egy kis ropogtatás itt egy kis nyújtás ott. Miután nagyjából magamhoz tértem és megmosakodtam egy laza reggeli után elindultam sétálni, míg nem találtam egy nagyon kényelmesnek tűnő fát, aminek a törzséhez gyorsan oda is ültem és mivel még bennem volt egy kis fáradság véletlenül sikerült elaludnom, maikor felkeltem egy chunin állt előttem, ezért gyorsan felpattantam és végig hallgattam. A Hokage egy küldetést szeretne rám bízni és ezért azonnal a palotába kell mennem. Amikor oda értem volt már ott pár ninja, akik közül látszólag egyik másik igen erős és akaratlanul az jutott eszembe, hogy mit kezdhetek én egy olyan küldetésben, amiben ilyen szintű ninják is részt vesznek, de miután egyesével kezdték behívni őket rá kellett jönnöm, hogy nem velük leszek egy csapatban.
~ Akkor viszont kivel? *merült fel bennem a kérdés.