Tűz Országa - Konoha melletti erdő

Egy hatalmas erdő, ami csaknem az egész Tűz országát beborítja. Jó gyakorló hely, és játszóhely a gyerekeknek/genineknek. Valamint sok fontos küldetés zajlik itt.

Bementem az erdőbe edzeni, de legfőképpen gondolkodni. De sehogy se jutottam dűlőre magammal, hát kirántottam katanamat és elkezdtem ritkítani a fákat, bokrokat. AnnyirA a elkapott a hév, hogy már össze vissza vagdostam eszetlenül. Nem figyeltem, és orra estem egy kőben, a katanam meg bala állt a bal lábamba.
~A francba! Ezt még gyakorolni kell. -gondoltam és kihúztam a lábamból a pengét.
Elindultam vissza a városba de elbuktam. Nem tudtam járni. Feltápászkodtam egy fát fogva és Rampu Amimonot botnak használva elbicegtem a városba, ahol eldúltam a kórház felé.

Miután végeztünk a bemutatkozással elindultunk harapni valamit, de útközben eszembe jutott, hogy még van egy kis elintézni valóm az erdőben, így meghagytam nekik, hogy induljanak el nélkülem, és majd én csatlakozok hozzájuk később.
Nyugisan bandukoltam az erdőben, amikor halk nyöszörgésre lettem figyelmes, ami ráadásul nem is olyan messziről jött. Szépen, óvatosan oda baktattam, és meglestem, hogy ki nyöszörög. A földön egy háton fekvő férfit vettem észre, akin – ha jól láttam – konohai fejpánt volt, így nyugodt szívvel sétáltam oda hozzá, hiszen meggyőződtem róla, hogy nem ellenség.
- Öhm… Jól vagy?
Kérdeztem barátságosan a földön fekvőtől, majd letérdeltem mellé, és megvizsgáltam a sérüléseit. Volt egy-két komolyabb, és néhány kisebb sebe, ezért jobbnak láttam bevinni a kórházba.
~ Valahonnan ismerős, csak tudnám, hogy honnan…
Gondolkoztam el egy pillanatra, miközben próbáltam felsegíteni.
- Meg lehet kérdezni, hogy mi történt veled?
Néztem érdeklődően a még mindig csak ismerős férfire.

Letöröltem a vért az arcomról, és egy szikla melletti fához mutattam. Ayame odasétált, és a fa mögött, egy gyermeket látott hason. A hátán varjak ültek.
- Mi a fene történt itt?! - kérdezte a lány és zavarodottan hátra fordult.
Köhögtem egyet-kettőt, és nagy nehezen fölültem.
- A Vízesésben Rejtőző faluba mentünk, a Föld országában lévő küldetésünk után. Ez volt az első küldetése... És belebotlottunk valami szektába... És ott volt, Ryuu szüleinek gyilkosa... Megöltem. Tudtam, hogy ezek nem genin, és nem is chuuninn szintűek... Ez annál sokkal több. Meg akarták ölni, de közbeavatkoztam. Nem sikerült megmentenem... Csupán elárultam magam. Nem megmentettem a tanítványom, hanem lemészároltam a támadóit. De akkor már késő volt... Meghalt... - nyögtem, és vért köptem. A jounin azonnal reagált a helyzet súlyosságára, és a kórházba vitt...

/Kórházba folytatjuk //

Miután megkaptuk a küldetést, olyan egy órával utána már az erdő sűrű lombjait róttuk.
-Te, Kohaku -kezdett bele Yagato- legközelebb csak te mész be. Irtózók ettől a nőtől. -a végét halkan tette hozzá.
-Rendben. -mondtam és nevettem egyet.
Már fél órája haladtunk egyhuzamban, amikor Yagato bevágott elém.
-Héka, Yagato! Tűz országában vagyunk, itt én vezetek. És amúgy is itt balra kell térnünk. -ordibáltam a srácnak.
Kitértünk balra, majd egy réten találtuk magunk, melynek közepén egy nagy domb volt.
-Gyere már! -kiabáltam Yagatonak, mert igen lemaradt.
Mikor felért, kifújta magát s felnézet. A távolban ott volt a tenger és idefent a tengeri levegő csapta meg az orrunk.
-Mivel Víz országa egy sziget, a kikötő a következő állomás. -magyaráztam, hogy miért erre jövünk.
Innen már sétálva mentünk tovább, egyenest a kikötőbe.

~Na jó. Most, hogy ideértem itt az idő, hogy elkezdjek edzeni. Levettem magamról a táskámat és beletettem a fejpántom ne, hogy bármi baja legyen. Ahogy betettem a táskámba a fejpántot ugyan azzal a mozdulattal elővettem a zacskós rament. ~Úgysem volt időm enni akkor majd most. Majd kinyitottam és megettem az egészet a zacskót meg vissza a táskába. Elsőnek kerestem egy sziklás terepet ahol próbálgathattam a kardomat. Előbb kiéleztem majd nekimentem a kardommal a kisebb köveknek. Ezeket még könnyebben szétvágtam, majd a velem egy magasságú köveket is sikerült elvágnom. Megláttam egyhatalmas követ, ami inkább volt domb mint hegy, de kőből. ~Na ezt inkább nem majd az edzés végén megkérdem apám, hogy át tudta volna-e vágni a különleges kardom. Hisz ő jobban ért ehhez a klánkardhoz. Ezek után meg eltettem a kardomat a tokba amikor valami zajt hallottam az egyik fa tetejéről. Majd elő ugrik egy konohai shinobi aki üzenetet hozott.
-Kisame Akasumi az 5. hokage hívatja.
-Ha hívat hát hívat nincs mit tenni, de nem tudsz többet mondani.
-Majd a hokage elmondja. Én se tudok annál többet, hogy hívat.
-Jólvan felfogtam akkor mehetünk. Amint kimondtam összepakoltam és elindultunk.

//köv. post.:Hokage palotája//

//Védelmező akció //

- Természetesen a klánom csaknem 20 éve él már Konohában, igaz nincs nagy múltja, de udvarias és hűséges klán...örülök, hogy a Tomoyuki klánhoz tartozom. A klán fő eleme a föld... - mesélte Shiratori, majd elővett egy ninja kötelemet és körbekerítette vele a két hálózsákot.
- Ha nem zavar, igaz, hogy Konohában vagyunk, de ki tudja a bérgyilkosok mostanság halkan gyilkolnak, viszont nem hiszem, hogy egy ilyen akadály lenne egy shinobinak, de jött-ment banditák, majdcsak nem veszik észre... - mondta Shiratori kicsit mosolygó arccal.
- Persze, hogy nem gond nyugodtan körbekerítheted. - mondtam eztán megkért, Shiro hogy meséljek valamit a Hyuuga klánról.
- Hát hol is kezdjem, nos a Hyuuga klánnak Konoha legnagyobb, van mellék és főága ha valaki a mellékágban születik arra ráraknak egy jelet ami örökre megváltoztatja az életét, ha egy főáginak baja van az egyik mellékágival akkor mutat pár egyszerű kézjelet és megtudják vele ölni a mellékágit vagy letudja bénítani nos a főágat ezért mindig is utálni fogjuk mi mellékágiak. Ja és nekünk kell őket még védelmezni is még az életünk árán is. - meséltem a Hyuga klánról Shiratorinak.
- Szerintam lassan aludni kéne, mert holnapra kipihentnek kell lennünk. - javasoltam Shiratorinak és elmentem lefeküdni ,ami körülbelül 10 perc múlva sikerült. Reggel a napsugarak miatt gyorsan felébredtem így kimásztam a hálózsákból és nyújtózkodtam egyet.
~ De jó idő van. - gondoltam aztán észrevettem, hogy Shiratori még mindig alszik. Odamentem hát és elkezdtem ébresztgetni:
- Shiratori kelj fel. Shiratori. Shiratori kelj már fel! Shiratori kelj már fel!- kiáltottam és nagy nehezen az utolsóra kiáltásomra sikerült felébresztenem.
- Hát jó reggelt. - mondtam majd odamentem a hálózsákomhoz és összehajtottam majd betettem a táskámba. Eztán még szétnéztem, hogy nem maradt valami itt, de úgy tűnt nem.
- Na szerintem mehetünk. - javasoltam eztán felugrottam az egyik ágra és vártam Shiratorit is hogy jöjjön.

//Védelmező akció //

Ahogy mentünk, csak zajokra és különféle állatokra lettünk figyelmesek, de szerencsére semmilyen különös gond nem adódott. Nem beszéltünk, csak néha egymásra néztünk, hogy minden rendbe van, viszont figyeltünk, mivel bármelyik pillanatba megtámadhatnak banditák, vagy ellenséges shinobik is akár.
~Remélem semmilyen különös dolog nem lesz....remélem...-Gondoltam magamban, majd tőlük pár száz méterre egy bandita tábor helyezkedik el. Megálltunk és egymásra néztünk, majd a bandita táborra figyeltünk:
-Mitsuhide...-Mondtam.
-Byakugan...-Máris tudta mit kell tennie a Hyuuga képességgel megáldott shinobi.
-Úgy tűnik ezek banditák akiknek foglyaik is vannak...-Mondta Mitsuhide és tovább pásztáztatta a területet.
-Áhh...nagyszerű...de még belefér...valamilyen terv?...-Kérdeztem Mitsuhide-től.
- Tudsz a földklón jutsut? Mert azzal elvonhatnánk a fegyelmüket a banditáknak majd úgy is kiküldenek rá pár embert és, amíg ők a földklónt kergetik addig mi kiszöktetjük a túszokat...-Kérdezte Mitsuhide és máris adtam rá a választ.
-Igen tudok olyat...de a chakrát folyamatosan fenn kell tartani...ezért sietnünk kell mert nem ez a küldetésünk és még a chakrát nem lenne célszerű pazarolni...szóval siessünk...-Mondtam.
Majd megidéztem két föld klónt és beküldtem a tábor közepére, hogy zajt keltsenek.
~Még ha el is kapják őket egy ideig képesek lesznek ellenállni...nem olyan könnyű egy föld klónnal elbánni...-Gondoltam.
Majd elindultunk az egyik fal felé, hogy átmásszunk rajta és megmentsük a túszokat...

// Védelmező akció //

- Igen tudok olyat...de a chakrát folyamatosan fenn kell tartani...ezért sietnünk kell mert nem ez a küldetésünk és még a chakrát nem lenne célszerű pazarolni...szóval siessünk...- Igen tudok olyat...de a chakrát folyamatosan fenn kell tartani...ezért sietnünk kell mert nem ez a küldetésünk és még a chakrát nem lenne célszerű pazarolni...szóval siessünk... - mondta Shiratori. Eztán Shiratori rögtön megidézett két földklónt amiket beküldött a táborba zajt kelteni amint meglátták a banditák rögtön utánuk mentek, de nem mindenki.
~ Na, most már szabad a pálya. - gondoltam és elkezdtem a fal felé futni. Amikor odaértem a falhoz megpróbáltam a lehető legészrevétlenebbül átmászni rajta mert néhány ember még maradt az egyik másik toronyban akik pásztázzák a környéket.
~ Remélem nem vesznek észre minket. - mondtam magamban közbe pedig másztam, ahogy csak bírtam.