Tűz Országa - Konoha melletti erdő

/Sakurának/

Rövid idő után beugrott a kunoichi neve. Ám kilétemet továbbra sem fedtem fel, úgy gondoltam egy kicsit még figyelem. Rövid idő után megszólalt.
- Van itt valaki? - Kérdezte tőlem, majd úgy gondoltam, mégsem bujdoshatok előle örökké. Kicsit elgondolkodtam, hogy mit is mondjak, majd a fáról leugrottam.
- Helló! Remélem emlékszel még rám, tudod tegnap az utcán segítettél nekem... - Majd úgy gondoltam jó lenne valamiről beszélni. - Egyébként hova mentél el? - Majd gondolatok kezdtek el szállingózni a fejemben, hogy mégis hova mehetett... Talán a barátnőihez traccspartizni, vagy esetleg a barátjával mehetett el randira, ennyi idősen egy ilyen nőnek már biztos van pasija... Majd mielőtt észbe kaphattam volna fel is tetem a teljesen értelmetlen kérdést. - Van pasid?

* Túl gyorsan pörögtek az események. Sakura csak annyit fogott fel az egészből, hogy egyszer csak előtte terem egy ismerős férfi, aki eddig a fáról nézte őt, majd rájön, hogy ki az a férfi és arról kérdezi, hova kellett elsietnie tegnap. Aztán, aminél Sakura teljesen elvesztette a fonalat az volt, mikor a srác rákérdezett, hogy van-e pasija. Mármint neki, Sakurának. A lány csak pislogott, mint béka a kocsonyában, aztán mikor kijött a hirtelen blokkból nagy nehezen megszólalt. *
- Ööö - kezdte, de még mindig nem sikerült teljesen magához térnie -, szia neked is. Egy jounin megbeszélésre siettem el tegnap, remélem nem értettétek félre a szitut.
* Itt elhallgatott, majd egy kis szünet után ismét erőt vett elcsodálkozásán és kibökte. *
- Nem, nincs barátom jelenleg. Bár nem értem, hogy ez honnan jutott eszedbe. Érdekes lények a férfiak, de hát néha szükség van rájuk is.
* A mondat végén Sakura elengedett egy halvány mosolyt, sikerült feloldódnia. *
- Úgy látszik, nem csak én vagyok ilyen elvetemült, hogy ilyenkor jövök ki edzeni.
* A lány felvette a társalgás fonalát és folytatta a csevegést. *
- Jól esne egy kis szünet... Mit gondolsz? Esetleg csatlakozol hozzám?
* Sakura most egy megpakolt kosárra mutatott, ami egy közeli fatuskón állt. A tároló dugig volt kajával. *
- Én készítettem, de még nem vagyok tisztában az arányokkal. Segítesz betermelni?

//Miya Sakurának//

- Nyugalom, nem értettük félre a szituációt! Na igen, inkább most eddzek, tudod a szomszédaim kicsit bosszantóak,de azért elfogyasztásban segíthetek! - Feleltem neki, majd a hasam meg is kordult. Úgy gondoltam, hogy nem fog megharagudni, ha elindulok a kaja elé, ám még mielőtt ettem volna egy fának támaszkodva felé fordultam. - Megkérdezhetem, hogy egy ilyen szépségnek mint te, hogyan nincs udvarlója? - Kérdeztem tőle, majd kicsit elgondolkodtam a lehetséges okokon. Természetesen rögtön a legrosszabb ugrott be, de ezt nem tettem szóvá, inkább feltettem neki egy könnyebb kérdést is. - Az étel, amit készítettél miből is áll? - Majd egy kicsit megnéztem az erdőt is, a fellegekben éppen madarak szállingóztak. Az egyik fán épp egy mókus küzdötte be a "zsákmányát" a raktárába, egy másik fán pedig egy harkály kopácsolt. A harkály rövid harc után kipiszkálta az ebédjét és menten neki is állt enni a bogarat.

* Sakura letelepedett, miközben a fiú válaszolt. Épp pakolt kifelé, mikor meghallotta a kérdést és annak hallatán sejtelmesen mosolygott. *
- Nem azt mondtam, hogy udvarlóm nincs, hanem azt, hogy barátom. A kettő közt van egy kis különbség.
* Miközben beszélt, teljesen kipakolt. A nap kisütött, az idő sokkal kellemesebbé vált, mint korábban volt. Ilyen időben szívesen piknikeznek az emberek, a lánynak is jobban megjött az étvágya. A fiú újabbat kérdezett. *
- Egyszerű tofu, gondolom ismered a receptet te is. Nem nagy kunszt elkészíteni, de ez nem is baj, mivel nem vagyok egy házi tündér. Finom is, könnyű is, ez az ideális kaja. Majd egyszer megtanulok főzni, de az tuti nem mostanában lesz. A sok küldetés miatt alig van időm valamire, nem hogy a főzésre. Ezért eszem gyakran a szüleimnél, persze ebből nem csinálok rendszert, mióta saját házam van.
* Körbenézett, majd egy lágy szellő érintésére kicsit megrázkódott és jobb valamint bal válla egyaránt libabőrös lett. Ezt azonban hamar feloldotta a napsütés, sőt egyre melegebb lett. *
- Ízlik? - kérdezte váratlanul a fiútól, miután ő betolt egy darab tofut. - Szerintem egész jó. Bár, megmondhatod ha nem ízlik, nem haragszom meg érte. Apropó, harag... Neked mi a véleményed a tegnapi ANBU-ról? Érdekes egy alak, nemde?

//Miya Sakurának//

Miközben válaszolt én is letelepedtem a kis piknikhelyre. Rögtön neki is láttam a tofuja evésének, nagyon finom volt, főleg hogy én szinte mindig éttermi kaján élek. Nem sok időbe tellett és fel is tette a kérdését az étellel kapcsolatban, na meg a tegnapi alakról is kérdezett.
- Az étel nagyon finom, nem lenne kedved néha majd csinálni egy kicsit pluszba, tudod szeretném többször is megízlelni! - Mondtam a megszokott fapofámmal. Majd egy újabb adagot toltam be és a másik kérdésén is elgondolkodtam. - Tudod szerintem nem túl jó dolog az előítélet, nem sokkal utánad ő is lelépett, ezért nem is szeretnék róla véleményt mondani, de alapjába véve erősnek tűnik. - Majd még egy adagot betoltam és egy újabb témát vetettem fel. - A kis pihenő után nem volna kedved egy kicsit együtt edzeni? - Majd amíg a válaszát vártam még egyszer körbenéztem, a táj nem sokat változott, a harkály egy másik fára repült vadászni. Úgy gondoltam, hogy most inkább hagyom a környezetemet és beszélgető társamra koncentrálok.

// Még mindig Shaichinak //

- Szívesen edzek veled később, de először együk meg a kaját. Mellesleg, örülök, hogy ízlik. Egyszer majd még csinálok, csak neked!
* Az idő további része evéssel telt. Lassacskán Sakura jól lakott, úgyhogy mozgolódni kezdett, de rájött, hogy inkább vár még egy kicsit, nem jó rögtön evés után ugrálni. *
- Olyan szép idő lett, pedig azt hittem az egész nap olyan semmilyen lesz.
* Elterült a fűben és az eget nézte. *
- Kár, hogy nem éjszaka van. Emlékszem, mikor kisebb voltam apával gyakran néztük a csillagokat, sőt egy párat meg is tanított nekem. Mármint, pár csillagképet. Most csak felhők vannak fent. Szerinted, az ott mit ábrázol?
* Sakura ujjával egy fura alakú felhőre mutatott, amit ő maga egy körtéhez hasonlított, de kíváncsi volt rá, Shaichi mit gondol erről . *

//Még mindig Sakurának ^^//

Miután a kérdéseimre felelt, a további evést szó nélkül "bonyolítottuk" le. Amikor Miya végzett, egy kicsit elkezdett mozgolódni. Végül az időről beszélt és elterült a fűben. Majd egy kicsit beszélt az emlékeiről és megkérdezett, hogy egy felhő szerintem mire hasonlít. Mivel így nem láttam rendesen a felhőt, tőle pár centire én is elterültem és válaszoltam.
- Hát ... - Majd elkezdtem gondolkodni, vajon mihez is hasonlíthat ... - Izé ... ööö... olyan mint egy ... - Majd kipattant az isteni szikra és végül kinyögtem a választ. - Mint egy felhő! ... - Majd újabb dolgon gondolkodtam, mivel a felhőnézegetésben nem vagyok valami jó, így inkább a múltjáról kérdeztem. - Egyébként mit dolgoztak a szüleid és miért lettél shinobi? -Vajon neki is olyan a múltja mint nekem és ő sem ismeri túlságosan az igazi szüleit? Vajon az ő családja mekkora sérülést szenvedhetett a nagy shinobi harcok alatt?

- Apám jounin, csakúgy, mint én, anyám pedig háztartásbeli mióta az eszemet tudom. Igazából egy átlagos család vagyunk, nagynénikkel és nagybá...
* Sakura hangja elcsuklott, majd egy könnycsepp szökött szemébe. *
- Tudod - kezdte, s közben letörölte a cseppet-, a nagybátyám meghalt egy küldetés során és még mindig nagyon fáj a seb. Pedig, már régebben történt, de még most is nagyon rossz, ha rágondolok. Olyan volt, mint a második apám, részben miatta döntöttem úgy, pontosabban az ő emlékére, hogy jounin leszek. Szerencsére sikerült elérnem a célom és legalább ez ad egy kis megnyugvást. Próbálok nem sokat rágondolni, de azért néha bevillan a képe, és akkor... Láthattad. Na, de hagyjuk a drámát. Milyen a te családod? Most, hogy az enyémet kitárgyaltuk, kíváncsi lennék a tidre.
* Sakura igyekezett elterelni a szót a jelenlegi témáról és próbált úgy tenni, mintha nyugodt volna, pedig még mindig zaklatott volt nagybátyja emléke miatt. Elhessegette gondolatait és Shaichire nézett, de aztán elvonta a figyelmét egy madár, ami átsuhant a világoskék égbolton. Olyan gyönyörű volt... A lány észbe kapott és a fiúra emelte tekintetét, nehogy az azt higgye, nem is figyel rá. *

//Miya Sakurának//

Kicsit meglepődtem a válaszán, de nem túlságosan, valami hasonlóra is számítottam, de ezt nem tettem szóvá. Mikor végzett ő is kérdezett az én családomról. Egy időre elkalandozott a tekintete egy madárt nézett.
- Nos ez már eléggé régi dráma, de 3 évesen vesztettem el őket, így nevelő szülőkhöz kerültem. Az igazi szüleim mind a ketten ninják voltak, de hogy milyenek arról nem nagyon tudok beszélni. Tulajdonképpen még mindig jobban jártam mint te, hiszen te tudod mit vesztettél el de én... - Majd ekkor vettem észre, hogy egy könnycsepp van a szemében, nyilván nem szereti, ha a halottakról beszélek. Úgy gondoltam valahogy fel kell vidítanom, végül is én hoztam ilyen állapotba. Egy gondolat hasított a fejembe, majd fel is álltam a földről és kézjeleket formáltam. A hátamból két tűzből készült szárny nőt ki. - Remélem nem gond, ha elviszlek egy körre. - Majd hasánál megfogtam és együtt felszálltunk a kék ég felé. - Tudod, ha ennyire szereted nézni a felhőket és a madarakat is szereted, úgy gondolom repülni is szerethetsz! - Mondtam neki, majd visszagondoltam, arra a pillanatra, amikor a madarat nézte...

- Hát nem gyakran szoktam repülni, de nem olyan nehéz mint aminek látszik, tehát bírom még egy ideig. Ha gondolod bármikor elviszlek egy körre, a tofud valami isteni, úgyhogy felőlem rendben van. - Majd úgy gondoltam egy kicsit jobb lenne egymásról erőnléti ügyben is megtudni egy-két dolgot. A városon átrepülve egy tisztást láttam, úgy gondoltam megfelelő lesz edzésre. Rögtön le is szálltam a terepre és gyengéden leraktam Sakurát. - Remélem nem gond, ha megszakítjuk a repülést és edzünk egy kicsit? - Kérdeztem tőle, majd miközben válaszát vártam elgondolkodtam, hogy mégis melyik jutsuimat használjam és mennyire legyek kemény. Mégis csak egy hölggyel fogok küzdeni, úgyhogy nem lehetek vele kemény. A fiatal kora miatt pedig nem becsülhetem le, mert a végén még én fogok veszíteni ...

Miközben Sakura megigazította magát, én a válaszomon gondolkodtam. Azért mégse lenne jó, ha edzés közben ölnénk meg egymást.
- Természetesen 1-1 elleni küzdelemre gondoltam, de lenne egy kikötésem! - Majd itt a szemébe néztem. - A biztonság kedvéért jobb lenne, ha csak taijutsut használnánk. Se kunait se pedig shurikent ne használjunk, nem lenne jó ha az edzés közben valamelyikünk meghalna. - Majd egy kicsit elgondolkodtam. - Ha beleegyezel a "játék" szabályaiba, akkor a hölgyeké az elsőbbség. - Feleltem neki, majd védekező állást vettem fel. Az ellenfelem egy nő, tehát taijutsuban biztos nem olyan jó, de azért biztos vagyok benne, hogy nem lesz unalmas küzdelem.

Sakura egy sima jobb egyenessel támadott, ami elől könnyűszerrel sikerült kitérnem. Ezt még ő sem gondolja komolyan, most még csak "kóstolgat". Ezután én következtem volna, de egyenlőre még megadtam a támadási lehetőséget Miyának. Nem tétovázott és azonnal leguggolt és megpróbálta kirúgni a lábamat, mire én felugrottam a támadás elől. Majd kicsit tétováztam, vajon mit szólna ahhoz, ha vesztene. A rövid tétovázásomnak meg is lett az eredménye, egy igen erőteljes ütés érkezett a hasamba. Kicsit hátra is tántorodtam, majd az újabb támadása elől már hátraugrottam. Na igen, akkor most elkezdjük az igazi harcot, azt már tudom, hogy egész jól tud támadni, de hogy hogyan tud védekezni, az még kérdés. Majd én is egy jobb egyenessel támadtam, ám számításba véve ,hogy az ellenfelem egy nálam fiatalabb hölgy nem támadtam túl erősen, ám annál hirtelenebben és gyorsabban.

Az első rúgása elől sikerült idejében kitérnem, a második és harmadik rúgása se volt nehezebb, ám a harmadik rúgása igen gyors volt, így nem tehettem mást nekem is a Shunsin no Jutsut kellett alkalmaznom. Ilyen módon sikerült, olyan két méter távol kerülnöm tőle, de nem sokban tudtam megakadályozni evvel, kettőt lépet és ismét támadott, vízszintesen próbálta a fejemet támadni. Én gyorsan két kezemmel elkaptam, de így nem tudtam védekezni, ezért egy jobb egyenest bekaptam egyenesen az orromba. Egy jóval erősebb Shunsin no Jutsuval, úgy 10 méter távol kerültem tőle, letöröltem az orromról a vért és egy újabb Shunsinnal előtte teremtem, majd megpróbáltam neki visszaadni a "kölcsönt".

Sakura támadás meglepően ért engemet, de nem hagyhattam, hogy ez eluralkodjon rajtam. Gyorsan a sunshin no jutsut alkalmaztam, így el tudtam kerülni a támadását, de el is kiáltottam magam.
- Állj! - Majd kezeimet zsebre tetem, evvel jelezve a szünetet. Majd közelebb sétált hozzám és "mi a bajod?" arcot vágott. - Nem tudom, hogy ilyenkor egy hölggyel mit kéne csinálnom, de gratulálok. Győztél, őszintén szólva a taijutsuban nem vagyok valami nagy ász egyetlen keményebb technikát sem ismerek... általában öt - Itt megkopogtattam a fejem. - és őket, - Majd itt az ujjamra haraptam és kézjeleket mutogattam el. Majd a tűzlényeim közül megidéztem párat. A madár, a kutya, a kígyó, a farkas és a tigris jelent meg. - használom, ha komoly küzdelemre kerül sor. Na srácok szerintem üdvözöljétek a hölgyet! - Adtam ki a parancsot, majd sorba álltak.
- Üdvözlünk ...- Mondta a tűzkutya
- Téged ... -Folytatta a tűzmadaram.
- Doragon - Dörmögte a tigrisem.
- Akudo - sziszegte a kígyóm.
- Shaichi nevében! - Ugatták az immáron húszan lévő farkasaim.

- A tűzlényektől nem kell félned, de ami igaz az igaz sajna haza kell ugranom valamiért. - Feleltem neki, majd a tűzlényeimet megszüntetem és kézjeleket formáltam a tűz szárnyakért. Nem tétováztam sokáig, rögtön fel is szálltam a levegőbe és elindultam haza. Végül a "hazából" a kocsma lett, ahol pár óra poker után egy kisebb vagyonnal vettem magamnak egy kis piát. Ám most úgy döntöttem, hogy mégse leszek azért holnap is másnapos. Megittam két szakét és a többi hússzal elindultam haza. Otthon beraktam a hűtőbe őket és elmentem egy kicsit pihenni. Egy könyvet olvastam /Nem, nem a gyere gyere paradicsom!/, hogy miről szólt, arra már nem emlékszem, mert fél oldal elolvasása után lenyomott az álom. Majd mikor felkeltem, akkor vettem észre hogy hajnali kettő van. Gyorsan elmentem a fürdőbe lefürdeni, hogy reggel avval se kelljen vacakolnom. Majd visszafeküdtem aludni ...

// Shaichi- utsó //

* Miután Shaichi távozott, Sakura is elindult hazafelé. Nagyon tartalmas és jó nap volt számára a mai. Edzett is, miközben jobban megismerkedett egy másik alakkal. Úgy gondolta, jó lenne, ha mindig ilyen hangulatú edzéseket tartana, bár ez közel sem volt olyan kemény, mint amilyenhez a lány szokott. Egy baráti edzés szintjén mozgott csak, ugyanakkor mégis több volt a semminél, mellesleg szórakoztatóbb volt, mint egy fatörzset vagy fatuskót püfölni. Mielőtt haza ért volna, betért egy étterembe, hogy megvacsorázzon. A vendéglőben épp hagyományos japán zene szólt, így Sakura vacsorája kellemes légkörben telt el. Miután kiegyenlítette a számlát, hazabattyogott. Ekkor már későre járt, alig volt ember az utcákon, viszont a szórakozóhelyek annál hangosabbak voltak. Minden egyes ilyen helyről hatalmas kacajok és tivornya hangja hallatszott. Sakura befordult a sarkon, majd felbattyogott az ajtaja elé, kényelmesen fordította el a kulcsot a zárban, ami hangos kattanással jelezte, mikor lehetett eredményesen lenyomni a kilincset. Miután ezt megtette, befordult az ajtón, majd még két kattanás hallatszott, ezután már nem lehetett hallani bentről semmit. *

//Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó!//

Az utatok a Víz országa és Tűz országa között, nem tartott soká, ám annál tartalmasabb volt. Az utazás során, hogy az időt üssétek egy kisebb beszélgetésbe kezdetek. / A beszélgetést rátok bízom, valamiért olyan érzésem van, ez menni fog nektek nőknek xĐ/ Mikor megérkeztek a víz országának rejtet falvába, először az őrök szólítanak meg benneteket.
- Mi úton vannak itt konohai kunoichik? - Majd miután tisztázzátok a jöveteletek célját, egy genin szólít meg benneteket.
- Jól gondolom, hogy maguk Tadayoshi Ayame és Miya Sakura konohai kunoicik? Én volnék az idegen vezetőjük!
//Még csak az útról írjatok, illetve arrló, hogy miről beszéltek, bocs de most nincs ihletem : = ( , a következő postomat a Mizukage palotájába írom! //

* Sakura elmosolyodott Ayame menetelésén. Nagyon mókás látvány volt, így külső szemlélőként. Kezdett rájönni, milyen is a lány természete. Legalábbis ő úgy gondolta, körülbelül sejti, hogy milyen is lehet valójában. Masíroztak egymás mellett, Sakura gondolatai száguldoztak, hol egy méhet nézett, ami belerepült egy pók hálójába, hol egy falevelet, ami előttük pottyant le a lágy fűbe. Mindig akadt valami, ami elvonta a figyelmét. Azon kapta magát, hogy mindketten csendesek. *
- Nagyon vicces vagy! - bökte ki. - De ne érts félre, jó értelemben. Mindig is csíptem az ilyen embereket, kicsit flúgos vagy, csak úgy, mint én. Szerintem nem lesz sok vitánk egymással. Bár, néha a hasonló emberek csúnyán össze tudnak veszni, de azért mi nem vagyunk teljesen egyformák, ugye érted, mire célzok? Bár, még nem rég óta ismerjük egymást, ezért nem tudunk sokat a másikról, de szerintem te egy belevaló csaj vagy! És persze vicces, ami azért nem utolsó.
* Úgy érezte, picit belekavarodott a mondandójába, úgyhogy most elkezdte átgondolni, hogy mit akart kihozni az egészből. Amíg így töprengett, bevillant neki, hogy igazából semmi célja nem volt a mondandójának, pontosabban csak annyi, hogy megtörje a csendet. Picit el is mosolyodott saját magán, hisz' rájött, hogy mondandója nem volt túl világos. Aztán mikor elgondolkodott azon, hogy saját magán mosolyog, röhögésben tört ki. Lehet, hogy meglepő volt, sőt Sakura érezte, hogy az, hogy egyszer csak így elkezd hahotázni, de nem tudta visszafogni magát. Pár másodperc múlva, a "roham" abbamaradt, a lány pedig megtörölte szemeit, mert pár könnycsepp is kifityeget a nevetése miatt. *
- Jaj, bocsi, de néha nagyon hülye tudok lenni. Vannak ilyen kirohanásaim, de általában maguktól elmúlnak. Na, de picit komolyabb téma. Te mindig is ninja akartál lenni, vagy csak úgy kipattant egyszer? Lehet kicsit elcsépelt kérdés, de engem komolyan érdekel, mi vitt rá a ninja életre!

¤~¤ Szemtől szembe, avagy az Első Fukitsu Találkozó! ¤~¤

Szépen, lassan és nyugodtan indultunk el a Víz országába. Nem értem, hogy minek kellett volna sietni, hiszen senki se kergetett... Ráadásul még csak nem is kellett komolyan viselkednem, hiszen nem küldetésen vagyunk.
- Hüm?
Néztem kicsit furán Sakurára, mikor megtörte a csendet. Mondjuk igaz, nem kellemes teljesen csendben megtenni egy „x” mennyiségű utat. Társaságban, beszélgetve, sokkal gyorsabban haladunk, még ha nem is tűnik annak, hiszen az idő csak úgy száll... Elég sűrűn tartottak bolondnak, szóval nem volt meglepő, hogy társam is kicsit lököttnek nézett.
- Hehe... Örülök, hogy így látod.
Mondtam kissé zavartan, a tarkómat vakargatva. Nem igazán voltam hozzászokva, hogy dicsérgessenek, de azért jól esett. Mióta nagyapa meghalt, nem is igazán hallottam dicsérő szót senkitől, így emiatt talán kicsit el is szoktam tőle. De azért mindenképp jól esett, és örültem, hogy valakinek legalább tetszik a dinkaságom.
- Öhm... Semmi gond. Velem is előfordul.
Mosolyogtam Sakurára bátorítóan. Engem egyáltalán nem érdekelnek mások ehhez hasonló kirohanásai. Legalább megtudom, hogy mit gondolnak rólam, vagy hogy épp miről gondolkodnak. Mondjuk az már más tészta, hogy épp akkor vannak ilyen kirohanások, mikor épp mindenki olyan csendben van, hogy még a tücskök ciripelését is tisztán lehet hallani.
Lassacskán meg is érkeztünk a Víz országának rejtett falvába. Igazából még nem sűrűn jártam erre. Talán ezt szégyellnem kéne, de nem teszem. Attól, hogy jounin vagyok, még nem kellett bejárnom az egész világot.
- Üdv! A Fukitsu találkozóra jöttünk. Natsuki Shuichi hívott minket.
Válaszoltam az őrök kérdésére. Amint sikerült tisztázni a dolgokat, beengedtek. Kapásból sikerült összefutnunk egy kirigakurei shinobival, aki ránézésre úgy tűnt, hogy még csak genin szinten jár.
Kérdésére bólintással feleltem, ám meglepődtem, hogy ő lesz az idegenvezetőnk. Bár lehet, hogy épp ez számára a hatalmas küldetés.
- Nos, szia! Megtudhatnánk esetleg az idegenvezetőnk nevét is?
Néztem a kis shinobira mosolyogva. Talán választ is kapok a kérdésre, de az is lehet, hogy nem. Ez rajta múlik. Mindenesetre jó lenne tudni, hogy ki is fog minket kalauzolni.