Tűz Országa - Konoha melletti erdő

// Védelmező akció //

Miközben én harcoltam Shiratori csapdát állított a visszaérkező banditáknak. A terve bevált szíven ütöttem a legerősebbnek kinéző ellenségem ettől meghalt majd a többi elrohant, de nem tudtak csak hat méterig szaladni, mert ott lévő foglyok lemészárolták őket. Az összes bandita visszavonult és beleszaladt Shiratori csapdájába. Odajött hozzánk a főnöknek kinéző alak és így szólt:- Köszönjük! Megmentettétek az életünket. Nem tudjuk eléggé meghálálni, de itt van egy kis élelem meg víz az utatok további részére.
- Köszönjük az ajándékot. – köszöntem meg az ajándékot, aminek egy részét eltettem a hátizsákomba.
- Na, akkor szerintem mehetünk. – mondtam majd mind a ketten felugrottunk egy-egy faágra és elkezdtünk fáról, fára hazaugrálni. A nap már lenyugodott, de nem állhattunk meg így még mentünk pár óráig fáradtan. Eztán észrevettünk egy táborozáshoz alkalmas helyet így hát megálltunk, s lementünk oda. Kikaptam a hálózsákomat a táskámból majd széthajtottam.
- Megyek megint fáért. – mondtam és elkezdtem letört gallyakat keresgélni, majd amikor már elég sok volt visszamentem a táborhelyre. Leraktam a fákat és megint előkaptam a gyufámat és sikeresen tüzet gyújtottam. Még nem aludtam el és egy kicsit beszéltem Shiratorival a tűz mellet.
- Szerinted milyen Konoha? – kérdeztem ásítva tőle Shiratoritól.

//Rejtélyek Közt Konoha//

~Öcsém ennél hülyébb felállást nem tudott volna kitalálni. Ilyen nincs. Ráadásul nem a saját senseiem hátvédjének tett be. Basszus ez tényleg egy nagy baromság, de ő a főnök. Gondolkoztam magamban a felálláson, de inkább magamban tartottam mert nem akarok csapatbeli gondokat. ~Azért legalább a sensei is itt van. Igaz nem volt valami hosszú a bemutatkozás mert sok mindent nem tudtunk meg róla, de a küldetés után most már tényleg kéne egy csapattalálkozás.

//Rejtélyek közt Konoha//


Úgymond, meneteltünk az erdőben.
~A "karaván" közepe. Bár azért jobban örültem volna ha a sensei mellett harcolok. -gondoltam és hátranéztem.
Sóhajtottam majd tekintetem előrevetettem.
~És most derül ki az is, hogy az új csapattársunk Gokudera Tsunayoshi. -gondoltam és az élcsapatot fürkésztem.
Baktattunk, unalmamban az idő megnyúlt, és úgy éreztem órák óta gyalogolunk.
~Tiszta hülyeség, olyan mintha már egy fél napja baktatnánk. Pedig még a kaput is látni lehet. Hosszú egy küldetés lesz. -gondoltam és megkoronáztam egy sóhajjal.

//Rejtélyek közt Konoha//

Elindultunk lassacskán. Én voltam az első, aminek nem nagyon örültem, mivel nekem kellett vezetni az egész sort.
~ Pff ez a felállás...Mintha én lennék a leggyengébb a csapatban...-gondoltam..
Ezután mentünk és mentünk érdekes, de senki se szólalt meg, vagy csak nem hallottam.
~ Mi van ezeket már kinyírták vagy mi?

//Rejtélyek közt Konoha//

Már mindenki bent volt az irodában, mikor Hideko elkezdte mondani a stratégiát, és hogy ki melyik oldalt figyeli.
~ Szóval akkor én fogok vigyázni az előttem lévő geninekre, és a jobb, valamint bal oldalt kell figyelnem. Azt hiszem nem lesz gond…
Gondolkoztam, és próbáltam értelmes fejet vágni, ezért folyamatosan bólogattam. Kicsit furcsáll, hogy nekem három genin jutott, Hidekonak meg csak kettő, de valószínűleg csak véletlen volt.
- Akkor ideje indulnunk…
Sóhajtottam, majd az előttem lévők kivonulása után én is elindultam. Próbáltam tartani a normális tempót. Tekintetem folyamatosan jobbra-balra járt, hogy figyeljem, nem akar-e minket valaki megtámadni, de egyelőre semmi sem történt.

//Rejtélyek Közt Konoha//

Már-már kezdtük elhagyni a Tűz Országát. Valahol félúton járhattunk a határok körül, mikor Chomaru észrevett valamit, és halkan hátrasúgta.
- Valami mozog a bokorban... - súgta, mire én is arra néztem.
~ Valóban. - jegyeztem meg magamnak. Tovább mentünk, de fokozott figyelemmel. Ekkor hirtelen Gokuderára ugrottam, és alig a fejem fölött elsuhant egy kunai.
- Ahogy megbeszéltük. - mondtam nyugodtan. Kisame a jobbamra, Gokudera a balomra állt, és kunait tartva fölkészültek az összecsapásra. A föld alól Ayame háta mögött följött egy jounin szintű elveszett shinobi, és támadásba lendült.
Lecsapott a késével, így Ayame kivált a körből. Yagato támadni készült, hiszen a jounin pont háttal állt neki. De a fiú elé egy genin ugrott le...
Kohaku Yagato védelmére sietett volna, de őt is lefoglalta egy másik szökött ninja. Akárcsak Chomarut, Gokuderá, Kisamet és engem.
- Nocsak! Ez még viccesen is jött ki! - kiáltottam, hiszen mindenkinek volt egy ellenfele.
- Nem számítottam rá, hogy megtörik a fölállást! - válaszolt Ayame, és védett egy vágást...

//Rejtélyek Közt Konoha//

-Mondcsak mióta vagy genin?
-Minek kellene neked azt tudni, de ha annyira akarod elmondom. Már lassan 1 hete, hogy genin vagyok.
-Akkor ez azt jelenti, hogy kezdő vagy. ~Nem lesz egy hosszú harc. Miután válaszolt gyorsan nekirohantam a háta mögé kerültem, majd belerúgtam egyet, hogy beleszáljon a fába.
-Ahogy látom ellened még a kardomra se lesz szükség. Majd használtam a Magen: Hanabira Tonsou és eltűntem a szeme elől és dobtam felé 1 kunait amit ő nem látott. A háta mögött a fülébe sugtam valamit.
-Itt a vége kölyök. Ezután belefúródott a kunai és felszögezte egy fára.

//Rejtélyek közt Konoha!//

Elkezdtem futni Yagato felé, hogy segítsek neki, de egy ninja állt be elém.
-Hagyd csak! Úgy is meghal. -mondta röhögve.
-Ezt kár volt. -mormoltam.
Előhúztam katanamat amivel egy ál vágást színleltem. Ellenfelem bedőlt neki és úgy védekezett. Ekkor a markolattal orrba vertem, de nagy meglepődésemre egy vízklón volt.
-Ez meg?! - mondtam, aztán erősen szitkozódtam.
akkor egy fa mögül előugrott a ninja, de az is csak klón volt. Legrosszabbul az jött ki, hogy vizes lettem.
~Most nem használhatom a jutsuimat, a pokolba vele! -gondoltam.
Nem figyeltem oda, és majdnem szíven döfött egy kunaial. Még épp, hogy elhajoltam, de telibe kapta a bal vállam. Akkor elkaptam a kezét és megráztam egy Hikiiruval, de az engem is elkapott. Mind a ketten szédültünk. Akkor gyomron rúgtam és felbukott, aztán ledöftem.
~Francba. Az ájulás határán állok, mindjárt hányok, alig bírok állni. Egyszerűen remek ez a küldetés. -gondoltam és körbenéztem, meglestem a többiek harcát, közben a bal vállamat szorítottam.

//Rejtélyek Közt Konoha//

Elővettem a hátamról a batár zanbatoumat és harcolni kezdtem vele. Nem kapcsoltam be a Kekkei Genkaiomat, mert úgy gondoltam ezek ellen kár pazarolnom a chakrámat. Az egyik felém rohant egy szamuráj karddal:
- Megdöglesz!!
- Ó, valójában?-válaszoltam neki nyugodtam.
Harcoltunk vagy 5 percig mikor egy vágást akar bevinni, de sikerült kivédenem. Ezután pedig kiütöttem a kezéből a kardot és gondolkozás nélkül levágtam a fejét.
- Azért ne veszítsd el a fejed öreg!-mondtam miközben mosolyogtam...
Majd visszaálltam az alakzatba.

//Rejtélyek közt Konoha//

Utunk egész nyugisan telt mind addig a pillanatig, amíg néhányan ránk nem támadtak. Egy körülbelül Jounin szintű ninja azonnal megtámadott, elszakítva engem a többiektől. Szemlátomást mindenkinek jutott egy ellenfél. Elég érdekesen jött ki a dolog, és mindenki nagyjából olyan erős ellenfelet kapott, akinek a képességei megegyeznek a csapatunk tagjainak erejével. Azonban ez lehet csalóka is, ezért megpróbáltam nem alábecsülni ellenfeleinket.
- Nem számítottam rá, hogy megtörik a fölállást!
Mondtam, miközben előrántottam egy kunait, hogy blokkolni tudjam a támadást. A két fegyver szikrázva csapott össze. Egy darabig így álltunk, megpróbáltam lenyomni a karját, de valahogy nem engedett, így egy kicsit hátrébb ugrottam.
- Van egy olyan érzésem, hogy ez nem lesz egyszerű menet…
Morogtam a kunait szorongatva, majd megpróbáltam kicsit átgondolni a helyzetünket, és fürkésztem ellenfelem mozdulatait, hátha találok rajta valami gyenge pontot. Amíg nem találtam meg a gyengepontját, folyamatosan támadtuk egymást.
- Mond csak, nehezedre esne egy „Helót” felém löknöd, taplókám?
Kérdeztem egyre morcosabban, ami ellenfelemnek nem túl bíztató jel, hiszen minél mérgesebb vagyok, annál agresszívabban támadok.
- Nem szokásom hulláknak köszöngetni…
Mondta nyugodt hangon. A pumpa egyre inkább kezdett felmenni bennem, ezért úgy gondoltam, hogy kegyes leszek hozzá, és gyorsan kicsinálom, így előhúztam az egyik katanám, majd felé ugrottam, és amíg nem figyelt, végre hajtottam egy Kawarimi no jutsut. Az én alakomat fel vett fatörzs a férfi felé zuhant, én pedig az egyik közeli fa ágai közé ugrottam. Látszólag nem vette észre, hiszen röhögve vágta ketté. Valószínűleg túl könnyűnek gondolta a harcot, ezért mivel úgy gondolta, hogy végzett velem, a figyelme is lankadt. Ezt használtam én ki, és váratlanul kiugrottam a lombok közül, majd egy gyengéd mozdulattal ellenfelem hasába szúrtam a katanám. A férfi meglepetten nézett rám, valószínűleg erre nem számított.
- Na, ki a hulla, zsenibogyó?
Kérdeztem, majd egy mozdulattal a katanát végig húztam a felsőtestén. A férfi szeméből eltűntek az élet jelei, és a szája szélén is megjelent a vér. A katanám kihúztam a testéből, majd suhintottam vele egyet, hogy lejöjjön róla ellenfelem vére, majd visszahelyeztem azt a tokjába.
- Győzelem!
Visítottam egyet, „V”-t mutatva ujjaimmal, majd elégedetten körül néztem. Már majdnem mindenki végzett az ellenfelével. El sem tudtam képzelni, hogy adhattak ezeknek egyáltalán ninja címet…

// Üdvözletem!!! Mivel Hideko egy ideig nem lesz, ezért én boldogítalak titeket a továbbiakban.^^ //

// Rejtélyek közt Konoha //

Mindenki legyőzte ellenfelét, bár néhányan szereztek sérüléseket, még senki nem állt a halál szélén. Ez biztató gondolat volt. Legalábbis egyenlőre. Mint ahogy már a legelején meg lett beszélve, mindenki felvette az új alakzatot. Ayame sensei, Chomaru, Kohaku és Yagato a jobb oldalon haladtak, míg Hideko sensei, Gokudera, s Kisame a bal szárnyon tevékenykedtek. Újra elkezdett a kis csapat gyalogolni, az adrenalin mindenkiben felment, a feszültséget szinte tapintani lehetett volna a levegőben. A csönd már akkora lett, hogy a ninják a saját szívdobogásukat hallották. Még mindig semmi. Kissé lenyugszanak a kedélyek az előző ellenfelek talán csak valami előőrse lehetett az ellenségnek. A gyaloglás ismét kezdetét veszi, lassan eltelik egy óra. Mindenki ellátta már a sebeit, amiket szerzett. Ekkor egy kunai csapódik be a fába, nem sokkal Tsuna fejétől. Ebből az összes személynek leesett a tantusz... Kezdetét vette a második menet.

Hideko csapat:
Egy nagydarab férfi ugrik ki a sűrű növényzetből. Kézjeleket formál, eztán elkiáltja magát:
- Doton: Doryuudan!!
A talajból egy hatalmas sárkányfej emelkedett ki, amely földből lévő lövedékeket küldözgetett a három Shinobi irányába. Ez elől a támadás elől menekülniük kellett. Hideko sensei bátran ugrott ki az egyik fa mögül, majd kimanőverezve egy földlövedéket elhajított ellenfele irányába egy kunait, melyen robbanó jegyzet volt. A Jounin szintű harcos egyik keze megsérült, csakhogy nem adta fel. Úgy tűnik Hideko senseire kezdett összpontosítani, de szerencsére ő egy biztos fedezéket talált magának. Bal kezével int a két ifjú Genninnek, hogy alkalmuk nyílt az ellentámadásra.

Ayame csapat:
Egyidejűleg Hideko senseiék megtámadásával, egy másik hang szólt, nem tudni honnan:
- Katon: Hibashiri!
A négy tagú csapatot egy tűzgyűrű zárta körbe, amelyen nem lehet csak úgy átsétálni. Kintről kunaiok, shurikenek szállnak befelé, viszont minden irányból. A Shinobi bizonyára össze- vissza cikázik a csapda körül, kiszámíthatatlan helyekről indítva fegyvereit a középpontba. Erről még nem tudnak a bent lévők, sőt arról se, hogy egyáltalán hány ellenfél van odakint. A támadójuk nem fogy ki a fegyvereiből, mert azokat folyamatosan tekercsekből idézi meg. Rendelkezik még jó pár ugyanilyen készlettel. Ám ekkor Ayame sensei észrevette, hogy nem rég óta az óramutató járásával egyszerre haladva közelítenek a fegyverek feléjük. Yagato felfigyelt egy faágra, amely elég vastag, ráadásul pont a tűzgyűrű fölött van. Ezzel nyílt egy esély a támadásra, valamint ugyanennyi a menekülésre is.

//Rejtélyek közt Konoha//

~Már megint a támadók. Ilyen nincs. Nem lehetne egyszer egy küldetés nyugalmas. Amíg ez a gondolat végigfutott rajtam addig Hideko-sama már meg is sebesítette az ellenséges Jounin karját. ~Ha ez egy Jounin akkor nem bénázhatok itt vele. Majd gyorsan odarohantam hozzá felrugdostam a levegőbe és egy Hayabusa Otoshial betörtem a koponyáját, de csak egy klón volt. ~Bakker ez csak egy klón volt. Valahogy túl könnyűnek is látszott. Ezután felrobbant melletem egy robbanócetli amitől nekiszálltam az egyik fának és vért köptem ki. ~Ez rohadt erős. Nem fog menni egyedül.
-Hé te nyomorult. Szép próbálkozás volt, de csak egy genin vagy. Szólalt meg az elenfél.
-Nem nagyon izgat, hogy mit dumálsz. Feleltem vissza neki és használtam a Kekkei Genakaiomat és utána a Katon: Goukakyuu no Jutsut. ~Na és most mit teszel Jouninkám. Gondoltam magamban amíg neki szált a tűzgolyóm, de ez is csak egy újabb klón volt.

//Rejtélyek közt Konoha//

Megint megtámadtak, és valami jutsuval elérték, hogy lángfal vegyen körül.
~Bakker, bezzeg Yagatonak eszébe nem jutna, hogy víz jutsut használjon! -gondoltam.
Ekkor Ayame sensei szólt, hogy úgy védekezzünk, hogy rendszerben jönnek a fegyverek.
-Ott, fent! - szólt hírtelen Yagato és rámutatott egy felettünk lévő ágra.
-Fedezzetek minket. -mondtam és bakot tartottam Yagatonak.
Ayame sensei és Chomaru kivédték a shurikeneket és a kunaiokat, majd Yagato elkapta az ágat. Felugrottam és elkaptam Yagato kezét. Ő felhúzott és kiugrottunk a lánggyűrűn kívülre. Közben a többiek is elkezdték a kijutást.
-Te Yagato. Intézd már el a tüzet! -mondtam neki és kacsintottam.
~Talán most már gondol a víz jutsuira. -gondolkodtam.
Majd hátratekintettem Hideko senseiék harcára.

// Rejtélyek közt Konoha //

Alig fejeztük be az első támadás leverését, amikor újabb jött, ám ezúttal jutsukat is használtak. Míg Hidekoékat föld, addig minket egy tűz jutsuval próbáltak elintézni. Amint elhangzott a jutsu neve, egy tűzgyűrű vett minket körbe.
- Már csak ez hiányzott…
Suttogtam magam elé, és próbáltam hárítani a tűzfalon berepülő kunaiokat, shurikeneket és a többi fegyvert, majd miután már mindenki kijutott a faág segítségével. Az ellenséges shinobik egy csoportba tereltek mindenkit, majd egy időre eltűntek. Valószínűleg azért, hogy újabb csapdát készítsenek számunkra elő. Hirtelen egy ANBU tűnik fel, majd katanáját átszúrja Hideko testén.
~ Francba…
A Jounin még utolsó leheletével tanítványát védte. Szörnyű volt látni, ahogy Yagato könnyes szemmel a holttest mellé rogyott. Az én szemem is megtelt könnyekkel, de gyorsan letöröltem, majd megpróbáltam inkább a feladatunkra koncentrálni.

// Rejtélyek közt Konoha //

Sosem hittem volna, hogy pont Hideko fog meghalni, de egyszer mindennek be kell következnie. Könnyes szemmel bámultam magam elé, mikor néhány újabb ember érkezett. Hirtelen azt hittem, hogy új ellenségek, de mikor megláttam rajtuk a konohai fejpántot, megnyugodtam.
- Tadayoshi Ayame-san?
Kérdezte az egyikőjük, mire én csak bólintottam.
- A nevem Yoshizawa Kenta. Tsunade- sama küldött minket maguk után, mert rossz babonás jelekre figyelt fel. Azt hiszem megrepedt a bögréje, vagy hasonló. Figyelemre méltóan helyt álltak. De sajnos Hideko Kamura-sant már az orvosaink sem tudták megmenteni.
Kezdett bele a mondókájába a Jounin, majd lesütötte a fejét.
- A testét visszavitettük Konohába. Nyugodjon békében... Amint az összes ninját elláttuk, helyzetjelentést adok mindenkinek.
- Értem, köszönöm…
Suttogtam magam elé észre se véve, hogy a Yoshizawa Kenta néven bemutatkozó Jounin már rég nincs a társaságomban, hanem a magával hozott shinobiknak osztogatja a parancsokat. Megkönnyebbülve néztem körbe, hiszen ahogy láttam, nem kezdőket küldött a Hokage-sama.
~ Nem gondoltam volna, hogy ez fog történni… Miért pont most, miért pont Hideko?
Pörgött folyamatosan az agyam, szinte már zakatolt. Egyre inkább úgy éreztem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről. A sírhatnék már szinte fojtogatott, de megpróbáltam nem foglalkozni vele, hiszen már hozzá kellett volna szoknom az ilyenekhez. Miközben gondolkoztam, gyorsan elszállt az idő. Néhányan már leültek egy körbe, valószínűleg a haditervre vártak, így én is csatlakoztam hozzájuk, ám előtte megtöröltem ruhámban a nedves arcom.
- Akkor mondom mi lesz a feladatunk. Az ellenséges tábor másfél kilométerre van innen. Felderítőink szerint nagyjából 50-60 emberrel rendelkeznek. Rajtatok kívül elindult még négy csapat más irányból, viszont ők nagyobb veszteségeket szenvedtek. Mi most itt vagyunk tizenketten, plusz a három ember, akit előreküldtem, hogy vész esetén jelentsenek. Így összesen tizenöt. Ha mind összegyűlünk, akkor kb.: negyvenen megleszünk ellentámadást indítani. A találkozási pont 100 méterre a tábortól lesz. Jó lenne, ha már este 22:00-ra odaérnénk, s így tökéletes alkalom lenne az éjféli akció.
Mondta el részletesen a tervet, majd miután befejezte mondókáját, felállt. Néhány másodpercig még gondolkoztam, vagy az is lehet, hogy inkább bambultam… Végül én is felálltam, és csatlakoztam a már indulni készülő csapathoz. Kenta után ő is felugrott egy fára, majd miután már mindenki összegyűlt, elindult a férfi után.