Tűz Országa - Konoha melletti erdő

//Rejtélyek közt Konoha//

Eszméletlenül feküdtem a földön miután beütöttek a fák közé. Majd egy orvosi ninja hozott ki a fák közül és elkezdet gyógyítani. Először a tüzes sárgolyók által okozott sérüléseket gyógyította meg. Utána az ütés sebét ápolták le és bekötözték. Mikor felébredtem igencsak nyomott volt a hangulat. Így hát megkérdeztem az egyik orvosi ninját, hogy mi történt.
- Mondja csak mi történt?
- Fiú van egy rossz hírem. Hieko Kamura meghalt.
~Micsoda?! Vajon azért halt meg, mert felelőtlenül nekirohantam a Jouninak? Szegény tanítványai biztos most nagyon szomorúak.
- Szegény Hideko, de Kohaku hol van?
- Akkora volt a fájdalom amit Hideko halála okozott, hogy elszökött.
- Ezt rossz hallani. Örülök, hogy megjött a felmentő sereg. A többiek jól vannak?
- Nagyjából igen. Nincs egyiküknek semmi komolyabb sérülése.
- Hól van Hidekó holtteste?
- Konohába vitték és tisztességes temetést kap.
- Remélem is megérdemli. Ezt követően a csoport új vezetője Yoshizawa Kenta elmondta a tervet.
- Akkor mondom mi lesz a feladatunk. Az ellenséges tábor másfél kilométerre van innen. Felderítőink szerint nagyjából 50-60 emberrel rendelkeznek. Rajtatok kívül elindult még négy csapat más irányból, viszont ők nagyobb veszteségeket szenvedtek. Mi most itt vagyunk tizenketten, plusz a három ember, akit előreküldtem, hogy vész esetén jelentsenek. Így összesen tizenöt. Ha mind összegyűlünk, akkor kb.: negyvenen megleszünk ellentámadást indítani. A találkozási pont 100 méterre a tábortól lesz. Jó lenne, ha már este 22:00-ra odaérnénk, s így tökéletes alkalom lenne az éjféli akció. Ezek után biztos voltam benne, hogy végig tudjuk csinálni a küldetést Hideko-samaért.

// Rejtélyek közt Konoha //

Egyik fáról a másikra ugrálva közeledtünk célunk felé. A fejem folyamatosan zakatolt az egymás után beözönlő gondolatoktól, és alig bírtam koncentrálni. A sok gondolkodás közepette észre se vettem, hogy besötétedett. A hold gyönyörű, ezüstszíne átvilágította a fák lombjait. Egy kevés idő után egy tisztásra értünk, ahol néhány shinobi jelent meg. Azonnal nyúltam a kunaiért, azonban kiderült, hogy szerencsére nem ellenséges shinobik.
~ Valószínűleg ők lehetnek a felderítők…
Gondolkoztam el egy pillanatra. Gyorsan elmondták, hogy mit láttak, majd ők is csatlakoztak hozzánk. Hamarosan meg is érkeztünk a bázisukra, ahol már néhány konohai ninja már várt minket. A helyünkről szinte tökéletesen lehetett látni az ellenséges csapat táborát.
- Ayame-san! Ha bejutottunk, próbálj együtt maradni a Genninekkel. Valószínűleg nagy felfordulást fogunk okozni, ezért elképzelhető, hogy mindenki teljesen szét fog szóródni.
Mondta felém fordulva Kenta.
- Rendben. Minden tőlem telhetőt megteszek.
Mélyet szippantottam a tiszta, éjszakai levegőből, majd tekintetem egyenesen arra fordítottam, amerre Kentát gondoltam, hiszen azóta már rég egy denevér alakjában van, úton a kapu fel.
- Amint kinyílt a kapu, indulunk. Senki se maradjon hátra.
Mondtam, majd miután a kapu kinyílt azonnal elindultam felé. Szerencsére az ellenségnek még nem esett le, hogy mi történt, hiszen nem mutatkoztak.
- Legyetek óvatosak, és ne becsüljétek le őket! Nem tudhatjuk, hogy milyen ellenfelek várnak minket!
Kiáltottam a többieknek, akik remélhetőleg meg is hallották, majd berontottam a kinyitott kapun.

// Rejtélyek közt Konoha //

Haladtunk előre a célunk felé. Ugráltunk a fákon mikor egy tisztásra értünk. A tisztáson már három shinobi volt.
~ Ezek biztos a felderítők hisz konohai fejpánt van rajtuk. Gondoltam magamban mikor Ayame sensei elővett egy kunait.
~ Mintha kicsit feszült lenne a sensei. Végül is megértem hisz Hideko meghalt, de itt a bosszúideje. Vezettem le magamban ezt a gondolatot.
- Amint kinyílt a kapu, indulunk. Senki se maradjon hátra. Szolt a genineknek köztük nekem is Ayame
A vezetőnk csinált két klónt amik denevérré változtak és odabent nagy zűrzavart okozva felrobbantak és kinyílt a kapu. Majd berontott az egész csapat. Szerencsére a rajtaütés sikerült és elég kábák voltak az elenfelek, de mielött megtámadtam volna őket Ayama sensei még egy utolsó tanácsot adott.
- Legyetek óvatosak, és ne becsüljétek le őket! Nem tudhatjuk, hogy milyen ellenfelek várnak minket! Miután ezt elmondta a sensei bólintottam egyet és nekiálltam harcolni, de ezúttal nem leszek olyan forró fejű. Nem akarom elveszteni a saját senseiemet is.

// Rejtélyek közt Konoha - heló! úrja becsatlakoznék a kalandba, bocs hogy eddig nem írtam:S//

Megdöbbentett Hideko halála. Szinte a legjobb harcos volt Konohában..Mégis meghalt. Hát..Sajnos tovább kell lépni, és nem leragadni. Miután harcoltunk jöt egy Yoshizawa Kenta nevű konohai. Ismertem már nagyjából, Kodama mesélt már róla nekem. Elmondta, hogy az ellenség tábora a közelben van. Elindultunk, eközben pedig Ayame-sensei adta az instrukciókat. Mindenkiben éreztem egy kis bosszúvágyat az elvesztett ember miatt. Bennem is volt....Kinyílt a kapu és berohantunk és támadtunk. Aktiváltam a Kekkei Genkai-omat. A zanbatoummal szinte vágtam akit értem, majd a földbe szúrtam és elkiáltottam magam:
-Fuuton: Renkudan!- és már tarolt is a "léglövedék"

Miután Kakashi-taichou elmondta a "szent beszédet" el kezdett esni az eső.
- Esik az eső...-jelentettem ki mintha senki se tudná, hogy esik.
Ezután elindultunk a konoha melletti erdőbe. Én Kakashi-taichou mellett sétáltam és elmondtam amit tudni
kell rólam:
- A nevem Chomaru Mitarashi, genin vagyok a Mitarashi klánból. Én inkább azt mondanám, hogy távol és közelharcos is vagyok. Rendelkezem a klánom Kekkei Genkai-ával, a Fujingannal. Ez sokszorosára növeli a szél elemű jutsuk hatékonyságát. Ezen kívül még vissza birok verni szél elemű jutsukat...Ja és meg tudom idézni a klánom állatát, a griffet. Hát kb. ennyi.-fejeztem be.

- Mivel már csak én vagyok hátra én is bemutatkozom. A nevem Minagawa Hiroshi. Nem tudok semmit az eredeti szüleimről, viszont ezeket hátra hagyták nekem. - majd előveszem a tőröket. - A közelharchoz értek csak, de jól dobálok shurikeneket vagy kunaikat ha kell. Tudtommal nincs semmilyen vérvonal képességem.
Ezután elhallgatok egy kicsit. Az esőt figyelem majd folytatom.
- Ön az a Kakashi sensei, a másoló ninja? - kérdezem. - Azt hiszem ez nagyon érdekes lesz. - vigyorodok el és letörlök egy esőcseppet az orromról.
Végül csendben maradok és folytatom az utat Sunagakure felé.
- Hihetetlen! Az első küldetésemen együtt egy ilyen ninjával... - mosolyodok el a gondolataimon.

// Sunagakure veszélyben //

Összegyűjtöttük a tűzhöz való fát. Jól melegített a tűz, nem fáztam a hideg földön. Én elaludtam és szerencsére nem voltam őrségben, tehát én voltam a "legfittebb" a reggelt. Néztem végig az arcokon mindenki ki volt bukva egy kicsit. Hosszú nézelődés után észrevettem, hogy hiányzik a csapatból Yagato. Odamentem Kakashihoz és megkérdeztem tőle, hogy mi történt vele. Miután elmagyarázta, hogy haza kellet vinni mert rosszul lett visszamentem a többiekhez.

//Suangakure veszélyben//

Kakashi sensei Chomarut és Tsunayoshit elküldte fáért majd kiosztotta az éjjeli őrség rendjét. Minden jól ment, egészen addig míg Yagato rosszul nem lett. A sensei megvizsgálta a genint és megállapította hogy beteg. Azonnal megidézte a kutyáit és a segítségüket kérte. Pakkun és Nagyhangú Bika elindult a geninnel vissza Konohába.
- Nem számítottam rá, hogy ez megtörténik, sajnos ezzel csökkent az esélyeink száma. - szólalt meg a jounin. - Shiratori, te most aludj! Ideje, hogy Daisetsu és Hiroshi átvegyék az őrséget. Na jó éjt mindenkinek!
Válaszképpen bólintottam, de a sensei azt már nem láthatta mivel visszafeküdt aludni. Elővettem a felszerelésemet és gyorsan átnéztem azt. Ezután a környék fürkészésébe kezdtem. A távolban nem lehetett semmit sem látni csak a feketeséget. A tábor körül több apró állat hangjára lettem figyelmes.
Próbálom a lehető legéberebben figyelni a tájat, de közben a küldetésünkre gondolok.
- Vajon mit hoz a holnap? Mennyire lesz nehéz a küldetésünk?

// Sunagakure veszélyben //

Kakashi elmondott egy történetet, amin félholtra röhögtem magam. Bár mikor már elmúlt a "hatása" megfogalmazódott a kérdés bennem, hogy mi van a második maszk alatt, de nem kérdeztem meg. Miután megettük a reggelit Shiratorival eltüntettük a tűz nyomait. Ezután elindultunk a hosszú-hosszú úton. Már nagyon fáradtak voltunk, mikor végre megálltunk pihenni. Szerencsénkre Kakashi elvállalta az őrködést, ezért nyugodtan pihengettünk. Felébredtem valami mocorgásra, de csak Kakashi és a kutyái voltak azok. Kakasih is ledőlt, eztán Pakkun figyelte a terepet..

//Sunagakure veszélyben//


Mivel már mindenki ébren volt elkezdtünk tábort bontani. Azonban Kakashi sensei megállított minket, hogy reggelizzünk először. Rizst és halat ettünk ami nagyon finom volt, azonban az egészet a jounin meséje dobta fel. Elmondta nekünk hogy a régi csapata hogyan próbálta megtudni mi van a maszkja alatt. Számos dologgal próbálkoztak, de sehogy sem sikerült nekik. Végöl kiderült hogy csak kérniük kellett volna. Azonban ami ezután történt azon majdnem megszakadtam a röhögéstől. Ugyanis egy másik maszk van rajta. Ezen azonnal röhögni kezdtem, de észre vettem a Tsunayoshi arcát ami arról árulkodott hogy neki nem jött át a poén.
Végül befejeztük a reggelit és sikeresen tábort bontottunk:
- Ma a kétszeresére kell növelnünk a tempót, nem állunk meg, csak estére. Innen már alakzatban haladunk tovább. Én megyek elől. Mögöttem lesz Chomaru, valamint Daisetsu. Ők fognak támogatni, ha engem megtámadnának. Ezután következik Hiroshi és Tsuna, akik jobbra, s balra nézelődnek, kiszűrve ezzel az oldalról érkező támadásokat. A hátvéd lesz Shiratori, mert a Föld Elemű Jutsui jó védelmet nyújtanak hátbatámadás esetére.
A jounin taktikáját követve elfoglaltam a helyemet és folytattuk az utunkat. Nagyon fárasztó volt, de kibírtam a tempót. Sajnos semmilyen érdekes dolog nem történt velünk, így biztonságban megtettük a tervezett szakaszt.
Újra pihenni tértünk. Most azonban Kakashi sensei vállalta az őrködést. Mivel egy kicsit megviselt az út könnyen elaludtam, azonban még magamnál voltam amikor véletlenül megkérdeztem:
- Mi van a másik maszk mögött?
Viszont a választ nem tudtam meg mivel már mélyen aludtam.